Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-11 / 10. szám
Uj utakon Az Energotherm alternatív égője Többet tud és egyszerűbb, mint a német vagy a francia - A Vasas KSZ megkezdi gyártását - Alkotó gondolkodású, konstruktív emberek Akadt, aki a találmányért félmillió forintot ígért készpénzben, de akadt, aki mereven elutasította, mondván; ez a konstrukció működésképtelen. Végül a pécsi Vasas Szövetkezet mondta ki a végső szót, ajánlatukat a gmk elfogadta. A szövetkezetnek segítő kezeket ígért a Ramovill; devizaforintokat, piacot, s majdani szervizhálózatot biztosít. A szóban forgó találmány egy alternatív égő, mely mind gáz-, mind olajtüzelésre egyformán jó. * Dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkára: — E néhány konstruktív gondolkodású ember tevékenységét, valamint szóban forgó találmányuk kidolgozását és hasznosításával kapcsolatos problémáikat régebb óta ismerem, figyelemmel kísértem és szurkoltam nekik. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy korábban egy film jóvoltából nálunk közhasználatúvá vált ez a kifejezés: „nehéz emberek”. Sajnos, ez negatív előjellel került a köztudatba, s e szerint kicsit összeférhetetlen, jelenlegi gyakorlatunkkal szemben türelmetlen és kritikus emberek a nehéz emberek. Pedig ők azok többnyire, akik újat adnak ... Ezzel szemben vannak ugye a könnyű emberek, akik kevesebb energiát fordítanak munkájuk vitelére, a jobbításra. Úgy vélem, napjainkban különösen fontos, hogy az alkotó gondolkodású és konstruktív emberek tevékenységét segítsük. Ez társadalmi-gazdasági fejlődésünkhöz- fűződő érdekünkből fakad. * Egy pécsi gmk vezetőjéből néhány órára házigazda lett a Megyei Kórházban. A szakma illetékeseit hívták egybe, hogy bemutassák az Energotherm gazdasági munkaközösség által kifejlesztett, első magyar gyártmányú alternatív égőt, mely a kórház kazónházában üzemel. Deutsch lózsel, a gmk szóvivője meglehetősen nagy zaj közepette - az égő a tűz- térbe óránként 380 kilogramm olajat vagy 650 köbméter gázt porlaszt be a nem éppen halk motorok segítségével - bizonyította többszöri átállással, hogy az energiahordozó-váltás néhány perc alatt megtörténik. Mi ebben a szenzáció? Hódosi László, az Energiafelügyelet biztonságtechnikai osztályának vezetője: — .üzemek, vállalatok, intézmények számára létkérdés, Energotherm égőfej a Megyei Kórház kazánházában hogy több lábon álljanak. Többségüknél azonban jelenleg nincs a kazánokon alternatív égő; vagy csak olajjal vagy csak gázzal tudnak tüzelni. Ez megannyi zavart okozhat, adott esetben le kell állniuk, hiszen nem éppen rózsás energiahelyzetünkben csúcsfogyasztások esetén korlátokat kell életbe léptetni. így ma és a jövőben biztonságos üzemvitel csak az alternatív tüzeléssel érhető el. Baranyában különös aktualitást ad az alternatív égőnek az a tény, hogy 1982 decemberében Pécsre is elérkezett a földgáz, s lényegében Mohács —Pécs térségében több termelőüzem és intézmény számára adott az alternatív tüzelés lehetősége. Dr. Orbán István, a megyei kórház-rendelőintézet főigazgató főorvosa: — Országos rendelkezés, hogy minden kórház, egészségügyi intézmény köteles alternatív tüzeléstechnikát alkalmazni. Mi vettünk ezért külön olajégőt és külön gázégőt, de biztonságot ez sem teremtett. A gmk megpróbálkozott a lehetetlennel: a magyar gyártmányú gázégőt — a Pestvidéki Gépgyár termékét — átalakították alternatív égővé. Deutsch Józsefet kérdezem: — Mi az átalakítás lényege? — Ez titok. Bejelentettük az Országos Találmányi Hivatalhoz, s várjuk döntésüket. Véleményünk szerint több, merőben új megoldást alkalmaztunk, a nálunk forgalomban lévő, akár NSZK gyártmányú Weishaupt- égőhöz, vagy a francia Cue- nod-hoz képest. Nem nagyképűség mondatja belőlem, de a mi égőnk egyszerűbb, talán többet is tud ... A konstrukció nyomán egy teljes alternatív-égőcsaládot tudnak kiállítani: a legkisebb jó lesz a családi házak kazánjaihoz, a legnagyobbak pedig kielégítik a nagyfogyasztók igényeit. * Az Energiafelügyelet az égő engedélyezési eljárása során megállapította, hogy a mérési eredmények kedvezőek, az Energotherm-égők mindkét üzemmódban kiváló hatásfokkal dolgoznak és a biztonság- technikai követelményeknek is minden tekintetben megfelelnek. * A gmk öt fiatalember vállalkozása, Deutsch Józselé, Pet- schnig Ernőé, Weber Györgyé, Falus Béláé és Tóth Lászlóé. Tüzeléstechnikával foglalkoznak, több megyében szervizelik az égőket-kazánokat, munkájukról a megbízók tisztelettel nyilatkoznak. Az alternatív égő kifejlesztésének ötlete Deutsch Józsefé, s amikor felvetette társainak e gondolatot — a megyei kórházban végzett munkálatok során - a többiek majdhogynem kinevették. Aztán mindegyikük tudása legjavát adva dolgozott rajta. Weber György: — A külföldről behozott, milliós értékű alternatív égőkért kemény dollárokat kell fizetni. Falus Béla: — A nyugati égők átállításához szakember kell és ezért természetesen időigényes. A mi égőnk átállítása pofonegyszerű. Petschnig Ernő: — Az átállás az első verzióban alig egy másodpercet tartott. Később megtudtuk, hogy a magyar szabványok ezt nem engedik, úgy hogy el kellett „rontanunk»' a már elkészített példányt. Késleltetőt építettünk be, így néhány perc az átállás... Tóth László: — Tudomásunk szerint a magyar égőgyártó vállalatok közül többen dolgoznak az alternatív égő kifejlesztésén. Mi a Pestvidéki Gépgyár PGG— 380-as típusú földgázégőjét alakítottuk ót alternatív égővé. A gyárat megkerestük, felajánlottuk a találmányt. ígéret ígéretet követett, aztán visszakaptuk a tervdokumentációt. * A közelmúltban aláírt szerződés értelmében a pécsi Vasas Szövetkezet 1986-ban megkezdi az égők gyártását. Szakmai segítséget a gmk-tól kapnak. Kozma Ferenc Fesztivál, népszavazás, rajzpályázat A béke éne Beszélgetés Barabás Miklóssal, az OBT főtitkárával Az ENSZ a béke évének nyilvánította 1986-ot. Ezt a kezdeményezést világszerte üdvözölték a békemozgalmak, köztük az Országos Béketanács, amely a nemzetközi békeév magyar n-’mzeti bizottságának tagjaként is tevékeny szerepet vállal magára azért, hogy ez a nemes cél valóra váljon. A Központi Sajtószolgálat a békeév alkalmából kért interjút Barabás Miklóstól, az Országos Béketanács főtitkárától. — A Hazafias Népfront decemberi kongresszusán ön arról szólt, hogy a béke megőrzése hazánkban mára az emberek személyes ügyévé érett, mozgalmuk kiszélesedett, erőteljesebbé vált. Miben látja ennek okát? — Általánosan fogalmazva abban, hogy cseppet sem csökkent a fegyverkezés okozta veszély és az emberek boldogulása elől óriási értékeket, anyagi és szellemi javakat von el az egyre pusztítóbb erejű fegyverek gyártása. Ezt látják itthon is, s az állásfoglalás, a tiltakozás kifejezésére vonzóbb, a közvélemény hangulatát jobban, közvetlenebbül kifejező akciókat szerveztünk az utóbbi időben. Voltak rendezvényeink, amelyeken Európa megszabadítását követeltük mindenféle atomfegyvertől és vegyi fegyvertől, tiltakoztunk minden fórumon a világűr felfegyverzését jelentő tervek ellen is. De a békére és egymás tiszteletére nevelés, a felelős közös gondolkodás számára is bőséggel kínáltunk alkalmat. Jelentősen erősödött munkánk társadalmi háttere, emellett újszerű, biztató jelenségeket is tapasztaltunk a megnövekedett érdeklődésre: száznál több békeközösség alakult — helyi kezdeményezésre! — az elmúlt másfél évben, főként a fiatalok körében, de kismamák és nyugdíjasok, munkások és értelmiségiek is a helyi közélet fontos fórumaivá emelték ezeket a társulásokat. — A fiatalok béketörekvései országszerte tapasztalhatók. Talán az egész mozgalom ifjúságivá lesz? — Ifjúságivá nem, de fiatalosabbá szándékunk szerint igen, mégpedig módszerben, felfogásban, kritikusságban és önkritikában egyaránt. Néhány hangsúlyos területe alakult ki ebben az évben munkánknak: elsősorban a fiatalok lendületére, tenniakarására alapoztunk, újabb értelmiségi rétegek bevonására — például a pedagógusokéra — törekedtünk, s megerősítettük helyünket a munkásság körében. És bármily furcsának, esetleg naivnak tűnik első pillantásra egy-egy közösségalapítási kezdeményezés vagy békeakció terve, mi a jóindulatú szándékot keressük benne, a bekapcsolódás, a hasznos tenniakarás igényét. Ezért senkit el nem utasítunk. Azon munkálkodunk, hogy mozgalmunk egészét ez a szándék jellemezze. Igyekszünk érdemben jelen lenni a magyar politikai életben, hallatjuk szavunkat, s jó tapasztalni, hogy ezt igénylik is.- Milyen célokat határoztak meg békeévi programjukban? — Ez a program most formálódik. Az eltérő elképzelések, a szerteágazó érdekek egyeztetése, a meglévő anyagi eszközök legcélszerűbb felhasználásának tervezése komoly feladat. Az egységes magyar békemozgalom képviseletében az Országos Béketanács november végi ülésén meghatározta jövő évi fő céljait. Továbbra is hazai munkánkat tekintjük alapnak, a társadalmi és tömegszervezetek, a békeközösségek és a szaporodó szakmai mozgalmak békemunkájának koordinálása lesz a legfőbb feladatunk a jövőben is. És mi az országot egységes egésznek tekintjük, tehát nemcsak Budapesten, hanem valamennyi megyében, a legkisebb faluban is szeretnénk törekvéseinket viszontlátni.- Milyen rendezvények adják majd ennek jelét? — Az évet utcai, aluljárós zenés-irodalmi akciókkal zártuk. Jövőre több hasonló rendezvényt szeretnénk rendezni szerte" az országban. Megrendezzük a békeközösségek területi találkozóit, az OBT-ta- gok csoportos értekezleteit, akárcsak 1985-ben tettük két alkalommal. Áprilisban Szegeden lesz a békemunkában élen járó brigádok második találkozója, kulturális békefesztivált tervezünk a fertőrákosi Barlangszínházban. A tatai békeklubok javaslatára nyáron országos béke-kerékpártúrára invitáljuk az érdeklődőket, Debrecenben a dózsásokkal kézilabda békekupát hirdetünk, Zánkán nemzetközi béketábort hívunk össze. A fővárosban nemzetközi ifjúsági klubot működtetünk az ide látogató külföldi turistáknak. Ezek csak kiragadott példák egy mozgalmasnak ígérkező év igen gazdag programjából. Továbbra is számítunk a határmenti megyékre határtalálkozóinkon, és általában a megyei társadalmi és tömegszervezetek munkásaira valamennyi rendezvényünkön, a népfront megyei békebarátsági bizottságaitól a kisiparosokig, a megyékben tevékenykedő OBT-tagoktól a közreműködésüket felajánló művelődési ház igazgatókig. Munkánk szerves része lesz jövőre is az egyházak békeszolgálata, megyei tagozatain át a Katolikus és az Egyházközi Békebizottságunk is sokrétű tervek megvalósítására készül, örülünk, hogy nemzetközi gyer- mekrajz-pályázatunkra szép munkákat gyűjt egybe a do- monyi evangélikus lelkész, szívesen teszünk eleget hasonló meghívásnak, mint történt ez a közelmúltban, a nagyhírű debreceni Református Kollégiumba invitáltak bennünket beszélgetésre.- Melyek lesznek a főbb központi, országos eseményei a békeévnek? — Az eddigi szakmai mozgalmak mellett újabbak megalakulásával számolunk, így az újságírók, a műszaki és agrárértelmiség, valamint a sportolók körében. Valamennyi rendezvényünk a jövő év őszére tervezett XI. Országos Békekonferencia előkészítését is szolgálja. Ezek sorában a májusi békehónap több nagyobb rendezvényét, egy várhatóan nyár végi nagyszabású békehétvégét említhetem meg, amely teljes keresztmetszetét mutatja majd be a békemozgalmunknak. Konferenciánk előtt ismét tömegdemonstrációra várjuk majd a bennünket támogatókat.- Mozgalmuk az idén élénk nemzetközi munkát végzett, várható ennek jövő évi folytatása is? — A készségünk nem csökken a nemzetközi együttműködésre, s minden jószándékú kezdeményezés számíthat aktív részvételünkre, támogatásunkra. Most a genfi csúcstalálkozó nyomán remélhető, hogy a Békevilágtanács első félévben sorra kerülő közgyűlésén, majd pedig az októberi koppenhágai békevilágtalálkozón a bizalom, a kölcsönösség és a közös cselekvés híveinek közös hangja érvényesül. Mi, itthon egy béke-népszavazást szeretnénk szervezni, amelynek eredményét a fővárosba, majd az ENSZ-közgyűlésre is eljuttatjuk. Bízunk abban is, hogy a helsinki folyamatot novemberben értékelő bécsi találkozón újabb eredményekről szólhatnak a résztvevők. Ezeken a nemzetközi találkozókon természetesen hazai munkánk alapján szólhatunk csak hitelesen. Idei tapasztalataink alapján meggyőződésünk, hogy sok száz partnerünk a világban, sok százezer itthon. Hiszem, mi magyarok, építőmunkánkat csak akkor kamatoztathatjuk valamennyiünk javára, ha békésebb körülmények közt még békésebb viszonyokért küzdünk. S nekünk, mai nemzedékeknek nincs jogunk veszélyeztetni a még meg sem született nemzedékek létét esztelen fegyverkezéssel, viszont kötelességünk emberibb viszonyokat teremteni utódainknak. Ennél fontosabb cél érdekében 1986-ban sem munkálkodhat senki a világon. Moinárék mérlege A díszítővakolás még hiányzik kívülről, s az emelet sem használatos, de augusztustól új házukban laknak Molnár Istvánék Magyarbólyban. Cselédlakásban eltöltött 15 év, a nedves falak közé született három gyerek, a térdig érő sár után érthetően büszkén beszél férj és feleség új otthonáról. A házépítkezés úgy „kezdődött", hogy a hatvanas években egy budapesti fiatalembert a siklósi körzet határőrei közé soroztak be. A fiatalember megismerkedett egy illocskai lánnyal, s leszerelés után vitte magával a fővárosba, dehát szűkén lettek szülei pesti lakásában. így vissza lllocskára, de hasonló okok miatt ott sem lehettek sokáig: 1970-ben kerültek a magyarbólyi tsz-major régi cseléd lakásába. A magyarbólyi termelőszövetkezet műhélyében lett autószerelő Molnár István. — Hetvenöt után kezdett változni az életünk — mondja Molnár István. - A feleségem segítségével elvégeztem a gimnáziumot, akkor lettem párttag, beiskoláztak egy egyéves, bentlakásos pártiskolára. Míg nem voltam itthon, minden a feleségemre hárult; gyerekek, munka, háztartás, háztáji. Közben a magyarbólyi termelőszövetkezet egyesült a villányival, műhelyvezető lettem, akkor meg a presztízs diktálta, hogy a gimnázium nem elég, hót elvégeztem a technikusminősítőt is. A feleségem takarítónő, a gyerekekkel gyesen is volt, úgyhogy a fizetésünkből nemigen tudtunk félretenni, ki kellett egészíteni valamivel. Disznókat tartottunk, s tartunk most is, s ha nem is teljesen, de a hizlalással sikerült megteremteni a ház alapjait. Molnárék 1983-ban jutottak hozzá a telekhez: a volt major egy részét mérték ki, hatvan forintért kínálták először négyzetméterét, de azután, hogy megkérvényezte, harmincért megkapta a tanácstól a 815 négyzetmétert. Nem nagy telek, de kis kertre is futotta belőle, s az ólakra természetesen a telek végén. — Típustervet választottunk. Ha már talán másikat építenék meg, lehet, hogy túl nagy lesz nekünk, ha a gyerekek kiröpülnek, s nem akarna valamelyik is visszajönni^ A nagyobbik lány Komlón tanul, a két kisebb még velünk van. Élvezik ők is, hogy nem kell száz méterre ivóvízért menni, hogy szárazok a falak, hogy mindenütt meleg van, hogy nincsenek gyakori áramkimaradások. Százezerrel vágtak bele az építkezésbe, ötvenet a tsz-től kaptak kölcsönbe, a gyerekek után járó szociálpolitikai kedvezmény is jól jött (bár ha néhány hónappal később kapják meg az építési engedélyt, akkor harmincezerrel kevesebb most az adósságuk, s hát az OTP-kölcsönök. — Elfogyott a pénzünk, mire úgy-ahogy beköltözhetővé vált a ház, pedig sokan segítettek. Mi is sokat dolgoztunk, s közben a termelőszövetkezetben is helyt kellett állni, mert a gépekre szükség van, nem mehettem el azzal, hogy én most építkezem. Arról faggatom, autószerelői végzettséggel, városban miért nem próbált szerencsét egy városi fiú? Mert megszerette ezt a vidéket, méa Villányba sem mentek be lakni — válaszol; igaz, ott a telekárak is magasabbak, s az állattartás is körülményesebb lenne. S autószerelő műhelyre nem tellett volna, senki sem tudta őket segíteni a családból, a maguk erejére kellett támaszkodniuk. Szabadságon együtt még nem voltak, egyszerre utazni ötüknek sokba kerül, de a gyerekek már voltak a Balatonon, s talán, egyszer a szülők is elmehetnek, együtt, megpihenni. Egyszer, ha már nem lesz any- nyi adósság, egyszer, ha már nem kell mindennap etetni, egyszer, ha már megengedhetik maguknak.- A feleségem is párttag, természetes volt, hogy azok legyünk. A villányi termelőszövetkezetben megbecsülnek bennünket, van miniszteri kitüntetésem. Ha mérlegre raknék mindent, azt hiszem, egyensúlyban tudnám magunkat. Ha úgy mindent számításba vennénk, jót is, rosszat is — mondja Molnár István. B. L. HÉTVÉGE 3.
