Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-07 / 155. szám

M intha fialt, unokáit néznének vissza a képekről, pedighát azokat mutatják, akik a fényképek között kotorász­nak. Negyvenéves fénykép'ek fiatal emberekkel. — Kár, hogy úgy alakult az élete, ahogy alakult — mutat egy arcra Perics Pé­ter. Strandkép — öt fiú ép­pen a vízbe ugrik, kezük elő­re nyújtva, lábuk már ma­gasabban fejüknél, röptűk­ben mosolyognak, talán mert fényképezték őket, vízbeéré- sük előtti pillanatban rögzült a pillanat. Bizony, van, aki elmerült. S van, ki ma is jól úszik, ha nem is az árral, nem is az ár ellen: felada­taink túlsó partjára. — Jó eszű gyerek volt, kár hogy belekeveredett valami­be. Ezen meg itt vagyok én, ö a Krasznai Tóni, a jelleg­Zászlóbontók — Nemrég meghívtak Pa- lotabozsokra élménybeszá­molóra. Kiállítást szerveztek, vittem én is dokumentumo­kat, s nagyon hangulatos beszélgetésbe bonyolódtunk. Lelkes, fiatal emberek vol­tunk, Bérezés Karcsi bácsi, Pavlovics Márkné, Temesi Károlyné, Perics Péter. Mi vit­tük a „nemzetiségi témát" is arra a budapesti találkozóra, három átai lány népviselet­ben nagy sikert aratott. Ma már nagymamák, de m'a is énekelnek, nemrég Komlón szerepeljek. Baranyában 46 őszén kezdődött a szervezés, akkor én még Bezedeken tanítottam, aztán kerültem Palotabozsokra. De akkor már elég sok volt az or­szágban, mert 48-ban a 809- es számot kapta a bozsoki úttörőcsapat. Lombsátrat épí­tettünk az erdőben, később a honvédségi esőkabátokból is lehetett sátrat verni, va­lutánk a krumpli és a zsir volt, amikor a bezedeki gye­rekekkel először voltunk a Balatonon. Ez akkor talán nagyobb szó volt, mint ma Belgiumba menni, mint ahogy akkor annak örül­tünk, ha egy-egy táborozá­son híztak a gyerekek két- három kilót. Ma talán a for­dítottjának kellene örülni úgy. A szervezés nehéz volt, dehát nagy megrázkódtatás után volt az ország, a szülők bizalmatlanságát >meg is le­hetett érteni. De ez a fenn­tartás fokozatosan oldódott, mert a gyerekek eljutottak Balatonra, jó dolgokat csi­náltak, s jó helyen voltak. Emlékszem, rengeteg mese­játékot állítottunk színpadra, s a felnőttek nemcsak azért szerették ezt, mert tiúk-lá- nyuk szerepelt, hanem mert akkor ez volt az egyetlen szórakozás. volt, igy aztán a hozzá tar­tozó iskolákban a megyében elsők között jöttek létre az úttörőcsapatok. Sok előítélet­tel kellett megküzdeni, a szü­lők nehezen engedték a gye­rekeket, „kőtörőknek", nem úttörőknek hívtak bennün­ket. De a gyerekek szerettek jönni, mert még a falusinak is élményt jelentettek a fog­lalkozások. Akkoriban az út­törők benne voltak a köz­életben: köszöntöttük a jó gazdákat, gyűjtöttük a ka­lászt a tarlón, szedtük a ko- lorádóbogarakat. A foglal­petes mosolya már akkor is megvolt. Ez akkor készült, amikor országos találkozó volt Pesten,. különvonattal utaztunk, a megyék kerüle­tenként családoknál voltak elszállásolva. A következő években mi fogadtuk a ven­déglátókat, születtek is ba­rátságok. Ezek aszólői ké­pek, mi nyertük meg a tábori focibajnokságot, ez a nyalka legény Lantos Jóska, ő is nyugdíjban már, ahogy én — mondja a siklósi nyugdí­jas iskolaigazgató. Csak körülbelül tudtam melyik házban lakik, s ép­pen nem volt otthon, amikor kerestem. De hogy pedagó­gus lakik itt, az látszott a verandaablakon át is: pala­táblák, könyveik, fekete kor­sók, tálak — olyan gyűjte­mény, amit a hangos uga­tással házatvédő puli is en­gedett megnézni. — Erre a korsóra különö­sen büszke vagyok, mert az első kerámiaszimpozion résztvevői készítették, bele is vésték a nevüket, s az ajánlást nekem — mutatja Perics Péter, a siklósi várba­ráti kör^elnöke, a siklósi és a megyei úttörőtörténeti szakbizottság tagja. Pészmé- ker segíti a sok munkát vé­gezni, ritmust az szab a teendőknek, mert a lelkese­dés még ma is többet akar- tatna elvégezni. — Tudom, most ünnepük az úttörőmozgalom negyven­éves évfordulóját. De az nem olyan egyszeri zászló- bontás volt, mint a KISZ-é ötvenhétben, hanem jó pár évig folyamatosan alakultak meg az úttörőcsapatok. En Piskón voltam tanító, Vajszló volt a központunk, szellemi értelemben is. Haraszti Pál igazgató érzékkeny ember 6. HÉTVÉGE kozásokat mindig a szabad­ban tartottuk, réten, vízpar­ton, s noha látod, ezen a képen egyenruhában va­gyunk, azaz volt formaliz­mus már akkor is, ez a ro­mantika csábította a gyere­keket. Ha ma valamit hiá­nyolok, akkor a romantikát hiányolom az úttörőmozga­lomból. A megye első tábora Vajszlón létesült — társa­dalmi munkában, s Aczél György avatta. A vajszlói út­törők a Ságvári-vándorzász- lót is elnyerték, háromszor, így véglegesen. „Ennél na­gyobb csak a Rákosi-zászló volt, de ezt ne írd meg" — mondja Péter bácsi, a tábor- építő. „A járási tábort Har­kányban építettük, ott ké­szült a fejesugrókról a fény­kép, ez a foglalkozáson, azaz ebédnél. Almási István kéme- si pedagógus dolgozott so­kat, aztán Imre József... ők jutnak hirtelen eszembe." Ahogy Perics Péter, úgy Lantos József is csak név- leg nyugdíjas. A megyeta­nács osztályvezető-helyettesi székében más ül, de a volt megyetanács épületében megtalálható a főtanácsosi címet viselő vérbeli peda­gógus, aki a Pedagóqiai Intézetnek és a Megyei Mű­velődési Központnak dolgo­zik, s elnöke a megyei nem­zetiségi bizottságnak. S Lantos József is az út­törőmozgalom első éveinek romantikáját mondja nagy vonzerőnek, mint ahogy azt hiányolja a mai úttörők éle­téből a legjobban. Pedig volt akkor is kötöttség, sora- kozás, jelentés, de ma túlon­túl sokan „értekeznek" ki­rándulás, gyűléseznek tábo­rozás helyett. — Legyen kevesebb az egyenruhát kívánó úttörő- rendezvény, s több az olyan, ami összesározható, elszakít­ható ruhát kíván: kúszni, mászni, hegyet koptatni, — ez a gyereköröm. Ne felnőt- tesdit játszanak a gyerekek, ne nagyokat utánzók legye­nek. Sokszor veszek részt rendezvényeken, látom, hal­lom, szinte már művészi fo­kon énekelnek, szavalnak, s ez nagyon jó. De necsak a szellemiek jelentsenek kin­cset számukra, hanem testi­ek is, a mozgás, a kaland — ezt szeretném visszacsem­pészni a mozgalomba, ha lehet. Zászlóbontók — e gyűjtő- fogalomba soroljuk, akik egy mozgalom születésénél cse­lekvőén ott voltak. Talán egy kicsit a véletlen, hogy' két olyan zászlóbontót szólaltat­hattunk ímeg, aki nyugdíjas­ként ma is aktív — folytató­ja az útnak, amit közel negy­ven éve megnyitottak. Bodó László Pdrtfórumon Életmód - egészség A közvélemény, a szakem­berek, a párt, állami szervek, a társadalmi és -tömegszerve­zetek az utóbbi időben egyre gyakrabban foglalkoznak a la­kosság egészségi állapotának alakulásával, az emberek egészségesebb életmódja ki­alakításának tennivalóival. A megyei pórtvégrehajtó-bizott- ság április 29-i ülésén tekin­tette ót az egészségnevelés helyzetét, a lakosság egészsé­gesebb életmódja kialakításá­nak feladatait. Az egészségi állapot A legalapvetőbb higiénés és közegészségügyi feltételek javulása, az iskolázottsági szint emelkedése, az egészség- ügyi ellátás fejlődése, a mun­ka- és életkörülmények pozitív változása nyomán hosszú időn keresztül csökkent a halandó­ság, javultak a lakosság életkilátásai. Az elmúlt idő­szakban e kedvező folyamatok előbb lelassultak, megálltak, majd a romlás irányába for­dultak. Ezzel együtt lényege­sen módosult az egyes beteg­ség-csoportok haláloki szere­pe is. Megyénkben is a kerin­gésszervi betegségek, a daga­natok és az ún.(külső behatást követő esetek (pl. baleset, mérgezés, öngyilkosság) a ha­lálozás több mint 75 százalé­kát idézik elő. Hasonló a hely­zet — kiegészülve néhány egyéb betegségtípussal — a megbetegedések vonatkozásá­ban is. E betegségek döntő hányadának fő jellemzője, hogy kialakulásuk több okra vezethető vissza és létrejöttük­ben a környezeti tényezőknek, az életmódnak meghatározó jelentősége van. Ma az emberek jelentős ré­szének napi életvitelében — helytelen szemlélete által is megerősítetten - a dohány­zás, a túlzott alkoholfogyasz­tás, az egészségtelen táplálko­zás, a nem megfelelő fizikai aktivitás, az idegi feszültség — mint a betegségek létrejöttét előmozdító rizikótényezők — közül valamelyik vagy több je­len van. A munkahelyi ártal­mak, a környezetszennyezés, az egészségtelen «ivóvíz, az elég­telen szennyvízelvezetés, a por- és zajártalmak, a levegőszeny- nyezés, a vegyi anyagok egész­ségvédelmi szempontokkal nem kellően számoló felhasználósa is az emberek kisebb-nagyobb körét érintő egészségkárosító tényezők. Lényeges szemlélet- változást is kíván a környezet- védelmi munka hiányosságai­nak felszámolása, a munkahe­lyi, települési környezet meg­óvása, a környezeti kultúra fej­lesztése. Sdkakat idegi feszült­ségek illetve az „önhajszoló” életmód következményei is ter­helnek. Az egészségügyi ellátás, sem tudott lépést tartani a szükségletekkel. A megelőzés szemlélete még nem vált álta­lánossá. A fentiekből is következik, hogy az egészség megőrzését és fenntartását nagyban befo­lyásoló egészséges életmód kritériumai nem választhatók meg önkényesen. Ez objektív (munkakörülmények, a fogyasz­tás módja, lehetőségei, a ter­mészeti környezet, az infra­strukturális ellátottság, stb.) és szubjektív (értékítélet, felelős­ség, akarat, stb.) tényezők és ezek bonyolult kölcsönhatása által meghatározott. Érdemi befolyásolása is csak komplex társadalmi feladatként oldható meg. A lakosság egészségi álla­potának javítását szolgáló cél­kitűzések végrehajtásához, az eddiginél jóval nagyobb egyé­ni felelősségvállalást kívánó és társadalmi összefogásra épülő közös munka szükséges. Ugyanakkor nélkülözhetetlen az életmódalakítás tárgyi fel­tételeinek biztosítását szolgáló, a lakosság élet- és munkakö­rülményeinek javítására hozott határozatok eredményes vég­rehajtása -is. Támogatott érték Megyénkben az illetékes ál­laim! szervek, b társadalmi és tömeg szervezetek több tekin­tetben országosan is figyelem­re méltó erőfeszítéseket tettek az egészségnevelő munka ja­vítása érdekében. Tevékenysé­gük sokoldalúbbá, összehan- goltabbá, célirányosabbá vált. Sok más mellett ezt jelzi például a megfelelő egészség- ügyi ellátás szervezett biztosí­tására való törekvés, a szűrő- vizsgálatok kiterjesztése, a ve­zető halálokok elleni küzde­lem kiemeltsége. A sokféle, tartalmas egészségnevelési rendezvények szervezése, az or­vostudomány aktív részvétele, a közoktatásban szaporodó jó kezdeményezések, kísérletek, a gyermek-, diák- és közétkezte­tésre való növekvő figyelem is biztató példái a megyében végzett munkának. A tömeg­szervezetek, mozgalmak, isme­retterjesztő, tömegsportszerve- ző-mozgósító munkája, a kör­nyezeti kultúra javítását szol­gáló tevékenysége, a lelki fe­szültségek feloldásában való részvétele, a káros szenvedé­lyek elleni hatásosabb fellépés is csupán kiragadott példái a sokirányú tevékenységnek. A megyei tömegkommunikációs szervek is kiveszik részüket az egészségnevelési munkából. Nagy jelentőségű az országban elsők között megalakult me­gyei Egészségnevelési Társa­dalmi Bizottság léte. E sokirányú, tudatos munka hasznossága, értelme vitatha­tatlan, hatékonysága azonban még nem elégséges. Az embe­rek jelentős része egészségét nem megőrizendő, sőt fejlesz­tendő, hanem legfeljebb — megbetegedés esetén — visz- szaszerzendő értéknek tekinti. Az egészséges életmód elismert értékké válásában a meggyő­zésen, felvilágosításon túl je­lentős hatása van annak, hogy az egyén számára társadalmi, erkölcsi, anyagi viszonyai mi­lyen feltételt és ösztönzést je­lentenek. Az e területen még meglévő ellentmondások, el­lentétes hatások feloldását is szolgálhatja az emberek egész­ségesebb életmódja kialakítá­sára készülő kormányprogram. Alapvető fontosságú, hogy az egészséges életmód egyre inkább a személyiségbe be­épített, kialakult, elismert «ér­tékké váljék, sréles körben el­fogadott, társadalmilag tá­mogatott magatartásmódot je­lentsen. Ennek nélkülözhetetlen feltétele az egészségnevelés tömegesítése, a személyi ér­dekeltségre épülő közösségi részvétel (megteremtése. Foko­zott figyelmet kíván a gyerme­kek és az ifjúság körében végzett munka színvonalának javítása. A tapasztalatok kétséget kizáróan azt igazolják, hogy a leghatásosabban a gyermekek életvitelét, szokásrendszerét le­het befolyásolni, alakítani. Egyrészt fogékonysága, más­részt a még erősen nem rög­zült rossz szokások miatt. A gyermekek egészségnevelésé­ben is elsődleges szerepe van a családnak. A család által közvetített szokások, példák, magatartásminták alapvető személyiségformáló tényezők. Ugyanakkor minden „külső” egészséges életmód-formálási törekvés meghatározó háttere és e hatások megerősítésének is nélkülözhetetlen színtere a családközösség. A válások magas száma, a veszélyeztetett gyermekek ará­nyának növekedése, az egész­ségkárosító szokások terjedé­se a fiatalok körében azt jel­zik, hogy a családok számot­tevő részében nem eléggé ér­vényesül az általános nevelő funkció, és ezen belül az egészségkultúrához szükséges példaadás, közvetítő szerep még inkább háttérbe szorul. Sok szülő az egészségnevelést és az egészségesebb életmód feltételei többségének biztosi; tását is csalódon kívüli feladat­nak tartja. Nem elsősorban anyagi kér­dés, hanem mindenekelőtt a szülői felelősségtudat kritikája, hogy — egy Pécsett végzett felmérés szerint — az általá­nos iskolai tanulók 38 százalé­ka nem reggelizik — egyne­gyede rendszertelenül ebédel és közel 40 százalékuk nem fogyaszt legalább hetente egyszer zöldfőzeléket. A fia­talok körében —• növekedé­sükkel arányosan — egyre ál­talánosabb lesz a mozgássze­gény életmód és egyeseknél ekkor jelennek meg, illetve erő­södnek fel az egészségkárosító szokás — és magatartásfor­mák. Több tanulót — részben szülői presztízs miatt — szel­lemi túlterheltség is károsít. A család szerepe A felsoroltak is alátámaszt­ják, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a család1 szere­pének erősítésére, funkciói ha­tékonyabb érvényesülése segí­tésére. „Egészséget mindenkinek 2000-re!” Az Egészségügyi Világszerve­zet 30. közgyűlése 1977 máju­sában hirdette meg a fenti célt azzal, hogy 2000-re min­denki az egészségnek olyan szintjét érje el, „amely lehető­vé teszi számára, hogy társa­dalmilag és gazdaságilag produktív életet éljen.” Ennek eléréséhez — részletezve a gazdsógi, szervezési feladato­kat, a tudatformálás, az eqész- séqnevelés tennivalóit — 38 fő feladatot határozott meg. Az ezek végrehajtásán való mun­kálkodásunk érdemi hozzájá­rulást ielent az emberek eaész- ségi állapotának javításához. A lakossóq egészségesebb életmódiának megteremtése pedig valamennyiünk legsze­mélyesebb egvéni érdeke és — mint társadalmi, qazdasági céljaink értelme, feltétele — egyúttal fontos társadalmi ügy is. A megyei feladatok ered­ményes elvégzéséhez az eddi­gi munka ió alapot teremtett. A lehetőségek jobb kihaszná­lása, a — várható — központi döntések kedvező hatása, az egyén aktív és pozitív részvé­telének biztosítása egészsége megőrzésében," a közösségi összefogás erősödése, a folya­matos és türelmes munka elő­segítheti célkitűzéseink telje­sülését. Igy érhetjük el, hogy az egészség lehetőségeinek előmozdítását kifejező „életet az éveknek”, a korai halálo­zás csökkentését hirdető „éve­ket az életnek” illetve az „egészséget az életnek” jelszó- ízű szólamok a mindennapok­ban valamennyiünk boldogulá­sát szolgáló valós tartalmat kapnak. Kovács Jenő, az MSZMP megyei bizottságának politikai munkatársa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom