Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-26 / 56. szám

Dunántúlt napló 1986. február 26., szerda Egyetemre készülő szakmunkások Előkészítő tanfolyam Gödöllőn A gödöllői AgrórfeIsőoIdatási Intézmények Felvételi Előkészí­tő Bizottsága szakmunkásokat előkészítő tanfolyamot indít oz 1986—87-es tanévben. A tanfo­lyamra azok a mezőgazdaság­ban, élelmiszeriparban, erdé­szeti, fagazdasági üzemekben, Mezőgép-vállalatoknál, szakszö­vetkezetekben dolgozó fiatal szakmunkások jelentkezhetnek, akik a 10/1978. (Vili. 29.) ÜM—MŰM sz. együttes rende­let 3. és 4. paragrafusában foglalt feltételeknek megfelel­nek. A tanfolyamra levélben 1986. február 28-ig lehet je­lentkezni az alábbi címen: 2103 Gödöllő, Páter Károly ut­ca 1. A felvételi feltételeknek megfelelt pályázók 1986. máju­sában pályaalkalmassági vizs­gán vesznek részt, ennek alap­ján történik a döntés a vég­leges felvételükről. A tízhónapos képzési idő­ből 28 hét intenzív, bentlaká­sos oktatás. A tanfolyam el­végzése után a hallgatók bár­melyik agrár-felsőoktatási in­tézménybe felvételizhetnek, és további tanulmányok után ag­rármérnöki, üzemmérnöki dip­lomát szerezhetnek. Segélykiáltás ez a darab Kinn vagyunk a vízből Bemutató a Ságvári Kamaraszínházban Pénteken este premier lesz a Pécsi Nemzeti Színház Ka­maraszínházában, a Ságvári Művelődési Központban: Ed­ward Bond angol író Kinn va­gyunk a vízből című drámája kerül színre. A falragaszokon a Stúdióelőadás és a Csak felnőtteknek! feliratok is sze­repelnek, ami viszonylag rit­kán fordul elő Pécsett. S ha tudjuk, hogy ez a darab 1965- ben Angliában bírósági ítélet következtében került le a szín­padról, azóta viszont — világ­hírű művészek rendezésében — bejárta a nagy európai színházakat, mindenütt hangos botrányokat vagy nagy sikert aratva, akkor jogos a kérdés Szegvári Menyhérthez, a Nem­zeti Színház főrendezőjéhez: mi indokolja enríek a drámá­nak a bemutatását Pécsett 1986-ban? — A darab nem szerepel semmiféle bérletben, tehát nem tesszük „kötelezővé” a megtekintését — mondja Szegvári Menyhért. — Azt szeretnénk, ha valódi kíván­csiságból jönnének az embe­rek a színházba, de tudva, hogy mit fognak látni. S mert a Csak felnőtteknek! felirat gyanút kelt, hogy itt valami­féle obszcenitásról van szó, el kell mondanom: erről szó sincs. Olyan dráma ez, amely­hez beülni megfelelő esztéti­kai felkészültség nélkül szinte veszélyes. Kegyetlen történet kegyetlen eszközökkel. Bond — aki egyébként a jelenkori angol dráma kiemelkedő sze­mélyisége — felnagyít egy hétköznapi történetet, s mert felnagyít, egyúttal el is vonat­koztat: már többről van szó, mint a konkrét 'helyről és idő­ről. Az angol társadalomban megjelent egy olyan réteg, amely közveszélyes és önpusz­tító, amely előtt semmiféle életcél nincs: csak annyit ke­resni, amennyi nőre és italra elegendő. E perifériára szo­rult lézengőket könnyű bele­vinni bűncselekménybe — itt is ez történik: a család, a kö­zösség széthullását egy ártat­lan gyerek szenvedi meg. — "A kérdés: be kell-e mu­tatni? A botrányokat világ­szerte azok a kispolgárok okozták, akik kikérik maguk­nak, hogy a színház erről szól­jon; akik az életben is elfor­dítják a fejüket, ha kegyetlen­séget látnak. Nem kisebb mű­vész, mint Lawrence Olivier védte meg ezt a drámát, így: „... ríem gyerekeknek való darab, de felnőtteknek legyen bátorságuk megnézni ezt a tragédiát. Áthatóan fájdalma­san kell ábrázolni a gonoszt, ha el akarjuk riasztani tőle az embereket." — Magyarországon nem olyan súlyos a helyzet, mint Nyugaton, de a tendencia halványan megjelent: gondol­junk a fiatalkorú bűnözés nö­vekedésére, az öngyilkosságra, az alkoholizmusra. Szembe kell nézni vele — a színpadon is. — Segélykiáltás ez a da­rab a közösségért, az emberi szóért. Azoknak ajánljuk, aki­ket érdekelnek a társadalom fontos, nagy kérdései, s akik a véleményük megformálásá­ban szívesen veszik a művé­szet, a színház segítségét. G. T. lfakolcxs köteleit logua Műszaki főiskolások a földrengéskárosultakért Köszönőlevelek a hasznos szakmai gyakorlatért „Lakóházamat a földrengés miatt teljesen le kellett bonta­ni. A legnagyobb kétségbeesés állapotában voltunk, a felesé­gemmel együtt, mert idős, kis jövedelmű nyugdíjasok vagyunk. Az épület lebontásával még a segítőkész szomszédokkal együtt megbirkóztunk valaho­gyan, de az újraépítés bonyo­lult szakipari munkáihoz sem pénzünk, sem szakember nem volt". (Részlet egy Balatonfűz- főről érkezett köszönő levél­ből). V Szokatlan erejű földrengés rázta meg az országot tavaly, augusztus 15-én. A természeti csapós különösen Veszprém megyében okozott nagyobb anyagi károkat. Sokféleképpen próbáltak segíteni emberek a bajbajutottakon. Adományok érkeztek, segélyakciók szerve­ződtek. A helyreállítási munká­latokból kivette részét a pécsi műszaki főiskola és a pécsi építőipari szakközépiskola mintegy kétszáz tanulója és hallgatója is. Segítségüket ön­ként ajánlották fel. Szakmai feladatokat végeztek — társa­dalmi munkában. * „Először csak statikai mun­kákra, kárbecslések készítésére ment egy brigádunk, mező- gazdasági munka helyett. Ek­kor láttam a helyzetet, és úgy ítéltük meg, súlyosabb, mint hittük. Egyik napról a másikra megszerveztem, hogy újabb turnus jöjjön, átcsoportosítot­tunk 21 hallgatót. Egy hétig voltak, oktatók irányításával". (Metzing Ferenc, a PMMF ad­junktusa). * „Ilyen nehéz körülmények kö­zött tapasztaltam, hogy még nem veszett ki az emberekből a segítőkészség, mivel az önök iskolájának tanulói felajánlot­ták munkájukat. Elvégezték az épület belső bepucolását, a mennyezet beépítését és a vil­lanyszerelési munkálatokat, ki­fogástalan minőségben. Mind­ezekért őszinte, szívből jövő köszönetünket szeretnénk kife­jezni". (Az előbbi köszönőle­vél folytatása). * „Október 11.: kéménypillér- falazás, kéményfedlap zsaluzá­sa. 0,5 m2 külső vakolatjavítás — kötélen lógva, 13 méter ma­gasságban. Előadta Said Majnnon afgán diáktársunk. A kötelet tartotta és közreműkö­dött Kelemen Zoltán mélyépí­tő. Később mogyorókóstoló". (Részlet az egyik brigád mun­kanaplójából). * „Merevített, aládúcolt falu házak voltak sokfelé a környé­ken, riadt szemű, hálás embe­rekkel. Többnyire idősebbek házainál dolgoztunk. Beszélget­ni is akartak velünk sokszor. A mi csoportunk oktatási időben volt Balatonfüzfőn egy hétig. Kellett utána „lapátolni", hogy behozzuk a lemaradást". (Soós Imre harmadéves épületgépész hallgató.) * Ötször egy hét önzetlen se­gítség a két pécsi iskola diák­jaitól. Köszönőlevelek sokasá­ga. összefonódó baráti kap­csolatok. Tanulási idő alatti, igazi szakmai gyakorlat. Féle­lem a következő földrengéstől. Milyen furcsa itt a végén: re­méljük, hasonló segítségre nem lesz többet szükség. Bozsik L. Retina A szigetvári A matőr film Stúdió ez évi programja A szigetvári Retina Amatőr­film Stúdió 1985-ben elért eredményeivel lapunk részben már foglalkozott. A szolnoki és hirosimai sikereken kívül azon­ban több említésre méltó ese­mény is történt a stúdió életé­ben. Argentínában, Mar Del 'Pla­tán szerepeltek a szigetvári fil­mesek tavaly júniusban, Baga- tell című alkotásukat az ŰNICA Avantgarde ötödik filmjeként mutatták be. Ezen a fesztiválon a magyar válogatás elnyerte a Legjobb Nemzeti Kollekció dí­ját. A stúdió Amortizáció-ját vetítették az osnabrücki V. Nemzetközi Kísérletifilm és Vi­deo Bemutatón, és még 1985- ben elnyerték az MTA Soros Alapítvány 35 000 Ft-os támo­gatását. A napokban Kaposváron vendégszerepeit a csoport az Állami Biztosító megyei fiókjá­nak meghívására. Április 2-án a nagykanizsai gimnáziumban mutatnak be néhány filmet, és kiállítást rendeznek Hanczik Jánosnak, a stúdió vezetőjének grafikáiból. A Retina AFS 'idei tervei kö­zött szerepel még két nagyobb esemény is. Gáspár Anikó és Hanczik János Alfa és Csics című filmjével indulnak majd az országos főiskolai fesztivá­lon, később pedig nyolc film­jük bemutatását tervezik a hajdúböszörményi országos amatőrfilm fesztiválon. Aki tud arabusul... Amilyen természetességgel írunk a filmjegyzet rovatban a nálunk látható külföldi filmek­ről, olyannyira tartózkodunk a recenziókban a nálunk is lát­ható, hallható külföldi tv- és rádióműsoroktól. Pedig hát kis hazánknak csak egészen kis te­rületén nem foghatók külföldi tv-adások, s ez a helyzet sem tartós: az év második felétől megkezdődhet a közvetlen mű­sorszórású nyugat-európai tv- műhold műsorainak vadászása a parabolaantennákkal . . . Baranyában a jugoszláviai adásoknak vannak rendszeres nézőik, s ehhez még csak szerb-horvátul sem kell tudni: a magyar nyelvű műsorok is sok érdekességgel egészítik ki déli szomszédainkról kialakult képünket; sokan pedig vala­mely elterjedtebb nyelvbeni jártasságukat gyarapítják a „jugó" adásokból. Mert míg a Magyar Televízió az egyik vég­leten; addig a zágrábi, bel­grádi a másikon: míg mi min­den külföldi filmet szinkronizá­lunk — mert a magyar ezt sze­reti -, addig ők szinte semmit. Ennek köszönhetően nemcsak az angoltudás gyakorolható, ha nézzük a Denver-klánt, ha­nem a magyar is: sokan a jugó tv-ben fedeznek fel jó magyar filmet. . . Ennek ellenére a múlt héten is vissza-vissza kellett kapcsolni az MTV-re, s nemcsak azért, mert honi dolgaink mégiscsak izgalmasabbak. Hogy például lehet-e erőművet telepíteni az alig elfojtott gőzkútra? Csü­törtökön Dél-Jemenbe mehet­tünk el Chrudinák Alajossal, aki operatőr társával együtt elsőként jutott el az „önpucs- csos" országba a külföldi új­ságírók közül. Hogy ez az útja sem volt rizikó nélküli, azt a fekete-fehérre megsérült színes kamerájuk is jelezte, noha el­ült már a törzsi-párti belső ha­talmi harc. Nem lebecsülve sem a közel-keleti színhelyek fizikai veszélyességét, sem a Panoráma főszerkesztőjének személyes bátorságát, mégis akkor kezdtem el izgulni iga­zán Chrudinákért, amikor egyik „kísérője" félreértette és „ve­szélyesnek" minősítette az egyik kérdését. A riportnak is véget akart vetni e kísérő, mert szerinte a veszélyes kér­désre amúgy sem tudna vála­szolni a riportalany, mert az egy „egyszerű ember". Szerencsére Chrudinák tud arabusul — a műsor első tanul­sága tehát, hogy nem árt, ha az újságíró ismeri annak a te­rületnek a nyelvét, ahol ripor­tot készít. A bökkenő csak az, hogy nyelv rengeteg van, még az MTV sem tudná valamennyit szinkronizálni. Itt van például a „helyzetnyelv”: ebben a hely­zetben ezzel a témával nem ér­demes foglalkozni — hallani olykor nyilatkozásra egyébként alkalmas emberektől. S nem­csak Dél-Jemenben . . . A Panoráma második tanul­sága: hogy a fel sem tett kér­dés megválaszolására is akad egy illetékes, aki avatottabb- nak tartja magát a nyilatko­zásra, mint akinek a kérdés szólna — sajnos, e „képviseleti” nyelvet is nehezen érti az egy­szeri halandó . . . A harmadik tanulság, s eh­hez szintén nem kell tudni ara­busul, hogy noha a szó való­ban lehet veszélyes fegyver, akár még kérdés formájában is, még veszélyesebb, ha vala­ki ki akarja sajátítani magá­nak annak megítélését, hogy melyik kérdés az igazán veszé­lyes. Bodó L. Bemutató az Egyetemi Színpadon Besenczi Árpád és Juhász László Valódi sör, víz, vadnyugat Igazi a csapból folyó víz, a sör, a kenyérpirító is működik, az átkozott tücskök idegesítő- en ciripelnek, üvöltenek a pré- rifarkasok ezen a valódi vad­nyugaton. Sam Shepard: Va­lódi vadnyugat című kétfelvo- násosát mutatta be a Pécsi Egyetemi Színpad február 19- én; az idei évadban ez a má­sodik bemutató az Anna utcá­ban. A magyar közönség előtt drámaíróként még kevéssé is­mert színész, forgatókönyvíró realista pszichologizáló művet alkotott: a dél-kaliforniai mi­liőben pattanásig feszülnek az indulatok, rég elfeledett vagy még fel sem ismert konfliktu­sok kerülnek napvilágra, s most robbanni készülnek. A cselekmény jószerint egy test-, vérháború köré épül, Austin zavartalannak ígérkező magá­nyos munkálkodását zavarja meg Lee, a sivatagi hobó, a nyers modorú renegát, az idő­sebb testvér. Besenczi Árpád Austin sze­repében sikeres, ám a felszín alatt korántsem nyugodt for­gatókönyvírót alakít, akinek Beverly Hills-i nyugalmát, kon­vencionális „értelmiségi" vol­tát változtatja meg az agresz- szívebb, támadóbb, ám belül sérülékenyebb Lee, Juhász László. A drámai szereposz­tás jó, s a néhány teátrális mozzanat ellenére is hiszünk a két testvér szerepkereső konfliktusában, amely igazá­ból nem hozhat megoldást, hi­szen csak az történik, hogy a két főhős egy előző szerep helyett egy másikat vállal ma­gára. Harcuk kilátástalan, ,,a meccset végig kell játszani”, kinek-kinek a magáét. Stenczer Béla Saul Kimmer producer szerepében a „jó­zan” külvilágot testesíti meg, jó karakteralakítást nyújt, nem túlságosan árnyalhatja a pro- dukció-közoontú üzletembert, q figurának nem is a diffe­renciálás a lényege. A „főha­zug”, a Mama (Nagy Éva) megérkeztekor romokban he­ver a lakás, a két fiú belebu­kott a kínlódásba, a lefoszló önuralom már csak alig-alig leplezi a gyilkos indulatokat. Nagy Éva az igazi amerikai nőt jeleníti meg, akit hiszté­riára való hajlamával, infanti­lis vonásaival idegesít a házá­ban látott rombolás, de nem érdeklik az előzmények, sem az, mi lesz a két fiú további sorsa. Nyúlfarknyi szerepe el­lenére megpróbálta kiaknázni a figura nyújtotta lehetősége­ket. Az előadás nagy érdeme Schmidt Zoltán összefogott, átgondolt rendezői munkája, s hogy Juhász László és Besen­czi Árpád egymásra figyelve, pontosan játszanak. Az egyre erősödő ellenéteket azonban itt-ott a tempó gyorsításával ielzik mindössze, s az is elő­fordul. hoav néha „esik a fe­szültség”. Zavaró a jelenetek közötti színátrendezés-megol- dós, kizökkenti a nézőt az elő­adás közegéből. Mégis hiszünk Austinnak, mert el tudják hi­tetni, hogy „nincs itt semmi, ami iaaz volna”, ez a lét ha- zuoságoktól terhes. Benedek Péter díszlete és Tresz Zsuzsa jelmezei azonban igaziak, no és valódi a víz, a sör, a kenyérpirító . .. Hodnik Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom