Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-25 / 24. szám

g£M Világbanki hitelbál épült fel az elmúlt évben a baksai Ezüstkalász Tsz rádfapusztai 2200 négyzet- méter alapterületű, 5500 tonnás gabonatárolója. Fotó: Proksza László Baranya mezőgazdasága és az IGP Gépek, tárolók világbanki hitelből Öt év alatt 766 milliós fejlesztés Baranyában Szakember - szakembertől így is lehet (kül)kereskedni Bemutatjuk a MERCATOR Kit-t Baranya megye mezőgazda­ságában igen nagy a jelentő­sége a gabonaprogramnak. A világbanki hitelekből beszerez­hető gépek nélkül az elvárt termelési színvonal nem lenne megvalósítható. A jelenlegi IGP (Intenzív Gabonatermesz­tési Program) az ötödik ütem­mel befejeződik, de a gabona- termelés eredményeinek a megtartása a jövőben is igény­li a meglévő technikának leg­alább a szinten tartását. Ha­zai gépgyártásunk a közeljövő­ben nem tudja a mezőgazda­ságot teljes mértékben korsze­rű gépekkel ellátni, ezért szük­séges az IGP-hez hasonló újabb program kidolgozása. A Magyar Nemzeti Bank fo­lyóiratában, a Bankszemlében olvashatjuk a fenti megállapí­tást Széna Béláné és Varga Gyula tollából. A pécsi szer­zők az IGP keretében megva­lósult baranyai mezőgazdasá­gi beruházásokról adnak átfo­gó tájékoztatást. A cikk végki­csengése pozitív, az IGP jól vizsgázott és szép eredménye­ket hozott Baranyában. A szer­zők befejezésül egy újabb ha­sonló program monetáris fel­tételeinek a megteremtését sürgetik. Arra a kérdésre, hogy mit jelentett Baranya mezőgazda­ságának az IGP, egy mondat­ban is válaszolhatunk: fejlesz­tési lehetőséget. A világbanki tender gépekkel az európai élenjáró technikához jutottak hozzá a gazdaságok egy beru­házásszűke időszakban, ami magyarázatul szolgál a részt­vevők viszonylag nagy számá­ra. Az IGP gépesítési alprog- ramjának második ütemébe (1982.) három, a harmadikba húsz, a negyedikbe tizenhét, s a most folyó ötödik ütembe eddig tizenhét baranyai nagy­üzem kapcsolódott be. Az in­tenzív programba bevont terü­let 110 000 hektár, megközelí­ti a 60 000 tonnát. A fejleszté­si források a III. ütemtől bővül­tek a világbanki hitellel. En­nek felvételéhez egy új felté­tel, az ún. „belső megtérülési ráta" lépett be, aminek értéke el kellett hogy érje a hitelka­mat mértékének megfelelő 14 százalékot. Minden beérkezett baranyai pályázat megfelelt ennek a követelménynek. A programhoz csatlakozó üzemek gépigénye a korábbi gépparkjuk színvonalától, illet­ve anyagi helyzetüktől függően igen eltérő volt; o gabonater­mesztés komplex gépesítésétől egy-egy nagy teljesítményű aéo beszerzéséig szóródott. Az IGP keretében eddig összesen 642 millió forint értékű géoet vásároltak a megyében. Ennek során a megye gépparkja töb­bek között 10 darab nehéz szántótraktorral, 60 darab ne­héz univerzális traktorral, 97 nagy teljesítményű gabonakom­bájnnal, 40 darab modern, nagy teljsítményű gabonavető- géooel gyarapodott Világbanki hitelből szerez­hették be a gépekhez szüksé­ges pótalkatrészeket is a gaz­daságok. A világbanki hitel- konstrukcióban összesen 48,5 millió forint értékű gépalkat­részt szereztek be az érintett gazdaságok. A finanszírozás kö­vetelményrendszere menet köz­ben változott, a kezdeti négy év helyett most öt év lehet a megtérülési idő, s bizonyos át­lagtermések felett többletter­més vállalása nélkül is igénybe vehető a hitel. Búzánál 6 ton­na, kukoricánál 9 tonna ez a szint. Baranyában 1984-ben 64 mezőgazdasági üzemből 29-ben haladták meg a 6 tonnás bú­za- és 21-ben a 9 tonnás ku­koricahozamot. A módosult követelményrendszer lehetővé tette, hogy ezek a magas szín­vonalön termelő üzemek is be­kapcsolódhattak az IGP-be, s hozzájuthattak a legkorsze­rűbb technikához, azzal a fel­tétellel, hogy vállalták a ma­gas átlagtermésük szinten tar­tását. Ozemi tárolóterek létesítésé­re az IGP—lll-tól kezdve nyílt lehetőség, energiatakarékos szárítók építésére pedig a IV— V. ütemben Gabonatároló­építési lehetőséggel tíz, szárí­tó építésével pedig hat mező- gazdasági nagyüzem élt a megyében. A baranyai mező- gazdasági üzemek csak új csarnoktárolókra és energiata­karékos szárítókra nyújtottak be pályázatot. A tároló- és szárítóépítési beruházások összes bekerülési értéke meg­haladja a 129 millió forintot, az ehhez felvett bankhitelt egy év türelmi idő mellett 8 éven be­lül kell visszafizetniük a beru­házóknak. Mindent egybevetve, az IGP keretében mintegy 766 millió forintos fejlesztési prog­ram valósult meg Baranya mezőgazdaságában, illetve eb­ből az ötödik ütem realizáló­dása most van folyamatban, A program által nyújtott feltéte­lek kedvezően hatottak a me­gye gabonatermelési eredmé­nyeire. Az ország búzatermésé­nek 5,1, kukoricatermésének 9,6 százalékát Baranya terme­li meg az 1984-es adatok alap­ján. A megyében előállított évi 1 millió tonna gabona jóval nagyobb mennyiség, mint amit a megyének területarányosan teljesíteni kellene. Ennél is kedvezőbb képet mutat az egy lakosra jutó gabonatermelés, ez a szám 1980-ban országo­san 1308 kiló volt, Baranyá­ban akkor 1844 kilogramm, 1984-ben az egy lakosra jutó gabonatermelés országos át­lagban 1470, Baranya megyé­ben viszont 2525 kilogramm volt. A megye dinamikusan emelke­dő termelésszínvonalát mégis a fajlagos hozam reprezentálja leginkább. A búza hektáron­kénti átlagtermése 1980-ban 5,21, 1984-ben 6,06 tonna, a kukorica 1980-ban 5,99, 1984-ben 8,03 tonna volt a megyében. Ezek az átlagter­mések lényegesen meghalad­ják az országosat és nemzet­közi összehasonlításban is je­lentősek. A megyék rangsorá­ban 1984-ben búzából harma­dik, kukoricából első volt Ba­ranya. A további előrelépésnek is megvannak a potenciális lehe­tőségei. De ehhez színvonalas technika kell, amihez az utób­bi években az IGP-ben való részvétellel jutottak hozzá a gazdaságok. — Rné — A téma — mondják — az utcán hever: ennek az írás­nak a témája egy pécsi gyár udvarán, egy autóbuszban szü­letett meg. Itt csodálkoztam rá nemrég a Carlo Gavazzí OM- RON cég bemutató mikrobu- szára. Egy közönséges Merce­des járműből alakították át, tet­ték alkalmassá arra, hogy fél Európában ismertesse a tízezer főt foglalkoztató, híres japán elektronikai, automatikai gyár, az OMRON termékeit. A napokban Richolm István- nal, a Carlo Gavazzi OMRON-t hazánkban képviselő MERCA­TOR Kft. mérnök-üzletkötőjével Budapesten folytattuk a meg­kezdett diskurzust. Kiinduló­pontunk — legáltalánosabban: hogyan kereskedik, üzletel a külföld nálunk, következőleg hogyan kellene nekünk is kül­földön üzletet csinálnunk, ke­reskednünk? — A bemutató-busz előnye a mozgékonyság és hogy moz­gatható belső elemei révén ál­landóan felfrissíthető a paletta, mindig cserélhetők a bemuta­tott műszerek — ecseteli a fi­atal szakember, aki automati­zálás szakon végezte a drez­dai műszaki egyetemet, s a Külkereskedelmi Minisztérium ösztöndíjasaként került a MER- CATOR-hoz. — Erre szükség is van, hiszen „törvény”, hogy mindig a legfrissebbet kell kí­nálni a vevőnek. Az érdeklődő működés közben láthat min­dent; látja, hogy a műszer je­lez és mozog, tehát nagyobb a biztonsága. A japán piacpo­litika lényeges vonása, hogy csak olyasmivel jelentkeznek külföldön, aminek a használ­hatóságáról — akár többhóna­pos tesztelés során — meg­győződtek. így az OMRON például csak minden harma­dik-negyedik BNV-n tart ná­lunk reprezentatív bemutatót; termékeik megújulása hol kevesebb, hol több időt kíván, az éves ritmust ritkán követi. Az viszont bevett gyakorlat már, hogy Magyarországon ta­vasszal és ősszel két-két hétig tartunk bemutató körutat. Leg­nagyobb vásárlónk a Viliért, ezen kívül mintegy négyszáz céggel állunk rendszeres kap­csolatban; potenciális vevő­ink száma persze ennél is na­gyobb. Milyen módszerekkel dolgoz­nak még? Legfőbb munkaesz­közük a mintaszerűen szép kiállítású termékkatalógus, amelyben egy termékcsalád — egy fejezet, a műszerek színes fényképeivel. Más fotók — ez is fontos! — a felhasználás példáit szemléltetik, hozzájuk pontos, jól áttekinthető táblá­zatok, műszaki leírások csatla­koznak, természetesen ma­gyar nyelven is. Mindez az előzetes tájékozódáshoz lega­lább annyira szükséges, mint később az üzletkötéshez. Szak­ember vásárol szakembertől, s ha túl sok a bizonytalanság, nem jön létre az üzlet, a használat közbeni kép viszont ötletet adhat más megoldások­hoz is. A kapcsolat kezdetét, felvételét az üzletkötők akvizí­ciónak nevezik; ez egyszerre jelent piackutatást, bemuta­tást, reklámot, felvilágosítást, ügynökösködést, de nem jelent azonnal üzletet. A MERCATOR üzletkötői egy vagy több cég hazai képviselői; valamennyi­en mozgékonyak — gépkocsi­juk van —, olykor 4—5 céget is felkeresnek naponta. Dön­tőnek tartják a „név szerinti" személyes kapcsolatot, a rend­szerességet és a naprakész műszaki tudást, mert — ahogy Richolm István mondja — „tudni kell, miről beszé­lünk...” — A tizenöt éve működő MERCATOR egyike annak a mindössze nyolc magyar cég­nek, amelyek külföldi vállala­tokat képviselnek a hazai pia­con — világítja meg az el­hangzottak hátterét Dicső At­tila igazgató. — A külföldi igényeket úgy igyekszünk kielé­gíteni. hogy egyben népgaz­daságig fontos termékeket, technológiákat tudjunk vele nyerni, közvetíteni. Bár min­denben a külkereskedelmi poli­tikával összhangban dolgozunk, viszonyunk külföldi partnere­inkhez alapvetően más, mint a szimola eladó—vevő vi­szony. Együttműködésünk hosz- szabb távú, és egyenrangúság jellemzi. Saját belső gazdasági igényeinket úgy tudjuk szolgál­ni, ha „lefordítjuk” a külföld­nek, mit és hogyan célszerű csinálnia a magyar piacon. Az egyetértés: közös érdek, mert csak így tudunk állandó part­nerekre szert tenni, s nemcsak eseti, egyszeri üzleteket kötni velük. Bár fő célunk, a képvi­selet és az import segítése, ennek eszköze az is, ha ide- hcza exportképes árualapokat tárunk fel; ez nem eladás. hanem csak „felhajtás”, tipp c külföldi importőrnek arról, mit érdemes nálunk venni. Másfelől: ahhoz, hogy előnyö­sen importáljunk, ismerni kell vállalataink fejlesztési, beruhá­zási terveit, a gyártmány-, gyártás- és gyárfejlesztést, sőt, ezek.hez javaslatokat is kidol­goztatunk. A vállalatok szak­embereit kiutaztatjuk, biztosít­juk számukra, hogy a külföldi partner gyárában ismerjék meg a technológiát, a különféle le­hetőségeket. Tapasztaljuk: fo­lyamatosan piacon kell lenni, ismerni a konkurenciát, az árakat, árszinteket; ehhez szintén rendszeresen részt ve­szünk árubemutatókon, ismer­tetőkön, szimpóziumokon, vásá­rokon, szakkiállításokon. Amit ily módon megvalósítunk, az lényegében a technológiai transzfer, hiszen nemcsak a fejlettebb technológiájú termék jön, hanem vele az ezt, illetve a gyártási eljárást megmagya­rázó technológus, mérnök is, vagy mi küldünk oda szakem­bert. Iqy valósul meg az üz­let révén a másodlagos, de nem mellékes cél: a magyar műszaki fejlődés segítése. Belső szervezetükről most csak annyit: 21 üzletkötőjük közül csupán háromnak nincs szakirányú végzettsége, hiszen — nem győzzük hangsúlyozni — az importált termékek beve­zetése csak szakismeretek alap­ján képzelhető el. önállóan dolqoznak; jövedelmük közvet­lenül függ attól, milyen piacon, milyen témában milyen ered­ményt értek el. Továbbképzé­sükről, tréningjükről, tudásuk bővítéséről, információik kar­bantartásáról rendszeresen gondoskodik a cég, amelyet képviselnek nálunk. Legidőszerűbb feladatuk most a „több lábra állás" megvalósítása. Ez többek közt azt jelenti, hogy az importcik­kekből több letéti, későbbi el­számolásra szolqáló, úgyneve­zett konszignációs raktáruk, il­letőleg szervizük legyen. A kül­földi importőrök és hazai kül­kereskedelmünk legnagyobb különbségének azt tartják, hogy a külföldi, ha nálunk et- ad, ezt színvonalas szolgálta­tásokkal fűszerezi, s ezt várja el akkor is, ha vásárol. Hogy megkapja-e tőlünk, az az ese­tek többségében, sajnos, még „költői" kérdés ... Varga János összehangolt műszaki fejlesztés, gyártási együttműködés Egyesülésbe tömörültek a hazai csomagológép-gyártók Gesztor: a pécsi Sopiana Gépgyár Hazánkban a csomagológé­pek majd kétharmadát import­ból fedezzük. Tehát van még piacuk és tennivalójuk a hazai csomagológép-gyártóknak, akik — mivel a csomagológép fo­galmába szinte minden bele­tartozik — egyre többen van­nak. Az Ipari Minisztérium kezde­ményezésére most — előzetes felmérések és egyeztetések után — egyesülésbe tömörül­nek a magyar csomagológép­gyártók. A legnagyobb fejlesz­tők és gyártók: az Anyagmoz­gatási és Csomagolási Intézet (ÁCSI), a Gépipari Technoló­giai Intézet (GTI), a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz, a Nagy­kőrösi Szerelőipari Szövetkezet és a pécsi Sopiana Gépgyár közösen felmérte a hazai gyár­tási kapacitásokat, piaclehető- ségeket, és annak birtokában döntött, hogy egyesülést hoz létre. A jelentkezők tagvállalati ülését 1985 decemberében tar­tották, ezen hét cég írta alá a megállapodást. Ott döntöt­tek arról, hogy az egyesülés közös képviselője, azaz tevé­kenységének összehangolója a pécsi Sopiana Gépgyár. Mit várnak a résztvevők a Csomagológépgyártók Egyesü­lésétől? — kérdeztem a Sopi- ana Gépgyárban Viczencz Ottó igazgatót és Herbst Ferenc műszaki igazgatóhelyettest. — Elsősorban az összehan­golt műszaki fejlesztést rövid, közép és hosszú távra, hogy ne legyenek felesleges párhuza­mok, aztán a csomagológépek minőségi szintjének javítását, a gyártási együttműködést és ké­sőbb a piackutatási és értékesí­tési tevékenység összehango­lását várjuk — mondták. A „hetek”, a Sopiana Gép­gyár, a Kecskeméti Mezőgép, a Ohemímas, a Nagykőrösi Szerelőipari Szövetkezet, a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz, az Óbuda Tsz és az egri szövetkezet egyesülésének el­ső igazgatótanácsi ülését ja­nuár 29-én tartják a főváros­ban, ott már részletesebben megfogalmazzák az együttmű­ködés hogyanját. Az minden­esetre máris biztató kezdet, hogy a Kecskeméti Mezőgép fővállalkozásában és gyártói közreműködésével — a szécsé- nyiekkel, a nagykőrösiekkel és a Sopianával együttműködve — létrejött az első közös gyártás és értékesítés: a Szovjetunió­nak 100 millió forint értékben készítenek gyümölcslé-vonalat. Az egyesülés azt is tervbe vette, hogy csomagológépek beüzemelésére és szervizére is közös szervezetet hoz létre. A műszaki fejlesztésben azt is cé­lul tűzték ki maguk elé, hogy a hazai csomagolóanyag-gyár­tókkal, együttműködve a gé­pekhez megfelelő minőségű papír, fólia, műanyag, üveg és doboz gyártását dolgozzák ki. Mert enélkül a háttér nél­kül hiába a mind több célra felhasználható csomagológép. A tagok a licencvásárlások­nál is összehangolják tevé­kenységüket. Jó példa már erre is akad: a Sopiana Gép­gyár nemrég 8 millió forint ér­Ládapántozó gép végszerelésben a Pécsi Sopiana Gépgyárban Fotó: Erb János tékben vásárolta meg a svéd IWEMAPACK cég komplett csomagolási rendszerének gyártási jogát. (A svéd cég ezt az összeget alkatrészben és részegységben vásárolja majd le.) Az egyesülésnek ez az első közös műszaki fejlesz­tése, ebben a pécsi gyáron kívül érdekeltek a nagykőrösiek és a szécsényiek is. A licenc­vásárlással az áruházi fogyasz­tói csomagolást szeretnék bő­víteni. Az egyesüléssel lehetőség nyílik az erők összevonására, a közös műszaki fejlesztésre, komplex csomagolóvonalak ki­építésére. Megvalósulhat a hazai igények kielégítése, je­lentős tőkés import kiváltása, újabb exportlehetőségek fel­kutatása és kiaknázása, a KGST-eqyüttműködés nyújtotta lehetőségek hasznosítása. Murányi László HÉTVÉGE 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom