Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-07 / 37. szám

1986. február 7., péntek Dunántúlt napló 3 Nem leltet tűrés az egység életében Hosszan lehetne sorolni a hadtörténeti példákat arról, hogy egy-egy katonai egység teljesítménye milyen nagy mér­tékben függ parancsnokának személyiségétől, képességeitől. Ez az összefüggés még foko­zottabban szembeötlő egy olyan fegyveres testület eseté­ben, amelynek tagjai önként vállalták a szolgálatot és azt „csak” társadalmi megbízatás­ként munkájuk mellett végzik, mint ahogy a munkásőrségben. A parancsnokváltás mindig jelentős esemény egy munkás- őregység történetében. Hát még akkor, ha egy elismerten jó parancsnok távozik sok-sok éves vezetői tisztéből. Lőrincz Sándor, a mohácsi Rózsa Fe­renc munkásőr-zászlóalj most februártól nyugállományba vo­nult parancsnoka tizenhét éven át állt a zászlóalj élén, egysé­ge ez idő alatt mindig a ba­ranyai munkásőregységek leg­jobbjai közé számított. Még- csak idén tölti be az 52. élet­évét, az orvosok tanácsait meg­szívlelve kérte nyugállományba helyezését. Munkáját mindig is nagyra értékelték, ezt többek között kitüntetései is bizonyít­ják, mint például a Haza Szol­gálatáért Érdemérem ezüst és két arany fokozata, a Közbiz­tonsági Érdemérem arany fo­kozata. A januári egységgyű­lésen mint búcsúzó parancsnok vehette át „A Magyar Népköz- társaság Csillagrendje” kitün­tetést. Ezt a magas elismerést ő kapta elsőként a munkásőr­ség testületében. — Parancsnoki működésem alatt mindig igyekeztem tudá­som és erőm legjavát nyújtva lehető leajobban megfelelni a reám háruló feladatoknak, de az a magas elismerés még így is meglepett. Ennél nagyobb jutalom számomra már csak az az érzés lehet, hogy munkásőr- parancsnokként is kiérdemeltem a mohácsiak tiszteletét és sze- retetét. Debrecenben született, a szülei 1943-ban 9 éves korában költöztek Mohácsra. Gyerekko­rától vonzódott a katonai pá­lya iránt. A mezőgazdasági technikum elvégzése után 1954- ben kezdte meg katonai szol­gálatát. Tiszthelyettesi iskolába került, majd tanulmányai befe­jeztével az iskolában maradt oktatónak. Az 1956-os ellenforradalom félbeszakította katonai pálya­futását, leszerelt, visszajött Mo­hácsra és a Selyemszövő Gyár­ban helyezkedett el. Először be­tanított szövő volt, majd szak­munkásvizsgát tett, segédműve­zető lett s eközben elvégezte a budapesti bolyai Textilipari Technikumot. Gyári munkájá­nak utolsó öt évében műveze­tőként dolgozott. A néphadse­regben elkezdett politikai tevé­kenységét folytatta a gyárban is: a KISZ-szervezetben, a szak- szervezeti bizottságban, majd 1965-től párttagként. — Vonzódásom a leszerelés után is megmaradt az egyen­ruhához, a fegyverhez, a fegyveres testület fegyel­mezett életéhez. Ezért is jelentkeztem 1963-ban a mun­kásőrségbe. 1964-ben tettem Parancsnokváltás a mohácsi munkásőrzászlóaljnál Lőrincz Sándor és Kutasi Géza életútja esküt. Rajparancsnokként kezd­tem, s öt év alatt fokozatosan mind magasabb beosztásba ke­rültem, végül az egységpa­rancsnoki tisztségbe. Ezután kezdődött a tanulás hosszú időszaka, hogy hivatásomnak kellő szakértelemmel felelhessek meg. A BM-akadémia karhatalmi tagozatát, az egy éves pártis­kolát, a munkásőr főtiszti isko­lát mind vörös diplomával vé­gezte el. — Senki sem született veze­tőnek. Mint annyi mindent, ezt is meg lehet tanulni. Bár két­ség kívül kell hozzá rátermett­ség is: határozottság a döntés­ben, a helyes mérlegelés ké­pessége, amely soha nem hagy­hatja figyelmen kívül az em­berséget. Lőrincz Sándor csak a mun­kásőrség hivatásos állományá­ból ment nyugállományba. To­vábbra is végzi városi pártbi­zottsági tagságával járó fel­adatait s nem szakad el a mo­hácsi munkásőregységtől sem. Ezentúl mint társadalmi mun­kásőr tevékenykedik a zászlóalj törzsében és legfontosabb fel­adatának azt tekinti, hogy se­gítse az egység új parancsno­kának a beilleszkedését. ♦ A munkásőrség országos pa­rancsnoka február 1-i hatállyal Kutasi Gézát, az MSZMP Mo­hács Városi Bizottságának ko­rábbi politikai munkatársát ne­vezte ki a mohácsi Rózsa Fe­renc munkásőrzászlóalj pa­rancsnokává. A megbízatás a feladat mindenképpen új szá­mára, hiszen nemhogy hivatá­sos, de még társadalmi mun­kásőr sem volt eddig. — Ennek ellenére vonzódá­sát, elkötelezettségét, a mun- kásőrséflhez a családból hoz­hatta magával — veti közbe Lőrincz Sándor. — Édesapja egységünk alapító tagja, s ha­láláig, közel két évtizedig volt munkásőr. — Valóban, apám révén a munkásőri feladatok számomra nagyon szép, és izgalmas gye­rekkori élményeket is jelente­nek, — folytatja az új egység- parancsnok. — De a későbbi időszakból is akad ilyen él­mény. Sorkatonai szolgálatomat a karhatalomnál töltöttem, s az ottani kiképzés sok területen hasonló a munkásőrökéhez. Még katonakoromban volt egy közös gyakorlatunk a munkás­őrséggel, s a véletlen úgy hoz­ta, hogy szakaszommal egy olyan viadukt őrzésére rendel­tek ki, ahol a munkásőrség ré­széről éppen édesapámék al­egysége látott e| hasonló fel­adatot. örökre emlékezetes ta­lálkozás marad számomra. Kutasi Géza 37 éves, Bárban született. A-géplakatos szakmát tanulta, s első munkahelyén a Mohácsi Vasöntödében mint fémminta-készítő kezdett dol­gozni. Ott, ahol édesapja is dolgozott. Valamivel később gépésztechnikusi végzettséget szerzett, s az öntöde anyagáru­osztályának helyettes vezetője lett. Már Bárban a községi KISZ-bizottság titkára volt, a katonai szolgálata idején szá­zad KISZ-titkár, majd leszere­lése után az üzemi KlSZ-bizott- ság titkára tisztségét töltötte be hat évig. 1975-ben az ön­töde párttitkárává választották. 'Ebből a tisztségből került át 1978-ban a Mohács Városi Pártbizottságra politikai mun­katársnak. Időközben elvégezte a Politikai Főiskolát. — Tavaly decemberben me­rült fel a gondolat, hogy a munkásőrséghez kerülök a mo­hácsi zászlóalj parancsnoká­nak. A korábbi munkám során is alkalmam volt megismerni az egység életét, sok tagját, pa­rancsnokát, helyzetét, célkitű­zéseit. Szeretném megőrizni és tovább folytatni az egység szép hagyományait és eredményeit az állomány és a parancsnokok segítségével. Nyilvánvaló, hogy a beosztásomhoz szükséges szakirányú ismeretek javarészét még ezután kell elsajátítanom. A kezdeti időszakban elődöm és a parancsnokok tapasztala­tára és segítségére támaszkod­hatok. Helyzetemet az köny- nyíti némileg, hogy a munkás­őrség sajátos jellegéből adó­dóan az egységparancsnok el­sősorban politikai vezető. — S nem utolsósorban em­ber — fejezi be utódának mondatát, s mindkettőjük közös, az utóbbi hetekben egymás- közt gyakran megbeszélt gon­dolatát Lőrincz Sándor, a bú­csúzó parancsnok. D. I. Hagyomány már, hogy az év elején országszerte pártnapo­kat tartanak a munkahelyeken és a lakóterületeken, minden­kor a közösséget leginkább foglalkoztató témákat tűzve napirendre. Ezúttal országosan mintegy 20 ezer helyszínen, február 10. és 28. között ren­dezik meg a pártélet e nyílt fórumait, amelyeken párttagok és pártonkívüliek egyaránt részt vesznek. Várhatóan mintegy másfél millió dolgozóval — párttagok­kal és nártonkívüliekkel — ta lólkoznak az előadók. A téma avatott szakemberei az ország gazdasági helyzetéről, a VII. ötéves tervről, az idei nép­gazdasági tervről és a konkrét helyi gazdasági feladatokról szólnak. A pártnapok lehetősé­get kínálnak a közvélemény érdeklődésére leginkább szá­mot tartó témák megismerte­tésére, megvitatására, a véle­mények kicserélésére. Az elmúlt hetekben a buda­pesti, a megyei és a megyei jogú városi pártbizottságok előkészítő tanácskozást tartot­tak a pártnapi előadók, pro­pagandisták számára. A részt­vevők megismerkedtek a téma főbb tartalmi kérdéseivel, és szó esett a pártnapok lebonyo­lításának módszereiről is. Az előadók előzetesen tájékozód­nak a gazdálkodó egységek, intézmények munkájának ered­ményeiről, a további felada­tokról. E felkészülés az egyik biztosítéka annak, hogy az idei pártnapokon felmerülő kérdé­sek sem maradnak megvála­szolatlanul. A pártnapok ta­pasztalatait egyébként - a há­rom évtizedes gyakorlatnak megfelelően — összegzik majd, s a további munkában hasz­nosítják a pártszervezetek, il­letve a felsőbb pártszervek. Célszerűen összeállított se­gédanyagok is megjelentek, amelyek segítik az előadók munkáját. A Politikai Vitakör 1986/1. számú füzete tartal­mazza a pártnak a napiren­den szereplő témákkal kapcso­latos álláspontját, érveket a megjelölt célok mellett. A „Té­nyek, adatok" sorozat újabb kiadványa számokkal illusztrál­ja a gazdasági helyzetet és a terveket. A „Gazdasági helyze­tünk, feladataink" című elő­adói vázlat 10 témakörre oszt­va ajánl gondolatokat a párt­napi tájékoztatóhoz. Ugyancsak meghatározó je­lentőségű az a napokban el­készült füzet, amely Havasi Fe­rencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának ja­nuár 15-én, az MSZMP KB Po­litikai Akadémiáján elhang­zott előadását tartalmazza: A VI. ötéves terv teljesítésének tapasztalatai és a gazdasági építőmunka feladatai a VII. öt­éves terv időszakában címmel. Negyvenéves az úttörőmozgalom Gyermek­mozgalmak Baranyában A megyei kutatás 1976-ban indult — Az előzmények /9/9-re nyúlnak vissza 1976-ban, amikor az Úttö­rőszövetség harmincéves lett, fölkérték Zeleni .Ferencet, a Baranya Megyei Levéltár munkatársát, és Laki Jánost, az Egyetem utcai iskola ta­nárát, készítsenek monográ­fiát a megyei gyermekmoz­galmakról. Zeleni Ferenc azóta foglalkozik ezzel a ku­tatással, Laki János pedig honismereti szakkörével gyűj­ti a cikkeket és a témával kapcsolatos megyei doku­mentumokat. A kutatásnak nemcsak helytörténeti és úttörőtörté­neti jelentősége van. Fontos célkitűzése, hogy maguk a gyermekek is megismerjék mozgalmuk eredetét, múltját, alakulását. Ebben az évben különösen aktuális, hogy ki­csit fölelevenítsük az előz­ményeket, hiszen az úttörő- mozgalom idén ünnepli negyvenedik születésnapját. Kezdetei 1919-re nyúlnak vissza, ekkor alakultak meg az első úttörőcsapatok Bu­dapesten. Rábukkantak egy utalásra, mely szerint a legelső példát a baranyai tankerületben is követték, ahol az első úttörőcsapat „Vörös Sólymok" néven ala­kult meg. Sajnos, más doku­mentum nem került elő, így erről közelebbit mind a mai napig nem tudnak a kuta­tók. 1945-ben a Magyar Kom­munista Párt, a Szociálde­mokrata Párt és az MNDSZ „Mentsük meg gyermekein­ket!" jelszóval országos ak­ciót hirdetett meg, hogy anyagi és más támogatás­ban részesítsék a rászoruló gyerekeket. Ennek a háború után nagy jelentősége és nagy hatása is volt. Pécsett például 1946-ban, a Nem­zeti Színházban egy nagy összejövetelen szólították föl a lakosságot az összefogás­ra. Eredményeként rengeteg adomány gyűlt össze. Budapesten a felszabadu­lás évében alakult újjá —- 1917-es elődjének mintájára — a Gyermekbarátok Egye­sülete, s ennek természete­sen Baranyában is megala­kultak a munkabizottságai. A Gyermekbarát Egyesület helyi szervezetei mellett megjelentek az első úttörő- csapatok — egyelőre még iskolán kívüli szervezésben —, tagjait gyermekbarát-út­törőknek hívták. Az úttörő- csapatok intenzív szervezése 1946-ban kezdődött, eleinte még különböző neveken. Pé­csett például úttörőgárda néven négy területen hozták létre: Erzsébet-telepen, Pécs- bánya-telepen, Szabolcson és Meszesen — vagyis a szegényebb, munkások lak­ta kerületekben. Ezek az út­törőgárdák a következő, 1946—47-es tanévben már úttörőcsapat néven szerepel­tek. S bár 1947 végéig a gyer­mekszervezet még mindig egyesület néven, mozgalom­ként és nem szövetségként működik, az úttörőmozga­lom születésnapjának 1946. június 2-át tartjuk. Negyven­hétben a vallás- és közokta­tásügyi miniszter engedélye­zi, hogy maguk az iskolák is csatlakozzanak az úttörő- mozgalomhoz. Baranyában az első iskolán belüli úttörő- csapatok Pécsbányán, Vasa­son, a Bártfa utcai, az Egyetem utcai, a gyárvárosi iskolában valamint Komlón, Mohácson, Gödrén és La- páncsán szerveződtek. Az 1947—48-as tanévtől, amikor már megalakult a Magyar Úttörők Szövetsége, tanfolya­mokat szerveznek a pedagó­gusoknak, hogy megismer­kedjenek a szervezet céljá­val. Baranyában Kerényi Jó­zsef, az akkori tankerületi if­júsági szakelőadó vezette ezt a tanfolyamot, amelyre neves előadókat hívtak meg. Először tizennégy iskola kép­viseltette magát itt Pécsről és a megyéből, 1948 végére pedig már ötvenegy. A szervezésnek nem kevés nehézsége is akadt: sok he­lyen ellenezték a szülők, működtek még a cserkész- csapatok, s más ifjúsági szervezetek is. 1948 őszén azonban jelentős fordulat következett be: föloszlott a cserkészszövetség, beleolvadt az úttörőszövetségbe, s et­től kezdve nevezhető egysé­gesnek a mozgalom. Az ötvenes években már mindenütt voltak úttörőcsa­patok, s egymás után szer­veződtek a legkülönbözőbb akciók. így például a jóta­nulási verseny, kalászgyűjtés, mákgubógyűjtés - azaz meg­született a későbbi társadal­mi munka elődje. S persze nem maradhattak el a sport- és kulturális rendezvények, versenyek, országos és me­gyei találkozók. így például 1955-ben szerveztek Buda­pesten egy nagyszabású ta­lálkozót, ebből az alkalom­ból készültek el az első há­lazászlók. Érdekességként em­lítjük, hogy az akkori Pajtás újságban éppen az egerági küldöttség zászlója látható. 1956 után az úttörőcsapa­tok tevékenysége jó ideig stagnált. 1957 őszétől újjá­alakult az ifjúsági és az út­törőszövetség is, s új alapo­kon, új tartalommal próbál­ták föllendíteni a mozgal­mat. A szövetség ettől kezd­ve stabilnak nevezhető. A nemrég megalakult tör­téneti szakbizottság felada­ta, hogy föltárja a múltat, s amit lehet, mentsen meg a gyermekmozgalmak törté­netéből. A kutatók arra kér­nek mindenkit, hogy akinek 1946-tól bármiféle tárgyi vagy írásos emléke van, az értesítse erről a levéltárat. Vagy ha nincs a birtokában ilyen, de tudja, hol lehet rá­bukkanni, akkor erről is tá­jékoztathatja akár a levéltá­rat, akár a megyei úttörőel­nökséget. Úgyszintén földerí­tésre várnak a gyermekmoz­galom emlékhelyei. Pillanat­nyilag egyet ismernek, a me- szesi iskolában a Csillagfát. Hiányosságnak számít, hogy azokon a helyeken, ahol e szempontból valami neveze­tes esemény zajlott, nincs emléktábla. Például ismert tény, hogy 1948. március 15-én közösen rendezték meg az iskolák számára az első úttörőavatást, mégpedig Pé­csett, a Széchenyi téren; vagy hogy 1949-ben a VIT alkalmából a Balokánvban megrendezték a „kis VIT"-et, egy nagy kulturális szemlét. S végül visszatérve a már említett monográfiára, úgy tervezik, ‘ hogy amikor jövő­re Pécsett rendezik meg az úttörőtörténeti vándorgyűlést, arra az alkalomra megjele­nik a könyv. Dücső Csilla Pártnapok a ggidaságpolitikórál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom