Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-26 / 56. szám

1986. február 26., szerda Dunántúli napló 9 Ritka téli madár­vendégek a Mecsekben A mecseki tölgyesek, bük­kösök, bozótosok, magaskó- rók, rétek gazdag növényi és állati táplálékkal várják az északi tájakról, valamint az Alpokból, Kárpátokból télen hozzánk érkező mada­rakat. Sok faj csak megpi­hen a vidéken, hogy erőt gyűjtsön a hosszú déli út előtt, de szép számmal akadnak olyanok is, ame­lyek kora téltől tavaszig a Mecsekben találnak otthon­ra. A téli kirándulások a jó­szemű természetjárónak sok élményt nyújtanak, főleg ha megfelelő távcsővel is fel­szerelkezik. A kutatók és az amatőr ornitológusok megfigyelései alapján tudjuk, hogy a Me­cseket évről évre közel két tucat téli vendég keresi fel hosszabb-rövidebb időre. Ta­lán a táj egyik legnagyobb madártani szenzációja a szirti sas felbukkanása volt 1929-ben. Kóbor példányát Pécsváradon figyelték meg. E -hatalmas testű madár va­lami okból nálunk lelte ha­lálát. Tetemét összefagyva a hóban találták meg. Szinte minden évben vo­nuló pajzsos cankó csapa­tok tűnnek fel a nedves he­gyi völgyelésekben. Igen kedvelik a kevésbé háborí­tott kisújbányai vidéket. Itt a ügyes fotós teleobjektíve könnyen megörökítheti a pompás hímek sétáját. A te­let a Földközi-tenger északi partján töltik, nálunk huza­mosabb ideig ritkán tartóz­kodnak. A magyarországi termé­szetes mocsarak, turjánosok ritka lakója, a nagypóli vagy póling már kora ősszel Észak-Afrikába indul. Nem így az észak-európai popu­lációk, amelyek később ér­keznek hozzánk. 1936 no­vemberében a Zengő táján látták délre repülő példá­nyaikat. Ugyanitt 1921 már­ciusában a visszavonulók is feltűntek. Egyetlen fészeképítő ba­golyfajunk, a réti fülesba­goly is csak télen vetődik a Mecsekbe. Ezek a példányok hosszú út előtt állnak, ugya­nis a Nílus mentén nyomul­nak előre Kelet-Afrika bel­sejébe. A Mecsekhez legközelebb az Alpokban, a jugoszláviai magashegységekben fészkel a fenyőszajkó. Télen a zor- i dón magashegyi tél elől le­húzódik a mérsékelt övi lomb­erdők zónájába, így figyel­ték meg 1943. október 24- én Mecséknádasdon is. Újabban dr. SéHey Elek pé­csi természetjáró múlt év decemberében egy zengő- várkonyi fa csúcsán láthat­ta és hallotta folyamatos „kror” és „krér" hangját. A fenyőszajkó a Mecsekben főleg makk, mogyoró és kü- i lönféle bogyók után kutatva vészeli át a telet. Kedves kis madár a fehér tarkójú fenyvescinege. A szén­cinegékkel, kékcinegékkel vegyes csapatokban a kárá­sz! völgyben és Sikondán láttam 1982 decemberében. A Mecsekben szinte minden évben gyakori, állandó téli vendég. Nem így a fenyőrigó. A Mecsekben rendszerint a tél végén, s kora tavasszal je­lenik meg, amint a Föld­közi-tenger partjáról az eu- rázsiai fahatár irányába vo­nul, aho'l csapatosan fész- j kel. Igen ritka, s csak egy- egy példányban vetődik vi- j dékünkre a nagy őrgébics. Szívesen fogyasztja az apró állandó énekesmadarainkat, de nálunk fő téli tápláláélca a bokros hegyoldalak egér­féléi. Skandinávia, Szovjetunió északi részéről tömegesen vonul le a Kárpát-medence déli felébe a csonttollú. A feljegyzések tanúsága szerint 1922 elején óriási számban lepték el Pécsváradot. Az 1970-es években sokszor tö­megesen jelentek meg a komlói utcákat szegélyező pi­ros madárberkenyéken és keskenylevelű ezüstfákon. A süvöltő főleg az erdőkben látható, de nagy hidegben — mint a múlt télen — be­merészkedik a településekre is. Időnként inváziószerűen tűnik fel a keresztcsőrű. Ma­gyarországon rendszertele­nül vonul át. Csak igen szi­gorú teleken volt megfigyel­hető a fenyőpinty. Ilyenkor szívesen tartózkodik a bük­kösök avarszintjén, ahol bükkmakk után kutat. Fazekas Imre tanár, zoológus Helyreállítják a kulcsoscsárdát Helyreállítják a kulcsos­csárdát. Nem messze Pécstől, a Porkoláb völgyben, a 6-os út mellett, a vasasi elágazás­nál található. A XVIII. század legelső éveiben épülhetett. A pa­rasztbarokk épület homlokza­tán egy nagy kulcs volt a cé­gér, innen kapta a nevét. A Pécsre menő és onnan jövő vásárosok, kocsisok tértek be, később a Somogybán élő emberek nagy mulatságokat rendeztek benne. A k'ilcsoscsárdának volt kocsiszínje, szekérállása, ahol a lovak pihenhettek és a ko­csik fedél alá kerülhettek. A csárdabeli időzések alkalmat szolgáltattak a vendégeknek arra is, hogy találkozzanak távolabbi területeken élő em­berekkel, kicseréljék értesü­léseiket és napi híreiket. A kulcsoscsárda 1948-ig üzemelt. A negyvenes évek­ben, a somogyi erdőbirtokos- sóg tulajdona volt, amely bér­beadta a fogadósoknak. A ré­gi söntést lécekkel kerítették el, kecskelábú asztalok álltak benne. A csárdához sok ro­mantikus betyártörténet kap­csolódott. Itt tanyáztak! a baranyai be­tyárok is: Patya és Pacsmag. Egy nóta is fennmaradt tőlük. Meggyulladt a romonyai pince Benne égett Patya Imre pénze Benne égett hétcsövű puskája Patya Imre nyolcszeles gatyája. A somogyi parasztok föld­jei összeértek a romonyaiak- kal, így kerültek a betyárok is Romonyóra. A pandúrok rá­juk gyújtották a pincét és csak a kulcsoscsárda felé tudtak elmenekülni. A mai napiq megtalálható a nevük a padlásgerendába vésve. A kulcsoscsárda ugyan ro­mosán, de az eredeti képének megfelelően áll még. Jelen­leg már csak egy lakója van, aki szociális otthoni elhe­lyezésre vár. Az Ingatlanközvetítő Válla­lat a Pécsi Városi Tanáccsal közösen szeretné az eredeti állapotában visszaállítani nemcsak magát az épületet, hanem a környezetét is. Hasonló jellegű csárdákat már helyreállítottak az Al­földön. Az INKÖZ és a Vá­rosi Tanács eladja a régi csárdát arra vállalkozó szel­lemű embereknek. Sz. K. Egyházaskezár Két csinos lány stoppol alig túl Mázaszászváron. — Egyhózaskozár? — kérdez vissza az egyik. — Nem sokat tudok róla. Talán 10 kilométer­re van. — A Fő téren szállnak ki, itt van minden: a tanács, az ABC, a presszó, a vendéglő, a templom. — A takarékszövetkezet is! — teszi hozzá Weisz Péter tanács­elnök. A falukrónika szerint több mint 900 éves az első írásos emlék a faluról: királyi birtok volt 1058-ban, Nagykozár né­ven. Verbőczi Imre 1542 tava­szán Kászon bég csapatát Ko- zár határában verte szét. „Ver­bőczi Imre Koszon hadával a kozári mezőn viadaja" — énekli meg Tinódi Lantos Sebestyén. Volt a község neve Ráckozár is, a falujuk többször is elpusztult, névadói elköltöztek, meghaltak. Ma már nincsen délszláv nem­zetiségű Kozárban. Az 1700-as években németeket telepítettek ide. A község 1773-ban mező­városi rangot kapott, 1800 szep­temberének közepén szinte az egész falu leégett, tíz évig tar­tott az újjáépítése. Kozárban égült az ország első olyan evangéljkus temploma, amely tornyot is kaphatott — 200 éves lesz az idén. Itt született a Kossuth-tal emigrációba vonu­ló mohácsi nemzetőrparancsnok. Hantos Gusztáv. Híresek voltak a kozári országos vásárok — évente négy —, köszönhető az itteniek nagy állattartó kedvé­nek. 1945 után Bukovinából, Szlavóniából és Szlovákiából jöttek új honfoglalók Egyhá- zaskozárra, Hegyhátmarócra, Tófűre, Szárászra. Hétfő van, délelőtti csend a faluban. Tíz óra felé aranylón szikrázva kisüt a nap. Új színe­ket kapnak a házak, a falut övező dombok öléből eltűnik a köd. • Különös harcai vannak Weisz Péternek. Harminckét évének lendületével az elmúlt válasz­tások óta fut, vitatkozik tanács­elnökként, keresi a lehetősége­ket, a réseket. A kérdése tulaj­donképpen nem az: mit lehet csinálni Egyházaskozárral, sok­kal inkább ez: melyik legyen a következő kis lépés? Például a gyógyszertár? — Az egyik legparázsabb vb-ülés témája az egészségügyi ellátás volt. Van ennek magya­rázata: körzeti orvos ugyan volt — van is — a faluban, de gyógyszerész nem. Mehettek az emberek Mágocsra, vagy Máza- szászvárra, egy délelőtt árán jutottak kétforintos orvosság­hoz . . . Most van gyógyszeré­szünk is — állatorvos férjével költöztek ide, szolgálati lakás­ba — doktori disszertációra ké­szül, ez több hetes szabadság­gal jár. Es ennek súlya lehet, mert — tudomásunk szerint — a Gyógyszertári Központ a kis forgalomra hivatkozva meg akarja szüntetni a patikát. Évente mintegy 300 000 forin­tos forgalom — ez jelentené a fennmaradást. Weisz Péternek tehát most azért kell küszköd- 'nie, hogy minél több gyógyszer fogyjon a faluban ... • Az elnök asztalán két irattar­tó: „Tornaterem építésével kap­csolatos iratok" és „Új utca ki­sajátítása!" így, felkiáltójellel a végén. Egyházaskozárnak 1075, társ­községei közül Hegyhátmaróc- nak 280, Szárásznak 138, Tófű­nek 179 lakosa van. összesen A Szegfű utcai új házak. 1672 ember. Van az elnök asz­talán egy lapos, csúnya, 1 kilo­grammos kenyér is. Valaki be­hozta: korábban — panaszol­ta — szép kenyeret kaptak az itt élők, újabban egyre rosz- szabb a minőség. íme, a példa — és letette az elnök asztalára. — Régebben Komlóról kap­tuk, valami ok miatt újabban Mágocsról — mondja Weisz Péter. — Fogalmam sincsen a változtatás okáról. Szállítási ne­hézségekkel a kenyér minősé­gét nem lehet menteni! „Tornaterem építésével kap­csolatos iratok." Nincs Egyhá­zaskozárnak egy olyan közös­ségi helyisége, ahol 150—200 ember elférne. A falugyűléseket is „szakaszosan" tartották ép­pen emiatt. Falugyűlés és tornaterem? Többcélú létesítmény építésébe kezdtek bele néhány évvel ez­előtt. Szolgáljon közművelődési célokat is a sport mellett. — A tervezés időszakában 4,9 millió forint volt a költség- vetés szerint a beruházás ösz- szege. A kivitelező, a termelő- szövetkezet azonban gyorsan rájött, hogy ennyiből megvaló­sítani nem lehet. Az építkezés 1984-ben kezdődött, elképzel­hető, hogy a tanács évi 300— 350 000 forintos fejlesztési kere­tét teljesen leköti, de még így is kevés. Ma reggel adtam be a Megyei Tanácshoz egy kérel­met, hogy az erre a célra igény­be vehető forrásból egymillió forinttal segítsenek meg ben­nünket a létesítmény befejezé­se érdekében. A falu híres népi együttese, a csángó Pávakör egy ízben Fotó: Erb János meghívást kapott Olaszország­ba, egy ottani község hagyo­mányőrző együttesétől. Csuda­szép kultúrházban léptek fel, öltözőkkel, fürdővel, tágas szín- gaddal. — Ngm hívhattuk őket visz- sza — mondja elkeseredetten Weisz Péter. — Jószerével .még leültetni sem tudtuk volna őket... „Új utca kisajátítása!” Az 1985-ös összesítések még nem készültek el, 1984-ben öt ház építésére adtak ki engedélyt, hat új otthon készül el, öt tel­ket értékesített a tanács. — Ezek a számok a múlt év­ben emelkedtek — mondja az elnök. — November végére pél­dául az összes értékesíthető te­lek elfogyott, de az időközben elkészült rendezési terv alapján ez év tavaszán már újabb tel­keket adhat el a tanács: a 250 négyszögöles, közművesített — már csak a vízbekötés van visz­sza, de készen lesz hamarosan — családi házak építésére al­kalmas telkek ára 40 000 forint. Egyelőre 25-öt alakítottunk ki, csaknem tízet már le is foglal­tak. Az építkezők fiatalok. Jó­szerével mindahányon a tsz dolgozói. Pénzük azonban nem­csak innen származik: a község­ben még mindig jeles az állat­tartó kedv, sőt — és ez mosta­nában valóban dicséretes — az utóbbi években megduplázódott a háztájiban nevelt sertések száma. Az emberek szorgalma a Haladás Tsz eredményein is lemérhető: jóllehet, a kedvezőt­len adottságú mezőgazdasági nagyüzemek közé tartozik, 1985- öt is szép nyereséggel zárja. — Megszűnt az elvándorlás! szögezi le az elnök. Ennek meg­élhetési háttere van. 1984-ben még csak 975 lakosa volt a székhelyközségnek, 100-zal ke­vesebb, mint most. Az ABC for­galma egy év alatt milliós nagy­ságrendben nő. Az elnök taktikusan gondol­kodik: két legyet egy csapásra. A szolgáltatásokról van szó. Adott a helyiség — ha a mű­helyet nyitni akaró megfelelően átalakítja, az övé. Az átalakí­tás költségei meghatározott időre mentesítik a bérleti díj fizetése, alól. — Éppen most volt itt vala­ki, aki a lánya számára fod­rászüzletet szeretne. Van ugyan már egy a faluban — a kon­kurencia azonban sohasem fe­lesleges. Megkapja a helyisé­get. A helybeliek megszeretik azt, aki akar tenni értük. Idézzük az 1984. évi falukrónikát: „Októ­ber 1.: dr. Kecskés Ernő, volt egy házaskozári körzeti orvost ezen a napon temették Pécsett. A lakosság kérésének rrtegfele- löen a községi tanács két kü­lönjáratú buszt indított a teme­tésre." 100 ember ment el. • Idős ember vár a tófűi busz­megállóban. Melléqurulok, Má­zára menne. Útközben elbeszél­getünk. Alföldről került ide, bá­nyász lett, 34 évi szolgálat után most már hosszabb ideje nyug­díjas. Tófű méq látszik, hátra­bök hüvelykujjával: — Látja azt a nagy házat? Nahát, az az apósomé volt... — Megszokta már ezt a tá­jat? Az itteni embereket? — Nézze csak, milyen szé­pek ezek a dombok! Néha, rit­kán eszembe jutott régi ha­zám. De most már el nem men­nék! S nem azért, mert meg­öregedtem ... Mészáros Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom