Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-01 / 31. szám

Üj elnök a KISZÖV élén Tekintélyt a teljesítmény ad Szélesíteni az együttműködést! Segítjük a piackutatást Serkentjük kisszövetkezetek alakítását Új elnöke van a Baranya Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének. A közelmúlt­ban lezajlott küldöttgyűlésen Haasz József utódjául Apa­rácz Dénest választották elnök­ké, aki azt megelőzően az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa volt, — Izgult a választás előtt? — Igen, hiszen az ipari szö­vetkezetek fennállása óta elő­ször kettős jelölés volt. Ké­szültem, hogy szükség esetén programjavaslattal állok elő, de erre nem került sor. Ezúton is megköszönöm, hogy a szö­vetkezeti mozgalomból gondol­tak rám és jelöltek — mondta Aparácz Dénes, hozzátéve ma­gyarázatul, hogy a megyei pártbizottságon az ipari szövet­kezetek munkája egyik terüle­tét képezték, részt vett a KISZÖV elnökségi ülésein, vé­leményezte a végrehajtó bizott­ság elé kerülő, az ipari szövet­kezetekkel foglalkozó előter­jesztéseket. Belelátott tehát a dolgokba. Aparácz Dénes negyvennégy éves, három gyermek édesap­ja. A gépipari technikum el­végzése után a DÉDÁSZ pécsi üzemigazgatóságán kezdett el dolgozni, 1969-től a DÉDÁSZ siklósi kirendeltségének veze­tője, majd 1971-től az MSZMP siklósi járási bizottságának, 1975-től a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztá­lyának munkatársa. Közben 1964-1970 között levelezőn el­végezte a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karát, s politikailag is képezte ma­gát, iskolákat végzett. — Olyan időket élünk, ami­kor az ipari szövetkezeteknek előrehaladásuk érdekében még inkább keresniük kell az együttműködési lehetőségeket a más tiousú szövetkezetekkel és az állami iparral. Ebben a KISZÖV elnöke, éppen a szé­les körű ismeretsége révén, sokat seaithet. .. — Valóban, most, amikor szűkösen állnak rendelkezésre a fejlesztési pénzek, keresni kell a termelési együttműkö­dések lehetőségeit a más szö­vetkezetekkel és az állami vál­lalatokkal. Erre a szövetség ajánlásokat dolgozhat ki és segíthet a kapcsolatépítésben. Egyik fő feladatunkat ez ké­pezi — állapította meg Aparácz Dénes. — Miben segithet még a KISZÖV? — A hetedik ötéves tervidő­szak elején tartunk. Nagyon fontos, hogy helyesen mérjük föl helyzetünket, s hogy milyen feladatokat tűzzünk ki magunk elé. A szövetség munkáját a megváltozott gazdasági körül­mények között mindenképpen hatékonyabbá kell tenni. Újabb szolgáltatásokkal kell az ipari szövetkezeteink segít­A Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet üzemcsarnoka György- aknán zásának előmozdításán túl se­gíthetünk a piackutatásban, a külkereskedelmi vállalatokkal való kedvezőbb kapcsolatok ki­alakításában. Serkenthetjük a kisszövetkezetek alakítását, ezek sokféle feladatot meg tudnak oldani. Országosan már 700 ilyen kisszövetkezet alakult, Baranyában mindösz- sze kettő, illetve most van a harmadik alakulóban Bükkös- dön. Segíthetjük továbbá az önelszámoló egységek rend­szerének kiterjesztését a szö­vetkezetekben. Mindezen új feladatokra képessé kell ten­nünk a KISZÖV szervezetét, olyan szakemberekre van szük­ség, akik a szövetkezetek sze­mében is igazi szaktekintélyek. Ehhez erősíteni kell a káder­munkát, ami az egész szövet­kezeti mozgalomra áll. alap most is rendelkezésre áll. — Igen ám, csakhogy nem korlátlanul. A közös támoga­tási alapból olyan helyre kell juttatnunk, ahol hatékonyan befektetik, s ne pedig mentő­kötél legyen e pénz, csak ar­ra, hogy elköltsük. A gyöngék igyekezzenek a saját lábukra állni. — Az ipari szövetkezetek éle­tében is lezárul egy ötéves időszak, az idén ősszel ül ösz- sze kongresszusuk. Várható- ak-e nagyobb horderejű vál­tozásokat elindító határozatok a kongresszuson? — Elsősorban az érdekkép­viselet és a tulajdonosi tudat erősítésével kapcsolatban vár­hatók döntések, melyek elé nagy várakozással tekintünk. Miklósvári Zoltán ségére sietni, cselekvőén, jó irányban befolyásolni a mun­kát a szövetkezetek termelési, piaci igényeihez igazodva. A termelési kooperációk létreho­— Hogyan látja a baranyai ipari szövetkezetek jövőjét? — A szolgáltató szövetkeze­teknek mindenkor a fizetőké­pes kereslethez kell igazod­niuk, az 6 munkájukhoz egyéb­ként a gebines rendszer el­terjesztése újabb lendületet adott. Keresik a helyüket az építőipari szövetkezetek, nekik a kötött és a szabad áras munkák helyes árát kell meg­találniuk, továbbá ipari tevé­kenységüket szélesíteniük, hogy tevékenységük nyereséges le­gyen. Egyes szövetkezeteink, mint a sellyei Agrokémia, a pécsi Plastex, a Baranya Me­gyei Cipőipari Szövetkezet, a Villgép szépen lépegetnek föl­felé, más szövetkezeteinknek vi­szont meg kell újulniuk. Még olyan áron is, hogy koncent­rálva termelésüket, egyes te­lephelyeiktől értékesítés útján megválnak. — Az ipari szövetkezetek ren­delkeznek közös fejlesztési alapokkal is, ami sokszor men­tőkötél volt egyes gyöngélke­dő szövetkezeteknek. Ez az Papp Adolf Sok szép munkát elvégeztünk — Amit el szerettem volna érni, az mind megvan — Keményen megdolgoztunk mindenért „Szerencsére még vannak embereink, akikkel akár he­gyeket is lehet mozgatni, akik­re mindig, mindenben lehet számítani" — mondta főmérnök ismerősöm. Szerencsére még vannak — hallom azóta is. De kik és mi­lyenek ezek az emberek? * A BÉV Mélyépítési üzem­igazgatóságának helyettes ve­zetője és egyben a III. közmű- építési üzem vezetője, Almacht Gábor kérésemre sorolja a hú­zó embereket: a kubikos bri­gádvezetők közül Papp Adolf, Barna István, Wéber Pál s az őket a Volvóval kiszolgáló Sal- gó Gyula gépkezelő . . . Az István III. új aknatornya szikrázva veri vissza a január végi napsugarakat. Az ácsok már befejezték a trafóház ala­pozását, a kubikosok az oszlo­pokra kifeszített tóvhőellátó csővezeték alól bontják el az alumíniumcső állványzatot. Sa­rat dagasztva hozzák ki az út­ra a csöveket, pallókat, rögzí­tőelemeket. Brigádvezetőjük, Papp Adolf is csövekkel a vál­lán kaptat fel a sáros part­oldalon barna szőrmekucsmá­ban, zöld vattakabátban, feke­te gumicsizmában. Első látásra feltűnik, milyen erős. Az viszont meglep, hogy áprilisban tölti be a 60. életévét. — Hogyan lettem kubikos? — kérdez vissza. — Véletlenül. Apám molnár volt, aztán a malmok államosítása után föld­műves lett. Mellette dolgoztam, majd a nősülés után a magam ura lettem. Volt 11 katasztrális hold földem (szántó, erdő, rét, szőlő), lovam, két tehenem, üszőm, tartottunk disznókat meg baromfit. Nehéz munkával, de megéltünk. Nőtt a három gyerekünk, ők is egyre többet segítettek. Amikor akkora adót vetettek ki, hogy azt már nem bírtuk fizetni, elmentem a Be­tonútépítő Vállalathoz. A pécsváradi kőbányában — akkortájt épült a hatos főút — kőtörőként kezdte. Megtanult követ fúrni és robbantani. Az­tán a komlói kőbánya követ­kezett. — Szólt a művezetőnk, hogy egy hónapra Karcagra kell menni a brigáddal rizsföldeket kialakítani. Mentünk. Ott meg az egy hónap végeztével nem akartak hazaengedni, mond­ták: ilyen jól dolgozó kubiko­sokra van szükségük. Hazajöt­tünk, s mivel időközben leállí­tották a komlói kőbányát, ku­bikosként dolgoztunk tovább, így lettem kubikos - harminc­két éve ... — Mikor jött át a BÉV-hez? — ötvenhétben, az egész brigáddal, harmincketten. Most mór csak tízen vagyunk. Ma már nem akar senki kubikolni. Pedig sok szép munkát elvé­geztünk mi már. Azokat meg lehet nézni. Amikor még makadómutakat építettek, kézzel rakták le út­alapnak a nagyobb köveket és kavicsvillával terítették, dolgoz­ták el a kisebbeket. „Dicsértek is az úthengeresek: senki sem rak olyan útalapot, mint a Pappék". Ma is építenek utat: a földmunka nehezét már rég a gépek végzik, a finom mun­kát viszont csákánnyal, ásóval, lapáttal ők. Vajon össze tud­ná-e számolni Papp Adolf, hogy a csatornáknál, víztáro­zóknál, utaknál korábban még a házalapoknál, iparvágányok­nál mennyi földet, követ moz­gatott meg? — Sokat, nagyon sokat dol­goztam már életemben. Talán iennek is köszönhetem, hogy ilyen jó erőben vagyok. Azon vagyok, hogy minél könnyeb­ben, szaporábban végezzük a munkát úgy, hogy az tökéletes legyen. A szakmai fortélyokat ismerni kell: voltak jó tanító- mestereim, akiktől elleshettem a fogásokat, magamtól is sok­mindenre rájöttem. Mi nem la­zsálunk, hanem egyenletes tempóban dolgozunk. Az új aknatorony- A brigádban mit szólnak ehhez a hajtáshoz?- Aki keresni akar, az ma­rad. Nagyon rendesek, hisznek nekem, így könnyebb bármilyen munkát együtt elvégeznünk. A napi munka befejeztével kör­benézem a másnapi feladatot. Reggel fél háromkor már fel­ébredek és végiggondolom, hogy aznap mit és hogyan kell csinálnunk. Ha valami mégsem úgy sikerül, az nagyon bánt.- Nem csábították a lapát­tól, ásótól?- De igen. Itt a vállalatnál művezetőnek is meg akartak tenni. Nem vállaltam. Én ehhez értek. Az embereimet nem ha­gyom, nélkülük egy tapodtat sem megyek ...- És most, hogy nyugdíjba megy?- Eljött az ideje. Hiába is mondják, nélkülem már nem lesz olyan a brigád, mint ve­lem. Jó kezekben marad a bri­gád, Kovács József, a helyette­sem is olyan ember, mint én vagyok. Kár, hogy ő is nyugdíj­ba megy három év múlva ... Az asszony már nyugdíjas.- A kubikolással mire vitte?- Soha nem szégyelltem ezt a munkát, még nyakiq sárosán sem. Keményen megdolgoztunk mindenért. Amit csak el sze­rettem volna érni, az mind megvan: három gyerek — mind­háromnak seqítettem a ház­építéshez —, hat unokám, há­zam Székelyszabaron — onnan járok be dolqozni —, a háznál kertem, szőlőm, disznók, ba­romfiak. Otthon is akad tenni­való eléq. Van eqy szekrényem, tele kitüntetésekkel, el is zár­tam az unokáim elől, de meg­ígértem nekik, hogyha nyugdí­jas leszek, kinyitom azt a szek­rényt .. . * Papp Adolf tavaly kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és — a Mélyépítési üzemigazgatóságnál végrehaj­tott tavalyi 20 százalékos bér­emeléssel — havi átlaga is megközelítette a 7 ezer forin­tot.- Nem iszik, nem dohányzik, ö nem „sétáló" brigádvezető — mondja Almacht Gábor. — Magától is maximális teljesítést követel és ezt várja el a tár­saitól is. S szólni mer, ha az emberei közül valamelyik lazít. Kár, hogy elmegy. Murányi László Papp Adolf Négyen az Agrober műszaki gárdájából: (balról) Gondek László­né szerkesztő, Sterner Pál mérnök, Paári József szerkesztő és Atanazov Ili ja mérnök. Fotó: Proksza László Rekonstrukció, melioráció, útépítés Gyorsan megtérülő beruházások A fejlesztések, pótlások csök­kenése az Agrober Vállalatot 1980-tól arra ösztönözte, hogy bonyolítói, szolgáltatói tevé­kenységét fokozza, ugyanakkor tervezői munkájában az orszá­gos rekonstrukciós programok­hoz igazodjon. Baranyában az Agrober pé­csi irodájának tervei alapján és lebonyolításával, a sertés­telepek megújítása nagyrészt befejeződött. Tavaly Nagype- terden, Szabadszentkirályon és Mohácson. Idén elkészülnek a dunaszekcsői teleprekonstruk­cióval és bővítéssel, s kezdik a baranyahidvégit. így Villány, Nagydobsza és Beremend ki­vételével a KA-HYB és ISV technológiát alkalmazó mező- gazdasági üzemek mind áttér­tek, illetve áttérnek a már ki­épített rendszerek modernebb változatára. A nedves etetés a takarmányhasznosulást segíti elő, a részben almolásos ser­téstartás a vízfelhasználást a felére csökkenti, s a nyitható tetőszerkezetű építési megoldás a természetes szellőztetés lehe­tőségével jelentős költségmeg­takarítást eredményez. A beru­házások megtérülési ideje há­rom-négy év. Korlátozó ténye­zőt a tőkehiány jelent. A Víz­ügyi Igazgatóság és a Vízgaz­dálkodási Társulatok Egyesülé­sének szakembergárdájával közösen elkészítették a Dráva- menti térség 35 ezer hektárnyi földterületet érintő meliorációs terveit. A Mohácsi-szigeti talaj- javításnál csupán ellenőrként működnek közre. A gabonaprogram keretében magtárak építését tervezték és bonyolították le Hímesháza, Boksa, Drávasztára, Hidas, Felsőszentmárton, Villány és Szigetvár termelőszövetkezetei­ben. Bábolnai szárító került Szentlőrincre, Sellyére és Mozs- góra. Tavaly áprilisban gép­műhelyt adtak át Belvárdgyu- lán. Agrober-tervek nyomán ké­szült el Sellyén egy bekötőút, Villányban a Pannonvin olt­ványtelepéhez egy kétkilométe- res útszakasz. A pécsi iroda a mezőgazda- sági és élelmiszeripari munká­kon kívül községi tanácsok megrendelésére iskolák, óvo­dák, szolgálati lakások felújí­tásában, építésében vesz részt. Pécsett a városi tanács megbí­zásából Kertváros gázellátását bonyolították le, Mohácson a kórház, a gimnázium felújítása, a gázvezeték-építés mutatja működésük eredményességét. Baranya megyén kívüli mun­kaként a Szekszárdi Állami Gazdaság sertéstelepének gáz­ellátását említi Ács Vilmos, a pécsi iroda igazgatója. Szo1- gáltatói tevékenységük talaj­mechanikai szakvéleményezést jelent a szomszédos megyék Agrobereinek felkérésére, ugyanis Tolnában és Somogy­bán nincs ehhez megfelelő technikai felszereltség és szak­ember. A három tervező, az egy bo­nyolító és a negyedéve alakult gazdasági vgm-ek működésé­nek hatékonyságát mutatja, hogy az Agrober dolgozói lét­száma az elmúlt évben 6,5 százalékkal csökkent, ugyanak­kor az árbevétel 4 százalékkal növekedett 1984-hez viszonyít­va. 1985-ben a 125 fős össz- létszám 34,5 millió forint ár­bevételt produkált. L. Cs. K. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom