Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-30 / 238. szám
HÉTVÉGE 5. Családi házak Vasason és Pécs-Őomogyban Otthonteremtő bányászok Magyar gyakorlat szerint a vállalatok éves exportja úgy szokott meglenni —, hogy év vége táján, aki csak tud odaáll a vagonok mögé, s úgymond kitolja az országból az utolsó szállítmányokat. A Pécsi Bőrgyárban is az első félévi export általában jóval kevesebb, mint a másodiké. Az idén viszont — legalábbis ránézésre — szinte már páholyban érezhetik magukat. Tavaly a tőkés kivitel értéke 228 millió forintot tett ki, az idei év első felében viszont már 170 millió forint értékben szállítottak a külpiacokra, s biztató volt a júliusi teljesítmény is. A vállalatnak minden esélye megvan, hogy a tőkés exportban év végéig elérje az előirányzott 327'millió forintot, ami több mint 7 millió dollár. Az exporttermékek közül a marhaszínbőrökből készült cipőfelsőbőrök vitték el a pálmát, ezek legnagyobb felvevőpiaca a Német Szövetségi Köztársaság. Csaknem annyit — 98 ezer négyzetméternyit — szállítottak ki, mint tavaly egész évben. Ez tette ki eddigi exportjuk több mint felét. — S ami fontos — fűzte hozzá Vinkó Máté, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese — meglepően jó, a hazaival azonos, vagy még annál is magasabb áron keltek el a cipőfelsőbőrök. ^Köszönhetően a hatékonyabb külpiaci munkának, nem utolsósorban annak, hogy ezek igen jó minőségű, zömében puha nappabőrök. A jó árut pedig mindig is hajZöldbab-keservek Arra a kérdésre, hogy egy- egy évben mi fog a befőttes- üvegekbe kerülni, a konzervgyáriak minden bizonnyal széttárnák a kezüket: kérdezzenek könnyebbet... Terveznek, hogyne tervezgetnének, csakhát ahogy lenni szokott, ember tervez, időjárás végez. Csupa bizonytalanság és gyötrelem az év, olykor a balsors üldözi a feldolgozókat. Valamiből mindig jóval kevesebb terem, valamiből pedig mindig több a vártnál, egyszer gyönyörűségesen szép a gyümölcs, a zöldség, másszor kukacos, fás, keserű, éretlen, satnya, ráncos. A Szigetvári Konzervgyárban történetesen az idei szezon is rosszul indult, gyengére sikeredett a cseresznye- és a meggytermés, később a zöldborsóból sem magasodtak fel hegyek a feldolgozóban. A gyötrelem tart tovább, nincs köszönet a zöldbabfeldolgozásban sem. Az aszályos időjárás következtében kevesebb a termés — egyes gazdaságokban hektáronként a szokásosnak csak egynegyede termett —, de ami még sajnálatosabb, igen gyenge a minőség. A bab kényszerérésben van, s miután a betakarítás gépekkel történik, a fejlett hüvelyek közé a satnyák, az érésben lemaradóitok is bekerülnek. Ezek ugyan a konzervgyári hegyező- és tisztítógépeken kiselejteződnek, ám mindez harminc százalékos veszteséget jelent. Egyöntetű a vélemény, a betakarítógépek konstrukciója nem a legjobb, az általuk szolgáltatott nyersanyag nem felel meg a szabvány előírásainak. Hét-nyolc százaléknyi levél, szárrész, idegen anyag is bekerül a nyersanyagba, holott a szabvány egy százalékot enged meg. A gond ott van, hogy a betakarításnál nemcsak a hüvely szakad le, de vele együtt szakad a szár is. A konzervgyár ugyan igyekszik segíteni magán, a meglévők mellé újabb hegyezőgépet állítottak be, a tisztítógép után a szalagon futó aprított babot utónválogatják, dehá't ez nehézkes művelet, nincs is rá elegendő munkáskéz. A megoldást végül is másutt kellene keresni. Mi lenne az? Mindenesetre a gépi betakarításé zöldbabra külön szabványt kellene kidolgozni, aminek alapján már fel lehetne lépni a termelőkkel szemben. Igen ám, csakhogy a konzervgyár végsősoron kényszerhelyzetben von szállítóival szemben, az összeveszés ártana az egész ügynek: A megoldást inkább az jelentené, ha megfelelőbb növényfajtákat választanának meg, jobb konstrukciójú betakarítógépeket külde- nének a táblákra. A jövő szezon ugyan még messze van, de már most el kellene kezdeni foglalkozni a kiútkereséssel, a zöldbab jövőjének megnyugtató elrendezésével. Annál is inkább, mivel riasztó hírek érkeznek, a nagy feldolgozási veszteségek és a tarthatatlan minőség miatt egyre több konzervgyárunk mond le a zöldbabról, már csak négyen foglalkoznak vele, de ők is fontolgatják . . . Mi, fogyasztók azonban mindenesetre nem kívánunk lemondani e téli vitám i r>fo r rá s ró I. M. Z. A marhabőr felületét növelik ezen a gépen a Pécsi Bőrgyár kró- mos műhelyében Fotó: Proksza László Erős első felév Növekvő tőkés kivitel a Pécsi Bőrgyárbél Jó áron veszik a marhaszínbőrökei A juhnappából ruházatot varrnak landó átvenni és, megfizetni a külföld. Mondanunk sem kell, feszített ütemet diktáltak, csatasorba állították a gazdasági munkaközösségeket is. Folyamatos volt a számonkérés. A dolgozók, főként a kulcsemberek premizálását is szorosan a többlet teljesítményekhez kötötték. Végül hajtóerőnek bizonyult az is, hogy sikerült tudatosítani a dolgozókban: a tőkés exporttól az egész vállalat előreme- netele függ, hiszen csak ennek fejében tudják beszerezni a szükséges nyersbőröket és vegyi anyagokat, tudnak szert tenni a műszaki fejlesztéshez szükséges gépekre bérlet formájában. » Megélénkült valamelyest a ruházati bőrök külpiaca is, köztük a sertésvelúré. Érdekes, még olyan országból — Dél-Koreá- ból — is jött érdeklődés, amely pedig a velúrok nagy szállítója. Mindazonáltal a vállalat itt nem kívánja felfuttatni termelését, ugyanis a velúrbőrök rendkívül hullámzó keresletére nem lehet alapozni. Sokkal nagyobb • reményeket fűznek juhbőreikhez, ezek nagyobb mennyiségben való feldolgozására ugyan a jövő évtől kezdődően Trerül csak sor, de a program már elindult, kisebb tételeket már gyártottak és adtak el külföldön. A juhbőrök nagyobb részébői konfekcióüzemükben varrnak majd ruházatot és így értékesítik. E kisebb testű állatok bőrének meglehetősen munkaigényes feldolgozására azért is vállalkoztak, mert sajnos változatlanul megoldatlan a hazai sertésbőr-ellátás. Jóllehet, biztató gazdálkodási eredmények születtek az év eddig eltelt részében — csöppet sem lesz könnyebb a folytatás. Mégpedig azért nem, mert a külföldi vevők nyári szabadságukat töltik, s majd csak úgy szeptember közepe tájától adják lehívásaikat, tehát amikor a vevők megmondják, melyik bőrből mennyit, milyen színekben kérnek. Márpedig a gyárban természetszerűleg a folyamatos gyártásra és megrendelésekre rendezkedtek be. Ennek ellenére bíznak és mindent megtesznek export előirányzataik teljesítésére, annál is inkább, mivel a többletekre pályázati szerződés is kötelezi őket. Ennek értelmében a Pécsi Bőrgyárnak 1990-re jelentősen föl kell tornáznia tőkés exportját. Miklósvári Zoltán sokba az építőanyag szállítása — mondja Bartók Tibor. — Nagyon örülök a 110 négyzet- méteres otthonomnak. Reisch Dezső az aknamélyítőknél segédvájár, 48 éves. A negyedik éve készíti, illetve rendezi be új otthonát, az Orosz utcában. Eddig 1 200 000 forintot költött rá. A 16 éves lányuk mindvégig részt vesz a munkában — egy szoba csak az övé. A szomszédjukban egy másik bányászcsalád él, Vetro Lászlóék. Az ő házuk is frissen készült, kívülről még vakolatlan, ahogy Virág Lászlóé is a Kút utcában. Virág László bányász, apja is az. Régi va- sasiak. A pécsi panelt hagyta ott. Vasasba és Somogyba még többen térnének vissza, hogyha elegendőiteket találnának a felkapottabb helyeken. A Búzakalász utca konyhakertjeit és a Püspökrét-dűlőt azonban jelenleg nem adják el építkezőknek. Torma Tiborék, akik most részben a ,,C" utca 7-ben is laknak, kiköltöznek majd Hird- re, ahol az új lakás befejezés előtt áll. A Hirdre vándorlás Vasasról nem általános, még akkor sem, hogyha a hirdi telkek olcsóbban kelnek el. A hirdi Újtelepen csak egy bányászról tudnak, Sipos Mi- hályról, aki az Alföldről jött egy évtizede. A 25 éves Torma Tibor MÉV-vájár, a rokonság segítségével tavaly kezdte az építkezést a vasút alatt. Pillanatnyilag leállt, mert nincs elegendő pénz. Eddig 900 000 forintot fektetett be. Ennek egy része, 100 000 forint MÉV-segít- ség, amelyet nem kell visszafizetnie, ha további tíz évig a bányát választja munkahelyének. Ezen felül 80 000 forint kamatmentes támogatás is járt a cégtől. — Magunkra utalva nem boldogulnánk — jegyzi meg a gyesen lévő asszonyka. — A szüléink sokban támogatnak minket. így is büszkék vagyunk eredményeinkre. A 39 éves Koroknai István zobáki vájár, leadta a bányától kapott komlói lakást, bankkölcsönt vett fel, hogy 150 négyzetméteres lakást építsen Mecseknádasdon. Majdnem 400 000 forint olyan támogatáshoz jutott, amelyet nem fizet vissza, amennyiben még tíz évig bányász marad. Telekvételkor a tanács is nyújtott segítséget. Tavaly március óta építkezik. — Már rég beköltözhettem volna — mondja —, ha a cégem időben biztosítja a fuvarokat. így későn, sok utánjárással vásárolhattam építőanyagot. Előttem Lancsák András ércbányász települt a faluba. A megkeresettek többsége a szülőhelyére tér vissza. így is nehéz és hosszadalmas egy új lakást felépíteni. Akinek nem futja ennyire, az régi családi házat vesz meg. Ezt a megoldást választva, az utóbbi időben egyre több bányász települ ki Mecsekjánosiba és Ka- poskeresztúrra, a két baranyai ásványbányászatba. Csuti J. Kis Bocz Levente, a Szövetkezet utca elején építkezett A régi bányászkolóniák szomszédságában építkeznek a bányászok. Főként Pécs-So- mogyban és Vasason. Mások Hirdet és Mecseknádasdot választják lakhelyüknek. Akik magánerőből fognak az otthonteremtéshez, végleg letelepednek és biztos munkahelyüknek tekintik a Mecseki Szénbányák Vállalatot és a MÉV-et, amelyek a házépítési vállalkozásukat messzemenően támogatják. Egy ilyen új otthon háromnegyed-másfél millió forintba kerül. Szemre is mutatós, és bármelyik felveszi a versenyt a Pécs feletti Mecsek- oldal lakóházaival is. A kaszájára támaszkodó idős férfi kapásból mutatja, hogy Pécs-Somogyban, Vasason merre is feszik a Wiezner- telep „B”, „C”, és „D" utcája, a Bányatelep, az újtelepi Legény és Hajadon utca, valamint a Fenyő utca. Ezek az ismert bányászkolóniák. Legutoljára, vagyis az ötvenes években az Újtelep és a Fenyő utca alakult ki úgy, hogy a bányászok egy tömbben létesítettek lakónegyedet. A mostani házépítők elvegyülnek, maguk választják ki az otthonuk helyét a legkedvezőbb részen, így a Somoska, a Málodó dűlőben, valamint Porcsinban. Kis Bocz Levente, a vasasi külfejtés fúrása most már a Szövetkezet utcában lakik, 26 éves. Felesége szüleitől 600 000, ő a bányától 200 000 forintot kapott. Az utóbbiért cserébe megígérte, hogy még tíz évig a bányában dolgozik. Telkük négyszögöle 550 forint volt. Büszkén kalauzol a 120 négyzetméteres, három szintes épületben. Az egyik szobát már bebútorozták. — Végérvényesen itt maradok, közel a munkahelyem is. LJgyanígy épít lakhelyet, nem messze Szilasi László és Grá- vics László kollégám is. A hatezer lakosú Pécs-Somogyban és Vasason kevés a bányász. A lakosság egynegyedét tehetik ki, s többségük nyugdíjas. A két településen évente 10—15-en kérnek építési engedélyt, közülük egy- kettő a bányász. ízléses a Bartók-testvérek ikerháza is a Széna utcában. Családonként valamivel több, mint félmillióból teremtettek otthont három év alatt. Kalákában, amelynek az eredménye negyedmillió forint megtakarított pénz. Mint Kis Bocz- éknál, Bartók Tiboréknál is a feleség vasasi, és ez nagy szerepet játszott az ideköltö- zésben. — A most még nádassal övezett új falurészen egy négyszögölért csak 60 forintot fizettünk. Van áram, a szomszédban fúrt kút, és nem került Reisch Dezső családiháza az Orosz Gyula utcában
