Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)

1986-08-22 / 230. szám

6 Dunántúli napló 1986. augusztus 22., péntek A sümegi vár A Balaton felé a 84-es fő­úton autózva, már távolról sze­münkbe tűnik a síkságból ma­gányosan kiemelkedő hegy te­tején terpeszkedő sümegi vár, a turisták kedvelt célpontja. Az első adatok a várról 1318-ból valók. 1552-ben a közeli Veszp­rém várát elfoglalják a tö­rök hadak, ezért a veszprémi püspökség Sümegre költözött, s ott is maradt jó 200 évig. Ez a kétszáz év, amíg Sümeg püs­pöki székhely volt — különösen Széchenyi György püspöksége idején a község fejlődését, vi­rágzását hozza. Ezt mutatják az e korból származó szép ba­rokk épületek is, melyek meg- cdják Sümeg karakterét, han­gulatát. 1664-ben Kara Musztafa nagyvezir Bécs alól megverten viszasözönlő hadai Sümeget is fölégetik, elpusztítják. A Rá- kóczi-szabadságharc idején 1705—1709 között Béri-Balogh Adóm kuruc brigadéros csa­patai tartják megszállva a várat, mely a kuruc—labanc háborúk után — elvesztvén stratégiai jelentőségét — las­san romhalmazzá változott. . . Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség 1957 és 1964 között, a régészeti feltárást követően helyreállította. A nyugati oldal külső kaputornyához jól járha­tó sétaút vezet, az egyébként meglehetősen meredek Várhe­gyen. Az udvar északnyugati részén emelkedik a Köves-bás­tya (Köves András püspök épít­tette 1554-ben), a belső várban pedig az öreg-torony, a vár­kápolna és a hajdani lakóhe­lyiségek láthatók. Az öreg-to­rony alsó része végén fegyver­terem volt. A fölötte levő tér- . mek a vártörténeti kiállításnak adnak otthont. Sümeg nagyközség látnivalói közül kiemelkedik a barokk stí­lusú katolikus plébániatemp­lom, a gyönyörű Maulbertsch- freskókkal. A külsejét tekintve egyszerű templom szép falfest­ményeit 1969-ben restaurálták. Sümeg neves szülötte Kisfa­ludy Sándor (1772—1844) köl­tő. Szülőháza ma emlékmúze­um a róla elnevezett téren. A földszintes barokk nemesi kúria folyosóján helytörténeti kiállí­tás benn a költő hajdani dol­gozószobájában Kisfaludy bú­torai, használati tárgyai, mellet­te- reformkori dokumentumok láthatók. Itt van a Sümegi pantheon is, a város neves szü­lötteinek emléktábláival. Szem­ben vele a Népkert, Kisfaludy A püspöki palota 1869-ből való szobrával. A szo­bor Gerenday Antal alkotása. Sümeg sokat köszönhet Ra- masetter Vincének a századfor­dulón élt neves kékfestőmester­nek. Kórházat, szegényotthont, óvodát és iskolát alapított, s ó volt az egyik kezdeményezője a közvilágítás bevezetésének és a járdaépítéseknek. Szobra (Is­tók János műve) a Kossuth ut­ca és a Mártírok útja találko­zásánál áll. A Mártírok útján (2. szám) alatt található a Kis­faludy Szálloda, étterem és cukrászda. (Rajta kívül még egy turistaszálló van Sümegen, a Vak Bottyán u. 2. sz. alatt). A hajdani barokk püspöki palota ma diákotthon, kecsesek a manzárdtetőn lévő szobrok, és a kis hagymatetős tornyocs- ka a homlokzat jobb oldalán. Sümegi látványosság a Ló­szerszám Múzeum, Biró Márton püspök egykori istállójában. A község temetőjében szép sír­emlék alatt nyugszik Kisfaludy Sándor és felesége, Szegedi Róza. B. j. A kereket, ezt a kör alakú járműrészt, amely az elmozdu­lás súrlódását erősen lecsök­kenti, már i. e. 2000 táján fel­találta az emberiség, a Komá­rom megyei Kocs községről el­nevezett, négykerekű és rugó­zott kocsi azonban csak a XIII—XIV. században vált álta­lánosan használt közlekedési eszközzé. A társaskocsi — köz­ismertebb latin eredetű nevén az omnibusz — 1662-től vett részt Párizs közúti forgalmá­ban. Arra pedig, hogy a síne­ken gördülő, zömmel fémből, de itt-ott. fából fabrikált lóvas­út szekerei is megjelenjenek, még 170 esztendőnek kellett eltelnie. Az 1832. év volt ugyan­is az, amikor New Yorkban — az Újvilágban óriási csinna­dratta és szerpentinzápor köze­pette — - elindult első útjára a menetrend szerint közlekedő, négylábúak vontatta vagon . . . Az óceánon túli példa aztán a tengeren inneni vén Európá­ba is átszármazott, és előbb természetesen Párizsban, majd 1866-ban — tehát most száz­húsz esztendeje — Pesten is lovai közé csapott a lóvasúti kocsis. Szakszerűen mondva: a köz­úti útburkolat felszínébe ágya­zott síneken az említett év au­gusztusának első napján in­dult útjára a fellobogózott ku­pé, a városi elöljáróság ünnep- lőruhás képviselőivel. vA Pesti Közúti Vaspálya Tár­saság jóvoltából a hajdani Széna téren — a mai Kálvin téren — csattant meg először a két igavonót biztató ostor, majd a Múzeum körút, a mai Kontinensünknek már ritkaságszámba menő, és egyik legnagyobb testű madara a túzok. Előfordulási száma szerint Spanyolország és a Szovjetunió mögött a harmadik helyen állunk. Hazánkban 2961 példányt tartanak számon. Megmentésükkel — szerencsére eredménye­sen — foglalkoznak a Dévaványai Tájvédelmi Körzetben. Az országos állomány jelentős ré­sze, 1063 ezen a területen él. Tojásaikat mesterségesen keltetik és a túzokcsibéket szakszerűen gondozzák, hogy ősszel már fejlett állapotban kiengedjék a madarakat a természetbe, a megszokott környezetbe. Sümegi séta Egykori rajz a századvégi pesti lóvasútról Bajcsy-Zsilinszky út, a Váci út következett, hogy azután az új­pesti vasúti hídnál megfordul­jon. A pesti nép valóságos szen­zációként fogadta ezt az új­módi közlekedési eszközt! Fel­kapaszkodott rá boldog-bol­dogtalan, és aki tehette, nem a jármű belsejében keresett ülő- vagy állóhelyet, hanem a köríves lépcsővel megközelíthe­tő fedélzeten, amely „placc”- ról hamarosan meg is született a máig dúdolt sláger, miszerint „Éjjel az omnibusz tetején, de csuda volt. . ." Az viszont nem volt csoda, hanem a Vaspálya Társaság jól felfogott érdeke, hogy az első vonal kiépítése után szinte azonnal hozzáláttak a máso­dik sínpár lefektetéséhez. Ez a mai Madách térről a Rákóczi úton vezetett, a Baross térnél pedig egyrészt a Rottenbiller utca, másrészt a mai Mező Im­re út felé ágazott el. Ez utób­bi szárny egészen a pest—lo­sonci vasút indítóházáig, azaz a Józsefvárosi pályaudvarig el­nyúlt. Noha az építtetők kevés­sé bíztak abban, hogy ez a mindenképpen külteleki — az akkori városperemen átvezető — vonal gyorsan megszolgálja majd a befektetést; kellemesen csalódtak: még az 1860-as évek végén el kellett készíte­niük a folytatását Kőbányáig. 1869—1870-ben még egy fő­vonala épült meg a pesti ló- vasútnak; ez a Széna tértől az üllői út mentén futott. A következő 15 évben csak az afféle összekötő járatok szaporodtak, hogy ne kelljen - annyit kocsikázni, illetőleg gya­logolni az indító vagy a köz­bülső állomásokig. idő múltával aztán a Duna túlsó partján elterülő Buda is megkapta első lóvasútját, 1896- ban pedig lefektették a szé­kesfőváros legutolsó lóvasúti járatának hengerelt idomacél­darabjait, amelyek az úgyne- ae>tt Tisztviselőtelep házaiig terjeszkedtek. (Ez a mai Népli­get táján épült fel az 1880-as évek végétől). A századvég esztendeiben mór a mi Pest-Budánkon is ott szikrázott az iparilag haszno­sítható elektromosság, és en­nek az új energiaforrásnak a parancsoló jelenléte halálra ítélte a lóvasutat. Amikor a tisztviselőtelepi kiágazást üzembe helyezték, bizony már megindultak az áramos jára­tok e vasút korábban átadott vonalain. Alig három év alatt — 1895 és 1898 között — va­lamennyi sínhez villamos veze téket építettek. A nosztalgiára hajlamos közlekedő közönség nagy bánatára mind a f el istrá ng olt pacik, mind gazdáik, a keménykala­pos, nagy hangon dirigá­ló kocsisok eltűntek, és he­lyüket az állíg gombolt, fejükön simlis sapkát viselő villamosve­zetők foglalták el. Kicserélőd­tek természetesen a vagonok is, emeletükön immár nem volt sem korlát, sem ülőpad, így még nosztalgikusabban har­soghatta a dal: Éjjel az omni­busz tetején ... A. L. A pesti louasüt SZÜLETÉS: Tóth Bernadett, Tóth Erzsébet, Márton Melinda, FuWér S^ett., Hegyi Gabriella, Gál Angéla, Fodor And­rás, Szijártó Anikó, Takács Ákos, Ko­lozsvári Éva, Fóris Dóra, Marton Grbrieiia, Zelenka Tímea, Lassú Ta­más, Papp Róbert, Schauker Gábor, Végső Gábor, Kelemen Balázs, Mól­nál Gábor, Pintér Viktor, Csertán Milán, Sinka Nándor, Pereszlényi Gergely, Győri Csaba, Mészáros Csa­ba, Kepes Keve, Szauter Viktó­ria, Vajda Lilla, Vass Júlia, Dávid Gyöngyvér, Nagy Balázs, Aradi Ger­gő, Ignácz Dániel, Csánk Zoltán, Kucska Nikolett, Straub Erika, Ko­vács Tünde, Gungl Mónika, Molnár Melinda, Czigány Henriett, Kun Zsu­zsanna, Békési András, Hágen Dá­niel, Fehér Krisztina, Fuksa Doroty- tya, Sárközi Mária, Pillér Krisztián, Goján Fruzsina, Pelyne Diana, Sza­bó Tamás, Gyöngyösi Csaba, Pető Balázs, Papp Károly, Jung Zsolt, Polónyi Csilla, Bors Réka, Berkes Nóra, Böröcz Anita, Horváth Sza­bolcs, Pinczés Nikoletta, Gál Krisz­tina, Zsilics Beáta, Dékány Szandra, Balázs Roland, Porkoláb Péter, Bí­ró Attila, Hársing Krisztián, Hoff­mann Norbert, Panta Szilveszter, He­gedűs Judit, Erdős Kinga, Nitsch Eszter, Keszegh Annamária, Anzil Kitti, Ripszám Alexandra, Rab Zsófia, Iváncsics Ivett, Gálovics Anett, Oláh Zsófia, Fertői Réka, Kovács Dávid, Kálmán Kornél, Wugrik Dávid, Or­sós Erika, Fábián Viktória, Kovács Bernadett, Tamás Andrea, Szabó Dóra, Fülöp Nikolett, Vágó Tamás, Huszár Zoltán, Szebényi Gábor, Kontár Árpád, Palkó Csaba, Juhász Gyula, Jakab Róbert, Harmath Feo­dora, Popovics Éva, MerkI Ágnes, Fehér Zsuzsanna, Pollák Zsófia, Molnár Klaudia, Györfi Péter, Ko­vács Zsolt, Heidt Diána, Péter Anita. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Antal János és Kovács Erika, Kiss Zoltán és Győrök Anna, Kordik Fe­renc és Réding Ágnes, László Ist­ván és Hazafi Ágnes, Bogyó Frigyes és Pilláry Zsófia, Szívós Nándor és Szremácz Erzsébet, Horváth Gyula és Kovács Tünde, Burkus Ferenc és Szé­nás Ildikó, Tóth János és Latin Eri­ka, Weisz Gábor és Léránt Ágnes, Micskei Tibor és Pásztor Aranka, Müller Tibor és Jelics Ágnes, Bor­bély Sándor és Vecsanin Csilla, Bal­ia János és Király Szilvia, Chrenóczy- Nagy Tibor és Tiborc Melinda, Varga József és Csütörtök Mária, Nell Fe­renc és Hetényi Andrea, Török Zsolt és Begecfi Zsuzsanna, Dani Csaba és Szőcs Márta, dr. Csizek Zoltán és Muck Edit, Timár Tamás és Vágner Ildikó, Bodor György és Bencsik Er­zsébet, Schulteisz Róbert és Benkő Eleonóra, Nyárfás Balázs és Csiszár Éva, Zobori László és Hartung Gab­riella, Besizer Tibor és Gerner Eri­ka, Somogyi Lajos és Papp Éva, Mi- sota Csaba és Müller Edina, Dér László és Tóth Judit. Megújul az Iskola­televízió A korszerű oktatástechnika követelményeinek és a széle­sebb értelemben vett közműve­lődés feladatainak megfelelő műsorkínálat és -szerkezet meg­valósítására törekszik az új tanévtől az Iskolatelevízió. Mint azt Kelemen Endre, az ITV vezetője az MTI munkatár­sának elmondta: a profilválto­zást hamarosan nevében is jel­ző tv-pedagógiai szerkesztőség — az iskola legjobb hagyomá­nyainak megtartásával — első­sorban a permanens művelő­dést, a felnőttoktatást és az is­kolai tanulást kiegészítő isme­retterjesztést kívánja szolgálni. Az iskolai képmagnók szá­mának növekedése, a video­technika elterjedése új kihí­vást jelent e szerkesztőség számára is, ezért ősztől megin­dítják a Videofelvételre ajánl­juk című sorozatot. Ebben __ a h ét minden napján délelőttön­ként — olyan felvételeket sugá­roznak, amelyeket a legértéke­sebb tantárgyi sorozatokból, ré­gi műsorokból válogattak ki. Délutánonként külön blokkot sugároznak majd a napközisek számára, amelyben szórakozta­tóbb, oldottabb, kevésbé didak­tikus műsorokat láthatnak a diákok. A felnőtteknek szóló művelő­dési-oktatási programok között újdonság lesz a nagy sikerű számítógépes-sorozat folytatá­sa, amely a számítástechnika alkalmazásával ismerteti meg az érdeklődőket. A tervek kö­zött szerepel a Hires egyete­mek Európában című sorozat: az első epizódot a moszkvai Lomonoszov Egyetemen forgat­ják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom