Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-15 / 73. szám
Szóua tesszük T uzfal-dekoracio Ötleteket próbáltunk felvillantani — A PIK nem zárkózik el — Nem mindegy, mi kerül a falra Képviselők Segíteni mindenkinek! Jó három esztendeje már, hogy tűzfalügyekkel foglalkoztam, külföldi példákat hívtam segítségül képben és szóban, s leírtam a festőművész véleményét is. A szándék egyértelmű volt: ráirányítani a figyelmet gondolatébresztő módon a pécsi tűzfalakra. Hogy most újra előveszem az „öreg” témát, annak két oka is van. Az egyik a tv-ben a közelmúltban látott riport budapesti tűzfalfestésekről, reklámokról és játékos alkotásokról, mellettük és ellenük elhangzott véleményekről. A másik, hogy a közelmúltban új tűzfalreklámok jelentek meg Pécs forgalmas pontjain, s hogy a közeljövőben újabbakra számíthatunk. * Legelőször is emlékeztetném az olvasót arra, hogy az említett cikk után néhány hónappal az akkor még létezett „Fiatal művészek stúdiójában" ötletpályázat volt a Lenin tér északi tűzfalainak a dekorálására. Erre ma így emlékezik az egyik résztvevő, Horváth András, a DTV építésze: ,,Valóban csak ötleteket próbáltunk tel- villantani, megvalósítható ötleteket, bár akkor — ez ma is a meggyőződésem — komolytalan volt az egész, hiszen semmi reális szándék nem állt mögötte. De ha ma ismét szóba kerülne a dolog úgy, hogy pénz is, kivitelező is van rá, az akkori ötleteket most is meg lehetne valósítani." De csak lehetne! Gömöry János városi főépítész azóta további bontások révén megnövekedett tűzfalegyüttesről és az ötletpályázatról — emlékezete szerint kellemes kép varázso- lódhatott volna az emberek elé — ma ezt mondja: „Sajnos nem léptünk akkor. . Lépett azonban — éppen a minap — a Magyar Hirdető. Dr. Jankó Tamás kirendeltségvezető újságolta, hogy a városi vezetőkkel történt megegyezés alapján öt hirdetőt szerveznek erre a hosszú tűzfalra, s négy — a Mecseki Szénbányák, a Konzum Áruház, a Titán és a Fészek — már meg is van, az ötödiknek kiszemelt Állami Biztosító azonban jobbat talált: a Szabadság út—Szalai András út sarki ház több emeletes betonfalát. * A cikk óta megjelent Lvov- Kertvárosban három tízemeletes épület, amelyeken a falakon egy-egy szín fut felfelé a sötétből a világosabb színárnyalatokig, a majdnem-fehériq. Kellemes látványt nyújtanak. Panelügyben azóta sem történt semmi, jóllehet lehetőség szüntelenül kínálkozik. Most azonban a BÉV — mint Jakab Józseftől, a lakásépítési főüzem vezetőjétől hallottam — az egyik llku Pál úti tízemeletes város felőli oldalának a „feldíszítésére” készül a cég emblémájának a felfestésével és egy szín hullámszerűen végigfuttatott árnyalataival. „Ezt — mondja — egyeztetni kell még a tervezővel, és engedélyeztetni a tanáccsal.. No és megjelentek újabb hirdetések. A Fészeké a Baj- csy-Zsilinszky úton, a DÉ- DÁSZ-é a Rákóczi úton, az ügyfélszolgálati iroda falán (eléggé szájbarágós szöveggel), továbbá a MERUKF.R-é ugyancsak a Rákóczi úton, illetve a Szigeti úton. Ez utóbbi kettő terelt ismét a tűzfalügy felé. Nem a szöveggel van gondom, hanem az ábrázolt figurákkal. Primitívek! Ezek láttán döbben rá az ember: mennyire nem mindegy, mi kerül a falra, ahol nap mint nap ezrek láthatják, élvezhetik és csiszolhatják rajta jó vagy rossz irányban az ízlésüket. Szivler Józselnétől, a ME- RUKER szervezési osztályvezetőiétől hallottam, hogy a Rákóczi úti 32, a Szigeti úti 45 ezer forintba került, s utánuk még havi 800—1000 forint bérleti díjat kell fizetni: a hirdetések egyébként a MAHIR-nak adott megbízás alapján készültek, és Sütő Imre kisiparos volt a kivitelezőjük. * Dr. Jankó Tamás nem különösebben lelkes, amikor az előbbi példákat említem, s rögtön közli: ő csak december 1 -je óta viszi az ügyeket, ezek pedig még ő előtte születtek. Az álláspontját így foglalja össze: „A hirdető vállalatnak, amelyik tízezreket fizet egy- egy ilyen hirdetésért, jogában áll ragaszkodni ahhoz a hirdetési szöveghez, amelyről úgy véli, hogy a lehető legteljesebb körű információt nyújtja. A mi törekvésünk pedig az, hogy minél szebb és jobb legyen a hirdetés, ezért keressük annak a módját, hogy az általunk szervezett falreklámok a maguk módján a városképet szolgálják, tehát valamennyien elégedettek legyünk velük. A MAHIR-nak egyébként megvan a saját tervező szervezete, zsűrizteti is az általa tervezett hirdetéseket, de azért nem ártana, ha lenne valamilyen helyi zsűri is, amely figyelembe venné a sajátos pécsi szempontokat is." Vajon az említett MERUKER- figurákat hol zsűrizhették?.. . Ami pedig a „teljes körű információt" illeti, alig tudom elhinni, hogy jó legyen egy falra írt regény, amit senki nem olvas el. Sokkal többet mondhat ennél egy frappáns figura egy-két találó szóval. * Ilyeneket szednek elő a Művészeti Szakközépiskola reklámgrafikus növendékei a szekrényből, amikor Erdős János festőművész-tanárral e téról beszélgetünk. A kérdés: elképzelhető-e, hogy a diákok egy-egy tűzfalat kifessenek? A válasz egyértelműen tagadó, viszont elmondja, hogy a rek- lámgrafkia-oktatásban visszatérő téma a tűzfaldekoráció tervezése. „Prominens” pécsi tűzfalakat fényképeznek le ehhez, s a diákok a képekre tervezik a reklámot, vagy más díszítő motívumot. Erdős János a pécsi tűzfalreklámokat tömören így jellemzi: „Nem láttam még jót!. . . Pedig — teszi hozzá — ugyanannyiba kerülne, ha hozzáértő művésszel terveztetnék meg. Vannak jó néhányon Pécsett, akik vállalkoznának ilyenre, és az iskolában is képezünk évről évre ilyeneket. Nekik kérek munkalehetőséget! Az se baj, ha nem reklám, hanem valomi más; még egy képi viccet is el lehet bírni. Nagy lehetőségek vannak, gazda nélkül, bár úgy érzem, az idő most nem kedvez az ilyesminek. De bármi és bármikor legyen is, szakemberrel kell megterveztetni és szakmai zsűrivel kell elbíráltatni. Ha a PIK vis belépne, s állagmegóvás cimén rendbetenne, levakolna egy-egy falat, utána már majdnem nem pénz megcsinálni ott valamit.. * Németh Péter, a PIK igazgatója e gondolathoz kapcsolódva mondta, hogy a vállalat nem zárkózik el attól, hogy házainak erre alkalmas tűzfalaira reklámon kívül más elfogadható motívum is kerüljön, ezt pedig össze lehetne hangolni egy-egy felújítással, ha már egyébként is be van állványozva az a tűzfal és be is kell festeni. * Gömöry János városi főépítésszel azzal a kérdéssel indítjuk a beszélgetést, hogy létezik-e valamilyen kataszter azokról a tűzfalakról, amelyekkel lehetne valamit kezdeni, s példa gyanánt a felüljáró felhajtó ága mentén kétoldalt levő hosszú tűzfalakat említem. íme a válasz: „Nem kataszter kell, hanem azt kell eldönteni, hogy városképi szempontból mely tűzfalakkal akarunk valamit csinálni, s azokról azt sem árt tudnunk, hogy mecjdig akarnak tűzfalak lenni. De azért előbb azt kellene elérni, hogy ne legyenek rossz állapotban levő tűzfalaink. Ha pedig akarunk valamit csinálni, akkor arra — azokra — nagyon oda kell figyelnünk: bármiről legyen is szó, szakértő zsűrivel kell, elbíráltatni -- ma nem Így van! —, hiszen nem mindegy, hogy a közízlést milyen . irányban formálja egy- egy tűzfaldckoráció." Tehát szakértő kezekre és fejekre van szükség. És az sem biztos, hogy csak reklámban szabad gondolkodni. A történelmi belvárosban — ez szinte biztos — feltétlenül egyéb megoldásokat kell előnyben részesíteni. Hársfai István Rég elmúltak a választások izgalmai és az országgyűlési képviselők közül az újak, akik először kaptak bizalmat, az első idők örömei után most már jócskán benne élnek a mindennapi közéleti munka sűrűjében. Bódi János, a Beremendi Cement- és Mészmű cementüzemének művezetője körül is rövid idő alatt helyreállt a régi rend. Most azt próbáltuk megtudni, az eltelt idő, a sok feladat milyen problémák elé állította. — Senki sem születik országgyűlési képviselőnek, ezt is ugyanúgy tanulni kell, mint minden mást — mondja Bódi János. — Nekem az első problémám az volt: a tanácsüléseken úgy kellett részt vennem, hogy kevés információm volt a dolgokról, sőt még hozzászólást is vártak tőlem, ami épp az információhiány miatt nagyon nehéz. Nem tudtam körzetem községeinek problémáiról, sok községvezetőt sem ismertem, sőt azt sem tudtam, hogy az elején milyen módon történjen a kapcsolatfelvétel. Nagyon jó, hogy a baranyai képviselőcsoport olyan, amilyen, segítőkészek, barátok, előttük mi, kezdők nem szé- gyelltük elmondani, mit nem tudunk, miben kérünk segítséget. A tanácsok részéről a kellő informálás hiánya nemcsak nekem volt problémám, a többi országgyűlési képviselő is — nemcsak a kezdők — erre panaszkodnak. Nemcsak a döntések előkészítésébe nem vonják be őket, hanem sokszor a döntésekről sem kapnak jelzést. Én tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam, mert az első idők küszködései után jó a kapcsolatom a helyi vezető testületekkel. Különösen jó az együttműködés a Harkányi Nagyközségi Tanáccsal. Vannak ugyan még községek, ahol nem jártam. Eltökélt szándékom, hogy a rossz idő elmúltával ezt pótolom. De ehhez ismernem kellene a tanácsülések programját, hogy ne csak úgy, spontán, hanem ehhez igazodva menjek oda. A választókörzetembe egy város, Siklós és 43 község tartozik. Van még egy gondom. A fogadóórákon és azon kívül is felkeresnek az emberek különböző problémáikkal. Ez természetes. Próbálok is segíteni mindenkin, ahogy tudok — hiszen ez a szépsége is ennek a munkának —. ha közügyről van szó, ez kötelességem is. Nagyon örülök például, hogy Harkányban két óvoda bővítéséhez én is némi segítséget tudtam adni. Azonban sokszor érzem úgy magam, hogy ügyintéző vagyok különböző apró személyes dolgokban is, amit ugyan szívesen megteszek, de ahelyett az ügyintéző helyett kell ezt tennem, akinek adott esetben ez munkaköri kötelessége lenne. Szeretem ezt az új feladatot, próbára tesz, új dolgokra, tanulásra sarkall. S. Zs. Százból harminc Tavaly 6118 jogosítványt, azaz vezetői engedélyt adott ki a Baranya Megyei Tanács közlekedési felügyeletének járművezetői vizsgabizottsága. Ezenkívül 940 segédmotorkerékpár és lassú járművezetői igazolványt állítottak ki. Mindkét szám jelzi, változatlanul nagy az érdeklődés a jogosítványok iránt. Mint Radnai Béla, a vizsga- bizottság vezetője elmondta, a B kategóriás gyakorlati vizsgánál — „úrvezetők" — minden száz vizsgázó közül harminc nem tudta teljesíteni első alkalommal az előírt követelményeket. Ez megközelítőleg azonos az országos átlaggal.-— Szerintem jó a vezető- képzés, de biztosan kevéseb. HÉTVÉGE ben tennének sikertelen vizsgát, ha hallgatnának az oktatójukra. Ugyanis jelenleg a tanulóknak joguk van 30 óra gyakorlati vezetés utón vizsgára jönni, ezt az oktató nem akadályozhatja meg. Akkor sem, ha véleménye szerint szükség lenne még néhány órára. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az átlag tanulóvezetőnek kevés a harminc óra. Felmerül a kérdés: nem túl szigorúak-e a vizsgabiztosok? — Radnai Béla véleménye szerint a vizsgáztatóknak nagymértékben meghatározzák, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni. S nekik ehhez ragaszkodniuk kell. — Az elméleti vizsgákon az áthaladási elsőbbségre vonatkozó ábrás kérdések helyes megválaszolásánál van» a legtöbb hiba, a gyakorlatinál alapvető gond, hogy a vizsgázó nem tudja olyan mértékben megosztani a figyelmét, mint ahogy azt a közlekedés igényelné. Ebből adódik, hogy sokan kapcsolásnál a sebességváltót nézik, nem az utat, a forgalmat, s közben súlyos hibákat vétenek. A gyakorlati vizsga, tehát a vezetés negyven percig tart, ez azonban sok vizsgázónak hosszú, mert a tanulóidő ala.tt nem jutnak el a kívánt szintig, arra azonban nem vállalkoznak, hogy a vizsga előtt plusz órákat vezessenek. Ha valaki elméletből bármelyik tárgyból sikertelen vizsgát tett, még négyszer próbálkozhat. Ha ezután sem felel meg, újabb tanfolyamot kell elvégeznie abból a tárgyból. A gyakorlatnál ötszöri sikertelen próbát követően a tanulóitok Budapestre kell menni pályaalkalmassági vizsgálatra. Ha az első gyakorlati vizsgától számított két éven belül sem képes a tanuló levizsgázni, akkor az egész tanfolyamot meg kell ismételnié. Mivel a közúti közlekedésben részt venni roppant felelősségteljes dolog, várható, hogy a közeljövőben fejlesztik, korszerűsítik a járművezetőképzést és a -vizsgáztatást. Roszprim Nándor A biztonsági berendezések karbantartását sajátítják el a tanulók a szerelési tanteremben. Fotó: Lauer Györgyi Tűzfal-reklám Pécsett, a Rákóczi úton Fotó: Proksza László Korszerűsítik a járművezető-képzést
