Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-04 / 3. szám
Másfél—kétmillió városrészenként Közvetlen beleszólás a közügyekbe Pécsett az elmúlt hetek során aktívabbá vált a településfejlesztési hozzájárulás bevezetését előkészítő tevékenység. Ami az előkészítő munkánk állását illeti: ,,látszólagos késedelmünk" nem biztos, hogy hátrányunk is. A hozzájárulás bevezetésének belső előkészítő munkái már idestova egy éve folynak. Ennek során elkészítettük a hozzájárulás fizetésére kötelezhetők alapnyilvántartását. A külső előkészítés leglényegesebb mozzanatának azt tartjuk, hogy a lakóterületi fórumok (tanácskozási központok) előtt megvitattuk az előkészítés és a bevezetés általános tennivalóit és megismertük a lakosság egy részének véleményét. Fontosnak tartjuk ebben a szakaszban a lakosság általános informálását is. A nagyvárosok példáiból levonható hasznos következtetések elősegítették a nálunk alkalmazható módszerek kialakítását, és ha ezekkel a módszerekkel nagyobb sikert érünk el, mint amit néhány nagyváros negatív példája mutat, akkor az időbeni hátrányunk előnnyé válhat, s ez csak Pécs javát szolgálja majd. A hozzájárulást 1986-ban csak akkor „kell” bevezetni, ha ezt a lakosság többsége igényli. A bevezetés tehát nem kötelező, arról kizárólag a lakosságnak van joga dönteni. De amint a többség igennel válaszol, már mindenkire kötelezővé válik. A hozzájárulásról szóló általános jogszabályi adottságok meglehetősen tág teret kínálnak a területi elgondolásoknak, a helyi sajátosságoknak. Pécsett, g lehetőségek között igyekeztünk olyan célokat, elveket, feltételeket és módszereket kialakítani, amelyek leginkább megfelelnek eqy ilyen nagyváros sajátosságainak, és a helyi adottságoknak egyaránt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az eaves városrészek általános ellátottsági színvonalában meglévő különbségeket. Szinte lehetetlen volna olyan városi cél megjelölése, amely minden városrészben a lakosság szükségleti rangsorában azt a helyet foglalná el, amelynek érdekében hajlandó anyaqi áldozatot is hozni. Az előzőekből — és a lakosság szorosan vett lakó- területi érdekei érvényre juttatásának szándékából is — következik, hogy egyes városkörzetek (a mi szóhasználatunkban tanácskozási központok) lakosságára bízzuk annak eldöntését, mit tartanak legfontosabb célnak a saját területükön, s milyen időszakra, mekkora anyagi áldozatot vállalnak annak megvalósítása érdekében. Előzetes elképzeléseink szerint a célok melletti kiállást az is segíteni fogja, hogy a városrész által befizetett hozzájárulás összegével azonos összegű támogatást bocsátunk a tanácskozási központ rendelkezésére a tanács egyéb erőforrásai terhére, s ennek következtében a helyi forrás megkétszereződhet. Az egyes települések és városrészek eltérő ellátottsági színvonalából, illetve a lakosság eltérő tulajdonviszonyaiból eltérő tehervállalási készség, gyakran kényszer következik. A településfejlesztési hozzájárulástól e tekintetben nem várhatók kardinális változások: továbbra is szükség lesz a lakosság öntevékeny társadalmi munkájára és a közmű társulatok szervezésére. Az egységesebb társadalmi közteherviselés felé ugyanakkor mindenképpen elmozdulást jelent, hogy a hozzájárulás fizetésére nem csupán az ingatlantulajdonosok, hanem a bérlakásban élők is kötelezhetők. (Bár ők — a rendelkezések szerint — a megállapított hozzájárulás összegének 70 százalékát kötelesek fizetni.) A másik lényeges körülmény az, hogy — bár a jövedelemarányos közteherviselés elveit nem a hozzájárulással kívánjuk érvényesíteni — a fizetés alóli mentességeket a jövedelmi, szociális és egyéb körülmények figyelembevételével javasoljuk meghatározni. A városi tanács hatáskörébe utalt helyi mentességek és fizetési kedvezmények megállapítására a tanácsülésnek olyan javaslatot teszünk, hogy pl.: az egy főre jutó átlagjövedelem szerinti általános mentességi határ 3000 forint, az egyedülállók esetében 4000 forint legyen. Tehát az alacsony jövedelmű nyugdíjas lakosság nagy része mentesíthető lesz a hozzájárulás fizetése alól. összeállítottuk a fizetésre kötelezhetők alapnyilvántartását. Ez tartalmazza mindazok névsorát (s főbb adatait), akik lakásbérlettel, személyi tulajdonú lakással, illetve egyéb pl.: műhely, üzlet, személyi tulajdonú és tartós használatú ingatlannal (beépíthető lakótelekkel) rendelkeznek. E nyilvántartás alapul vételével lakóterületenként társadalmi aktívák keresik fel az érdekelteket, azzal a tájékoztatóval és kérdőívvel, amelyen a lakó- területi fórumok által kialakított célok, az általános és helyi mentességek ismertetésén túl, az érdekelt nyilatkozatát kérik, egyrészt a jövedelmi viszonyaira, másrészt a célok elfogadására és a hozzájárulás bevezetésére vonatkozóan. Erre előreláthatólag, 1986. január végén, február elején kerülhet sor. Természetesen addig is folytatjuk a megkezdett előkészítő munkánkat, amelynek lényeges eleme lesz a január elején kézbesítésre kerülő általános tájékoztatónk. Ebből a lakosság megismerheti a tanács elképzeléseit, javaslatait a településfejlesztési hozzájárulással kapcsolatban. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a városban a különféle címen fizetésre kötelezhetők száma mintegy 52 000-re tehető. Ebből természetesen le kell vonni azoknak a számát, akik különféle mentességekben fognak részesülni. Feltételezve, hogy egységesen évi 600 forintot megszavaz a lakosság, a hozzájárulásból származó évi bevételt, mintegy 10-15 millió forintot tesz ki. Ez az összeg egy-egy városkörzet (tanácskozási központ) részére átlagosan mintegy 700— 900 ezer forint közötti pénzeszközt jelent. A tanácsi kiegészítéssel egy-egy városrész anyagi lehetősége elérheti az évi másfél—kétmillió forintot is. Dr. Varga István Pécs M. Város Tanácsa vb. mb., pénzügyi osztályvezető A Dunától jő a víz... Baranya történelmének legnagyobb vízügyi beruházása Egy napsütéses december- eleji délelőttön Hosszúhetény felől Komlónak tartva az út jobb oldalán nagyszabású munka látványa nyűgözött le. Munkagépek, fehér szigetelésű, nagyátmérőjű acélcsövek, letarolt erdőszélből elővirító harsánysárga agyag — és emberek gumicsizmában, sáros munkaruhában, védősisakban. Amikor másfél héttel később Horváth Imrével, a Dél-dunántúli Vízügyi Építő Vállalat pécsi főépitésvezető-helyettesével erre jártunk, jóval csendesebb volt már minden. A csövek jórészt a földben, betemetve, embert is csak itt-ott látni. 1985 tabcsőből készült Duna II. a régebbi Duna l.-gyel párhuzamosan halad, és párhuzamos üzemeltetésben, tekintettel a víz „kormányozhatóságára". Bármi hiba esetén nem kell leállítani a vízszállítást, elég csak az érintett szakaszt kiiktatni. A most épülő befejező szakasz a deltától a bári országúton addig a pontig tart, ahova tavalyelőtt áthúzták a Duna alatt a vezetéket. Itt most egy jelentős méretű és bővíthető kapacitású víztisztítómű építése folyik (a szűrőhöz alaplemezének a vasalásán dolgoznak). Jelenleg előszűrt vizet kap Pécs, a tisztítás Híg sarat dagasztva capla- tunk Horváth Imrével az üszögi telepre, amely meghökkent a méreteivel. Mindenekelőtt az irdatlan földmunka ragad meg. Itt épül majd — tudom meg — az első 25 000 köbméteres tározó, amelynek a méretei: 80x50x 10 méter. „Olyan ház lesz" — mutat kísérőm a kissé távolabb levő hófehér épületre, amelyről nem is sejtené az ember, hogy a belsejében állandóan 10 000 köbméter víz mozog. A telep túlsó végén van a tisztítómű, ide érkezik az előszűrt Duna-víz egy része (a másik ebben az állapotában ipari Földmunkák a leendő 25 OOO-es „viztárház" helyén, háttérben a 10 000-es. utolsó előtti munkahetének a végén a nagyja munkán már túl vannak. • A vezetékszakasz — mint Egyed Róbert főépítésvezetőtől megtudom — a régi 6-os út Vasas előtti egy pontjáig már korábban megépített vízvezeték továbbépítésének a része. 480 millió forintos beruházás folyik azzal a céllal, hogy véglegesen megoldják Komló vízellátását. Az említett pontnál egy fehér házacska áll, oda fut be üszög felől a 600 mm-es vezeték, s onnan megy tovább egy kisebb átmérőjű Vasasra, tovább pedig Komlóra. A cső végét Zobákpuszta előtt láttam, közvetlenül az út mellett, ahol már rákötötték az innen Komló felé vivő 150-esre. „Ma délután 2-kor — mondta Szabados Márton, a Hídépítő Vállalat művezetője december 13-án délben — innen már az új vezetéken megy Komlóra a viz". Az elmúlt évtizedekben különböző bűvészmutatványokra volt szükség ahhoz, hogy a bányászváros fejlődését ne akasz- sza meg a víz hiánya. Mind közül a legnagyobb vállalkozás volt az orfűi víz átvitele a kő- lyuki tározó-barlangba. Jó másfél évtizede, amikor ennek a híre ment, az orfűiek aggódni kezdtek: mi lesz, ha eltűnik a víz? Nos, ma már tudjuk: nem történt baj. Komló is megkapta a neki szükséges vizet, és az üdülőterület is nyugodtan fejlődhetett. Persze, azt mindenki tudta, hogy nem ez a végső megoldás, hanem a Duna-víz. Ami — egyelőre csak csekély mennyiségben — már ott van Komlón. A nagy beruházás pedig, amit a szakzsargon „Pécs—Komló regionális távvezeték" elnevezéssel illet, azt célozza, hogy hosszú távon és 1988. június 30-tól kezdődően napi 30 000 köbméter víz szállításával megoldja a térség ellátását. A 11,5 km vezetékből 1 km, amin megindult már a víz, 1985-ös program szerint elkészült. • Évek óta folyik a pécsi regionális vízmű építése. Ennek néhány igazán látványos szakasza már elkészült. így pl. a nyolcra szakaszolt mohács— üszögi vezeték, melyből most a nyolcadikon (egyben az utolsón), a mohácsi szakaszon dolgoznak." Az 1000 mm-es szenaz üszögi telepen folyik. A szigeti tervezett 72 kút közül 38- at már megfúrtak, 18 üzemképes és vizet ad. A városi oldalon épülő tisztítóműben vasta- lanítják és mangántalanítják majd a vizet, amely ivóvízminőségben megy tovább Pécsre. 1988. június 30-tól. Addig itt is mindennek el kell készülnie. A beruházás olcsóbbá tételére kiszűrték a korábban tervezett külföldi technológiákat, s hazaiak kerültek a helyükre. így pl. a derítőmedencék a MÉLY- ÉPTERV szabadalma alapján épülnek. A mohácsi-szigeti kutak egyébként — végső kiépítettségben —■ 120 000 köbméter vizet szolgáltatnak naponta, a bővítés 30 000 köbméteres szakaszolásban történik. vízként folytatja az útját), hogy bonyolult szűrési folyamatokon át innen a tározókba, onnan pedig Pécs, illetve Vasas és Komló hálózatába menjen tovább. A munkások most az indítóház, a szivattyúállomás körül serénykednek; amikor ott jártunk, kész vasalásokat, zsaluzatokat láttunk — a következő heti betonozáshoz készülődtek. Az óriási gödör fölött ugyanakkor az utolsó simításokat végezték a betonkeverő-telepen, ami majd építőanyaggal látja el az itteni nagy munkákat. Lent a gödörben földmunkagépek dolgoznak, a kitermelt agyagos földet sűrűn forduló teherautók viszik a me- csekaljai új szennyvíztisztító építéséhez, ott ugyanis szükség van rá, még többre is, mint amit innen elvihetnek. Megtudom még itt Horváth Imrétől, hogy a tervezett mélységtől 1 méterrel magasabban most megállnak, az utolsó — a télen felfagyó és meglazuló — méteres talajréteget a tavaszi munkák indításaként szedik majd le, hogy aztán akadálytalanul csinálhassák az alaplemez betonozását. Mekkora ez a 25 000 köbméteres tározó? Nagy — hallom a magyarázatot és mértékül azt is, hogy a gellérthegyi tározó — megcsodálhattuk annak idején a tévében — 40 000-es. És az itteni 25 000-esböl egyszer — tán 20—25 év múlva — négy darab lesz itt üszögön. Itt is 1988. június 30.-a a határidő, amint valamennyi, most folyamatban levő, vagy ezután induló munkarésznél is ez az üzembe helyezés dátuma. Vagyis a nagy víztermelő beruházás első szakaszának a befejezéséé. Amiből — mint tudjuk már — a komlói rész 480 millióba kerül- De menynyibe kerül az egész? Tűnődő hallgatás a válasz, majd annak az elismerése, hogy „olyan nagy ez a beruházás, hogy csak Így kapásból megmondani az árát — legalábbis ők, a pécsi DÉLVIÉP-esek — nem" tudják". Nem is firtatom ezt tovább, inkább a komlói vezeték építéséről kérek Egyed Róberttól újabb információkat. Nos, a vasasi (már említett) aknaháztól indul a 11,5 km-es vezeték, a régi 6-os út hosszúhetény— hirdi elágazásánál megépül majd két 750 köbméteres szivattyúállomás, („ez ad majd egy pofont a viznek" — hallom), innen Hosszúhetény-kelet a vezeték iránya, aztán tovább az erdő mentén Zobákig — ott ér majd véget az OVIBER beruházása egy 4 m átmérőjű, 10 m magas ún. állócsővel, amely a vezetéklengést, a benne mozgó víz nyomását lesz hivatott kiegyenlíteni. Innen kezdődik a Baranya Megyei Vízmű beruházásában két irányban az elosztóvezeték építése. A komlói regionális vízmű egyébként nemcsak a várost és Vasast (a 30 000-ből 6000-et itt „csapolnak le") látja el, vizhez juthat általa még Hird, Bogád, Romonya, Hosszúhetény, Naqy- kozár, Magyareqregy, Kárász, Vékény, Köblény és Mázaszász- vár. Egyed Róbert ennek a kapcsán egy távolabbi lehetőséget villant fel: a regionális vízrendszerek összekapcsolásáét. Pl. azt, hogy talán már a nem túl távoli jövőben sor kerülhet a balatoni és a pécsi rendszer összekötésére, megnövelve az ellátható települések számát. • A vezeték Hosszúhetényen túl, a Hármashegy alatt átbújt az út alatt, a folytatást 1987-ben építik. Zobákpuszta előtt ezekben a napokban bújtatták át a 600 mm-es vezetéket ismét az út alatt, innnen megy tovább az említett 1 km- es szakasz Komló felé. Ottjár- tamkor sajnos nem láthattam, mert másutt „foglalkoztatták" azt az ügyes angol gépet, ami belülről nyújt korrózióvédelmet az acélcsőnek. „Beküldik" a szerkezetet a cső belsejébe, s ott végighaladva néhány mm vastagságú, finom szemszerkezetű cementhabarcsot hord fel a belső falra. Hát itt tart most, 1986 legelején Baranya történelmének legnagyobb vízügyi beruházása. Hársfai István HÉTVÉGE 7. Zobákpuszta — a cső itt búvik át az út alatt.
