Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-30 / 238. szám
Fuvarozok Gépkocsira rakják a sört a Pannónia Sörgyárban Sör — körkép Nincs több kapacitás Egyesek szerint nincs sör, mások szerint van. A legtöbb „sörpanasz" augusztus 20-a előtt érkezett szerkesztőségünkbe, olyanoktól, akik nem kaptak az üzletekben, s azoktól az üzletvezetőktől, akik nem tudták vásárlóik igényeit kielégíteni. Több üzletben a sörhiány az ünnep utáni napokban sem szűnt meg. Sietve hozzá kell tenni, hogy amikor sörhiányról beszélnek az emberek, akkor mindig a Szalon sörre gondolnak. A héten megnéztük a boltokban, ABC-kben, milyen a sör- ellátás, lehet-e kapni, s ha igen, milyen fajtát. Vannak üzletek, ahol elismeréssel nyilatkoznak a pécsi sörgyárról, náluk ugyanis jóformán sosincs sörhiány, s az elmúlt hetekben sem volt. A pécsi Kossuth utcai Csemegében valamilyen, — s nem is egyfajta — sör mindig van. Volt 20-a előtt is, volt a hét elején is, és tegnap is. Legalább öt fajtát tudtak kínálni, köztük - kétféle dobozost, s az üvegesek között természetesen Szalont is. Hasonló volt a helyzet a kertvárosi lila ABC-ben is: ők naponta 250 láda sört kapnak, augusztus 20-a előtt pedig 850 rekesz érkezett. Ebből 500 rekesz volt a Szalon. Az ugyan előfordul nem is egyszer, hogy zárás előtt Szalon már nincs, de más fajtát mindig tudnak venni a vásárlók. De, tették hozzá itt is, mint minden üzletben, hogy amióta ilyen nagy a meleg, s mindenki a sörhiányról beszél, az emberek huszasával-harmincasával is veszik a Szalon sört, sőt vannak, akik kétszer fordulnak A líonzum Áruházban is mindig jó a helyzet: olyan még nem volt, mondták, hogy valamilyen fajta ne legyen. S ha csak a Szalont nézzük, 20-a előtt 250 plusz rekeszt is kaptak. A héten, akárhányszor megnéztem, mindig volt a cseh és jugoszláv sör mellett Szalon is. A sörellátás azért nem ilyen felhőtlen és egyenletes a városban. A legtöbb panasz Uránvárosból érkezett, 20-a előtt úgyszólván sehol sem lehetett kapni, sem a buszvégállomásnál lévő ABC-ben, sem a Veress Endre utcai üzletben, sem a Supermarketben, sem a többi üzletben, vagy ha igen, akkor csak nagyon keveset, ami pillanatokon belül el is fogyott. Az Uránváros több üzletében elmaradt a túrajárat, ezt a sörgyár el is ismerte. A Supermarket egyik munkatársa 19-én délután saját kocsijával ment a Sörgyárba, s így sikerült hatvan rekeszt elhoznia. Ebben az üzletben hétfőn csak Gold Pivo volt. Az uránvárosi 10-es ABC-nél — ez van a buszvégállomásnál —, hétfőn délelőtt csak dobozos sört tudtak a vásárlóknak kínálni. Ök augusztus 20-a előtt mindössze 100 láda cseh sört kaptak. Igaz, szereztek Szalont is, 50 ládával, de ezért nekik is saját kocsival kellett elmenniük. A legsivá- rabb hétfőn a Veress Endre utcai élelmiszerboltban volt a helyzet: semmilyen sörük nem volt mór, az utolsó egy darab dobozos sört már reggel megvette egy korai vásárló, Húszadika előtt 200 rekesz -helyett csupán 20 rekesszel kaptak. S hogy mikor lesz? Ezt hétfőn még nem tudták megmondani. A kép hiányos és egyoldalú lenne, ha nem kérdeztük volna meg a Pécsi Pannónia Sörgyárat is. Tímár István igazgató ugyanazt mondta, amit már korábban is: a sörhelyzet nem jó, mert ahogy azt ők is pontosan tudják, a sör nem elég, általában sem elég, de különösen a nagy melegben nem. Hiába igyekeznek megtenni mindent, hiába a pluszműszak, nincs több kapacitás. Igyekeznek minden üzlettel törődni, de augusztus 20-a körül csúsztak a túrák, amit ezen a héten, amennyire lehetett, megpróbáltak pótolni. Ahol elmaradás volt, oda a szokásos túrajárati mennyiségnél többet is vittek. S ez természetesen nemcsak az itt már név szerint említett üzletekre vonatkozik. Kevés a sör, de ami van, azt igyekeznek — a rendeléseknek megfelelően —, úgy elosztani, hogy mindenkivel törődjenek. D. Cs. Azt hiszik, itt milliomos lehet rövid idő alatt az ember... Hárman is lerohannak a pécsi Tüzép-telep előtt, egymást túlharsogva kínálnak fuvart. Mondom, semmit nem akarok szállítani, de szívesen elbeszélgetnék velük ... Egy érces hang „eligazít", s mindhárman hátatfordítanak. Egyikük még odakiált: „Nincs nekünk semmi gondunk, élünk és vagyunk!” Az ellenséges viselkedés felháborít. Végül is Nikolics Gusztáv megnyílik. — Tudja, az adóval és az SZTK-tval agyonvágnak minket. Majd két évtizede ezt a munkát csinálom. Lovaskocsival kezdtem, négy éve vettem egy IFA-t... Nem éri meg csinálni. Nemrég tönkrement az autó motorja, a generálozás 35 000 forintba került, s két hónapig álltam. Ki hozza ezt be nekem? Két éve még 19 800 forint volt az éves adóm, és 3000 <3 havi SZTK-m, most ez 55 000 forint, illetve 4320. — Ennek ellenére nem csökken a magánfuvarozók száma . . . Az erélyes válasz szinte csattan. — Persze, hogy nem, ehhez értek, máshoz nem! Mondja meg, mit kezdjek magammal! Az igpz, hogy sokan vagyunk, rengetegen kezdenek fuvarozásba. Azt hiszik, hogy itt rövid idő alatt milliomos lehet az ember. Aztán egy idő után rájönnek, hogy ez nem igaz. Leadják qz ipart és visszamennek a szakmájukba. De mi, régi fuvarosok, hova menjünk?! Fábián János lovaskocsival szállít: —- Nézze meg, ilyenek a milliomosok! Keményen meg kell dolgozni a pénzért, s már ott tartunk, örülünk, ha munkánk van. Valóban nem tűnik olyannak, aki dúskál a pénzben. Reggel óta áll a telep bejárata előtt, de eddig mindössze egyetlen megrendelést kapott. A rakodást is ő végzi, vaskos tenyerén meglátszik a rendszeres lapátolás. — Most nyáron még elmegy valahogy, de télen alig van munkám. Azon kesereg, hogy Keszü- ben, a feketén fuvarozók elveszik előle a munkát, s tehetetlen. nem szólhat senkinek. A konkurencia nem rontja a légkört a fuvarozók között? — Mi, régi fuvarosok összetartunk, egymás elől nem halásszuk el a fuvart. De az bizony érződik, hogy az „úri fuvarosok” a CB-jükkel nagy konkurenciát jelentenek. — Hagyjuk egymást élni, mindenki úgy boldogul, ahogy tud... — teszi hozzá Nikolics Gusztáv. A statisztika szerint Pécsett 1986. június 30-án 285 közúti árufuvarozót tartottak nyilván. — A szám naponta változik — mondja Gyulavári Istvánná, — Miért csinálja az árufuvarozást? ImimífM v » xsyj FUVARVi ökLLAI — Tíz éves, most kell műszaki vizsgára vinni, ezen dolgozom — mondja Bakó 'Miklós, aki főállásban a Mecseki Szénbányák gépkocsivezetője, s csak másodállásban fuvaroz. Egy társulásnak, a Mobilnak a tagja. — Jó csapatban lenni, mert többen vagyunk, és többirányú szállítási igényt tudunk kielégíteni. S azért is, mert így akad munka. — Harmincéves vagyok. Ahhoz, hogy a családomat eltarthassam, kevés az a fizetés, amit a munkahelyemen megkeresek. S anyagi támogatásunk nincs a szülőktől. A falvakba történő szállításhoz csomagolják a húst a Baranya Megyei Adatforgalmi és Húsipari Vállalat üzemében. Fotó: Proksza László Csomagolva, adagolva Fuvarra várva a pécsi Megyeri úti Tüzép-telepen — Megéri? — Még egyszer nem kezdeném el. Annyira igaz, amit mondok, hogy ha a kocsim lefutja magát, abbahagyom, s keresek valami mást. Az állam egy csomó pénzt leakaszt azért, hogy egyáltalán fuvarozhatok: adók, SZTK, KlOSZ-tagsóg .. . Naponta 11—12 órát dolgozom. Megéri? — Egyelőre ennél nem tudok jobbat. Bakó Miklós is arra panaszkodik, hogy sokan vannak, a fuvar pedig egyre kevesebb lesz. — Sokba kerül a kocsi fenntartása is, most, hogy vizsgára viszem, egy csomó pénzt költők ró. Ezt senki nem kérdezi meg tőlünk. Mindenki azt hiszi, mi degeszre keressük magunkat. Hát tessék, meg kell próbálni, hogy milyen munka ez! Roszprim Nándor — Próbálkozott egyáltalán vele? — Nem rendeltem, mert kevés volt az érdeklődés. — Szigetvárra másért is bemegy az ember és a'kkor húst is tud venni — mondja az egyik vásárló. — De úgy drágább! — Nem sokkal, 18 forint oda—vissza. — Nekem van hűtőládám, hizlalok disznókat és nincs szükségem a csomagolt húsra — állítja Papp János. — Ha az egyik elfogy, levágunk egy másikat, betesszük a ládába, fél évig kitart. Csak töltelékfélét veszünk, ha megkívánjuk. — Nagyon jó lenne, ha ösz- szejönnénk annyian — kapcsolódik a beszélgetésbe özvegy Kovács Dezsőné. — Pécsre járok piacozni és ott mindig megveszem, amennyi kell. De az a gondom, ha reggel nem veszem meg, délután már nem biztos, hogy kapok. * A somogyhatvani vegyesboltban hetenként 20—25 kiló csomagolt hús talál vevőre. Legutóbb meg 30 kilót kértek, pedig egy-egy család nemigen vásárol 1—2 kilónál többet. A helybeliek lélekszámú itt sem éri el az ötszázat. — Azt hiszem, mindenkinek tetszik ez az akció és a továbbiakban is lesz rá igény — mondja Balogh Györgyi, a bolt vezetője. — Szigetvárra oda—vissza a buszköltség 28 forint. Mindenképpen jobban jár, aki itt helyben veszi meg a hús^. Közben megérkezik a szállítmánnyal Bank Gábor, a Húsipari Vállalat gépkocsivezetője. — Sikere van a csomagolt húsnak, mindenütt örömmel fogadnak — mondja. — A rakomány boltonként van összeállítva, amit rendszerint 25—28 kistelepülésre kell eljuttatni. Gold Ferenchez a Szigetvári ÁFÉSZ-nél húsz kiskereskedelmi egység tartozik. Úgy tudja, hogy eddig egyetlen bolt nyakán sem maradt eladatlan áru. Ha valaki netán lemondta a megrendelést, mindig akadt más, akinek éppen szüksége volt arra a kiló húsra, sőt, néhol lényegesen több is fogyna. — Somogyapátiban az emberek inkább az olcsóbb húsféléket vennék — véli Bakonyi Lászlóné boltvezető. — A karaj például nehezebben fogy, a tarját már szívesebben vinnék, combot pedig még többet el tudnék adni. Ha a Húsipari Vállalat nem kötné meg a testtáji részek arányát, még többet lehetne eladni. * A megállapodás alapján a megrendelhető mennyiség 14 százaléka rövid-, 13 százaléka hosszúkaraj, 37 százaléka comb, 20 százaléka lapocka és 16 százaléka tarja. Geréb Sándor, a Baranya Megyei Húsipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese szerint a testtáji részek arányán nem tudnak változtatni. Ügy gondolják viszont, hogy a vállalatnak alapvető érdeke minél több húst értékesíteni. A húst kézzel adagolják, csomagolják. Bár erre a feladatra alkalmas korszerű gépek már hazai viszonylatban sem ismeretlenek, könnyen lehet, hogy a Húsipari Vállalatnál egy ideig még nem fog ilyen dolgozni. Az első hónap tapasztalataként a boltokban azt is elmondták, hogy a minőséggel eddig sehol sem volt baj. Aki megszokta, ragaszkodik ehhez az értékesítési módhoz, hiszen inkább fizet 4,60- at a csomagolásért, mint annak többszörösét az utazásért. Ferenci Demeter Választék a Volán szolgáltatásaiból Az akció július 16-án indult. De a Pécsi Húsipari Vállalat előtte már két éven át egymillió forintos támogatást adott a baranyai áfészeknek, hogy javítsák a boltok hűtőkapacitását. A szövetkezetek a kapott pénzhez hozzá tették a maguk forintjait, és korszerű hűtőkkel cserélték fel a régieket. Miután a feltételeket biztosították, hatvan falusi boltban kezdték meg az előrecsomagolt tőkehús árusítását. A húsipar vállalta előjegyzéses megrendelés alapján, hogy kilós csomagokat készít, azokat eljuttatja az üzletekbe, és kikötötte a szállítandó húsrészek arányát. * A botykapeterdi vegyesboltban nem lehet panasz a délelőtti forgalomra. Négyen is állnak a pultnál, várják, hogy kiszolgálják őket. — Amit kértünk, azt nagyjából meg is kaptuk — veszi elő a papírokat Gilicza István boltvezető. — Jött párizsi, soproni, vadászfelvágott, olasz szalámi, lecsókolbász, baranyai véreshurka, kenőmájas és disznósajt. — Tőkehús? — Kaptunk egy felhívó táblát — vesz elő egy 'kartonlapot a hűtőpult tetejéről —, de annyira kevés volt az igény, talán ha öt kiló. Meg aztán előtte egy héttel pénteken le kell adni a rendelést, és a következő csütörtökön lenne a szállítás. Nem tudom, ilyen kis mennyiséget hoznónak-e? a városi tanács V. B. hivatalának főelőadója. — Sokan adják vissza az ipart. Oka: egyre inkább ráfizetéses ez a tevékenység. Ennek ellenére mindig akadnak újak, akik bíznak abban, hogy megélhetnek a közúti árufuvarozásból. Lvov-kertvárosi autóparkoló. Egy magán Robur teherautó alatt fiatalember szerel. A kocsin látszik, hogy nem a közelmúltban jött le a gyártószalagról, de viszonylag jó állapotban van. Friss hús a baranyai falvakban