Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)

1986-03-09 / 67. szám

[ siker ] Leporello: Körmendy László Körmendy László Leporello és Zerlina kettősében Fotó: Tér István Kivételes adottsága, sok egyéb mellett: tud bejönni. Bejön a színpadra, és elkezd vibrálni körülötte a levegő. Je­lenléte van. Alkati vonása ez, amelyért a színpadi művészek többségének a szerepépítés során külön meg kell küzde­nie. Körmendy számos alakításá­ban érzékelhettük már ezt. Mostanában a Pécsi Balett új produkciójában, Eck Imre Don Jüan-balettjében Lepo­rello szerepét táncolja igaz élményt adó, megérdemelt si­kerrel. Kiemelt, hangsúlyos fő­szerep ez mindhárom felvo­násban. Táncos és szerep rit­ka szerencsés találkozása. Le­porellója a világirodalom eszes, vidám, jég hátán se csüggedő szolgatípusaival ro­kon; a vásári komédiások és a reneszánsz ember természe­tes életörömét sugározza tán­ca, keze s arca minden rezdü­lése — engem legalábbis erre emlékeztet. Van ugyanis re­mek karaktertáncos erényei között egy olyan, amelyik Le­porellóban a tánccal szinte egyenrangú funkcióhoz jut: a mimika. S ebben, korábbi em­lékezetes szólisztikus alakítá­sai (Csukaszürke Az iszonyat balladájában; a Társaság-, Tavaszünnep-, Rekviem- vagy a Carmina Burana-ban vagy Tybaldként a Rómeó és Júliá­ban stb.) most kinyíltak, kitel­jesedtek. Leporello — szolga. Ura, Don Juan olyan, amilyen, neki szolgálnia kell hűségesen. Körmendy ezt teszi, miközben egy nagyon rokonszenves, nyílt szívű figurát teremt. S miközben minden érzelme: öröme, bánata ott van a sze­mében, az arcán. Bejön. Vi­dám, készséges, kópéságra sem rest fickó. Perdül néhá­nyat, ásít. Olvasgatja a „le­porelló” megannyi női nevét, s ha ura új zsákmányra lel, tudja a dolgát. Tapintatosan háttérbe vonul, tesz-vesz, ücsörög, rajzolgat a porba; összeszedi ura ledobált ruha­darabjait. S ha úgy adódik, jelbeszéddel tudatja: igye­kezzen tisztelt ura a szerelmi előjátékkal, mert valami zava­ró motívum várható ... Végül az ő tiszte, hogy a szeretkező párocskára köpenyt terít­sen ... S itt egyetlen villanás, belső világából: megszokhatta bár, mégis egy halvány felhő, ár­nyék suhant át a tekintetén: az egészséges szemérem ter­mészetes viszolygása . .. Apró­ság? Igen. Az ilyen árnyalatok ezernyi tónusából, sok belső örömmel építette föl ezt a vérbő, sokszínű táncos szere­pet; szögletes vágyaival önfe­ledt-boldog szerelmével . Zer­lina iránt; s a megcsalatás fájdalmától a zárókép kedve­sen groteszk és maian őszinte spontán gesztusáig: „Höl­gyeim és uraim — ez van . . ." Egyébként nagyon sok epi­zódszerepben is láthattuk az elmúlt 16 év során. Feleségé­vel, Parongi Magdolnával (a darabban o táncolja Zerlinát) egy évfolyamban végeztek, itt és együtt kezdték a pályát. Életük a tánc és szemük fé­nye, másodikos általános isko­lás nagylányuk: Kriszta. Aki bizonyára szintén nagyon bol­dog, ha esténként, amikor apu és anyu együtt kijön meg­hajolni, fölerősödik a taps. Méltán... W. E. r ' Eles anya­nyelvűnk Az még nem kozmikus mére­tű bizonyítás, hogy égre-fötdre esküszünk. A szerelem sötét verem. Vi­lágos beszéd. • Van, aki akkor se tud kü­lönbséget tenni, ha egyik ámu­latból a másikba esik. • Utösök tanítanak kesztyűbe dudálni. Megél a maga kenyerén, ha sületlen is. Két okból szokták a mellü­ket verni: dicsekvésből és alá­zatból. A karrierista felfelé tör, és lefelé zúz. • Ki birokra kel, az szőnyegre fekszik. Nincs mit adni rá, de annál többre rá lehet venni. Népszerű a solarium és a szauna Szabadidőklub Siófokon Karlsbad után Sárvár Só, ami só Tavaly karácsonykor adták át a SIOTOUR új 40 millió fo­rintos beruházással készült Ba- laton-parti idegenforgalmi és sportközpontját, a „Szabad- időklub”-ot. Az 1983 óta üze­melő üdülőhelyi klub korszerű egészségnevelési- és sportléte­sítményekkel kiegészülve várja a látogatókat. Újdonság a so­larium és a szauna, ami gyor­san népszerű lett — elsősor­ban a hölgyek körében. A kon­dicionáló teremben erőnlétfej­lesztésre, fogyasztásra van le­hetőség. A klub négy automa­ta tekepályája állandóan fog­lalt: már napokkal előbb be kell jelentkezniük a gurítani vá­gyó játékosoknak, akkora az érdeklődés. Ha megjön a me­leg, a szabadidő-sportok ked­velői is találnak szórakozási le­hetőséget: a klub mellett há­rom teniszpályán és minigolf­pályán folyhat majd a játék. Egyelőre csak a siófokiak élvezhetik az új klub nyújtotta lehetőségeket, de a nyári sze­zonban valamennyi itt nyaraló vendég részére elérhetők lesz­nek. A SIOTOUR új szabadidő­klubja jelenleg egyike a Bala- ton-part legkorszerűbb, minden igényt kielégítő — s ma még elég ritka — komplex idegen- forgalmi létesítményeinek. Verebics János Európában is párját ritkító hévíz tört föl 1964-ben a Vas megyei Sárvár közvetlen szom­szédságában egy kétezer mé­teres fúrásból. Azért volt kü­lönleges, mert hazai termál­vízben ennyi sót még soha. nem találtak: minden száz literben maidnem négy és fél kilót. Először arra gondoltak az it­teniek, hogy konyhasót — nát- riumkloridot — párolnak a víz­ből. Mert ebből van benne a legtöbb. Ezt később — mint gazdaságtalant — a vizsgáló­dó tervezőintézetben mégis el­vetették. Később derült ki, hogy a fennmaradó tíz százalék lehet, értékesebb a meghatározó nátriumkloridnál, azaz konyha­sónál, A „maradékban" ugyan­is termálvizekben meglehetősen ritkán előforduló lítiumot, az­tán 'különféle bár-, brárrr-, jód - és fluórvegyületeket s némi ra­dioaktív nyomokat is találtak. A sárvári kórházban kialakí­tottak egy balneoterápiás rész­leget — egy-két fürdőkádból és néhány ágyból állt évekig ez az „osztály" — és itt, va­lamint a közeli Hegyfalu tü­dőgyógyintézetében igazolták: nagy hatású a víz. Főleg nő- gyógyászati panaszok esetén figyelték meg jótékony hatá­sát. Gőzét belélegezve torok­betegségeket gyógyítottak ve­le, sikerrel. Hírét messze vitték Sárvárról a gyógyult betegek. Kipróbálták másutt is a vizet — sikerrel. 1979-ben — tizen­öt évvel a feltörés után — vég­re gyógyvízzé nyilvánították. Egy sótlan kép. Bepárló részlet Fotó: Horváth Pál Pénzt azonban nem adtak a oím mellé. Nem épült, nem épülhetett a híres kút köré gyógyszálló, szanatórium. A sárvári vezetőknek azonban tá­madt egy mentő ötlete: ha a hegy nem mehet Mohamed­hez, akkor Mohamed menjen a hegyhez. Lepárolják a vízből a sót, azt árusítják! Olyan sót gyártanak, amelyből bárki a saját fürdőkádjában készíthet magának gyógyvizet! A sárvári cukorgyárban egy alkalmi berendezéssel pároltak néhány mázsát és ezt szétküld- ték az ország számos kórházá­ba. (Pécsett a Megyei Kórház­ban is eredményesen kísérle­teztek vele.) Kiderült, hogy a só épp olyan jó, mint maga a gyógyvíz. Az orvosok egyre több alkalmazási területét tár­ták fel. Sikerrel alkalmazták bizonyos mozgásszervi beteg­■ r- JO ségek gyógyítására, de általá­nos szervezet-regenerálónak is bevált. Kipróbálták a mexikói téli tornára induló labdarúgó­válogatott tagjai is: dicsérték. Egybehangzó vélemény szüle­tett — épüljön föl a sólepárló üzem Sárváron. A helyi állami gazdaság látta benne a legnagyobb fan­táziát s hitelt vettek fel az építésre. Az Energiagazdálko­dási Intézet (ÉGI) tervezte a technológiát és ők voltak a ki­vitelezők is. Miért ez a témá­tól viszonylag távoli intézet? Azért, mert az EGI-nek volt egy kész tengervíz sótalanító tech­nológiája, saját fejlesztése. A magyar intézet külföldön már épített, szerelt ilyen tengervíz sótalanítókat. Igen ám, de ott iható víz volt a kijelölt cél. A sót akár el is dobhatták. Sárváron pe­dig a sóra kellett koncentrálni. Az ÉGI mérnökei a leckét végül megcsinálták. Igaz, az eredeti költségeknek legalább a háromszorosáért. És ráment ingük-nadrágjuk. De végre van már só, a híres gyógyvízzel csaknem egyenértékű! A múlt év decemberében átadták az üzemet. Nemcsak Karlsbadnak, Sárvárnak is lesz eztán gyógy- sója. Azaz „sárvári termálkris- tály”-a, mert ezen a néven hozzák forgalomba rövidesen a Centrum Áruházak hazánk­ban. A gyógysó fogalmát ugyanis — só, ami só — a ma­gyar terminológia nem ismeri. Tarabó Zoltán A család menedék, az élet ha­ladék, minden más csak ma­radék. Kerekes László Móllá Naszreddin Azerbajdzsáni török anekdota Vagy — vagy Egyszer Naszreddint felkeres­te három barát, és ezt mond­ták: — Kedves Mollal Hármunk­nak van négy ezüstünk, és nem tudjuk elosztani a pénzt. Se­gíts nekünk! '' — Vagy felezzétek el, és a harmadik várjon, amig ti talál­tok még két ezüstöt számára is, vagy az egyik pénzt adjá­tok nekem, s akkor tinéktek is mind egy-egy ezüst fog jut­ni... (dr. Mándoki László fordítása) Pop les Jögger itt, Jögger ott, Jögger mindenütt! „Elpusztít­hatatlan ez a suhanc” — mondták rá a hatvanas évek­ben, s az egy külön fejezet, ahogy még ma is az érdek­lődés középpontjába tudja állítani magát. „Nem nyug­hat ez az ember!” A Live Aid-en Tina Turnerrel bemu­tatott lélegzetelállító duett­je, és David Bowie-val közö­sen készített videója mellett már egy jó ideje a nyugati show-busineSs napi témája, az ismert fotómodellel, Jerry Hallal folytatott viszony. Bárki bármit mond, — ál­lítják egyesek — a „sátán- fattyúnak" teljesen mindegy, mit tart róla a közvélemény. Úgy tűnik, hű marad sokat idézett mondatához: „szá­momra mindegy, hogy mit írnak rólam a 92, oldalon, ha címlapon az én képem sze­repel.” A Rolling Stones énekese tehát 23 aktív év után sem panaszkodhat, de így van ez­zel a jóval rövidebb pályát befutott Dire Straits is. Ők idén lesznek csupán tízéve­sek, és nemcsak hazájuk­ban, az Egyesült Királyság­ban, hanem az egész világon a jelenlegi legkeresettebb együttesnek számítanak, Az európai piacok legnagyobbi­kán, az NSZK-ban például 85-ben nemcsak super group- ok kategóriájában, de az album és a kislemez „osz­tályban” is ők vitték el a pálmát. Múlt héten már utal­tunk „Brothers in Arms" cí­mű lemezük óriási sikerére. Nos, a februárban közzétett adatok szerint az eladott példányszámok tekintetében már csak a Various veri Mark Knopfleréket, Úgy látszik, beindul ez az üzlet a pécsi SK számára is. Aki akar, erről személyesen is meggyőződhet, mert a fiúk március 10-én a DOZSO- ban adnak koncertet. Mi mindenesetre érdeklődve vár­juk a véleményeket. P. Zs. 4 vasárnapi Illem jött be a kétmillió Újabb totóügy Tipp a tuti nyerésre Egy-két millióval a zsebben milyen jó lenne végigsétálni az utcán! A fűtő is erre vá­gyott. Fönt az emeleten a színház mesés. A Kossuth La­jos utca napfényes. Lent pe­dig csak a kazánok dohognak b sötétben. Múltak a heték, hónapok, az áhított totósze­rencse pedig messze elkerülte. S ékkőt kezdett játszadozni a gondolattal a középkorú férfi. Mi lenne, ha ő „erőszakolná” meg a szerencsét? Hisz keve­sebbel is megelégedne, mint a tavalyi totóbotrány „hősei”. Talán a lebukás is felvillant benne egy percre, de elmosta a születő nagy nagy ötlet; tipp a „tuti totóra". Lázas napok következtek — totószelvények szabdalása és ragasztása. Rövidesen elkészült a minta: két különböző sorszá­mú totószelvényt szétvágott, majd az egyik igazolószelvény­hez óvatosan, cellulóz ragasz­tóval hozzáillesztette a másik sorszámú szelvény ellenőrző és fogadási szelvényrészét. Ha egy kis szerencséje van — gon­dolta —, a többi már megy, mint a karikacsapás. A következő lépés? A pre­parált szelvényt becsúsztatni több más kollektív szelvény kö­zé, s bízni abban, hogy észre sem veszi a totózó dolgozója. Ha ez is sikerrel jár, akkor már kézben a lebélyegzett, kézjeggyel ellátott igazolószel­vény, s csak várni kell az al­kalmas időpontra .. . Egy jó­nak tippelt játékhétre . . . A jó ötlethez egy jó társ is elkelne. A legbiztosabb az lenne - gondolta —, ha koope­rálna valamelyik totó-lottó ki- rendeltség dolgozójával. Pró­bálkozása először nem járt si­kerrel. Két totózó tisztviselőjét is megkörnyékezte, de mind­egyik elutasította. Ez nem szegte kedvét. Sőt! Jobban körülnézett, s aki keres, talál is alapon, rövidesen partnere akadt: egy tanárember. Rövid úton meggyőzte a „maxos" — mondja ő — mód­szere teljes sikeréről. Ezután a több kollektív szelvény közé rejtett, szerencsét hozó szelvé­nyük hamarosan lebélyegezve, aláírva, bevetésre készen állt. A nagy alkalomra az 1985. évi 10. játékhetet szemelték ki. ,Az akkor szereplő mérkőzések esélyeiből nagy összegű nye­reményre tippeltek. Lett is vol­na: 1 397 085 forint. A dolog azonban nem stimmelt. Ha már valaki félig a zsebben ér­zi a pénzt, ezt végig kell csi­nálni! ,Ezután közösen elkészí­tették az óvást, de a társ meg­ijedt, összetépte. Ekkor ötlet­emberünk ügyvédhez fordult, majd ismét közösen beadványt küldtek az OTP Baranya Me­gyei Igazgatóságának. Nem jött be ... A fűtő nem adta fel. Ne­hogy gyanússá váljon a dolog, most a változatosság kedvéért egy magántaxist „avatott be". Az újabb kísértés a jónak ígér­kező 38. játékhéten követke­zett be. Kevesebb jutott volna ugyan a nyereményalap újra­felosztása esetén, mindössze 465 615 (!) forint. Ez is valami! — lett volna ... Ez sem jött be! Az OTP felkérésére a Ba­ranya—Tolna—Fejér megyei gazdasági rendészet vizsgála­tot indított, s így derült ki, honnan ered a csalás, innen a vizsgálatot a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság folytatta. A Baranya' Megyei Főügyész­ség a napokban nyújtotta be vádiratát a megyei bíróság­hoz, különösen nagy kárt oko­zó csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt Incze Péter fűtő (1938. április 22.) pécsi lakos és társai el­len indított bűnügyében. A tárgyalás március ^ közepére várható. Marton Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom