Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-25 / 24. szám
A komlói kórház sebészetének pihentető részlege Kórházrekonstrukció Komlón Mostam mütőbiolclc Számítógépes adatfeldolgozás Felújítják a víz-, a szennyvíz- és elektromos hálózatot Jelentős, új forrásmű a Budai külváros megismeréséhez fi Madas Pro űrbe Pécs éremmel tüntették ki Példás társadalmi összefogás segíti Komló egészségügyi ellátásának fejlesztését. A város üzemei szerződésben vállalták, hogy lehetőségeik szerint támogatják a rendelők és az egyes kórházi osztályok zavartalan működését. Legtöbb társadalmi munkaórát a Mecseki Szénbányák kossuthi, zobáki és bétái dolgozói végezték, akik az elmúlt időszakban mintegy 2,6 millió forint értékű munkával segítették a felújításokat. A Baranya Megyei Vízmű műszereket ajándékozott a kórháznak. A Május 1. Ruhagyár munkásai védőruhákat varrtak, a MOM szakemberei a műszerek javítását, karbantartását vállalták. A kórház-rendelőintézeti egység saját erőből a bölcsődék és orvosi rendelők felújítását, korszerűsítését végezte eh A VI. ötéves terv során mintegy 3,5 millió forintot fordítottak erre a célra. A munkálatok java részét az intézmény szakemberei teljesítették, egyedül a Kossuth Lajos utcai rendelőintézet átalakításán dolgoztak idegen kivitelezők. A felújításokkal együtt — a jobb ellátást segítendő — néhány átszervezést is megoldottak. így került központi helyre például a tüdőqondozó, ahol most már a teljes lakosság komplex szűrését meg tudják oldani. Ezt a feladatot egyébként az idei évtől számítógépes adatfeldolgozás is segíti majd. A komlói egészségügy fejlesztésének eredményei között tartják számon a kórház belgyógyászati és sebészeti osztályán kialakított intenzív részlegeket, az aneszteziológiai szolgálat beindítását. Jelentősen fejlődött a kórház laboratóriuma és komoly előrehaladást értek el a röntgendiagnosztikai lehetőségek fejlesztésében, munkába állítottak 10 traumatológiai ágyat. Az erőfeszítések ellenére nem sikerült előrelépni a kórtermek zsúfoltságának megszüntetése érdekében. A helyzet a sebészeti és a szülészeti osztályokon a legsúlyosabb. Ennek enyhülésére csak a VII. ötéves terv vége felé, a korházi rekonstrukció egy későbbi üteme során lehet számítani. Az elképzelések szerint az induló tervidőszakban kerül sor a komlói kórház teljes felújítására. Hatvanmillió forintos költséggel modernizálják az épület víz-, szennyvíz-, és elektromos hálózatát, elavult berendezéseit, valamint korszerű műtőblokkot alakítanak ki. Az előkészítő munkálatok a tervek szerint még az idén megkezdődhetnek. így például elvégzik a konyha és a mosoda szigetelését, az elektromos vezetékek korszerűsítését, sor kerül a szükségáramforrás kialakítására is. F. D. Két vaskos kötet — 1305 oldal, rajtuk kb. 24 500 adat a pécsi Budai külváros házainak, telkeinek és utcáinak a múltjáról. Ez Madas József újabb munkájának a száraz summá- zatn. A szerző, amikor a „Belváros házai és telkei" c. adatgyűjteményével végzett, a Budai külvárossal folytatta, s most íme, itt van ez is. A mű azon a napon — november 29-én - haqyta el a nyomdát, amikor Madas Józsefet az ünnepi tanácsülésen a „Pro űrbe Pécs” éremmel tüntették ki, elismervén a több mint két évtizedes munkát, amivel felbecsülhetetlen szolgálatot tett a városnak. Többször megírtuk már, most ismét meg kell tenni: előző könyvével páratlan értékű segítséget nyújtott a szerző a pécsi belvárosi rekonstrukcióhoz; a szakemberek a megmondhatói, milyen haszonnal forgatják. A mostani műnek a mindennapi használati értékénél sokkal nagyobb a történeti forrásértéke, hiszen a Budai külváros nem élvez olyan védettséget, mint a belváros, szervezett felújításról sincs szó, szemünk előtti átalakulásának a részesei vagyunk. Alig több, mint fél évtizede, hogy eltűnt a Harangöntő utca, a Lánc utca, az Alsó- és a Felső-Balo- kány utca jó része, ahol ma a rendelőintézet, a nyugdíjasok háza és a legújabb keletű garzonházegyüttes áll. Mégis remélhetjük, hogy a továbbiakban egyes esetekben megálljt parancsolhat a történet tárgyszerű ismerete a bontó szándéknak, hiszen oly kevés értékkel bír ez a városrész, a kevésnek a legjellemzőbbjeit őrizzük meg tehát. Budai külváros. A köznyelv máig használja ezt a nevet, ami egykor — 1864-ig, amikor is a kerületekre osztott város részei új neveket kaptak — a belvárostól keletre, a Budára vezető út környezetében lévő területé volt. Madas József azt a városrészt dolgozta fel új munkájában, amely a történelmi Pécs szerves része volt, nyilván létezett korábban is, ám a török alóli felszabaduláskor lakatlan, üszkös romok halmaza volt. Feltehetően a Zrínyi-féle 1664-es visszafoglalási kísérletnél égették fel, s évtizedekig semmi sem történt ott. Ezért is van, hogy az első adatok mind 1700-as évszámmal kezdődnek, többnyire 1722-re keltezettek, s ezeket is az 1856-os telekkönyvi felvételből visszafelé haladva kellett megállapítani. Az adatgyűjteménnyel egyenrangú a bevezető tanulmány, amely történeti áttekintést ad a Budai külváros három évszázadáról és a zárótanulmány, amely egyedülálló összefoglalója a városrész utcanevei változásainak, ahogy az iratok egymásutánja rögzítette azokat. A mai Irányi Dániel tér (e nevét 1910-ben kapta) pl. ilyen neveket viselt: Nundinae pecorum (heti állatvásár) — 1752, Marha vásár állás — 1768, Forum pecuarium (marhák tere) — 1784, Vieh- markplatz (Marhavásórtér) — 1789, Barom piacz — 1804, Vásártér — 1864, Neuer Fruchtplatz (új terménypiac) — 1882 ... A Harangöntő utca 1787- ben Ein kleines Gössel (kis utcácska) volt, a Hunyadi utat 1856-ban a Josáffát-völgy névvel illették, a Tettye utca hosz- szú ideig Papier-gasse vagy Papiros utcza volt... Négy időpontban térképen is rögzítette a városrész állapotát a szerző: 1722-ben, 1786-ban, 1828-ban és 1965- ben (jóllehet az utóbbi időre már nincsenek tényszerű adatok, csak ha a bontásra kellett utalni, mert a szerző csupán a századfordulóig dolgozta fel a városrészt, a következőket az utódokra hagyta, lévén ez már - úgymond jóval könnyebb munka és érdekesen, izgalmasan tükröztetik a változásait, fejlődését. A feltételezett 1722- es Budai külváros jószerivel még a Tettye-patak völgyére fűződött fel és éppen csak leért a mai Kossuth Lajos utcáig, az 1965-ös pedig a „mai”. ..Olyan időpontot kellett választanunk — írja Madas József a bevezető tanulmányban —, amikor a Budai külváros A Könyök utca sarka egyes részei még nem váltak az újjáépítés áldozatává, az ott volt utcák és telkek nem enyésztek el ielismerhetetle- nül.” Eme értelmezés szerint a Budai külváros északon és keleten a belvároshoz simul, felnyúlik a Tettye térig, el a Zsolnay-dombig, s lent a Temető (ma már sajnos Universitas) utcáig, a Balokány-lige- tig. Madas József pontos kutató, tiszteli az adatokat — talán korábbi műszaki szakember volta ösztönzi erre —, s ezért nem is engedi, hogy elragadja a képzelet. A korábbi évtizedekben bizony többen is teremtettek legendákat Pécs múltjáról, különösen az elnevezéseket illetően, s ezeket, mintha tényekre alapultak volna, el is fogadták. Jól hangzó magyarázatok voltak pl. a Puturluk, a Balo- kány elnevezés eredetére. Madas sokszor mást bizonyít tanulmányában, s ezeket valóban el kell fogadnunk, mert valóban tényekre alapozza őket, hiszen több mint két évtizedes lelkiismeretes kutatása van mögötte. És az, hogy tökéletesen tudja ennek a korszaknak a németjét, és majdnem pontosan a latinját. Ez hitelesíti mindazt, amit elénk tár. „A városmentés, a múlt felismerésének és gyümölcsöző hasznosításának a segédkönyvét adja a szerző a történész, a kutató, a tervező és az építész, a városépítő és városüzemeltető kezébe" — írja előszavában dr. Molnár Zoltán, a városi tanács általános elnök- helyettese a könyvről, amelyet a Janus Pannonius Múzeum adott ki Pécs Megyei Város Tanácsának és a Pécsi Város- szépítő és Városvédő Egyesületnek a támogatásával. És lesz-e folytatás? — vetődik fel a kérdés, hiszen ott van a másik izgalmas és napjainkra már alapvetően megváltozott külváros, a Szigeti. Madas József előrehaladott korára való tekintettel már nem vállalkozik erre, ám — úgy hallottuk — van, aki az ő segítségével átveszi a stafétabotot. Hársfai István Öreg házak a Zsolnay Vilmos utcában Egy utca Bakói összefogtak Fél év alatt elkészült a szennyvízcsatorna Horváth István a Nyárfa utcai lakók körében. 4. HÉTVÉGE Az utca lakói néhány soros levelet írtak 'lakótársuknak. Csak egy mondat: „Sok társadalmi munkával létrehozta azt, amire hosszú évek óta vágyunk.” Tizennyolcán írták alá a levelet, a pécsi Nyárfa utca többségében idős lakói. Az öreg Kertváros kis utcájában tavaly megépítették a szennyvízcsatornát. Háromszáz méter mindössze, az itt lakóknak mégis nagyon jelentős dolog. Azóta nem kell meggondolni: mikor is fürödhetnek. Horváth István említette: „Vizes, alacsony fekvésű terület ez, az évtizedek alatt a derítők elszapponosodtak, állandóan azt figyeltük, mikor kell üríteni." Ö szervezte meg az utcában a szennyvízcsatorna-építő társulást. — Nem nagy dolog ez, bárki megtette volna, aki hozzám hasonló helyzetben van. A MÉV-nél voltam géplakatos harminc évig. Sok társadalmi munkát végeztem. A szakszervezetben, a brigádmozgalomban. A nyugdíj után — két éve vagyok nyugdíjas — a vállalatnál szerették volna, ha továbbra is vállalok társadalmi munkát, de az egészségi állapotom nem engedte. Aztán itthon, ahogy végignéztem az utcában: kik is élnek itt — a legtöbb nyugdíjas, tizennégy házból kilencben. Sok az egyedül élő idős asszony. Mondogatták, nincs ebben az utcában egy férfi, aki rendbe- teszi ezt a dolgot? — Valahogy így kezdődött. — Meghívtam ide hozzánk néhányukat, akik hozzák-viszik a híreket az utcában, vállalnák-e az építést. Felvettük a kapcsolatot a tanácstagokkal is, a Parrag Karcsi bácsi biztatott. — Végül is hogyan szervezték meg a társulást? — Februárban bementem minden házba. Megbeszéltünk minden fontos dolgot. Valamennyien hozzájárultak. Nem keveset vállaltak: családonként harmincezer forintot kellett fizetni, egymillió-kétszázezer forintba került a szennyvízcsatorna. Nem könnyű dolog a városi tanácsot rábírni egy ilyen beruházásra. A szakmámmal kapcsolatban azonban sokmindenhez értek, és szeretem is csinálni: a tervezést, méretezést, ismerem az ügyintézést. Tény, hogy a városi tanácson támogattak minket. Megbíztak a munkával, megrendelték a terveket. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság el is készítette május elejére. Találtunk kivitelezőt, a szentlőrinciek gazdasági munkaközössége vállalta. Jól dolgoztak, egykét leállással november elejére el is készült a vezeték. — Az utca lakói említették, hogy ön mindenkinek jelentős összeget takarított meg. — Éppen a munka kellős közepén egy asszonyka járt itt, minden házhoz betett egy cédulát, hogy 1200 forintért elkészíti az engedélyezési terveket a Vízműnek. Képzelje el, ennyi pénzt kiadni, amikor ezek az idős emberek amúgy is erejükön felül vállalták a csatorna- építést. Azt mondtam, öt forintért megcsinálom mindenkinek. — Hogyan? — Elővettem a házak tervrajzát, megrajzoltam, összevetettem a gerincvezeték tervével, és pontosan beírtam a házi bekötéseket. Bevittem a Vízműhöz, ott egy mérnök megnézte, azt mondta megfelel. A kezem már nem bírja a másolást. Körülnéztem, és itt az utcában egy-két fiatalember szépen megrajzolta. Aztán bevittem a Tempóhoz, ott ötharmincért lemásolták mindenkinek. — A házi bekötések is megvannak már? — Egy ház kivételével mindegyikben. Kisiparos itt nem dolgozott. A lakók kiásták az árkot, aztán segítettünk. A szomszédban is az idős asz-- szony kiásta a lányaival, utána bemértem, összeillesztettem a csöveket, temethették be. Mentünk mindenkinek segíteni néhány fiatalemberrel. — Most, hogy túl vannak ezen a szép munkán, biztosan nem tud tétlen maradni. — Rengeteg tervem van, de nem akarok még ezekről beszélni. Ami foglalkoztat? Az utca. Olyan szép volt ez, ha meglódítottunk egy üveggolyót, végigguruit rajta. Kétszer is feltúrtuk a csatornával meg a gázzal, rendbe kellene tenni. Gáldonyi M.
