Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-12 / 190. szám

Kiaknázni a lehetőségeket! Gépbérletek a Pécsi Bőrgyárban Kiút a fejlesztési pénzszűkéből Növelik a magasabb feldolgozottságú termékek arányát Mind a nyereségben, mind a tőkés kivitelben előrelépést tervez a Pécsi Bőrgyár első­sorban az értékesebb, maga­sabb feldolgozottságú termé­kek részarányának növelésé­vel. A termelés mennyisége összességében ugyanakkor nem növekszik. A gépek, be­rendezések kopnak, egyes öreg üzemépületek felújításra várnak, az új, keresettebb ter­mékek piacra hozatalához kor­szerűbb gépekre és technoló­giai berendezésekre van szük­ség. Igen ám, csakhogy mint mindenütt,: a Bőrgyárban is igen szűkösek a beruházási keretek, a fejlesztési pénzek még a sziatentartásra sem elegendők. A kiutat ebből a szorításból a gépbérletekben találták meg. Tarr György fejlesztési fő­osztályvezető és munkatársai igen sokszor és sokfelé van­nak úton, hogy egy-egy ilyen sikeres ügyletet tető alá hoz­zanak. Már korábban kap­csolatot kerestek és találtak egy nyugatnémet céggel, si­került vele termelési együtt­működésre lépni. A cégtől ci- pőtalpgyártó gépeket kaptak, amit kész cipőtalpak szállítá­sával egyenlítettek ki. A ma­gyar Interinvest közreműködé­sével már tavaly, de az idén is összesen 30 millió forint értékben kötöttek szerződést külföldi gépek bérletére, kor­szerű nyújtó és hasító, vala­mint apróbőrök megmunkálá­sára alkalmas gépekhez jut­va. Ezek révén növekedhet az értékesebb puhabőrök terme­lése, új profilként hozzákezd­hetnek a juhbőrök kidolgo­zásához. Egy újabb lízing-ügyletük egy bécsi céggel jött létre eredményeként 13 millió fo rint értékben szerezhetnek be illetve bérelhetnek gépeket így víztelenítő-taszító bérén dezést, feszítőrámás szárítót elektronikus mérőgépet — ez utóbbi már meg is érkezett. Ami a továbbiakat illeti, a Pécsi Bőrgyár is benyújtotta kérelmét a tőkés export áru­alapok növelését célzó pá­lyázatra, a következő négy évben 50 millió forint érték­ben szeretnének újabb gép­bérleti lehetőséghez jutni. Ha a nagy beruházások időszaka le is járt a Pécsi Bőrgyárban, a kis lépések megtételét nem mulasztják el. Évek óta folyik a rekonstruk­ciós munka, melynek során minden évben megújul egy­két üzemrész. Az idén felújít­ják és bővítik a nyersbőrrak­tárt, megkezdődött a kemény­teni környezetvédelemre? A hatóság által szabott követel­mények egyre szigorodnak, úgyhogy növekvő ráfordítások­kal kell számolni, miközben a szabályozók szűkülő lehe­tőségeket adnak, azaz fejlesz­tésre egyre kevesebb a pénz. A bőrgyárban a legnagyobb gond a különleges hulladé­kok ártalmatlanítása. Ugyan születtek szép eredmények, szennyvízbírságot már régóta minimális összegben fizetnek, de ki tudja, mit hoz a jövő, milyen újabb követelményeket szabnak a holnapi környezet- védelmi előírások. Minden­esetre továbbra is azt az utat járják, hogy olyan cserzési technológiákat alkalmazzanak, ahol a lehető legkevesebb a Példa a hulladékhasznosításra: a nyersbőrökről leeső zsiradé­kot kisütik, az ipari zsírból a csabrendeki termelőszövetkezettel együttműködve takarmányadalékot gyártanak. Az egy éve mű­ködő üzemben havonta 60 tonna ipari zsirt állítanak elő. áru gyárrészleg és a marha­meszes műhely felújítása. A keményáru gyárrészlegben például negyvenéves gépeken készítik az exportcikkeket, a gépparkot teljesen meg kell újítani. Kapacitásbővítést ter­veznek a kéreggyártásban és a késztalpak gyártásában is — oda is további gépek kel­lenek, amit szintén bérleti formában szeretnének biztosí­tani. A kiszolgáló létesítmé­nyek színvonala is kívánniva­lót hagy maga után, folytat­ni kell a raktározás, az anyag- mozgatás, az energiahálózat korszerűsítését. A marhabőr gyárrészlegben külföldi szer­vezők bevonásával munkaszer­vezés folyik, a javaslatok sze­rint ott is új gépek beállítása válik szükségessé. Ahhoz ugyanis, hogy például adott nyersbőrből még nagyobb fe­lületű készbőrt tudjanak elő­állítani, korszerű nyújtógépek­re van szükség. A marhaoőr gyárrészlegben egyébként szá­mítógépes termelésirányítást alakítanak ki. Ami nagy kérdőjel — s ez a műszaki fejlesztésre fordít­ható pénzekre is hatással van —, mennyit kell majd köl­víz- és krómfelhasználás, hogy házon belül könnyebben meg­tisztíthassák a keletkező szennyvizeket. A hulladékhasz­nosítás ügyét napirenden tart­ják, így például szeretnék megoldani az eddig a bosta- garéi gyűjtőben lerakóit, krómcserzett hulladékbőrök hasznosítását, ilyen feladatot adtak a hazai kutatóhelyek­nek, de a megoldásra szóba jöhet külföldi licenc megvá­sárlása is. Ami a távolabbi jövőt ille­ti, szeretnék felújítani a rost- műbőrgyárat, esetleg a kapa­citását is bővítve, továbbá a termékszerkezetet korszerűsít­ve, például úgy, hogy cellu­lózt dolgoznak be. Fel kíván­ják újítani, kapacitását jelen­tősen bővíteni a talpbélés­gyárnak, figyelemmel az ex­port növelésének lehetőségei­re, a hazai cipőipar jobb el­látására. A tervidőszak vége felé megvizsgálják a termékek magasabb feldolgozottságát jelentő díszműáru üzerrv a talp- és a bőrruha üzem eset­leges bővítési lehetőségeit, s ha van piac, itt is fejlesz­tenek. Miklósvári Zoltán Sikeres első féléit ülőn A szentlőrinci termelőszövetkezet új szárítója Fotó: Proksza László Fordulat készül Szentlorincen Kigazdálkodjék a tavalyi veszteséget Szervezettebb, jobb munka kell Tavaly törés következett be a szentlőrinci Úttörő Tsz éle­tében. Termelési mutatói szinte minden téren visszaestek: csak­nem minden növényi kultúra a vártnál kevesebbet hozott, nemcsak a szarvasmarha-, ha­nem a sertéstenyésztés is keve­sebbet jövedelmezett a terve­zettnél. Beruházásaik értéke három év alatt több mint öt- venmilliósra nőtt, így szinte törvényszerű volt az 1 800 000 forintos mérleghiány. A mindezt részletesen elem­ző februári zárszámadás vég­akkordjaként dr. Gergely Lász­ló elnök a következőket mon­dotta: „Igyekszünk az elveszett sikerélményt visszaszerezni már a következő évben, főleg ön­erőből, a rendelkezésünkre ál­ló tartalékokból, s esetleg kül­ső segítséggel . . Elkopott gépek Lássuk, mit valósítottak meg ebből, hogyan tudják a vesz­teséget kigazdálkodni? Az 5900 hektár szántón min­dig tisztes — az átlagosnál jobb, olykor pedig kiemelkedő - eredménnyel gazdálkodott a szövetkezet. Területükön —an­nak negyedrészét kitevő eró­ziós vagy vizes földek kivéte­lével — minden megterem. Ba­jaik fő okát abban látják, hogy a megkopott, elhasználódott gépállomány már nem felel meg a szükségleteknek. Darab­ra megvannak az erőgépek, kombájnok, teljesítményük azonban kevés ahhoz, hogy a betakarítás optimális idejét az árpától a kukorica aratásig op­timálisan tartani lehessen. Sarvasmarhatartásuk min­den tekintetben mélyre jutott, a juhászaiban nem vált be a bérbeadás. A sertéstenyésztés a vártnál 20 százalékkal keve­sebb eredményt hozott, ez pe­dig a múlt évben egymaga öt­milliós bevételkiesést jelentett. Az eszközhiány kapkodáshoz, sietséghez vezetett. Ám ez nem magyarázza meg, nem is men­ti a szervezettség hiányát, a termelésirányítók részéről gyak­ran tapasztalható kényelmessé­get, szakszerűtlenséget, a mun­kák rossz, felületes elvégzését. A jelzett vezetői, vezetési hi­bákat a rossz személyi dönté­sek részben kifejezték, részben elősegítették. A jó döntések, szándékok keresztülvitelét pe­dig a feliből-harmadából ki­munkált érdekeltségi rendszer sem segítette. Az önként adódó tovább' kérdés: a vázolt hibák után az idén mit csináltak másképp a szentlőrinci termelőszövetkezet­ben? Mindenekelőtt: igyekeztek javítani az eszközellátottságon megragadva néhány kedvező lehetőséget. A régi Sirokkón kí­vül az idén már egy új szárí­tójuk is dolgozik. A termény elhelyezésére június végén egy új tárolót adtak át. Résztör­lesztésre vettek egy új kom­bájnt a BKR-től. Várható ser­téságazatuk bővülése egy ma­jorral, sőt, esetleg egy továb­bival, ha a Hungahybbal az alapátadásról meg tudna.« egyezni. Általában mindent reálisab­ban terveztek. Úgy dolgozták át az - érdekeltségi rendszert, hogy a mennyiségi feltételek mellett a minőségi kritériu­mok is hangsúlyt kaptak, il­letve ez utóbbiakat a telje­sítménynormák szélesebb xö- rére terjesztették ki. Ez az érdekeltségi rendszer lénye­gében mindent elismer, ami­ből eredmény, minőség szü­lethet. Fázisokra tagolja a munkafolyamatokat, a növény- termesztésben a lényegre kon­centrál (vetés, vegyszerezés, műtrágyázás), különféle célpré­miumokat tűz ki, és a legkü­lönbözőbb módon ösztönöz na­gyobb teljesítményre a felújí­tás, javítás területein. A terv- teljesítés ebben az ösztönzési rendszerben a vezetőknek is zsebre megy. A változás legdöntőbb ele­mét — érthető módon — nem a szűkön vett termelési ténye­zőkben iátják Szentlorincen, hanem abban, hogy a munka­helyi vezetők is jobban dolgoz­zanak, így nagyobb legyen az összhang köztük és munkatár­saik között. Ezt szolgálta szo­cialista brigádjaik átszervezé­se, pontosabban: vállalásaik racionálisabbá tétele, valamint az is, hogy rendszeressé tették a munkahelyi közösségi meg­beszéléseket, ahol hasznos in­formációk cserélődnek. Javulás mutatkozik Látszik-e már valami ebből az idén? Látszik. A tavalyihoz képest lényeges — érzékelhető és érté­kelhető — javulás mutatkozik a sertéskibocsátósban, a növé­nyi kultúrák állapotában, a munkaszervezésben, a tej mi­nőségében, a szakszerűbb mun­kában, a munkadíj- és anyag- gazdálkodás területén. Sokat várnak a 250, illetve 800 hektáros cukorrépától, il­letve napraforgótól is, az előb­bitől főleg azért, mert — a kaposvári gyár évek óta veze­tett adatai szerint — a szentlő­rinci közös gazdaság a gyá' körzetében a legjobb cukorré­patermelő. Ez már önmagában is azt példázza, hogy van fan­tázia, van még tartalék ebben a szövetkezetben. A tavalyi mérleghiány nem végzetszerű, hiszen — ha a szervezettség és a minőség javulása tartós lesz — akár egy év alatt is megfor­dítható. Ezt az idei nyolcmilliós nye­reséggel kellene valóra válta­ni, amely nemcsak a tavalyi mérleghiányt egyenlítené ki, hanem a továbblépést is el le­het vele indítani. Van mit ten­ni: vízrendezéssel, melioráció­val több mint félezer hektár szántóhoz lehetne jutni, ismét bekapcsolódhatnának az inten­zív gabonatermesztési prog­ramba, megvalósításra vár egy víztározó, tovább gépesíthetné­nek, rendbe tehetnék a szarvas­marha-ágazatot. Van mit tenni Szentlorincen — és a tavaly elmaradt béreme­lés idei, teljesítményhez kötött lehetőségei jelzik, hogy érde­mes is. Varga János Új lap mutatványszámát tartjuk a kezünkben: a Szab­vány és világ-ot, mely a Szab­ványosítás című lap jogutódja­ként jelent meg, azzal a bekö­szöntővel és ígérettel, hogy nemcsak címében újult meg, de tartalmában is arra törek­szik, hogy ne csupán egy szűk szakmai réteg lapja legyen. A szabvány köztudottan a minő­ség egyfajta objektív mércéjé­nek tekinthető, üdvözölni keil tehát minden olyan kezdemé­nyezést, mely a hazai minő­ségügy, minőségpolitika előbb- revitelét szolgálja, annál is inkább, mivel tudjuk, a hazai minőségügynek, a magyar szabványosításnak bőségesen akad még törleszteni valója. A Magyar Szabványügyi Hivatal műszaki-tudományos lapja ezt úgy is kívánja szolgálni, hogy egyúttal kitekintést is nyújt a világra, bemutatva a legújabb külföldi törekvéseket. Miről ír az első szám? Min­denekelőtt beszámolókat ol­vashatunk arról a szeminári­umról, melyet Kecskeméten tartottak a megbízhatóság, a minőségszabályozás és a gaz­daságosság egymással szoro­san összefüggő témakörében. A lap hírt ad a KGST szab­ványügyi együttműködési ál­landó bizottság moszkvai "kon­zultációjáról, melyen a tagor­szágok jóváhagyták a 2000-ig terjedő műszaki-tudományos fejlesztése komplex program­jának teljesítéséhez szükséges szabványosítási és mérésügyi intézkedéseket. Mi lesz veled téglaipar? Er­ről nyilatkozik a Tégla- és Cse­répipari Tröszt vezérigazgató- helyettese, aki foglalkozik az építőanyagok minőségével is. Egy másik írás a festékek és lakkok nemzetközi szabványosí­tási programját tekinti át. A lap Párbeszéd rovatában an­nak nyomába eredtek, miért csöpög, folyik el a tej, miért szakad a műanyag zacskó. E rovatban hírt adnak arról, ha­zánkban is megkezdik a tej háromszögletű papírtasakba való csomagolását. A félliteres tasakokat a Nyíregyházi Pa­pírgyár készíti, a töltést pedig a Veszprémi Tejipari Vállalat hamarosan megkezdi. A há­romszögletű tasakos tejet egyelőre az idegenforgalmilag frekventált területeken, főként a Balaton körül forgalmazzák, s amennyiben sikert arat, dön­tenek a folyamatos gyártás­ról. A Szabvány és világ című lap ezenkívül még számos hazai és külföldi információt közöl, 32. oldalán pedig köz­readja dohogásait, tollhegyre tűzve a minőségmegcsúfoló je­lenségeket. A magunk részéről olvasóink figyelmébe ajánljuk az új lapot, mely előfizethető a hírlapkézbesítő hivataloknál. M. Z. Födémpalló Újfajta födémpallók gyártását kezdték meg a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárában: a már korábban is gyár­tott födémpallók techno­lógiáját módosítva érték el, hogy az elemek meny- nyezetet alkotó oldalai si­ma felületet kapjanak. Ezzel az egyik legnehe­zebb és legidöigényesebb építési munkát, a meny- nyezetvak'olást szüntetik meg, miután a födémpal- lok felrakás után azonnal meszelhetők, festhetők." A nyolcféle méretben készülő újdonságot elő­ször egy szolnoki iroda­házi emeletráépítésnél al­kalmazzák. HÉTVÉGE 5. Új lap: a Szabvány és világ Egy hír a lap írásaiból: jön a háromszögletű papírtasakos tej

Next

/
Oldalképek
Tartalom