Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-14 / 162. szám

Tudomány Magyarország Európa tükrében Nemzetiségi kutatások a JPTE-n Egyenrangú partnerként bárkivel együttműködünk „A növény olyan, mint egy guggoló ember” Dr. Debreczy Zsolt botanikus Beszélgetés a kaktuszokról és az örökzöldekről Végigolvasván a JPTE Tör­téneti és Nemzetiségi Intézeté­nek középtávú kutatási tervét, az első gondolatunk az, bár­csak már ma könyvalakban' ol­vashatnánk mindazokat a tu­dományos eredményeket, ame­lyek elérését 1990-ig kitűzték. A tervezetben ugyanis olyan érdekes, időszerű témák szere­pelnek, amelyek bízvást kivált­ják nem csupán a szűkebb szakma, hanem a világtörténe­lem és -politika eseményeit, jelenségeit megérteni kívánó „laikus” közvélemény figyelmét is. Három tanszékből, a törté­nettudományiból, a német és a horvát-szerb' nemzetiségiből alakult meg 1986, január 1-én az intézet, amely külső munka­társakat és egyetemi hallgató­kat bevonva munkájába ma már olyan szellemi kapacitás­sal rendelkezik, amely kiterjedt és megalapozott kutatásokat tesz lehetővé. Tevékenységük a Magyar Tudományos Akadé­mia, illetve a Művelődési Mi­nisztérium kutatási terveihez igazodik, de az egyes tanszé­kek oktatói önáJló kutatásokat is végeznek. Valamennyiünket érdeklő, ■fontos kérdés, hogyan lát ben­nünket a külföld, milyen véle­mény alakult ki a magyarság­ról a szomszédos és a távolab­bi európai országokban. Nem egyszer nagy horderejű gazda­sági döntések mozgatórugója lebet ez az „image”. Az inté­zet 1984 óta végez ebben a té­mában kutatásokat, feldolgoz­ván a környező országok tan­könyveit, lexikonjait, a Magyar- országgal foglalkozó újságcik­keket, ismeretterjesztő munká­kat. összeállítás készül az európai nagyhatalmak — Ang­lia, Franciaország, Németor­szág (NSZK) - hazánkkal kap­csolatos publikációiból is, hi­szen ezek az országok koráb­ban nagy szerepet játszottak nemzetünk történetében, s ma sem közömbös számunkra, mi­lyen képet formálnak rólunk. E témában 1987 nyaráig össze­sen 18 rész-, s egy összefog­laló tanulmány elkészítését ter­vezik, azután a Magyarság­kutató Csoport veszi át a ku­tatás vezérfonalát. Az intézet másik fontos ku­tatási területe — ahol már szin­tén tavaly megkezdődött a munka - a Dunántúlon élő magyarok és nemzetiségek együttélése, illetve kapcsolatuk a környező országokban élő népekkel. A cél a tervezet ké­szítőinek megfogalmazása sze­rint: „A térség nemzetiségéi társadalmi szerkezetének, gaz­dasági struktúrájának, élet­módjának, tudatának, nyelv- ■használatáhak, az etnikai cso­portok változásainak, egymásra hatásának, művelődésének és az anyanemzettel való kapcso­latának vizsgálata.” Mindenekelőtt alapos bib­liográfiára van szükség — ezt a munkát könyvtárosok végzik. Már az idén fontos résztanuf- mányokat várnak az egyes te­rületek kutatóitól. Néhány té­ma: A Baranya megyei nem­zetiségek számának, arányai­nak alakulása a népszámlálá­sok alapján; A baranyai dél­szlávok és magyarok együtt­élésének nyelvi kölcsönhatásai; A német-magyar kétnyelvűség szociállingvisztikai vonatkozá­sai. Az intézet e kutatásain keresztül kapcsolódik az Euró­pai Tudományos Alapítvány és az Akadémia Történettudomá­nyi Intézete által szervezett eu- rópia összehasonlító kutatá­sokhoz: négy községtípus (egy- egy túlnyomóan nemzetiségi, továbbá egy két- és egy há- romnemzstiségű falu) komplex vizsgálata indul meg az idén. Az évtized végéig a nemzetisé­gi kutatásokat Vas és Zala megyében is befejezik, ahol egyebek között azt vizsgálják, milyen a német nemzetiségűek kapcsolata a német nyelvű or­szágokkal. A következő évek intézeti te­vékenysége szempontjából sorsdöntő lehet, elnyerik-e az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) mintegy másfél millió forintos támogatását át­fogó kutatási tervükhöz. Ez mintegy összesítve tartalmazza azokat a témákat, amelyekről — a más finaszírozás mellett folyó kutatások kapcsán — már szó volt. Az OTKA pályázata keretében a hazai (elsősorban a dunántúli) kisebbségek nem­zeti-nemzetiségi tudatát, a magyarok és nemzetiségek együttélését, kölcsönhatását, valamint a szomszéd népek magyarságképét, illetve a ma­gyarság Európa-képét szeret­nék tanulmányozni. A pályázat most van elbírálás alatt, dön­tés a közeljövőben várható. Az intézet három témában bekapcsolódott az MTA nem­rég megalakult Magyarságku­tató Intézetének munkájába is: tanulmány készül a húszas­harmincas években Pécsett mű­ködött Kisebbségtudományi Intézetről, a magyarhoni nem­zetiségi iskolapolitikáról, s a külföldön élő magyarság tör­ténetéről. A történettudományi tanszék ezen kívül még több érdekes kutatást tervez; egye­bek között még az idén meg­kezdődik a paks—dunakömlődi római erődítmény régészeti feltárása, a hazai archeológiá­ban ritkaságnak számító saját egyetemi kutatásként, törté­nészhallgatók bevonásával. Bizonyára többekben fölve­tődik a kérdés, miért szenteli egy ekkora intézet szinte teljes kapacitását a nemzetiségi ku­tatásoknak. A nemzetiségi tan­székek esetében ez talán ké­zenfekvő, de — úgymond — a hazai nemzeti kisebbségek lé- lekszáma, aránya nem kívánná meg a történészek érdeklődé­sének ilyen fokú koncentrálá­sát. Nagyon könnyű ellenérve­ket találni az ilyen védekezé­sekre. Egyrészt a hazai kisebb­ségek történeti, szociológiai, nyelvészeti stb. kutatását hosz- szú évekig elhanyagoltuk, s ha olyan (nem nemzeti) kisebbsé­gek vizsgálatára gondolunk, mint a cigányság vagy a zsi- 'dóság, ez a munka még ma is csak igen lassú tempóban .ha­lad. (Egyébként az intézet ez utóbbi két etnikum tudomá­nyos vizsgálatát is céljául tűz­te ki.) Másrészt. nem elhanya­golható belpolitikai szempont, 'hogyan érzik magukat 'ha­zánkban az anyanemzettől, or­szághatár által elválasztva élő nem magyar anyanyelvű 'honfi­társaink. S végül külpolitikánk, gazdasági helyzetünk szem­pontjából sem közömbös, ho­gyan ítélik meg Magyarorszá­got nemzetiségi politikájának elvei-és tényei alapján. Hazánkban nem a Janus Pannonius Tudományegyetem az egyetlen, ahol nemzetiségi kutatások folynak. Ezt tudják és tiszteletben tartják a Törté­neti és Nemzetiségi Intézet ve­zetői is. De 'hogy a sok bába között ne vesszen el a gyerek, igen nagy szükség van a ku­tatóhelyek közötti együttműkö­désre. Nem vofna jó, ha bár­melyik intézmény ki akarná sa­játítani magának a kutatások, vagy azok irányításának kizá­rólagos jogát. Ennek elsősor­ban a tudomány látná a ká­rát, s ezért érezzük reálisnak, iránymutatóan korrektnek Po- lányi Imre kandidátusnak, a történettudományi tanszék ve­zetőjének a beszélgetésünk során elhangzott kijelentését: „Mi mindenkivel sziveién haj­landók vagyunk együttműködni. Egyenrangú partnerként. . Havasi János A darus autó monstrum gém­je le-föl jár. iróasztalnyi szik­lákat emel, fordul velük, aztán leteszi őket. Letenné, de máris emelni kell. Fél óra is eltelik, míg végre egy-egy kő a vég­leges helyére kerül. A hőség csaknem negyven fokos és így már-már „stílszerű", hiszen si­vatagi sziklakért épül itt, a JPTE botanikus kertjének üveg- ,házai mellett. A sziklakért úgynevezett tájképi kert lesz és az észak-amerikai Colorádo- környék kősivatagát jeleníti meg, annak különleges növe- nyeivél együtt. A növények zö­me télálló kaktusz, a kő vörös kővágószőlősi homokkő. Csaknem egy napja figyelem ezt a munkát, amelyre össze- sereglett a növénytani tanszék apraja-nagyja, hogy ásóval, la­páttal, puszta kézzel kivegye részét e különleges munkála­tokból. Figyelem az építkezés „lelkét", dr. Debreczy Zsolt bo­tanikust, aki immár második­harmadik napja emelgeti a köveket, lapátolja a földet, hogy végre-végre sziklakertté éledjen ez a rengeteg kő. Aki nem látott még ilyent, nem hin-r né, milyen fontos akár egy centiméter is a kövek fekvését, hézagait tekintve, hogy a vég­eredmény végül is az legyen, amit a kertépítő megálmodott. Mert mindaz, ami itt épül, nem rögtönzés. Dr. Debreczy Zsolt hatalmas kötetben rögzí­tette a botanikus kert re­konstrukciójának a koncepció­ját. Benne van ez a sziklakért is, mint önálló egység, 'benne van az arborétum minden je­lenlegi és leendő fája, bokra, az itteni, majdan átstilizálandó sportlétesítmények és az egye­temi jubileumra megépítendő Janus Pannonius kút, a maga sajátos botanikai környezetével. ■Se Dr. Debreczy Zsolt a buda­pesti Természettudományi Mú­zeum muzeológusa. A növény­tárat vezeti. Diplomáját 1964- ben szerezte a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetemen. Ké­sőbb a Balaton-felvidék flórá­jából doktorált. Több könyvet irt .a nagyközönségnek is. Ezek közül különösen ismert a Tél­álló kaktuszok, agavék és oál- maliliomok, valamint a Csa- pody Vera rajzaival illusztrált Télen is zöld kertek című kö­tet. A beszélgetésünket meg­előző valamelyik estén meg­hallgattam dr. Debreczy Zsolt Télálló kaktuszok című diavetí­téses előadását, továbbá ko­rábban elolvastam az erről írott könyvét is. „Sciencia a.mabilis” — így nevezi a növényekkel foglalko­zó tudományt. Elsősorban a kaktuszok, ezen belül is a tél­álló kaktuszok, továbbá az örökzöldek specialistája. Elő­adásában két - több 'hónapos — észak-amerikai gyűjtőútról számolt be. A fejlődési és a rendszertani összefüggések elemzésénél már-már filozófiai problémák vetődnek föl.- Hogyan jut el az ember a növénytan, a botanika tudomá­nyának ilyen mélységéig. Ho­gyan vált dr. Debreczy Zsolt botanikussá? — Édesanyám nagyon szeret­te a növényeket. Könyvtárunk­ban kiváló botanikai irodalom volt. Én már gyermekkoromban szerettem a természetet. Első­sorban a rovarok, aztán a ma­darak és a hüllők érdekeltek. Volt rovargyűjteményem, voltak élő madaraim, akváriumom, terráriumom. Zoológiái érdek­lődésem a keszthelyi egyete­men hajlott egyre inkább a bo­tanika felé. Keszthely aztán a maga egyedülálló botanikai környezetével, tudós tanáraival meghatározta egész életemet. A Természettudományi Múze­umban a világherbárium őre­ként, muzeológusként dolgo­zom. Ott a világ minden növé­nye, magva megtalálható her­bárium formájában. Körülbelül 800 000 darabból áll a nö­vénytár. Tizenhat éve dolgozom egy összefoglaló, munkán, egy dendrológiai atlaszon, amely a világ potenciálisan fagytűró (h id eg tű rő) dendroflóráját dol­gozza ‘fel. Ennek a munkának az alkalmazás és az elmélet terén egyaránt jelentősége le­het. A munka hozzáférhetővé, könnyen meghatározhatóvá te­szi a fajokat, emellett a kerté­szek és erdészek forrásmunká­jává válhat. Végül:-paleobota- nikai jelentőséggel is bír, hl­Dr Debreczy Zsolt, a JPTE botani­kus kertjében télálló kaktuszokat te­lepit az épülő sziklakertbe. (Tóth László felvétele) szén anyagában a fejlődési, összefüggési vonalak is meg­jelennek. A fejlődési vonalak már az ősidőkben szétváltak és egyes tulajdonságok, így a fagytűrő­képesség is onnan öröklődnek. A kaktuszokhoz a fagytűrés ta­nulmányozása vezetett el. A kaktuszok olyan növénycsopor­tot képeznek, ahol látszólag nincs semmi szükség erre a tu­lajdonságra. Ahol hiányzik jz ok. A kaktusz tömegének je­lentős része víz. Ebből látható, hogy a fagytűrésnek nem kül­sődleges okai vannak. A kak­tuszok segítenek fölrakni azt a képet, amiben az összefüggé­sek 'majdan várhatóan kirajzo­lódnak. Hipotetikusan jelenleg azt látom, hogy a fagytűrőké- pesség egy igen régen kiala­kult tulajdonság, mintegy 30— 40 millió évvel ezelőttről. — És ez változtatható'? — Némiképp igen. A vadal­mában a legcsodálatosabb al­mát is benne kell látni. A nö­vények legnagyobb része olyan, mint egy guggoló ember. 'Nem tudni, milyen magas, ha föl­emelkedik ... A tudomány, a kertészet aztán megfelelő be­folyásoló hatásokkal, sajátos körülmények megteremtésével előhívja azokat a tulajdonsá­gokat, amelyek megközelíthe­tik az ideálisát. — Hogyan került Amerikába? A közigazgatás az egyik legszélesebb körű tevékenység, amely átfogja a népesség éle­tének szinte minden területét, szerteágazó tevékenységével erőteljesen befolyásolja a te­lepülések funkcionális és hie­rarchikus kapcsolatrendszeré­nek alakulását, több vonatko­zásban szabályozza a lakos­ság rendszeres mozgását. A földrajztudomány és a köz- igazgatási területbeosztás kö­zött szoros kapcsolatok alakul­tak ki, a közigazgatásföld­rajz fejlődése már az I. vi­lágháború előtt elkezdődött. A történelmi előzmények elem­zésével kezdődik dr. Hajdú Zoltán (MTA Regionális Kuta­tások Központja) kandidátusi disszertációja, amelyet az el­— Köztudott, hogy a kaktu­szok kizárólag Amerikában él­nek. így, mindig is vágytam oda. Kezdetben a hatvanas évek elején, mint ifjú-/ljégtán- cos Londonba jártam edzések­re. Ott kezdtem el látogatni a Kew Gardent. Ott kezdtek el kialakulni külföldi kapcsola­taim. Először 1973-ban rokoni kapcsolatok révén jutottam el Amerikába. Bejártam az egész USA kaktuszos. területeit, meg­néztem a nagy botanikus ker­teket. A költségvetésem olyan volt, hogy naponta egy szend­vicset és egy Coca-colát enge­délyezhettem magamnak. Erről az utamról 200 kilogramm élő és 2000 darab préselt anyagot hoztam haza, valamint 50 te­kercs filmet. A második utómra 1983-ban került sor. Ez hét hó­napig tartott. Erről az útról 40 000 préselt példány és 200 kiló élő növény került haza, to­vábbá 7000 diafelvétel és 400 tekercs film, valamint 17 000 fekete-rfehér felvétel. — Most ismét Amerikába ké­szül. — Igen. Decemberben me­gyek ki. A világatlasz már ed­dig elkészült részét (Csapody Vera rajzaival) megmutattuk az Arnold Arborétum igazgatójá­nak. Azt mondta, ha megje­lentetésében kooperálni aka­runk, akkor máris’ igent mond. Ők már évtizedek óta tervezik, hogy egy ilyent megjelentesse­nek, de eddig még nem sike­rült. Az együttműködés révén három évig — kollégámmal, dr. Rácz Istvánnal együtt — az Arnold Arborétum ösztöndíja­sai leszünk. Az atlaszból há­rom-négy kötetet képeznek (4000 fotóval) a világ fenyői. További 12 kötet tartalmazza majd a világ mérsékelt övi lombos faflóráját (mintegy 40 000 fotóval). A jelenlegi megállapodások értelmében az egyes kötetek egy időben je­lennének meq idehaza és az angol nyelvterületen. Mi az el­ső fenyőkötetet 1988—89-'ben adjuk le. A megjelenés a ki­lencvenes évek elejére vár­ható. — önnek úgy tudom, kertjei is vannak. — Igen. Van egy kertem Ba- latonszabadiban és van egy Badacsonyban. Az előbbi — gyűjteményszerűen - igen sokféle növényt foglal magá­ba, közöttük téfálló kaktuszokat is, az utóbbiban főleg ciprusok, borókák és egyéb örökzöldek vannak. — Milyen további tervei van­nak a közeljövőben? — Készül egy könyvem, ami az összes eddigi magyarorszá­gi kertépítési tapasztalatokat, egzótahonosítási törekvéseket foglalja magába. Bebesi Károly múlt hónapban védett meg si­keresen. Dolgozatának címe: „A Dél-Dunántúl közigazgatá­si területszervezésének közigaz­gatásföldrajzi kérdései”. A disszertáció a magyar földraj­zi irodalomban első ízben kí­sérli meg a közigazgatásföld­rajz emléktörténeti és elméleti kérdéseinek bemutatását, így járulva hozzá az elmélettörté­neti és elméleti kérdések tisz­tázásához és kapcsolódik a Dél-Dunántúl empirikus köz­igazgatásföldrajzi kutatásaihoz is. A dolgozat egyik lényeges vonása, hogy folyamatszemlé­letben mutatja be és részletesen dokumentálja az adminisztra­tív úton szabályozott község­közi kapcsolatok alakulását. Nemzetközi kongresszus. Május­ban Rómában tartatták meg a JUtV. Nemzetközi Szemészkongresszust. A kongresszuson elsősorban az immu­nológiával és a szemészetben hasz­nosítható technikai újdonságokkal foglalkoztak. A kongresszuson részt vett dr. Kovács Bálint, a POTE Sze­mészeti Klinikájának docense is. Tudományos tapasztalatcse­re. A JPTE Tanárképző Kara több mint egy évtizede tart kapcsolatot az eszéki egyetem pedagógiai fakultásával. Az elmúlt héten a Tanárképző Kor negyven oktatója látogatott Eszékre, tanulmányozva a pe­dagógiai fakultás oktatás- és tudományos munkájának leg­újabb eredményeit. * — Magyar—angol összehasonlítá tanulmány. Laurence Howes, a Glous- teri Műszaki és Művészeti Főiskola tanára összehasonlító tanulmányt ké­szít a magyar és az angol város- környéki és falusi települések fej­lődéséről. Magyarországon Baranyá­ban, Csongrádban és Bács-Kiskun megyékben vizsgálja a fejlődési sa­játosságokat. Magyarországi prog­ramjának összeállításához a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola nyújtott segítséget és Laurence Ho­wes megismerkedett az MTA Regio­nális Kutatások Központjának mun­kájával is. * Továbbképzés Amszterdam­ban. Két évente Posztgraduális érsebészeti továbbképzést ren­deznek Amszterdamban, amely­re az idén négy magyar érse- bészt, köztük dr. Kollár Lajost (POTE I. Sebészeti Klinika) is meghívták. Egyetemi küldöttség Bayreuthban Dr. Ormos Mária rektor vezetésével küldöttség utazott a hét elején a bayreuthi egyetemre. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem dele­gációja a két egyetem közötti együttműködési program keretében keres­te fel az NSZK-beli intéz­ményt. Oktatók és diákkörös hallgatók, valamint a „Vizin Antus" népi együt­tes tagjai vettek részt az egyhetes tapasztalatcse­re-látogatáson, amelynek ideje alatt mind oz okta­tók, mind a diákköri ta­gok előadásokat ás tartot­tak. Makarenko-konferencia. Nemzetkö­zi Makarenko-konferenciát rendeztek májusban Marburgban. A konferen­cián részt vett dr. Gáspár László, a JPTE Tanárképző Kar Pedagógiai Intézetének igazgatója és tájékoz­tatót tartott a pécsi Makarenko-ku- tatócsoport munkájáról. * Kongresszus Olaszország­ban. Május végén háromna­pos, a máj- és epebetegségek 'kezelésével, vizsgálatával fog­lalkozó nemzetközi kongresz- szust tartottak Padovában. Pécsről, a POTE I. számú Bel­gyógyászati Klinikájának négy orvosa vett részt és tartott előadást a kongresszuson. Dr. Jávor Tibor, az I. sz. Bel­gyógyászati 'Klinika igaz­gatója elnöki tisztet is betöl­tött a kongresszuson. * Eszéken rendezték meg a közel­múltban a jugoszláv ultrahang­diagnosztikai kongresszust, ame­lyen a Magyar Radiológusok Tár­saságát Varga Gyula főorvos, a Baranya Megyei Tanács V. B. Kór­ház-Rendelőintézet osztályvezetője képviselte. Vendégelőadóként — egy francia professzor mellett — az al­koholisták hasnyálmirigy-betegsé­gének vizsgálatában szerzett ta­pasztalatairól számolt be. A Cseh­szlovák Radiológus Társaság kong­resszusát májusban Prágában tar­tották, ahol két pécsi radiológus — dr. Varga Gyula főorvos és dr. Palkó András klinikai tanársegéd tartott előadást. Rovatszerkesztő: BARLAHIDAI ANDREA HÉTVÉGE 7. Olvastuk disszertáció

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom