Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-15 / 73. szám
Sorozat a Dunántúli Naplóban Az építészet sokáig alig volt téma, nemigen beszéltünk róla, természetesnek vettük, hogy van. Vagy a régit örököltült vagy az újat ! is elfogadtuk olyannak, amilyennek kaptuk. Fel sem merült, hogy egy-egy megoldás jó vagy rossz, hogy miért pont olyan, mint amilyenre épült. Részben mert nem az volt a fontos, hogy milyen az, ami épült, hanem hogy épült. Másrészt, mert úgy tűnt: fölösleges is véleményt formálnunk az építészetről, környezetünk továbbépítését úgyse igen tudhatjuk befolyásolni. Ügy tűnik, pár év alatt ebben a tekintetben is nagyot'változott a világ körülöttünk. A települések fejlesztésében nő a lakossági részvétel igénye, lehetősége. A települések fejlesztésén belül a térben, mennyiségben is legszámottevőbb lakásépítés területén konkrétan és jelentősen nőtt a magánerő súlya. Ezzel párhuzamosan környezetünk építészeti formálásában is döntő fontosságúvá vált az egyéni érdekek, igények, az ízlés szerepe. Egyre többen és egyre konkrétabban érzékeljük, hogy az építészet egy- egy új épület kialakítása, terei, formái, lakásunk, utcánk, településünk arculatának formálódása nem független tőlünk, lehetőségeinktől és szándékainktól. Nem független az építtető igényeitől, ízlésétől, a tervező építész felfogásától, formálási készségétől. A változásoknak megfelelően, egyre inkább témává válik az építészet a beszélgetésekben, a rádióban, a tv-ben is és a sajtóban is. Ez utóbbiban jelenthet új színt, szakszerű tájékozódási lehetőséget az Építőművész Szövetség e tájon élő tagjainak és a Dunántúli Napló szerkesztőségének közös vállalkozása egy olyan sorozat indítására, melyben az építészek beszélnek az új épületekről, bemutatják az általuk tervezett új épületeket, elmondják, hogy mit miért terveztek úgy, ahogyan az megvalósult, mit szerettek volna máshogyan csinálni, de az miért nem sikerült. A most induló sorozatban az építészek mondanak véleményt a közvéleményt erősen foglalkoztató építészeti kérdésekben, vagy írnak kritikát a megye új épületeiről. Abban a tudatban indítjuk az új sorozatot, hogy ezzel is hozzájárulunk környezetünk jobb megismeréséhez, építészeti értékeink, környezetformálási eredményeink felfedéséhez, teljes megéléséhez. Gyeden a másodikkal A fényképalbumokat nézegetjük. Van belőlük vagy fél tucat is. A főszereplők gyerekek. A régebbieken csak egy, az újabbakon viszont már kettő, a nyolcéves Gergő és a ki- lenchónapos Misi. — Gergő ma már- teljesen más, ez természetes — mondja az édesanya —, de valóban olyan volt pici korában, mint a Misi. De csak külsőre hasonlítanak nagyon, egyébként már most észrevehető néhány lényeges különbség. Gergő például elég későn kezdett járni, s még később beszélni. Kétéves korában aztán egyik napról a másikra kiömlött belőle mindaz, amit addig hallott. Misi már most próbálja mondani, hogy ma-ma, pa-pa, körbemegy a járókában, és a szőnyegen nagyon gyorsan és sokat mászik. Palágyi Ernőné jelenleg gyeden van, és úgy tervezi, otthon marad Misi hároméves koráig. Gergő születésekor még a fiatalasszony édesanyjánál laktak a József Attila utcai kétszoba-alkóvos lakásban. A szülési szabadság után Gergő rögtön bölcsődébe került. Kellett a pénz, no és a munkaszeretet is visszacsábította Palágyinét az SZMT-könyvtár- ba. A kisfiú azonban sokat betegeskedett, így rövid idő múlva gyesen maradt vele és csak kétéves korában adta ismét bölcsődébe. Bár eleve két gyermeket akartak, a tanulás — mindketten főiskolára jár-, tak — egy ideig módosította a terveiket. Palágyiné 1984 tovaszán végzett, és az elmúlt év májusában megszületett Misi. Ö már a szépen berendezett, saját otthonba érkezett, mivel tavaly januárban a férj munkahelye, az ércbánya támogatásával kétszobás OTP- lakást kaptak az llku Pál utcában. — Akkor nagyon sok volt a kiadásunk, igaz, ma sem kevés — mondja a fiatalasszony —, de a gyed, az átlagkeresetem 75 százaléka mégis lényegesen több, mint a 900 forintos gyes lenne. — De a gyed másfél éves korig jár, s azt mondta, hogy három évig itthon marad. — Igen. Nekem rengeteg örömöm van a két gyerekben. Kora délután ugyanis már Gergő is itthon van, és nap mint nap látom, hogy mennyire szereti az öccsét. Akármilyen ügyetlen, a kicsinek kényelmetlenül tartja, Misi csak nevet rá. Az iskolában viszonthallom, hogy Gergő nap mint nap elújságolja, mit csinál az öccse. — De a nap nagy részét mégiscsak a kicsivel tölti. — Napirendem van. No, nem egy szigorú, felbonthatatlan program, hanem a család életéhez igazodó. Ha , látom, hogy Misi reggel még szívesen visszaaludna, akkor nem állok neki a nagyszoba rendbetételének. Egyébként ezzel kezdem a napot, miután Gergő és a férjem elmentek. Azután sétálunk, bevásárolunk. Lehetőleg mindig a másnapi ■ ebédhez kellő nyersanyagot veszem 6. HÉTVÉGE Együtt a Lajtai család meg, és mindennap viszonylag gyorsan elkészítem a nekünk valót. Ebéd után Misi alszik, nekem van időm takarítani, vasalni, mosni. Kora délután Gergővel tanulunk egy kicsit, s mire a kicsi felébred, már játszhatunk. Este pedig együtt van a család. * Születésnapi ajándék az a gyönyörű kálacsokor, amely a jó ízléssel berendezett két és fél szobás lakás nagyszobájának asztalát díszíti. Ez az asztal néhány perccel korábban még a heverőhöz volt szorítva. Előtte állt a vasalóállvány. — Szinte mindennap vasalok — mondja mosolyogva Lajtai Béláné. — A fonott kosár mindennap megtelik a kimosott ruhákkal: ha két napig nem nyúlnék hozzá, már a mennyezet felé pácolhatnám. Lajtainé két kislányával van gyeden. Réka épp betöltötte harmadik évét, Lilla most volt egyéves. Békésen eljátszik az asztal mellett felállított járókában. Réka, a testvére időről időre hozzászalad, énekel neki, ilyenkor a kicsi a maga módján vele énekel. — Ez így van egész nap — mondja Lajtainé, megvárva, míg a két kislány befejezi a produkciót, de örülök neki, hogy már most tudnak egymással foglalkozni. A Lajtai házaspár három évvel ezelőtt költözött a Saro- hin tábornok út 9. számú házban levő két és fél szobás lakásába. Addig a férj — geo- lógustechnikus István-aknán — szüleinél laktak Meszesen egy félig kész családi házban. — Akkoriban lényegesen gondtalanabbul éltünk — de mindig szerettünk volna saját otthont. Amikor jött ez a lakáslehetőség, eladtuk a kis Polskinkat, annak az árából fizettük a beugró egy részét. Már itt laktunk, amikor Réka megszületett, s bár nem volt könnyű a meszesi gondtalanság után megszokni, hogy tetemes kiadásaink vannak, s egyedül nekünk kell megszerveznünk az életünket, hamar belelendültünk, s úgy döntöttünk, hogy a kislány érdekében három évig itthon maradok. A PMSC atlétikai szakosztályánál dolgoztam mint adminisztrátor. S bár a férjem minden vágya, hogy családi házba költözzünk, úgy gondoltuk, hogy amíg ez nem teljesül, addig megpróbáljuk ezt a lakást kedvünk szerint alakítani. A két szoba által közrefogott, ablak nélküli félszobából az üvegajtók eltüntetésével hálófülkét csináltunk, az ajtókat saját kezűleg átfestettük. Réka alighogy betöltötte a második évét, Lilla is megszületett. örülünk, hogy így van, hiszen Rékának is jobb, anyagilag pedig nagyon nem mindegy, hogy a gyes után Lillára már a gyedet kapom. Ez még akkor is sokat jelent, ha csak pár hónapig élvezhetem, de azt már eldöntöttük, hogy utána gyesen maradok vele. — Két ennyire kicsi gyermek mellett bizonyára nem unatkozik. — Valóban nem. Először is mindennap főzök, mosok és vasalok. Takaritani is naponta kell, már csak azért is, mert Lilla elég sokat mászik a szőnyegen. Aztán a mi napjaink egy kicsit eltérnek a megszokottól rázzál, hogy a férjemet megvárjuk az ebéddel. Ez Réka kívánságára alakult így, aki az apuval együtt szeret ebédelni : utána legtöbbször együtt megy le a család sétálni és bevásárolni. — Marad-e ideje szórakozásra vagy hobbira? — Egy-egy színházi előadásra vagy mozira, illetve baráti összejövetelre igen. De ilyenkor külön meg kell szervezni a gyerekek felügyeletét. Az az igazság, hogy nem nagyon kívánkozhatunk el itthonról. A férjem szívesen barkácsol, olvas, esetleg tévét néz, én pedig kötögetek. Főként a gyerekeknek. Úgy tervezzük, hogy idén azért mór elmegyünk nyaralni: Jugoszláviába utazunk. A férjem édesanyja megígérte, hogy Lillát addig magukhoz veszik, Rékát pedig elvisszük magunkkal. T. É. Történelmi felelősség A magyar társadalom és az egész nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel figyelt az SZKP most véget ért, rendkívül tartalmas, a lenini hagyományok szellemében lezajlott kongresszusára. A megkülönböztetett figyelem indokolt, hiszen a szovjet kommunisták tanácskozásán számos, a társadalmi és a gazdasági fejlődéssel, a nemzetközi béke és biztonság megőrzésével kapcsolatos állásfoglalás született, amelyek befolyással lesznek nemcsak a szovjet emberek, nemcsak a szocialista országok népei, hanem az egész emberiség sorsának alakulására. Miként Mihail Gorbacsov fogalmazott a kongresszus utolsó munkanapján elhangzott zárszavában: A pórt bélés külpolitikájának elfogadott és megerősített általános irányvonala, a gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsításának, az egyetemes béke megszilárdításának irányvonala, ezek az SZKP XXVII. kongresszusának legfontosabb eredményei. Az SZKP KB főtitkára utalt arra is, hogy „a szovjet kommunisták tudatában vannak annak, milyen nagy felelősséget, milyen hatalmas terhet vállalnak magukra a programban meghatározott feladatok és célok kitűzésével". A történelmi felelősség és annak következetes vállalása tükröződött a kongresszus elé terjesztett politikai beszámolóban és a gazdasági számvetésben csakúgy, mint a küldöttek hozzászólásaiban és a határozatokban. Ami a párt megújított programját illeti, abban például kimondják: elsietettnek bizonyultak az előző programnak azok a megfogalmazásai, amelyekben meghirdették az áttérést a kommunizmus kiterjedt építésére, noha — miként az új program fogalmaz — „belátható ideig még a szocializmus tökéletesítése lesz napirenden". Ez a bátorság és őszinteség a régi beidegződések megszüntetésére, a kezdeményezésre és az útkeresésre ösztönöz nemcsak az SZKP- ban, s nem csupán a Szovjetunióban, hanem nemzetközi viszonylatban is. Ebben az egyetlen állásfoglalásban is tükröződik a kongresszus nyíltsága, kritikus, elemző légköre, a realitások figyelembevétele. Nehéz lenne másként értékelni azt a másik ugyancsak figyelemre méltó megállapítást, hogy a hetvenes években a jelentős vívmányok mellett a társadalmi és a gazdasági élet különböző területein negatív tendenciák bontakoztak ki, amelyekkel szembe kellett nézni. Á Központi Bizottság politikai beszámolója nagyfokú nyíltsággal fogalmazta meg, hogy az ország fejlődésében egy időben gyorsabban növekedtek a problémák, mint ahogyan megoldották őket. o Minden bizonnyal ezek a kialakult helyzet gondos és realista elemzése nyomán született megállapítások is szerepet játszottak abban, hogy a párt a társadalmi és a gazdasági szféra fejlődésének gyorsítását határozta el. Lényegében ezt a programot hirdette meg már a Központi Bizottság múlt év áprilisi ülése is, ennek szellemében dolgoztak a párt felsőbb szervei, ezt a programot fogadta el most a kongresszus. A gyorsításnak ki kell terjednie minden lényeges kérdésre. Az egyik a gazdaságirányítás és az azzal összefüggő problémák, amelyek megoldásához új módon közelítettek. A dokumentum ezzel összefüggésben hangsúlyozza: az irányítás rendszerének folyamatos tökéletesítésében elért eredményeket nem szabad lebecsülni. Ugyanakkor megállapítja: „most olyan a helyzet, hogy a dolgokat nem korlátozhatjuk részleges javításokra, radikális reform szükséges". Ez a megfogalmazqs a kongresszus falain kívül, a Szovjetunió határain túl is nagy visszhangot váltott ki. Amint a vitát összefoglaló zárszóból, s magából a kongresszusi határozatból is kitűnik, az SZKP vezetése a „radikális reformon" belül az egyik legfontosabb kérdéskörnek az irányítás tökéletesítését, az érdekeltség és a gazdaságosság közötti kölcsönhatást tekinti. Azt, hogy érdekeltté tegyék az egyes embereket és a kollektívákat a munka jövedelmezőségében, s hogy annak arányában javadalmazzák őket. A változások azonban nem korlátozódnak a gazdasági megújulásra. A kongresszus a termelés és a tudomány eddiginél szorosabb összekapcsolására, a csúcstechnológiák meghonosítására és elterjesztésére ösztönzött. Hangsúlyozta továbbá, hogy a változásoknak, a fejlődés gyorsításának ki kell terjednie a társadalmi viszonyokra, az intézményrendszer és az egyes intézmények, röviden a szocialista demokrácia tökéletesítésére is. o A kongresszus és annak idevonatkozó határozata az SZKP és a szovjet állam vezetőinek nagyfokú rugalmasságáról, kompromisszumos készségéről tanúskodik. Együttműködésre szólítja fel a világ valamennyi népét és államát, mindenekelőtt az amerikai kormányt és nyugati szövetségeseit egy olyan biztonsági rendszer megteremtésében, amelyben nem a haditechnika, nem a fegyverek nyújtanak védelmet, hanem a kölcsönös biztonság elvének elfogadása, s e biztonság garantálása. A Szovjetunió abból indul ki, hogy az űrkorszakban egyetlen állam sem teremtheti meg saját maga vagy szövetségesei biztonságát csupán a katonai erőre támaszkodva. Ez a korszak a múlté. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a kongresszus a szocialista országok együttműködésének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseinek. Ami az előbbit illeti, hangsúlyozta, hogy a szocialista országok együttműködését az eddiginél is jobban össze kell hangolni, egyeztetni a nemzeti érdekeket, kizárni a zavaró tényezőket. A cél a szocialista országok fejlődésének közös erővel történő fel- gyorsítása, hogy a társadalom és a gazdaság fejlesztésében elért eredményeikkel gyakoroljanak vonzást az őket körülvevő világra, azokra az országokra, amelyeknek népei saját útjukat keresik. Ami a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseit illeti," a kongresszus hangsúlyozta, hogy nem lehetséges és nem Is szükséges a teljes nézetazonosság valamennyi kérdésben.. Az álláspontokat elvtársi vitában kell egyeztetni. Az egység tehát nem monolitikus, hanem a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen, a mozgalomhoz tartozó pártok gazdag tapasztalatainak cseréjén alapszik. Mindent egybevetve megállapítható: a szovjet kommunisták most véget ért kongresszusa a népek sorsáért viselt történelmi felelősség tudatában, nagy bátorsággal és őszinteséggel elemezte az ország társadalmi és gazdasági helyzetét, s a nemzetközi életben mutatkozó veszélyeket, realista szemlélettel közelített valamennyi bel. és külpolitikai problémához. Olyan megoldásokat javasolt, amelyek figyelembe veszik nemcsak a szovjet emberek szükségleteit, hanem az egészvemberiség legfőbb célját, a béke és a biztonság megteremtését, a tartós együttműködés útján. Ezért is fogalmazott így a magyar nép üdvözletét tolmácsolva Kádár János: .......a k ongresszus állásfoglalásai nemcsak e hatalmas ország fejlődését fogják meghatározni, hanem sokféle módon hatni fognak az egész emberiség számára legfontosabb kérdés, a béke megőrzése szempontjából". Polágyi Ernőné a tizHónapos Misivel Läufer László felvételei Kanyó András Építészet
