Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-13 / 101. szám

Panoráma Timna díja Timna Brauer (képün­kön) egy párizsi dzsessz- énekes-stúdió növendéke Magányos idő című dalá­val elnyerte az Eurovízió pályázatának nagydíját. Május 3-án hat európai tévéállomás sugározza a róla készült portréfilmet. Norvég filmnapok­Norvégia fel akarja lendíteni filmművészetét. Ezért április 14. és 17. kö­zött Európa-szerte népsze­rűsíti a legjobb norvég fil­meket. A négy mű címe: „Halál", „Maria Marusj- ka”, „Feleség" és „Beto­lakodó”. Béjart kontra Nurejev Szerzői jogi vita alakult ki Maurice Béjart és Ru­dolf Nurejev között az Arepo című táncdráma ügyében. Ezért Maurice Béjart egy, a párizsi tévé­nek adott interjúban, Nu­rejev visszavonulását kö­vetelte. Hagenék Nina Hagen, a világhí­rű popénekesnő közös té­véműsorban lép fel any­jával, Éva Maria Hagen- nel. Utóbbi a Német De­mokratikus Köztársaság egyik női szépségideálja volt. Az NDK—osztrák kö­zös tévéműsor címe: „Két kor, két szépségideál.” POP LES Nem egy helyről hallottam: kicsit jobban is figyelhetnének egymásra a pécsi koncertszervezők. Az történt ugyanis, hogy szerdán (9-én) este hétre két előadást is meghirdettek Pécsett, egyiket az IH, másikat a DOZSO szervezésében. (És ehhez jött még egy Hofi-műsor isi) Tudjuk a Tolcsvay-trió és Udvaros Dorottya stílusa más-más közönséget feltéte­lez, de mi van akkor, ha valaki mind­két helyen ott szeretett volna lenni? „Szerencsésebb" megoldás szüle­tett viszont az East-koncert(ek) ese­tében, bár kérdés: racionális-e? A tegnap, az egyetemi napok kereté­ben megtartott hangverseny műsorát csütörtökön (17-én 19.00) az érdek­lődők újra hallhatják — az IH-nak köszönhetően. Kérdésünk csupán annyi: van-e akkora és olyan lelkes tábora az Eastnek, hogy az hat na­pon belül két fellépést is indokolt­tá tesz? (Megérdeklődtük: itt is „keresztbe-szervezés" történt . . .) Eastből tehát kettő jut, Robert Tylliből ellenben csak egyet kaptunk, de ez az egy nagyon jó volt. Bár a közönségsiker kisebbre sikeredett, mint az várható lett vol­na, azért a „vájtfülüek" is elismer­ték: valóban kitűnő zenét játszik „az amerikai". Csápolás ugyan nem volt, dehát Földes Hobótól tudjuk: ,,a blu­es csak a hülyéknek örömzene". Apropó, örömzene. Igazi happe- ningben lehet része a fém-rock- tá­borának, Magyarországra látogat ugyanis a világhírű angol csapat, a Saxon. A 24-ei pécsi programról csu­páncsak annyit: a banda világkörüli turnéját az év egyik legnagyobb rockesemányének nevezik a nyugati szaklapok. Pauska Zsolt Udvaros Dorottya énekel A zenészek még javában dolgoztak az erősítők és egyéb kellékek beszerelésé­vel, amikor a rendezők előre beengedték az idős hölgyet az aulába, hogyne kelljen a kezdésig álldogál­nia. Sehova sem szoktam járni, — örül meg a váratlan beszélgetőtársnak, — de a — Dorottya nagyon tetszik ne­kem, ahogyan játszik a tévé­ben és ahogyan énekel, úgy­hogy hagytam, hogy az uno­kám rábeszéljen és eljöttem én is — mondja. Azután meg­telik a POTE aulája és galé­riaszintje, zömmel fiatalok és idősebbek várakoznak Udva­ros Dorottya koncertjére, hogy „élőben" is meghall­gassák a nagy sikert aratott Átutazó című lemezének da­lait. Udvaros Dorottya be­robbant a színpadra, gyö­nyörűen énekel, játszik, vib­rál, és cikázik, meghódítva közönségét, arra sem hagy­va időt, hogy a koncert közben felidézzék magukban a fiatal színésznő kiemelke­dő színházi és filmbeli sike­reit. A koncert után fiatalok fogják körül és ő leguggolva a folyosó kövezetén dedi­kálja a lemezeket, fényképe­ket. — Mindig ennyire „kézzel­foghatóan" érzékelhető a közönség szeretete? — érdek­lődöm és Udvaros Dorottya megrázza a fejét. Nem min­dig, de örül neki, most fő­leg az első sorban helyet foglalt néninek, aki bizonyá­ra nem pusztán időtöltésből jött el. A lemez készítésé­nek ötlete terhessége alatt vetődött föl. Hamar meg­szerette Dés László zenéjét és Bereményi Géza szöve­geit. — Mennyire tartja magát, „átutazónak" az énekesi műfajban? Tervez újabb le­mezeket? — Abszolút átutazónak ér­zem magam. Különösebben tervezni, koncepciókat gyár­tani magamnak nem szok­tam. Az adott helyzetet meg­érezni és abban létezni —, ez az elvem. Ha egyszer úgy alakul, hogy írnak ne­kem ismét egy lemeznyi dalt, bizonyára szívesen eléneke­lem.- Rendszeresen játszik a Katona József Színházban, filmeket forgat, ha jól tu­dom, most is egyszerre több filmben kppott szerepet. Választ a felkínált lehetősé­gek közül? — Dömölky Jánossal még forgatjuk Ottlik Géza regé­nyét, a Hajnali háztetőket. Készül egy filmem, amelyet Bacsó Péter rendez. A tele­vízióban egy ír író filmjében kaptam szerepet és Rózsa János új filmjében is ját­szom. Szeretek sokfélét csi­nálni — jól. Eddig szerepet a színházban még nem adtam vissza, de nem is panaszkodhatom, csupa jó szerepet kaptam és kitűnő partnerekkel dolgozhattam, ami nekem nagyon fontos. Gyerekkoromban a szüleim­nek sok gondot okoztam, mert órákiq el tudtam üldö­gélni tanulás helyett. Ma is lusta lennék, ha nem lenné­nek folyamatosan olyan fel­adataim, amelyek roppant érdekelnek. Az öltözőbe is bekopogtat­nak lányok és fiúk, auto­grammért, egyikük engedélyt kér, hogy lefotózhassa a művésznőt. Udvaros Do­rottya közben „leltároz”, be- letett-e mindent a sport­táskába, megvan-e a kabát, a ruha, a nyaklánc. Az or­szág több városában jártak már a lemezbemutatóval és még folytatják a turnét. Mint kiderül, Udvaros Do­rottya színészgyerek lévén el­határozta, hogy nem köve­ti szülei mesterségét. Ám a gimnáziumban egyszer be­szervezték az iskolai szín­játszó körbe és amint be­lekóstolt a játékba, többet nem tudott elszakadni tőle. A főiskola után Szolnokra ment, majd a Nemzeti és a Katona József Színház követ­kezett, ahol az idei évad­ban is több darabban játszik. B. A. A restaurátor műhelyében Oppidum Mohács Újjászületnek a régi okmányok Kettőt kizártak Megyei borversey Villányban Az ifjú Ida von Sauska az 1830-as években elkezdte gyűjteni a vraszpecséteket (Bár, Somberek környékén volt a családnak birtoka): 133-at ragasztott fel egy lapra, köz­tük az esztergomi káptalan 45 mm átmérőjű pecsétjét, a Zichy, Pálfy, Nádasdy és sok más család kisebb-nagyobb jelét. Töredezetten, hiányosan került a gyűjtemény a Baranya Megyei Levéltár birtokába, itt állította helyre türelmes mun­kával Kirics Márta könyv- és papírrestaurátor. Amikor a restaurátor dolgoz­ni kezd, még nem tudja, érté­kes-e az, ami a keze alá ke­rült: ahhoz, hogy megtudja, használhatóvá kell tennie a ré­gi okmányokat. Térképek, jegy­zőkönyvek, céhlevelek bonta­koznak ki az évszázados por­ból, piszokból: gyakran hetek, hónapok telnek el, mig a lap megtalálhatja a maga kutató­ját. Van, ami történelmi for­rásként másod-, harmadrangú, de mert kultúrtörténetileg be­cses, hát gyűjtik, megőrzik: íz­lésről, szokásokról, az adott kor műveltségi színvonaláról tájékoztat. (Móró Mária Anna főlevéltáros mondja: „Tudnunk kell, hogy mi volt, azért, hogy értsük, mi van, s hogy tudjuk, mi lesz".) Egyes papírlapok grafikai kivitelük miatt érde­kesek, mások újabb adatokat közölnek falvakról, városokról, eleink életmódjáról. Kirics Mária hat éve dolgo­zik a levéltár műhelyében. A Pécsi Művészeti Szakközépis­kolában tanult grafika szakon, a restaurátori munka alapjait az Országos Levéltárban sajá­tította el. Megtanulta, hogy a tintáknak is megvan a maguk története, megismerte a külön­böző papírfajtákat, vegyszere­ket. És néhány orvosi műszert is, hiszen szerszámai között ott vannak nemcsak a papírvágó és présgépek, hanem a szikék, fecskendők és fogászati eszkö­zök is. Ehhez a szakmához jó szem, könnyű kéz és végtelen türelem kell. Lapozgatjuk az elmúlt hóna­pokban helyreállított térképe­ket, okleveleket: felkasírozva, selyempapírba csomagolva pi­hennek az asztalon. Egy Wald- bereiter (erdőlovagló) szerző­dése 1854-ből, egy 1801-es Du­nántúli térkép, amely Pécsvá­radról került ide a háborútól megviselt állapotban, ipacsfai térkép az úrbéri rendezés ide­jéből az eredeti dűlőnevekkel, Magyarhertelend térképe, rajta a hajtogatás nyoma. Oppidum Mohács — Mohács mezőváros finom kőnyomatos térképe 1825-ben Bécsben készült. S végül: egy marék sötétbarna, porladó akta valamelyik ned­ves pincéből, mutatóba, mint­egy a mesterség reklámjaként: ilyen volt, ilyen lett. — Lehetséges, hogy a res­taurátor szakmai örömet érez egy szakadt, foltos, penészes térkép láttán? — Igen, mert az ilyen igazi, szép feladatot ad. És ebben - szerencsére vagy sajnos — nincs hiány. G. T. Mit tehet a jó bort szőlőből és csak szőlőből készítő, ami­kor az egyik borbotrány a má­sik utón robban ki Európában? Hát erre is van recept: bor­versenyre nevezi burgundiját, rizlingjét, oportóját, traminijét. S noha a szakavatott zsűrik nem mérték a' versenyborok fagyálló- és metilalkoholtartal- mát — mégis kizártak két be­nevezett bort, merthogy direkt- termő tőkéről is került szőlő a mustba. (?) A csütörtöki megyei szövet­kezeti borversenyen összesen 250 bor versenyzett egymással, s hogy jó az 1985-ös évjárat Baranyában, arra az is bizo­nyíték, hogy 72 bor kapott arany minősítést. Az „ezüstös" borok száma 69, a bronzfoko- zatúaké 78, s 29 pályázó ka­pott oklevelet. A Villányban megrendezett megyei versenyen a termelő- szövetkezetek, a szakcsopor­tok és a kistermelők borai ver­sengtek egymással. A bólyi termelőszövetkezet hat, a sik­lósi pedig hét aranyminősítést szerzett, de jól szerepelt a szajki tsz is. Az országos borversenyre a zsűri az alábbi kistermelők aranyérmes borait javasolta: Volk Jánosné és Nagy Béla (Villány), Nagy Tibor és Szaj­kó Dezső (Harkány), Deák Ferenc, Szigetvári Antal és Szabó István (Siklós), Szabó Róbert és Antal lános (Pécs), Balogh Árpád (Máriagyüd), Nagy Ferenc (Kisharsány), Neidhart Ádám (Boly). A zsűrik véleménye szerint a tavalyi évjárat nem éri el a korábbi évek kiemelkedő szín­vonalát, de az átlagosnál azért így is jobb borok érle­lődtek a baranyai pincékben. Az országos szövetkezeti borversenyt május közepén rendezik meg Gyöngyösön, a nevezett borokat május 9-ig kell eljuttatni a szervezőknek. B. L. Egy üzér a pécsi vásárból Az egyik főszerepet nyugod­tan tulajdoníthatjuk egy farmer­szerelést viselő fiatalembernek. Ámbár eléggé titokzatosnak tű­nik: felbukkan, eltűnik, árul, hol az egyik, hol a másik vá­rosban. Nevét nem tudni, leg­alábbis Gulyás László nem tud­ja. Csak annyit róla: — Először a Lehel téri piacon láttam, feltűnni. Később Har­kányban bukkant fel, akkor 10 kvarcórát vettem tőle. Márci­usban Pécsett tálálkoztam vele a vásárban, ekkor 2000 kis gombelemet, 3000 nagy gomb­elemet, 25 zenélő és 25 víz­hatlan kvarcórát vettem tőle. Ezzel benne is vagyunk a közepében. Gulyás Lászlóra, a Dombóváron lakó, 24 éves fia­talemberre a pécsi vásárban figyeltek fel április 6-án a Gaz­dasági Rendészet nyomozói. (Az utóbbi időben erőteljesebben ellenőrzik akcióikkal a rendőr­ségi szakemberek a pécsi vá­sárt is, nem a véletlen műve, hogy gyakoribbak itt a lebuká­sok.) Fel is jelentették üzérke­dés vétségének alapos gyanú­ja miatt, az ugyanis helyben ki­derült: műszaki cikkeket vásá­rolt nagyobb tételben és adott tovább felárral, kereskedői en­gedély nélkül. A vizsgálat so­rán azonban „átváltozott" a minősítés: üzérkedés bűntetté­nek és nagyobb értékre elköve­tett sikkasztás bűntettének ala­pos gyanúja lett a dombóvári fiatalember elleni rendőrségi eljárás alapja. Mert változott az elsőkhöz képest Gulyás vallomása is. El­mesélte, hogy közel egy éve jár a vásárokba, először csak havonta, de utóbb már a heti- ekre is, hozzátéve magyaráza­tul : — Ezt a kereskedést, amit vé­geztem, szenvedélyből csinál­tam. Rájöttem annak ízére, hogy jó a kezemben érezni a pénzt. Továbbá hogy az egészet ke­resetkiegészítésnek szánta. Kez­detben régiségekkel, faklum­pákkal, szentképekkel foglalko­zott, de hamarosan rájött, hogy mozgékonyabb a műszaki áruk piaca. így specializálódott a kvarcórákra, ezek elemeire — és a védőkesztyűkre. Hogy hon­nak szerezhet valaki ekkora té­telben kvarcóra-elemeket? (A vásárban közel 2000 darabot, a házkutatás során további 3000-et foglaltak le nála.) In- nen-onnan, lengyelektől, ma­gyaroktól, meg hát a farmeros- tól, egészen megbízható szállí­tó volt. És a kesztyűk? — Két húsz év körüli fiatal­ember, kék Zsigulival a vásár­ban, tőlük vettem először 3—5 párat, újabb alkalommal 10-et, mondtam nekik: nagyobb tétel­ben is veszem, legközelebb már 200 párat vásároltam tőlük. Negyvenért, hússzal drágáb­ban adta tovább. Ez a mese első változata. A második — és az igaznak bizo­nyult — szerint Palánky Bélától, a MÁV dombóvári szertárfőnök­sége raktárkezelőjétől szárma­zott az áru, aki bizony hagyta magát lépre csalni, mert — mint ő elmondta —, körülbelül 46 000 forint értékű anyagot adott át Gulyásnak, de ő csak mindezért 4800 forintot kapott. Nem jó üzlet, annyi biztos! Egyébként ezeknek a HUNOR- ban készült védőkesztyűknek az ára 150—160 forint körül van. Persze, hogy vették Gulyástól, egy százassal kevesebbért. Azt mondja Gulyás: — Úgy emlékszem, hogy ne­kem ezekből a vásárlásokból és eladásokból kb. 30 000 fo­rint hasznom volt eddig. ügyes kereskedőnek bizo­nyult, él nélkül mondható: vál­lalta a kockázatot, az utazga­tást. S tulajdonképpen pechje is volt, mert mindenképpen kis­kereskedő szeretett volna len­ni, három hete be is adta a kérelmét a Dombóvári Városi Tanácshoz — de úgy tűnik, el­késett vele. M. A. vasamapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom