Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-07 / 155. szám

Kulturális ajánló Az aruíz sújtotta llllohácsl-ssíget L Az egybegyűltek a három évtizeddel ezelőtti események­re emlékeztek. Arra, amikor éppen 30 éve májusban kez­dett úgy ahogy felszáradnli a visszahúzódott ár után a ta­laj a Mohácsi-szigeten, és ők valamennyien, akik most ösz- szejöttek, valamilyen módon részt vettek, vagy az épületek tervezésében, vagy a terepren­dezések, építkezések irányítá­sában. Az akkor készült fény­képeken a mostani — hát bi­zony — megereszkedett derekú urak legtöbbje karcsú ifjúként néz a lencsébe. — Nézd csak, ez X. Nahát ez meg Z! — Em­lékszel, amikor...? - És ez Három évtized múltán... ilyenkor koradélután az embe­rek legtöbbje még a munka­helyeken található. Hiába pró­bálom a kapukat megnyitni, csak a kapirgáló tyúkok reb­bennek szét, és egy unott macska kel fel az árnyékból. Az egyik helyen mégis szeren­csém van, bár itt is rosszkor jöttem, Bori Ernőnének épp a pihenését zavartam meg. Be­tegállományban van, és a nap nagy részét még ágyban pi­henéssel tölti. Mohácson, a utóbbi kérdés még gyakran hangzott el a nap folyamán. Az évfordulót ünneplők között volt Horváth Lajos, a Baranya Megyei Tanács elnöke is, aki akkor — ugyancsak karcsú fia­talemberként — a tervosztály vezetőjeként, mint a helyreál­lítási munkáért felelős kor­mánybiztos volt jelen az ese­ményeknél. A Mohácsi Városi Tanácson az ez alkalomból ünnepire ter­vezett összejövetel rövid idő alatt kötetlen beszélgetéssé alakult, majd a kis csapat el­indult, hogy végigjárja, az ak­kori természeti katasztrófa helyszínét, ahol ők és sok név­telen hős, katonák, diákok, if­júmunkások, páratlan helytál­lásának köszönhetően új fal­vak épültek a rombadőlt tele­pülések helyett. 1956. március 13-án a déli órákban Dunafalvánál szakí­totta át a Duna a gátat, és hihetetlen gyorsasággal árasz­totta el a szigetet. Az ár min­dent elsodort, a házak, mint kártyavárak omlottak össze. 1956. március 12-én a Du­nántúli Naplóban az árvízről tudósító újságírónak, még ezt nyilatkozta Sz. főmérnök: „A Duna itt a mohácsi szakasz­nál elérte, sőt túlhaladta az 1954-es nagy árvíz magassá­gát. Kétségbeesésre azonban egyáltalán nincs ok - jelen­tette ki. Tizenharmadikán átszakadt a gát. Két nappal később a tudó­sító ezt írja: „Víz, víz, min­denütt, mint a tenger, olyan a mohácsi oldalról nézve. Nincs partja. Túl az egész szi­get vízben áll, és a víz szint­je nem csökken. Lejjebb rop­pant jégtömbök nyomják a gát oldalát. Iszonyatos erő fe­szül ezekben az összefagyott jégtáblákban. Mint apró játék­hajókat lökték a partra a sok­száz tonnás uszályokat. A Du­na Mohács és a jugoszláv ha­tár közötti szakaszán 100 000 tonnányi jég halmozódott fel." A komp zökkenőmentesen si­mul a parthoz. Kiránduló gye­rekek, strandolni Indulók szí­nesítik és népesítik be a p9r- tot. Mellettük a helybéliek, vagyis a szigeten lakók most kevesen vannak, ők vagy ke­rékpárral, vagy autóval indul­nak „befele”- haza. A Mohá­csi-szigeten lakók egy részé­nek a tsz-ek adnak munkát, de sokan jönnek át dolgozni Mohácsra. Üjmohács. Rendezett házso­rok, frissen festett, karbantar­tott kerítéseken belül szép ud­varok. Rossz időben jöttem. kesztyűs szövetkezetben dolgo­zik. — Én az árvízkor éppen gyer­mekágyas voltam, alig kéthe­tes volt a legfelsőbbik gyere­kem — emlékezik vissza. — Akkor Homorúdon laktunk. Jött az Erdélyi tanító bácsi, házról házra járt és mondta, időse­ket, kisgyerekeket összepakol­ni, majd jön értünk a busz, menekülni kell, mert jön az ár­víz. Nekem három gyereket, egy 4, egy 2 évest és a pályást kel­lett gyorsan összekapnom. Elő­ször Dávodra ment a busz. Min­denki leszállt, elrohantak, én ottmaradtam egyedül a három gyerekkel meg a batyukkal. A sofőr megsajnált, átvitt Her­cegszántóra, ahol ismerőseim voltak. Két hétig voltunk ott, majd onnan lehoztak ide Mo­hácsra. Megint csak letettek a térre, minden útbaigazítás nél­kül. Ott álltam, körülöttem a — Csak jóval később tudtam meg, mi is történt a szigeten. Miután minket elvitt a busz, a férjem és apósom lovaskocsira pakoltak, amit tudtak és Nagy­ba racskára mentették. Majd visszajöttek, mondván, adnak az állatoknak enni. Éjszaka ar­ra ébredtek, hogy zubog a szobában a víz. Gyorsan fel­futottak a padlásra, ott élték át, hogy a ház eleje és a vé­ge leomlott. Átmenekültek a kukoricagáré tetejére, ott töl­tötték az egész éjszakát. Ször­nyű havaseső és vihar páro­sult a vízhez. Férjem még évek­kel később Is csak borzadva tudott róla beszélni. Azt mond­ta, olyan volt, mintha a világ vége jött volna el. Az ár zú­gott, dübörgőit, a szélvihar kor­bácsolta a vizet, az állatok fé­lelmükben kétségbeesetten or­dítottak. Valamennyi odave­szett. Az unokatestvéreim a szomszéd faluban két napig kapaszkodtak egy eperfa fel­ső ágaiba étien, szomjan, át­fagyva. A helikopter mentette ki őket. . . Bori Ernőné háza csendes nyugalmat áraszt. A kertben a rendezett szőlősorok, ragyogó­an tiszta, nyitott folyosó és a hozzáépített veranda, ahol ülünk, megnyugtató. Nehéz el­hinni, hogy 30 éve itt víz pusz­tított. Egy ország fogott össze akkor, az ő segítségük nélkül nem állhatták volna talpra a szigetiek. * A Dunántúli Napló május 4-i száma:,,A mohácsi-szigeti fal­vak újjáépítése érdekében a DISZ Központi Vezetéséneik fel­hívására ezrével jelentkeznek a fiatalok önkéntes munkára. Az egyetemisták, főiskolásak el­sők akartaik lenni, ők szervez­ték meg az első építőbrigádo­kat. Az első több százas csapat már el is indult a táborokba.” „Mohácsra utazott a Pécsi Or­vostudományi Egyetemről 50 hallgató, hogy a mohácsi-szi­geti újjáépítésben részt ve­gyen." * Az akkori munkák vezetői között most Szigetvári János építészmérnök viszi a beszél­getésben a prímet.- Amikor kezdett Visszahú­zódni a víz, átjártunk felmér­ni a terepet, mi maradt, mit lehet felhasználni - meséli és aszfaltszőnyeg borítja. A házak kerítésein belül virágos kertek, fóliasátrak, alatta dédelgetett primőrök. A falu központja ha­talmas fáktól árnyas tér. Itt az iskola, ami szintén az árvíz ütán épült és az orvosi rende­lő. A helyreállító munkák meg­kezdésekor ezen a téren állt a '■•ítorfábor, amikor a víz le­vonulása után a talaj eléggé szilárddá vált. Du nofalván ugyancsak a ta­nácselnök, Herr Ferenc fogad­ja a vendégeket. A fejlődés mellett elmondja a leqfőbb gondot is, évről évre csökken a lakosság száma. A tanács­elnök fiatal, személyes emléke nem, vagy csak nagyon gyerek­kori lehet. Ezért Sólya Nándor, a falu krónikása olvassa fel, mit jegyzett fel arról a nap­ról : „Az 1956-os jeges árvíz a Duna XX. századi árvizei kö­zött a legnagyobb kárt, félel­met és kétségbeesést okozó természeti csapás volt. Ami­kor szóba kerül nékünk, az át- élőknek, a fülünkben zsong a déli harangszót aláfestő kísér­tétől dübörgés, mely itt, a Te­lek utcai rámpától néhány száz méterre északról jött.” * A Dunántúli Napló tudósító­ja Dunafalva térségében járt. A látottakról ezt írta: „Az asszony, az egyetlen megma­radt bútordarabot, a tüköró'll- vónyt bámulja. Le nem vesz) róla a szemét. Nem sakkal az árvíz előtt vásárolták. Régóta erre vágyott, most a felső szomszéd udvarában fekszik az iszapba fúródva. Az emberek, szomorú szemű megtört embe­rek, kutatgatnak a romok kö­zött. Egy lószerszám, egy sé­rült szék sokat jelent most. Ezek a víz, iszap alól élőkapart holmik, az újjáéledő reménység jelei.” * Sirók József, tsz-nyugdíjas Durfafalván él most lis, akkor is itt élt. A gáton volt, a vé­dők között, amikor megindult a víz. — Hiába vittük a ho­mokzsákokat — emlékezik, — a gát nem bírt tovább ellenállni, egy óra körül átszakadt. A ször­nyű látványtól az emberek csak megkövüften álltak egy da­rabig. A zúgva rohanó víz a házakat sorba döntötte össze, A megáradt Duna Mohádnál ét a »igeien 1994 tavaszán. (Archiv-felvátelek.) batyuk, este volt már, az egyik gyerek elaludt, a másik sírt, hogy éhes, a pályás pedig a karomon ordított. Egy arra jö­vő katonának szóltam, segít­sen. Ö kalauzolt el, az árvize­seknek készített szükségszállás­ra. Azonban itt sem marad­hattam sokáig, pelenkamosás­ra, főzésre itt nem volt le­hetőség. Akkor már sokan je­lentkeztek az országban, hogy befogadnak gyerekes árvízká­rosultakat. Engem Nagynyá- rádra vittek. Többhetes ván­dorlás után végre itt kerültem először jó körülmények közé. Még ma sem tudok elérzéke- nyülés nélkül arra a családra gondolni, akik akkor a három pici gyerekemmel otthont ad­tak. közben egy fényképet mutat. A képen még hatalmas víz­felületek és az egykori házak helyén felismer- hetetlen kupacok látsza­nak. — összeírtuk és összegyűj­töttük a megmaradt használ­ható építőanyagot. A mohácsi sziget jórészt szétszórt, laza településekből állott. Ennék a gárdának, akik most itt va­gyunk, volt a feladata, hogy pontos beméréssel, tervezéssel, típustervek elkészítésével ren­dezett falvakat építsen. Homorúdon Szabó György tanácselnök fogadta az emlé- kezőket. Beszámolt róla, ho­gyan élnék ma a homorúdiak, mi minden fejlődött az újjászü­letésük óta. A falu szép, ut­cái rendezettek, az úttesteket derékvastagságú fákat, mint gyufaszálakat tépte és sodorta tova. Egy idős asszonyt is elso­dort, aki nem menékült él, nem hitte, hogy jön a víz. Szegény odaveszett. Az egész szigetet pillanatok alatt elárasztotta. — Tudja, ha eszembe jut, én mindig a sok névtelen hősre gondolo/k. A kiskatonákra, akik mellig a vízben mentettek, se­gítettek, a sok diákra, egye­temistára, dkik annak ellené­re, hogy nem voltak fizikai mun­kához szokva, hihetetlenül ke­ményen dolgoztak. És azokra, cíkik utána jöttek segíteni, épí­teni, bennünket talpra állíta­ni. Nélkülük talán megszűnt volna létezni Homorúd és Du­nafalva. Sarok Zsuzsa Flint... Film Film... Közelharcban a BMX-banditák Nagy siker volt a televízió­ban, vélhetően az lesz a mo­ziban is a NEM KELL MINDIG KAVIÁR című NSZK-beli film, amelyet az a Radványi Géza rendezett, □ ki elsősorban a Valahol Euró­pában című filmjével írta be nevét a magyar filmtörténet­be. A Kaviár... egy kistisztvi­selő helytállásáról szól a má­sodik világháború idején, s egyebek között olyan sztárok játszanak benne, mint Senta Berger. A hét további filmjei csak abban térnek el egymástól, hogy az egyiket svéd, a mási­kat ausztrál színekben jegyzik. Egyébként mindkettő krimi. A MALLORCAI EMBER Stockholmban játszódik, s al­kotói kétségbeesett erőfeszítés­sel igyekeznek valami társa­dalmi töltést adni a sok piff- puffnak. Nevezetesen: a nyo­mozást vezető rendőrök egyik legfontosabb (törekvése fölfed­ni, kinek áll érdekében a bank­rablás eltussolása. Valamivel szelídebbnek lát­szik a BMX-BANDITÁK című história, amelyben BMX- kerékpórokon (van, ki e már­kát ismeri?) száguldozó fiata­lok URH-adóvevőket találnak, ám ez a tény kiváltja a rádiók tulajdonosaként fellépő bandi­ták rosszallását... Rádió „Lehár és én...” A Pécsi Városszépítő és Vá­rosvédő Egyesület legutóbbi közgyűlésén felajánlást tett Hetesi László kovács- és laka­tosmester, hogy minden ellen­szolgáltatás nélkül elvégzi a színház kandelábereinek és a Kossuth-szobor kerítésének fel­újítását. Ez a munka 7-8 hó­napig tart. A mai Jó pihenést című összeállításban elhangzik a város iránti szeretetét ily módon bizonyító kisiparossal készített beszélgetés. Felső Pál szerkesztő tervei között szere­pel pl. egy péntek éjszakai ri­port azokkal, akik nem nézték a Mogyararszág-Kanada lab­darúgó-mérkőzést. „Emberek, emlékek, dalla­mok" dr. Nádor Tamás vasár­napi sorozatában Évfordulók nyomában címmel Rippl-Rónai Józsefre emlékezik az egykori tanítvány, Marfyn Ferenc és Pandúr József művészettörté­nész. Fél évszázad tá­volából felcsendülnek Kutor Ferenc akkor bemutatott dal- játékának motívumai, és foly­tatja visszaemlékezéseit az egykor népszerű pécsi színész­nő, Vágó Möry, aki többek között Lehár Ferenccel való ismeretségéről is mesél. Pécsiek a rádióban Tihanyi József pécsi népdal­énekes ad elő népdalfeldolgo­zásokat június 15-én, vasárnap 14.58-as kezdettel a Kossuth- adón. Televízió Egy világhírű koreográfus A 80. születésnapját nemrég betöltött Millos Aurélról készí­tett kétrészes tévéfilmet a Ma­gyar Televízió. Millos Berlin­ben kezdte pályáját a 20-as években, s az elmúlt fél év­század során csaknem a világ minden kontinensén készített balettkoreográfiákat. Csaknem 180 művet alkotott. Az ő ne­véhez fűződik Bartók Csodála­tos mandarinjának színpadra állítása, a nagy zeneszerző megelégedésére. Millos jelen­leg is külföldön él, a televízió egyik budapesti látogatása al­kalmával készítette vele az in­terjút. (MTV 2., péntek 20 óra és vasárnap 20.55.) Kovács András- sorozat A Kovács András filmrende­zői életművét bemutató soro­zat részeként az Isten őszi csil­laga című, 1962-ben készült filmet láthatjuk június 14-én 21.45-ös kezdettel az MTV 1-es csatornáján. A film Galambos Lajos regénye alapján készült, főszereplői: Avar István, Páger Antal, Törőcsik Mari, Krencsey Marianne. IH-ajánlatok Fokozatosan áttér a nyári „menetrendre" a pécsi Ifjúsági Ház. Több rendezvényének idő* pontja megváltozik, ezért tart­juk szükségesnek, Hogy rova­tunkban szót ejtsünk ezekről is. Június 16-án indul a korábbi években bevált Diákcentrum, amely voltaképpen komplex szolgáltatás a tanulók számára: nyári munkalehetőségeket, sza­badidős programokat, albérleti címeket ajánlanak itt egyebek között a ház munkatársai. Eh­hez kapcsolódó hír, hogy június 12-től csütörtökön esténként is rendeznek az IH-ban diákdiscó- kát, amelyek csak diákigazol­vánnyal látogathatók. (A szom­bati discókon is ez lesz a rend.) A vasárnapi mozielőadások he­lyett június 9-től a nyári szü­net végéig hétfőn 6-kor és 8-kor kezdődnek az előadások. A ffut- ball-világbajnokság ideje alatt videoklub működik, ahol már 3—4 érdeklődő kedvéért is le­játsszák az előző esti mérkőzé­sek felvételeit. Rovatszerkesztő: HAVASI JANOS HÉTVÉGE 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom