Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-21 / 349. szám

1985. december 21., szombat Dunántúlt napló 3 Megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka Közlemény Márei Emil, Baranya 7. sz. választókerületének képviselnie: Baranyában az ipar meghatározó ágazata a bányászat A VII. ötéves tervre vonatko­zó törvényjavaslat, annak in­doklása, a mellékelt tájékozta­tó és a bizottsági ülésekre adott előterjesztések bőséges információt adtak társadalmi és gazdasági fejlődésünk ta­pasztalható tendenciáiról, a kiútkeresés problémáiról, a kül­ső és belső feltételek előrelá­tásának, tervezhetőségének bi­zonytalanságairól. Meggyőződésem, hogy en­nél megalapozottabb törvény- javaslat a külső és belső fel­tételek realitásaival számolva ma nem fogalmazható meg. Szőkébb hazámban — Bara­nyában — az ipar meghatározó ágazata a bányászat. Fejlődé­se kihat az építőiparra, a szol­gáltatóiparra, közvetve a lakos­sági fogysztás színvonalára és összetételére — ezen keresztül a régió gazdasági fejlődésének egészére. Választókerületemnek — Kom­ló városnak és környékének — jövője pedig elválaszthatatlan a mecseki szénbányászat pers­pektívájától. A bányavállalat vezetőjeként módomban van a népgazdaság és azon belül a szénbányászat problémáinak különböző nézőpontok szer'nti megvilágítását figyelemmel kí­sérni, gondot csak az okoz, hogy a különböző megítélések ellentmondásosak és kiutat je­lentő szintézisben nehezen old­hatók fel. Rendszeresen érkez­nek hozzám lakossági panaszok arról, hogy nem sikerült téli tü­zelőjüket beszerezni, tegyünk már valamit, segítsünk. Más ol­dalról vállalatunk bányászdol­gozói az utóbbi hónapokban tömegesen teljesítenek havi 28—30 műszakot, minden sza­badnapjukon is dolgoznak, s azt kérdezik, meddig lehat ezt még bírni, meddig szabad ezt így csinálni? Közgazdasági ér­velések szerint az iparfejlődés azért lassult le, mert a bányá­szatra és az energetikai iparra a beruházások indokolatlanul nagy hányada jutott, (csiile- szám viszi a pénzt a mélybe a bányászat), s gazdaságosabb lenne a hazai bányászat fej­lesztése helyett feldolgozóipari exportnöveléssel megteremtem a nagyobb szénimport fedeze­tét. A közelmúltban, amikor a helyzet elkerülhetetlenné tette a konvertibilis piacról a szén beszerzését, kiderült, hogy a hazai szénbányászat egy GJ hő­egyenértékű szenet 92 Ft-ért termel ki, ugyanaz importból 160 Ft körüli áron szerezhető be. j A hazai széntermékek terme­lői árait és a szabályozórend­szer által előírt elvonásokat figyelembevéve a mecseki szén­bányászat kétségtelenül veszte­séges most már harmadik éve, s az marad a továbbiakban is, ha jelenlegi működési feltételei konzerválódnak. Tisztelt képviselőtársaim, vé­gig kell gondolni, hogy az eb­ből fakadó társadalmi leértéke­lődés milyen érzéseket vált ki azokból az emberekből, akiket nehéz és veszélyes körülmények között, egyre inkább elhaszná­lódott eszközökkel pihenőnap nélkül fokozott erőfeszítésre buzdítunk, anélkül, hogy a si­keresség átélését, a sikerél­ményt megadhatnánk számuk­ra. Dolgozóink látják, hogy a la­kossági tüzelőanyagként érté­kesített szeneink iránt tartósan kielégítetlen a kereslet, tudják, hogy a Dunai Vasmű közeljö­vőben üzembe helyezésre kerü­lő új kokszolóműve megnöveli a kokszszénszükségletet, de nem értik, hogy a mecseki fekete- szénvagyon kitermelésének fej­lesztésére miért nem jut tcbb fejlesztési forrás annál, amely még a jelenlegi termelési szint megtartásához sem elég. Nem értik azt sem, hogy a szabadnapi termelésre szerve­ződött vállalati - gazdasági munkaközösségekben mód van a nagyobb teljesítménnyel ará­nyos kereset elérésére, ugyan­akkor a fő munkaidőben ezt a központi bérszínvonal-szabá­lyozás nem teszi lehetővé, es ezzel kikényszeríti a szabadna­pi termelés tartós fenntartását. Nem értik, hogy miért nem le­het a főmunkaidőben realizált nagyobb teljesítményt arányo­san elismerni, s az így kiadó­dó nagyobb munkanapi ter­meléssel a szabadnapi túlmun­kát megváltani. Dolgozóink tisztában vannak' népgazdaságunk helyzetével, nagyra értékelik és- elismerik a kormányzat erőfeszítéseit ezen belül a bányászatban dolgozók kiemelt megbecsülé­sének helyreállítását célzó in­tézkedéseit. Ugyanakkor ta­pasztalataik alapján azt érzé­kelik, hogy helyzetük a társa­dalmi környezethez viszonyítot­tan nem javul, a lehetőségek korlátái között adott átlagot meghaladó bérszínvonal-növek­mény csak növekvő arányú túlmunkával volt elérhető. Az időben és inten­zitásban növekvő munkaterhe­lés az egészségkárosító mun­kahelyi környezetben a mun­kaképesség 15—20 év szolgá­lati idő utáni rohamos csök­kenéséhez vezet, azaz 40—45 éves férfiak válnak produktív bányamunkán való további foglalkoztatásra egészségileg alkalmatlanokká, míg más munkahelyen, más szakmák­ban teljesértékű munkavégzés­re lennének képesek. Tudományosan megalapozott elgondolásunk szerint olyan megelőző, helyreállító gyógy- terápiás létesítményre lenne szükség minden egyes bánya- vállalatnál, de legelőször olt, ahol az egészségkárosodás a legnagyobb arányú. így a Me­csekben és ezen belül Komlón, amelyben munkaidő után a munkahelyi ártalmak egészség­károsító hatásait és hosszabb idő alatt kifejlődő, munkaké­pességcsökkenésben jelentke­ző következményeit kompen­zálni, illetve megelőzni lehet­ne. Ha a bányavállalat nem lenne veszteséges, lenne ön­álló döntéssel felhasználható fejlesztési alapja, úgy ez az elgondolás Komló város Taná­csával, a többi vállalattal és a lakossággal összefogva ará­nyos teherviselést vállalva már közelebb lenne a megvalósu­láshoz. így azonban az illeté­kes szervek jóváhagyását tu­dom csak kérni, a lehetőséget ahhoz, hogy állami alapjutta­tás és támogatás formájában adott fejlesztési alapunkból erre is fordíthassunk olyan ősz- szeget, amely dolgozóink mun­kaképességében meggyőződé­sem szerint gyorsan és sokszo­rosan megtérül, mert ezzel an- ,nak a bányászrétegnek az ak­tív munkavégző képességét hosszabbítjuk meg, akik mes­terei a hagyományos kézműves bányászkodásnok, mely sajnos még meghatározója a mecse­ki bányászkodásnok. A tüzelőanyag-ellátás nehéz­ségei. A szénbányászatot a közérdeklődés előterébe állí­tották már az év elején, a párt XIII. kongresszusa idején és a jelen időszakban is. A tömeg­tájékoztatásban megjelent igé­nyek és állásfoglalások a bá­nyászok körében bizonyos vára­kozásokat, reményeket alakítot­tak ki, ezeket azonban a VII. ötéves tervről szóló törvényja­vaslat nem igazolja vissza. Nem szól az előterjesztés pél­dául a kiemelt kedvezmények­kel támogatott bányászlakás- akció támogatásáról és így nem ad érvet a létszámpótló — fiatalító 'törekvéseink alátá­masztásához, fiatal dolgozóink megnyugtatásához, megtartá­sához. Tisztelt Országgyűlés! A vállalat belső erőforrásai­nak javuló hasznosítását elő­segítő programunk ad már annyi önbizalmat, amely nél­külözhetetlen azon vállalkozá­sunkhoz, hogy a mecseki fe­keteszenet a termékeink iránti kereslet függvényében a min­denkori importnál gazdaságo­sabban kitermeljük. Bízom abban, hogy felügye­leti szerveinkkel a közös célra irányuló együttműködéssel, cselekvéseinket koordináló megállapodásokkal megtudjuk teremteni megújulásunk felté­teleit, s a hatékonyabb hazai szénbányászattal elő fogjuk segíteni az iparfejlődés, — ezen keresztül a társadalmi haladás — felgyorsulását. Mindezek alapján a törvény- javaslattal egyetértve, azt el­fogadásra ajánlom. T Cselekvésre mozgósító program vitája (Telefontudósitás a Parla­mentből). Az előző ciklusban !s tevé­kenykedő képviselőknek már megszokott, az újaknak most első ízben tudomásul vehető, hogy immár hagyományosan a karácsonyi készülődés napjai­val egybeesik az Országgyűlés téli ülésszaka. Általában a számvetés és a tervezés napjai ezek,- most sajátos tartalmát az adja meg, hogy az év vé­gén lépünk át a VI. ötéves terv ciklusából a VII.-be. A pénte­ki tanácskozás legnagyobb ér­deklődést kiváltó napirendje kétségtelenül a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló tör­vényjavaslat megvitatása volt. Várható érdeklődésre szá­mítva a munkarendet is igen fe­szesre tervezték meg. Tegnao mindössze három szünettel, dél­előtt 10 órától este közel Verá­ig tanácskoztak a képviselők. Szükség is volt ennyi időre, hi­szen mór az első rfap vitájá­ban 21-en kértek szót. A baranyai képviselőkkel be­szélgetve, a szűkre szabott szü­netek idejét kihasználva, arról győződhettem meg, hogy a tervjavaslatról az a véiemény formálódott meg bennük, hogy a most vitatott formájában el­sősorban egy cselekvésre moz­gósító program.. A parlamenti tudósító tisztá­ban van azzal, hogy a lapban részletes tájékoztatást kapnak az olvasók az ülésszak első napjáról, de nem ismeri, hogy a terjedelem bőségétől mi ke­rülhet közlésre, mi marad ki. Ezért ha vállalva is az esetleges ismétlés veszélyét, néhány olyan gondolatra, megállapí­tásra, kijelentésre vissza kell térnie, melyek a megyék képvi­selőit is foglalkoztatják. Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese expozé­jában többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a mos­tani tervezőmunka egybefonó­dott a jövőképet felrajzoló és formáló tevékenységgel. Ennek során egészen az ezredfordulóig kellett előretekinteni, és ebbe ágyazni a soron következő öt év feladatait. „Közös felelős­ségünk, hogy a jelen szükség­leteivel, realitásaival egyenran­gúan kezeljük az utánunk jövő nemzedék érdekeit, a fejlődés folyamatosságának követelmé­nyét" — mondotta. Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára többek kö­zött arról szólt, hogy sok kriti­kus, sőt, kétkedő vélemény is elhangzott a tervelőkészítés vi­tája során, az elképzelések nyilvánosságra hozásakor. Most azt állapíthatják meg a képvi­selők, hogy a terv biztosítja annak lehetőségét, hogy ha nem is látványosan, de mérték­tartóan szorgalmas munkával, annak színvonalát és minőségét erősítve, megteremtődhetnek társadalmunk további fejlődé­sének feltételei. Ezt támasztot­ták alá saját tapasztalataikkal, javaslataikkal a vita első nap­jának felszólalói. A baranyai képviselők öröm­mel fogadták, hogy a vitában negyedikként kapott szót Mérei Emil, a Mecseki Szénbányák ve­zérigazgatója, aki közel 14 per­ces felszólalásában elsősorban a szénbányák helyzetével és gondjaival foglalkozott. Akik el­olvassák lapunkban felszólalá­sának rövidített szövegét, azok bizonyára megnyugvással fogad, jók, hogy nem a panaszkodás, a felülről váró segítség volt jellem­ző mondandójára, hanem meg­fogalmazta azokat a teendőket, lehetőségeket, melyekkel a me­cseki szénbányászok cselekvőén hozzájárulhatnak egy eredmé­nyesebb előrelépés feltételeinek megteremtéséhez. Ezzel kapcso­latban jegyezte meg az egyik szünetben Andi Gábor, az érc­bánya vájára, hogy azért is örült ennek a felszólalásnak, mert az expozé a bányászat kérdéseivel foglalkozott. Azt azonban sajnálta, hogy nem tért ki az ércbányászok né­hány sajátos problémájára. Az első nap vitájával kapcsolat­ban az volt a véleménye, hogy mint a településfejlesztési és környezetvédelmi országgyűlési bizottság tagja, örült azoknak a javaslatoknak, melyek a környe­zetünk védelmének erősítésével kapcsolatban hangzottak el. Szerinte ezekből sok következ­tetést lehet megyénkre is le­vonni. Végezetül két baranyai kép­viselő véleménye az első nap vitájáról: — Krémemé, Michelisz Teréz, a hímesházai tsz-elnök helyet­tese: — Ez a terv a kibonteko- zás terve, a célok pontosak, a feltételrendszer adott. Amit aka­runk, amit tervezünk, csak úgv valósíthatjuk meg, ha a mun­kánk minőségét alapvetően megjavítjuk. Nagyon örülnék annak, ha az infrastrukturális fejlesztések szűkebb környeze­temben is éreztetnék kedvezőbb hatásukat, lenne több út, tele­fon, jó ivóvíz! Dr._ Brezniczky József, a pécs- váradi szakmunkásképző igaz­gatója: — Nekem az tetszett, hogy a felszólalók nem csupán udvarias egyetértésüket han­goztatták, hanem keresték az előttük álló feladatok megvaló­sításának lehetőségeit. A terv­vel kapcsolatban megjegyzem, hogy beosztásomnál fogva örülök azoknak az elképzelé­seknek, melyek a középfokú to­vábbtanulás esélyeinek javítá­sát teszik lehetővé. A képviselőkre az ülésszak második napján is kemény munka várt. Még 18-an kértek szót a vitában, és ezt követően került sor a törvényjavaslat el­fogadására. Mitzki Ervin a bukaresti KB-titkári tanácskozásról Bukarestben 1985. december 19—20-án megtartották soros tanácskozásukat a szocialista országok kommunista- és mun­káspártjai központi bizottsá­gainak külügyi és ideológiai kérdésekkel foglalokzó titkárai. Véleménycserét folytattak az ideológiai-politikai munkának azon kérdéseiről, amelyek a békéért, a leszerelésért, első­sorban a nukleáris leszerelés­ért, a nemzetközi biztonság és együttműködés erősítéséért vívott közös harccal függnek össze. Figyelembe -véve a fegyver­kezési hajsza folytatódásának rendkívüli veszélyét, a tanács­kozás résztvevői rámutattak annak szükségességére, hogy haladéktalanul fel kell lépni a békeszerető politikai és tár­sadalmi erők törekvéseinek egyesítésért az imperializmus agresszív politikája elleni harcban, a hatékony leszere­lési, elsősorban nukleáris le­szerelési intézkedésekre való rátérés érdekében, a népeknek az élethez, a szabad, függet­len fejlődéshez való alapvető jogának biztosítósáért. A ta­nácskozás résztvevői megerő­sítették pártjaik és országaik eltökéltségét, hogy a fegyver­kezési verseny megszüntetése, az atomfegyverek kiküszöbölé­se, a világűr militarizálásának megakadályozása érdekében, a biztonság, a kölcsönös bi­zalom és a széles körű nemzet­közi együttműködés légköré­nek megteremtése érdekében szorosan együttműködnek a világ többi államával, a kom­munista, a munkáspártokkal, a szocialista- és szociáldemok­rata pártokkal, a különböző háborúellenes politikai, társa­dalmi, ideológiai és vallási jellegű mozgalmakkal, az ösz- szes békeszerető és reálisan gondolkodó erővel. Rámutattak: a Varsói Szer­ződés tagáMamai Politikai Ta­nácskozó Testületének szófiai értekezletén elfogadott doku­mentumok, ezen államok leg­magasabb szintű vezetőinek a prágai találkozón megfogalma­zott közös értékelései és követ­keztetései ismét tanúsítják a szocialista országoknak a bé­ke sorsa iránt kinyilvánított nagy felelősségét; eltökéltsé­güket, hogy fellépnek a pusztí­tó atomháború veszélyének el­hárításáért, az enyhülés és az együttműködés politikájához va­ló visszatérésért. Rámutattak annak különleges fontosságára, hogy további érvekkel alátá­masztva fejtsék ki és valósítsák meg a szófiai tanácskozáson elfogadott kezdeményezéseket, a szocialista országoknak a nukleáris veszély elhárítására, a fegyverkezési és a katonai költ­ségek csökkentésére, a bizton­ság megszilárdítására, a regio­nális konfliktusok rendezésére, az Európa és a világ ügyeinek javítására irányuló javaslatait. A testvérpártok képviselői aláhúzták, hogy a legmaga­sabb szintű szovjet—amerikai találkozó eredményei . kedve­zőbb lehetőséget teremtettek a nemzetközi légkör egészsége­sebbé tételéhez, a nukleáris és kozmikus fegyverzet kérdéseiről szóló tárgyalások folytatásához. A véleménycsere során a tanáskozás résztvevői megvi­tatták a nemzetközi élet más problémáit is, különös figyel­met fordítva a konfliktusok, az összes államközi vitás kér­dés politikai úton, tárgyalások révén történő rendezésére. Egyre sürgetőbben vetődik fel az új gazdasági világrend ki­alakításának és a gyengén- fejlettség felszámolásának kérdése a jelenlegi körülmé­nyek közt, amikor mind éle­sebb jelleget öltenek az élel­mezési, energetikai és környe­zetvédelmi gondok, valamint az emberiség más, globális problémái, amikor továbbra is léteznek a nyomor, az éh­ség és az írástudatlanság öve­zetei, s amikor növekszik sok állam, elsősorban a gyengén- fejlettek küladóssága. A tanácskozás résztvevői új­ból megerősítették pártjaik és népeik szolidaritását minden forradalmi, haladó erővel és néppel, amely szemben áll az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus nyílt agressziójával és erőpolitiká­jával, s harcol a gyarmatosí­tás, az újgyarmatosítás, a faj- üldözés, az uralom és az el­nyomás politikája ellen, c nemzeti és társadalmi felsza­badulásért, a haladás útján való független fejlődésért. A tanácskozáson kiemelté« annak fontosságát, hogy of­fenzív propagandát folytassa­nak a szocialista országok minden téren elért forradalmi vívmányait és kiemelkedő si­kereit illetően, beleértve az anyagi alapok és a széles de­mokratikus keretek megterem­tését az emberiség alapvető jogainak és szabadságának valódi megvalósításában. Ismét megerősítették a test­vérpártok szilárd elhatározását, hogy szembeszállnak bármely kísérlettel, amely a szocialista országok valóságának megha­misítására, az emberi jogok védelme ürügyén a belügyeik- be való beavatkozásra irányul­nak. A tanácskozáson részt vevő pártok továbbra is határozot­tan harcolnak a háború és a népek közötti ellenségeskedés imperialista propagandája, valamint a forradalmi és hala* dó erők kapcsolataiban foly­tatott ideológiai aknamunka ellen. A tanácskozáson véleményt cseréltek dfinak az eszmei-po­litikai és propagandamunká­nak a tapasztalatairól, ame­lyet minden párt az ifjúság forradalmi neveléséért végez, hogy felkészítse őket a szocia­lista építőmunka, az anyagi és szellemi alkotás minden szfé­rájában való tevékeny részvé­telre, a társadalom irányításá­ra. Ezzel kapcsolatban méltat­ták azt a figyelmet, amelyet a szocialista országok fordíta­nak arra, hogy az ifjúság el­sajátítsa a marxista-leninista világnézetet, a tudomány és technika legújabb vívmányait; hogy a munkára munkával ne­veljenek, a párt és ország irán­ti határtalan odaadás, a szo­cializmus, a kommunizmus, a béke, a népfek közötti barát­ság ügye iránti magas felelős­ség, az ellenséges ideológiák­kal szembeni hajthatatlanság szellemében. Hangsúlyozták a jelenlevő pártok elhatározását, hogy erősítik barátságukat és együtt­működésüket, s hogy minden téren elősegítik a szocialista országok együttműködését. Hangsúlyozták annak szüksé­gességét, hogy új lendületet adjanak a KGST tagországai közötti együttműködés fejlesz­tésének a tavaly júniusban tartott legmagasabb színtű gazdasági tanácskozáson ho­zott döntések szellemében, s hogy széleskörűen kifejtsék a műszaki-tudományos fejlesztés­re elfogadott komplex prog­ram fontosságát. Az együttmű­ködés és a kooperáció egyez­tetett feladatainak és hosszú- lejáratú programjainak meg­valósítása biztosítani fogja, hogy mind teljesebben kihasz­nálják a szocialista, országok rendelkezésére álló potenciált, hozzájárul gazdasági és tár­sadalmi fejlődésük meggyorsí­tásához, a szocializmus vonz­erejének és tekintélyének növe­léséhez a világban. A tanácskozás munkáját a tárgyszerű légkör, a barátság és az elvtórsj együttműködés szelleme jellehiezte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom