Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-04 / 3. szám

Iskola épül Kölkeden

Iskolát építenek Kölkeden. Az ezerkétszáz lelket számláló település központjában épülő általános iskola kétszáz gyermek oktatására lesz alkalmas. Az építkezést nyáron kezdte a Mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezet. Jól haladnak a munkával, most téliesítik az épületet, hogy mielőbb kezdhessék a belső szereléseket.

Az új épületkomplexum két részből áll majd: a kétszintes oktatási szárnyban hat tanterem, technikai műhely, könyvtár, két természettudományi előadó és úttörőszoba fogadja a kölkedi és az erdőfűi gyerekeket is. Az egyszintes napköziben száz gyermek ebédelhet egyszerre, míg az iskolakonyhában háromszáz adagot főznek majd.

Huszonhatmillió forintba kerül az iskola. A Baranya Meavei Tanács tizennyolcmillió forinttal támogatja az építkezést, a Mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezet egymillió, a Kölkedi Községi Tanács hat és félmillió forinttal járul hozzá a költségekhez. Az átadási határidő 1987. július 30.

A termelőszövetkezet ígé- iri, hogy a jövő év szeptemberében már az új iskolában kezdődhet a tanítás.

o. zs.

Mocsárfelújitás a Hortobágyon

A Hortobágyi Nemzeti Park szakembereinek a tervei alapján elkészítették a puszta egyik legféltettebb részének, a kunkápolnási mocsárnak a rekonstrukciós tervét. Ha az időjárás megfelelő lesz, akkor januárban hozzá is kezdenek a munkálatokhoz a vízügyi építő vállalatok szakemberei, s a tervek szerint 1986-ban be is fejezik a rekonstrukciót.

A kunkápolnási mocsár 3000 hektárnyi területe magába foglalja mindazokct az élőhely-típusokat, amelyek valaha jellemzőek voltak a Hortobágyra. A hatalmas kiterjedésű nádasok között néhol vízfelületek csillannak meg, de ezeket többnyire teljesen beborítja a buja vízi növényzet. A mocsarat széles gyűrűként réti zóna öleli körül, átmenetet alkotva a vízi világ és a száraz puszta között.

A munkálatok során megoldják a mocsár friss vízzel való ellátását a Tiszából. Mélyítik a vízvezető csatornákat, és az úgynevezett halágyakat.

Uj utakon

COMPUTERV

Megrendelésre eszközt, programot készítenek

„Bütyköléssel" kezdődött: öreg rádiók szétszedésével, ellenállások, kondenzátorok, elektroncsövek gyűjtésével — megszólaltatásával. Egyszer mindenkit érdekel, hogyan működik egy rádió, mitől van kép a televízióban, s mindig lesz olyan gyerek, aki magának adja meg a választ a miértekre.

„Orvosgyerek’’. Gondolhatnánk, utánozza a gyerek a szülőket. Embert gyógyítani — gyereknek ez nem utánozható, hát gyógyít ő is, mindent, ami keze ügyébe kerül, s amiben elektronok mozognak. S persze boncol, letekeri a régi kondenzátorok sztaniolját, levágja az üveget a katód, az anód, a rács körül, s ellenállást készít ceruzabélből.

„Politechnika”. Idézőjelbe tette már a szót a gimnáziumi tanrendváltás, de amikor ő járta a gimnáziumot, a pécsi Széchenyit, még virágkorát élte a heti egy napi szakmatanulás. A gimnáziumban volt akkoriban autószerelés, meg szőlészet-borászat, de ő, természetesen a rádióműszerész politechnikát tanulja.

„Ne bolygassuk" — mondja a két és fél éves egyetemi időszakról, hogy miért, miért nem. Ennyi idő után otthogyja a műegyetemet, visszajön Pécsre, ekkor beiratkozik a szakmunkásképzőbe, de hogy egy országos versenyen harmadik lesz, még az érettségizetteknek szóló rövidített tanulmányokat sem kell elvégeznie — szakmunkás lesz. S szerelmes is — egy orvostanhallgatóba.

„Mobilitás" — divatos szó. Rá aztán vonatkozik: értelmiségi szülők gyerekéből szakmunkás, aki „visszaházasodik" rétegébe, majd ő is papírral bizonyíthatóan értelmiségi lesz, munka mellett tanul tovább. S fizikai értelemben is mobil: követnie kell feleségét a felkínált körzeti orvosi helyekre, Siófokra, Sárosára, Garéba.

— Mindenütt a gelkákban dolgoztam — mondja Palotai György —, aztán Sárosdon erre már nem volt lehetőség. Kiváltottam az ipart, négy évig javítottam a tv-ket, rádiókat. Ez azért is jó volt, mert magam osztottam be az időm'et, tudtam utazgatni Székesfehérvárra, a Kandónak volt ott kihelyezett tagozata. Üzemmérnök lettem. Akkor már erősen érdekelt a számítástechnika, akkoriban jelentek meg nálunk az első kis számológépek. De közben a feleségem Pécshez közelebb, Garéban kapott állást, jöttem én is vele, innen jártam vissza Fehérvárra is. Amikor megszereztem az üzemmérnöki diplomát, szerettem volna gépközeibe kerülni — számítógépközeibe: így jutottam a MÁV számítástechnikai üzemébe. Aztán egy véletlen folyamán a jelenlegi munkahelyemre, a Baranya Megyei Építőipari Vállalathoz. Egy hasonló cipőben járó barátom keresett állást, ő is gépközeibe akart kerülni, én ajánlottam, de ő visszalépett. Ide akkor vettek egy VT—54-es gépet, ehhez kapcsolódik az első munkám is, ami már fejlesztésnek mondható, s ez hozta aztán, hogy néhány ismerőssel, baráttal polgárjogi társulásos alapon összeálltunk.

— A VT—54-es gépek mára már elavultak, de ez nem jelenti azt, hogy el is kell dobni őket. A Videoton már nem gyártja, igy nem is gondoskodik már a fejlesztésről. Például nem volt hozzá gyorsnyomtató — először ezt csináltunk hozzá, pontosabban 'egy illesztőt. Aztán bővitettük a memóriáját, s természetesen a programokat is alakítottuk, fejlesztettük. Aztán megoldottuk, hogy a Commodore—64-es személyi számítógépet hozzákötöttük, amolyan intelligens terminálként, mégpedig telefonvonalon keresztül. Húsz-huszonöt ilyen VT-gép van az országban — erfe volt az

ötlet, alakítsunk polgárjogi társaságot. Ma is így működünk, nem gazdasági munka- közösségben, mert noha kedvezőtlenebb az adó szempontjából, általános céljainknak jobban megfelel. Szóval, van lehetőség, bár csak a második év végére lett egy kis szerény nyereségünk, az első pedig tiszta ráfizetés volt. Én felszámoltam közben a kisipart. Ma öt terminál kapcsolható a VT- géphez, ebből négy távolról, ahogy mondtam, telefonvonalon, bár a jelenlegi telefon- és vonalhelyzet nem kedvező ehhez ... Ezt a távadatfeldolgozást az ÉGSZI-vel közösen fejlesztettük ki, de aztán lettek saját munkák is. Az égyik legutóbbi, hogy megjelentek nálunk az NDK-beli írógépek, melyek tárolójában azonban

csak mintegy fél oldalnyi anyag fér el. Ezt kibővítettük, s most négyszer annyi a tároló- kapacitása, tehát már egy hosszabb levél is belefér.

„Computerv" — ez a neve a polgárjogi társulásnak: a

computer és a terv szó játékoskomoly összevonásából. S hogy valóban tervezik is a kompju- tert, arra mi sem jobb bizonyíték, mint az, hogy megnyerték azt a versenytárgyalást, melyet a Pécsett építendő bauxit- vastalanító üzem számítógépes irányítására írtak ki: ők fogják megtervezni és részben kivitelezni az üzem termelését irányító, számítógépes rendszert.

„Hardwer — softwer”. Ha Pécsett félezren legalább valamit is konyítanak a számítógépekhez és a programozáshoz, akkor az a Computerv-nek is köszönhető: egy szakközép- iskolától bérelt teremben évekig tartottak tanfolyamokat: már saját személyi számítógépeken. Mert bizony eleinte csak úgy vállalhattak szoftver-fejlesztést, hogy a megbízó gépén dolgozták ki. De már lassan

telephelyük is lesz, Kertvárosban bérelnek pincesori helyiségeket, most alakítják ki, hogy ügyfélfogadásra, tanácsadásra, géphasználatra legyen elég hely.

— Eleinte a piackutatás volt a legfontosabb dolgunk, most már arra kevesebbet kell fordítani — mondja Palotai György, a Computerv szóvivője. — Megrendelésre eszközt, programot készítünk, mert ugyan vannak mindkettőből már jócskán, de mindegyiken lehet mit változtatni: memóriát bővíteni, eszközöket illeszteni, ősz- szekötni, s vannak általános használatú programok is, de ezek mindenütt akkor használhatók igazán, ha a helyi specialitásokat is figyelembe tudják venni. Ha egyénre, vállalatra szabott az a program, akkor jó. B. L.

A befejezés két év múlva várható

Hol tart a pécsváradi vár rekonstrokciója?

Állandó érdeklődés övezi a pécsváradi vár területén folyó munkálatokat, ezért most is megkérdeztük az építtető Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjét, Szőnyi Jánost, és műszaki osztályvezetőjét, Barta Jánost, hol tart jelenleg a várrekonstrukció.

Mint ismeretes, a várudvar észak-keleti sarkában álló barokk épületeket, továbbá az ágyútornyot szálloda céljára alakítják át, A földszinti részen a szálloda kiszolgálóhelyiségei helyezkednek el, köztük a melegítőkonyha, a büfé és az étterem — a barokk téglabol- tozatú helyiségekben. A barokk épületrész fölött a tetőtérben építik meg a 28 kétágyas, zuhanyozóval ellátott szállodai

6. HÉTVÉGE

szobát. Az ágyútorony egy-egy szintjét két-háromszemélyes, fürdőszobás lakosztály kőművesmunkái készültek el, a torony földszintjén, mint korábban is, megnyílik a társalgó. A barokk épületben elkészülő szállodai szárnyat egy új épületrész köti össze az ágyútoronnyal, ebben az új részben lesz a szálloda recepciója, a felette levő szinten pedig ' a társalgója.

1985-ben a Szentlőrinci Költségvetési üzem elkészítette a szállodai szárny gépészeti alapvezetékeit, a pincében és a földszinten, a központi fűtés valamint a villamoshálózat szerelését. Az egész várban olajfűtés adja majd a meleget, ehhez a várfalon kívül elhelyezték a tartályt, s megépültek a fűtéshez szükséges vezetékek. Ezeket az udvaron át elvezették az udvar észak-nyugati részén álló palolaszárnyig és az úgynevezett kovácsműhelyig.

A beruházás fővállalkozója, az Országos Műemlékfelügyelőség a BÉV-et mint alvállalkozót bízta meg azzal, hogy ezekben a hónapokban elkészítse a szállodai szobák födémzetét és közfalait. A BÉV március végére vállalta ezt a munkát, s folynak a tárgyalások arról, hogy március után a szálloda tetőzetét is elkészítse a megyei építőipari vállalat. Mivel régi, több száz éves falak között kell a szállodai résznek elkészülnie, a megerősített barokk falakra vasfödémzet került, és alagútzsaluzással, illetve vasbetontechnikával készítik a szálloda válaszfalait, födéméit is. Az Idegenforgalmi Hivatal úgy számít, hogy ezen a szárnyon ősszel megkezdődhetnek az épületszerelési munkák.

Az OMF most kötötte meg a szerződést az észak-nyugati palotaszárny teljes befejezésére az alvállalkozókkal. A jövő télen már fűteni akarják a palotarészt, akkor lehet elvégezni a villamos- és vízvezetékhálózat és a szellőzés szerelését, a padlózat, az ajtók, ablakok is ezután kerülhetnek helyükre. Ezek után szigetelni kell bizonyos várbeli épületeket, ennek terve most készült el a szakértői vélemény alapján. Kravál Ágnes tervező a várudvarban feltárt középkori templomok és kolostor bemutatását hivatott romkert kialakítására, valamint a vár bejáratának a Vár utca felőli részének rendezésére készíti a terveket. A Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal tájékoztatása szerint két év múlva, 1987. december 31-re kell elkészülnie a rekonstrukciós munkáknak, s a pécsváradi vár azután nyílhat meg a látogatók előtt.

Gállos Orsolya

A szakma legalább any- nyira kötelez, mint ahogy azt a nemességre mondták hajdan. Kitől várhatnánk inkább precizitást, mint egy órásmestertől? Márpedig Schmidt Rezső nemcsak mestere volt szakmájának, hanem oktatója is. Hetvenöt éves, sőt januárban már a 76. évét is betölti. A „Szocialista Hazáért" kitüntetés birtokosa és idén ünnepelhette meg párttagságának 50. évfordulóját. Az erről szóló oklevél most szobájának falát díszíti.

Még mielőtt leülnénk beszélgetni, átsiet a másik szobába, s egy halom papírral, oklevelekkel, bizonyítványokkal, régi sárgult újságokkal tér vissza.

— Szeretem pontosan bizonyítani, amit mondok - magyarázza kedélyesen. A személyes dokumentumok között megtalálható például az elemi iskolai bizonyítványa, a Központi Pártiskola 1949— 1950. évfolyamának indexe, sőt a Dunántúli Napló 1956. december 30-i száma, amelyben Schmidt Rezső mint vállalatigazgató a munkástanácsok feladatköréről és illetékességéről fejti ki a véleményét, valamint a Kisiparos és Kiskereskedő című lap egy 1948-as példánya. E lap szerkesztő bizottságának is tagja volt Schmidt Rezső.

— Hogyan került a munkásmozgalomba, a Pécsett saját üzlettel rendelkező, egy mindig is elit szakma élvonalába tartozó kisiparos a Horthv-korszak utolsó évtizedében?

Mosolyog a kérdésen, amelynek annak idején úgy három és fél, négy évtizede a mainál sokkal nagyobb súlya volt.

— Akkor is csak azt mondhattam, amit ma: az osztály- tudat vezetett a pártba. Szederkényben születtem német ajkú családban. Gyerekkoromban csak anyanyelvemen beszéltem, a magyar nyelvet az iskolában tanultam meg. Apám napszámos volt, egy nadráqszíjnyi földdel sem rendelkezett. Az elemi iskolában olyan jól tanultam, hogy apám azt mondta: az én fiam nem lesz a nagygazdák cseléde. így kerültem inasnak a siklósi nagybácsim óra- és ékszerész műhelyébe. A rokoni kapcsolat ellenére inasként ott is félig cseléd voltam, de jó érzékkel áldott meg a sors, nemcsak jól megtanultam, meg is szerettem az órás szakmát. Miután 16 éves koromban felszabadultam, 13 évig jártam az országot, dolgoztam különböző órásmestereknél. Az első állomás Szentes volt, az utolsó Budapest. Ott lettem magam is mester, s ott tudtam összegyűjteni annyi pénzt, hogy a vándorlást megunva Pécsett saját műhelyt nyithassak 1938-ban. Jó hírű mester voltam a szakmámban, de 1948- ban feladtam a saját műhelyt, a kisiparosságot, és elmentem esztergályos átképzésnek a Sopiana Gépgyárba.

Ez a pár mondat évtizedeket fog át gazdag élettörténetéből. Külön fejezet bekapcsolódása a munkásmozgalomba. 1935-ben Kecskeméten lépett be a Szociáldemokrata Pártba, a helyi végrehajtó bizottságnak is tagja volt jegyzőként, ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy elsősorban propagandistaként tevékenykedett. így került kapcsolatba az illegális kommunista párttal, s lebukások miatt a politikai rendőrség látókörébe. Kihallgatással és néhány pofonnal megúszta, de utána is figyelték.- Az első iskola a mozgalomban még Kecskemétet megelőzően Kaposváron az Eszperantó Szövetség volt számomra. Ebben a körben a marxizmus—leninizmus elméletéből sokkal alaposabb és bővebb ismeretekhez jutottam, mint a szociáldemokratáknál.

Pécsett elsősorban a szociáldemokrata ifiket patronálta: erdei kirándulásokon politizáltak. Az ifik közé tartozott későbbi felesége is. Ő zsidó származású volt. Schmidt Rezső vállalta vele a közös sorsot: a hírhedt második zsidó- törvény hatályba lépése után kötöttek házasságot. Felesége második gyermeküket várta, amikor gettóba került. Az 1944. október 15-i Horthy- proklamáció okozta zűrzavar- j ban feleségének több más zsidó származásúval együtt sikerült kiszöknie a gettóból.

A város felszabadulásáig rejtőzködtek — Schmidt Rezső is katonaszökevény volt már — s másokat is bújtattak, zsidó származásúakat, kommunistákat. November utolsó napjait a gyükési szőlőben kialakított bunkerben töltötték.- Engem és családomat a szovjetek fizikailag is felszabadítottak — mondja Schmidt Rezső.

A felszabadulás után a Szociáldemokrata Párt kisiparos frakciójának jegyzője volt, de kommunista meggyőződéssel, amelynek mindig is hangot adott. A KIOSZ Baranya—Tolna megyei titkára is volt egy időben.- Többet foglalkoztam a politikával, a társadalmi munkával, — meséli nevetve — mint az üzlettel.

Miután 1948-ban feladta a Kossuth Lajos utcai műhelyét, elvégezte az esztergályos átképzőt, óra- és ékszerboltvezető lett, később a Finommechanikai Vállalatnál órás, majd öt évig ugyanannak a vállalatnak az igazgatója. Az 1956-os ellenforradalmi események idején is rendben tudta tartani a vállalatot. Idegeit, egészségét azonban megviselték az izgalmak: egy ideig csak a szakmájában akart dolgozni, majd művezető lett, s munkáséletének utolsó szakaszában az 500-as Szakmunkás- képző Intézet szakoktatója és a vállalati tanműhely vezetője volt. Innen vonult nyugdíjba 1970-ben.

Felesége halála óta 18 éves unokája lakik vele együtt az újmecsekaljai lakásban. Súlyos betegsége ellenére ma is aktív párttag, s ha egészségi állapota engedi, a pártoktatásban segédkezik. Úgy véli, sok évtizedes tapasztalata erre kötelezi: mindig is elsősorban pártpropagandistának vallotta magát ötvenéves párttagsága kezdete óta.

D. I.

Nagy idők tanúi

Ötven éve párttag