Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-21 / 349. szám
2 Dunántúlt napló 1985. december 21., szombat Megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka Faluvégi Lajos expozéja Havasi Ferenc beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Elöljáróban hangsúlyozta: "a VII. ötéves terv most beterjesztett törvényjavaslata az MSZMP XIII. kongresszusának határozatán és a kormánynak az országgyűlés által elfogadott munkaprogramján alapul. A társadalmi előrehaladásnak és a gazdasági fejlődésnek reális céljait tűzi ki elénk. A belföldi felhasználás 'kényszerű visszafogásában rejlő — az egyensúlyt javító — lehetőségeket az elmúlt években javarészt kiaknáztuk. Ezen az úton már nem járhatunk tovább. Meg kell kezdenünk a kibontakozást! Amiként azonban az egyensúly megszilárdítását sem alapozhatjuk már kizárólag arra, hogy a belföldi felhasználást korlátozzuk, akként a kibontakozás sem épülhet pusztán ennek ellenkezőjére: arra, hogy a hazai keresletet élénkítsük, s a beruházásokat növeljük. Ezért a tervnek az a fő törekvése, hogy egyre nagyobb teljesítményekre alapozva meggyorsítsa a gazdaság korszerűsítését, fokozatosan élénkítse a gazdasági növekedést, s ezzel összhangban érzékelhetően javítsa népünk élet- színvonalát, erősítse hazánk védelmi képességét. Faluvégi Lajos ezután a tervjavaslat néhány különösen fontos összefüggését emelte ki, részletezve a VI. ötéves tervidőszakban elért eredményeket, a gazdaság gondjait. A tények ismeretében ma azt mondhatjuk, hogy a VI. ötéves terv az előző középtávú tervekhez képest akkor sokak számára borúlátónak látszott, ám — főként a világgazdasági föltételekhez, de a belső teljesítmények alakulásához viszonyítva is — inkább derűlátónak bizonyult. Mint ismeretes, a világban végbement gazdasági és politikai események nyomán számunkra is rendkívüli módon megnehezültek a hitelhez jutás föltételei, s jóval nagyobbak lettek a kamatok. Ezért két-három évig kemény küzdelmet kellett vívnunk, hogy fzetőképességünket megőrizzük. Ezt olyan módon sikerült elérni, hogy a kivitelt dinamikusan növeltük; igaz, eközben több területen háttérbe kellett szorítanunk a gazdaságosság követelményeit. Ugyanakkor a nemzetközi piacokon ezekben az években romlottak kivitelünk árai, s értékesítési lehetőségeinket a tőkés országok elhúzódó dekonjunktúrája szintén összezsugorította. Az elmúlt évek gazdasági fejlődésének sajátosságaiból több olyan tanulság adódott a jövőre' nézve, amelyet az új középtávú terv kidolgozása során. már figyelembe vettünk. Ezek közül kettőt emelek ki. Az egyik tanulság: a külföldi hitelek előnyeit és későbbi terheit különösen nagy gonddal kell mérlegelni. Adósságokat csak olyan mértékben szabad vállalnunk, hogy azok terhei a föltételek váratlan megromlása esetén se szűkítsék túlságosan a gazdaságpolitika mozgásterét. A mostani közép- és hosszú távú tervező- munkában ügyeltünk arra, nehogy megismétlődjön az egyensúly rovására menő elosztás. A másik tanulság: ahho', hogy a gazdaságpolitika, az irányítás és a gazdálkodás könnyebben manőverezhessen, sokkal nagyobb készséggel kell alkalmazkodnunk a világ műszaki és gazdasági fejlődésének irányaihoz, a nemzetközi együttműködés követelményeihez. Elemi érdekünk, hogy továbbra is fenntartsuk gazdaságunk nyitottságát, de jobban kell igyekeznünk saját javunkra for-• dítani a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyöket. A magyar gazdaság fejlődése szempontjából meghatározóan fontos a gazdasági együttműködés a KGST-orszá- gokkal, különösen a Szovjetunióval. Kiemelt fontosságú fiiadat, hogy kivitelünket és behozatalunkat ebben a régióban is gazdaságosabbá, előnyösebbé tegyük. A KGST-országokkal az 1986 —1990. közötti időszakban — ez évi árakon mérve —több mint kétezermilliárd forint értékű kölcsönös árucsere-forgalommal számolhatunk. Hosszabb távra tekintve is érdekeltek vagyunk abban, hogy fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal- és a fejlődő világgal. Az egyensúly megszilárdítása érdekében a nem rubel-viszony- latú külkereskedelmi áruforgalomban öt év alatt összesen 2—2,5 milliárd dollár aktívumot kell elérnünk. Ez teszi lehetővé, hogy nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinket pontosan teljesítsük, s a terveeztt adósságcsökkentést végrehajtsuk. Számításaink szerint a tervidőszak közepe táján már abba a helyzetbe juthatunk, hogy a kivitel és a behozatal azonos ütemben növekedhet. Ez egész gazdasági fejlődésünk számára a jelenleginél kedvezőbb föltételeket és körülményeket jelent majd. Az új tervidőszakra az elmúlt öt évben elértnél nagyobb növekedést irányoztunk elő. Azt terveztük, hogy a nemzeti jövedelem éves átlagban 3 százalékos, öt év alatt 15—17 százalékos ütemben gyarapodik majd. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 1990-ben 13—16 százalékkal haladhatja meg az idei szintet. Ez az elmúlt öt évhez képest igazán érdemi változás, hiszen lehetővé teszi, hogy az egyensúlyi helyzet megszilárdításával egyide- iűlea a lakosság fogyasztása 8—10 százalékkal nagyobb legyen; a pótlás nélkül számított — a nettó — felhalmozás aránya a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásában a tervidőszak végére elérje a 15 százalékot, a pótlással együtt számított — a bruttó — felhalmozás aránya pedig a 25 százalékot, s ezek nyomán a nemzeti vagyon 12—15 százalékkal gyarapodjon. Ezeket a népgazdasági terv gerincének számító célokat azonban csak az eddiginél jóval nagyobb teljesítményekkel alapozhatjuk meg! A megújulás motorjává az iparnak kell válnia A korszerűsödő gazdasági szerkezetnek a VII. ötéves terv időszakában minden termelő- ágazatot és vállalatot mozgásba kell hoznia I A mezőgazdasági termékek termelése az előző öt év átlagához viszonyítva 8—10 százalékkal növekszik. Ezen belül a növénytermesztést érdemes '■— gazdaságossági megfontolások alapján — gyorsabban növelni, a hústermelés fejlesztésében pedig elsősorban arra kell törekedni, hogy a minőség és a jövedelmezőség javuljon. Ha emeljük az élelmiszerek feldolgozottságának fokát, ha javítjuk a minőséget és a csomagoiást, ezzel bővíthető a jól értékesíthető termékek köre. Az építőipar teljesítménye 12—15 százalékkal növekszik, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása — az elmúlt időszakbeli csökkenés után — éves átlagban 2,5 százalékkal lesz nagyobb. A VII. ötéves terv fejlesztés- politikája célként tűzi ki, hogy kellően hozzáigazodjunk a világban végbemenő nagy horderejű műszaki változásokhoz. Ennek érdekében terjesztjük el hazai termelési és : rá nyitási gyakorlatunkban a számítás- technikát és az informatikát, s támogatjuk az ezeket megalapozó elektronizációt, valamint a mikroelektronika fejlesztését. Az említett műszaki és gazdasági irányzatoknak mielőbb át kell hatniuk egész népgazdaságunkat. Ezekre épül az országos középtávú kutatási és fejlesztési terv is, amelyet a Minisztertanács a minap hagyott jóvá. A műszaki fejlesztésen alapuló gazdaságkorszerűsítésnek a következő években megkülönböztetetten fontos forrása a tudományos kutqtás; a kutatásnak, a termelésnek és a piac kívánalmainak minél szorosabb kapcsolata és kölcsönös egymásra hatása. Tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásából 3 százalékot fordítunk, öt év alatt — a megelőző tervidőszakhoz képest — csaknem 30 százalékkal nő a kutatás költségvetési támogatása, s a kutatási célú beruházások több mint kétszeresükre növekednek. A tudományos és műszaki haladás élvonalához való felzárkózásunkat előmozdítja a KGST-tagországok által a legutóbbi napokban elfogadott, 2000-ig szóló komplex program. A VII. ötéves terv életszínvonal-fejlesztési feladatainak meghatározása során abból indultunk ki, hogy javítani kell az áruellátást, a kereseteknek jobban kell tükrözniük a teljesítményeket, a szociális ellátásnak a rászorultságot, s hogy a jövedelemelosztás egészében arányosabb közteherviselésnek kell érvényesülnie. A reálbérek 1990-ben a jelenleginél mintegy 5 százalékkal lehetnek magasabbak, föltéve, hogy a telejsítmények a tervezettnek megfelelően javulnak. A természetbeni juttatások körében az egészségügyet és a közoktatást továbbra is állampolgári jogosultságnak tekintjük, s igénybevételüket a jövőben is csak szűk körben — a kisebb fontosságú szolgáltatások körében — kívánjuk térítési díjhoz kötni. Fontos feladat, hogy a pénzbeli ellátások vásárlóértékét egyre szélesedő körben megőrizzük. Erre most kedvezőbbek a föltételek, mert a terv- kimondja: a fogyasztói árak emelkedését az elmúlt tervidőszakénál jóval lassúbb — évi 5 százalékos — ütemre szorítjuk vissza. népgazdasági célokhoz kapcsolódó, ígéretes beruházásokat. Avégett, hogy a népgazdasági és a vállalati törekvéseket és fejlesztési elgondolásokat jobban összehangolhassuk egymással, már eddig is folytattunk konzultációkat a nagyvállalatokkal, s a jövőben is így teszünk. A jövő év derekáig, a megyei, városi és községi tanácsok szintén kidolgozzák VII. ötéves tervüket. A tanácsok gazdálkodásában új vonás, hogy különféle intézményeik fejlesztését az eddiginél jóval nagyobb önállósággal kell összehangolniuk és megszervezniük. Ezen kívül arról is maguk döntenek, hogy mennyit kívánnak fejlesztésre, működtetésre, fenntartásra fordítani. A fejlesztési források elosztása arányosabb lesz a különböző nagyságú települések között. A gazdaságilaq elmaradott térségek fejlesztésére külön programot készítünk. E program több mint félezer kistelepülés gazdasági szerepét kívánja erősíteni, népességmegtartó képességét növelni. A VII. ötéves terv a kibontakozás programját vázolja föl, reális távlatokat kínálva a gazdálkodó egységek számára. A helyi elképzelések valóra váltásának esélyeit javítja az is, hogy a szabályozás új elemeinek nagyobb részét már az idén bevezettük, s így azok megismerése és az átállás már nem zavarja az új tervidőszak indulását. A kormány és gazdálkodó szervezetek szándékai és törekvései közelebb kerülhetnek egymáshoz, ha a meglévő eszközöket mindenütt — te.hát a kormányzatban is — előrelátóan, célirányosan és takarékosan használják fel, s ha a felelősség e tekintetben mindenütt erősödik, így több juthat mindenkinek, s ritkábban kell beavatkoznunk a^mindennapi dolgok menetébe. A VII. ötéves népgazdasági terv egyértelműen mutatja a haladás irányát, s összefogott föltétel rendszert és cselekvési programokat ad a következő évek társadalmi és gazdasági fejlődése számára — mondotta végezetül Faluvégi Lajos, a kormány nevében kérve a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Jövőnket formáló programunk elfogadásakor a tanulságok és a reális számvetés végett is érdemes röviden visszatekintenünk a magunk mögött hagyott öt évre. Amikor öt évvel ezelőtt az országgyűlés a VI. ötéves tervtörvényt elfogad-' ta, számolt azzal, hogy a magyar népgazdaságnak a nyolcvanas években olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amilyenekkel addigi fejlődése során még nem találkozott. A feladatot nehezítette, hogy a fejlődést a növekedés hagyományos forrásai már nem, az intenzív jellegű új források pedig még nem táplálták. Most, a tervidőszak végén elmondhatjuk, hogy íársadalmi megrázkódtatások nélkül, alapvető társadalmi vívmányaink megőrzése mellett sikerült túljutni e kritikus időszakon úgy, hogy a gazdaság néhány fontos területén jelentős változások következtek be. Az eredmények mellett ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a választott út új feszültséqgó- cok kialakulását is eredményezte. A keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékét nem tudtuk megőrizni, a reálbérek csökkentek, költség- vetési intézményeink szolgáltatásai romlottak, s mindez kedvezőtlenül befolyásolta a társadalmi közhangulatot. Havasi Ferenc ezután a törvényjavaslatokról szólva hangsúlyozta : — A VII. ötéves terv koncepciója reális és mértéktartó. Fő törekvése az egyensúly megszilárdítása, az adósságállomány további csökkentése, a gazdasági fejlődés élénkítése, s az életszínvonal javítása. A párt és a kormány az elmúlt években is kiemelt figyelmet fordított a tudományos-műszaki fejlődésre. E kérdéskört társadalmunkban érthetően egyre nagyobb érdeklődés kíséri, és az elmúlt öt esztendő mérsékelt fejlesztési lehetőségei is felerősítették a vitákat. A Központi Bizottság titkára ezután arról szólt, hogy gazda- sáqpolitikánk és a terv megvalósításának fontos feltétele a gazdaságirányítás elhatározott továbbfejlesztésének megvalósítása. Ennek középpontjában — mint az közismert — a gazdálkodó szervezetek működési feltételeinek javítása, s ennek révén gazdaságunk jövedelem- termelő képességének javítása áll. Társadalmunk • demokratikus vonásai erősödnek. Jól érzékeltetik ezt a közigazgatás rendszerének korszerűsítésére, az új választójogi törvény kidolgozására és sikeres alkalmazására, a községek és városok önkormányzati lehetőségeinek bővítésére, a vállalatok önállóságának növekedésére hozott intézkedések. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalom megértő akkor, ha az előrevivő folyamatok kibontakozását a szűkös anyagi lehetőségek vagy tőlünk nem függő okok korlátozzák, de a közhangulatot irritáló . tényező, ha azt látják, hogy a haladást szubjektív korlátok, az irányítás vagy a végrehajtás hibái, következetlenségei akadályozzák. A tervjavaslat nem irányoz elő, nem ígér látványos foedu- latot, mert ennek nem teremthetők meg a feltételei. Amit tartalmaz, az a szorgalmas és javuló munkán alapuló fokozatos előrehaladás, amelyet meg lehet valósítani, s amit lehet teljesíteni. Ehhez a munkához pártunk XIII. kongresszusa világos, mozgósító erejű programot adott, amit a gazdasági építőmunkában a VII. ötéves terv céljainak elérésével lehet megvalósítani. A teljesítéshez nagy erőt kölcsönöz, ha az országgyűlés meggyőződéssel fogadja el s vallja sajátjának a VII. ötéves tervet — mondotta befejezésül Havasi Ferenc. Felszólalások A Minisztertanács elnökhelyettesének expozéja után megkezdődött a vita, amelyben felszólalt Bognár József, az Országgyűlés terv. és költségvetési bizottságának elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató- intézetének igazgatója, Szépvölgyi Zoltán (Budapest, 57. vk.), Budapest Főváros Tanácsának elnöke. dr. Schmidt Ernő (Vas m., 10. vk.), a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát vezér- igazgatója, Vassné Nyéki Ilona (Pest m. l. vk.), a Kerepestarcsai Nagyközségi Tanács elnöke, Mérei Emil (Baranya m., 7. vk.), a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója, Pál László Istvánná (Somogy m. , 3. vk.), a szentbalázsi óvoda vezető óvónője, Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.), a keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke, Ladányi József (Borsod m„ 25. vk.), a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Tanács elnöke, Juratovics Aladár (Csongrád m„ 7. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat algyői üzemegységének igazgatója, Lestár Lászlóné dr. Varga Mária (Budapest 51, vk.), a fővárosi Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet főigazgató-helyettes főorvosa, Biró Miklós (Szabolcs-Szat- már m., 11,v k.), a MOM mátészalkai gyáregységének igazgatója, dr. Juhár János (Pest m., 24. vk.) pomázi körzeti orvos. Kócza Imre (Heves m., 3. vk.), az Egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatója, Karvalits Ferenc (Zala m., 1. vk.), az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára, Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat üzemigazgatója, Tulok András (Veszprém m , 9. vk.), a Pápai Állami Gazdaság kerületvezetője, Bánffy György (Budapest, 4 vk.) színművész, a József Attila Színház tagja, Tözsér Gáspár (Nógrád m., 4. vk.), a Nógrádi Szénbányák munkavédelmi főellenőre, dr. Sinkovics Mátyás (Budapest, 2. vk.), a fővárosi János Kórház-Rendelőintézet főigazgató főorvosa, Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a bonyhádi Pannónia Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, és Balogh László (Pest m., 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke. Ezzel az országgyűlés téli ülésszakának első munkanapja — amelyen egymást váltva elnökölt Sarlós István, Cservenka Ferencné és "Péter János - befejeződött. A képviselők szombaton folytatják a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat megvitatását. Növekednek a szociálpolitikai kedvezmények Hosszabb távra szóló társadalmi 1 feladatunk az, hogy javítsuk a népesedési és az egészségügyi helyzetet. A kormány már tavaly kijelölte népesedéspolitikánk hosszabb távra és' középtávra érvényes fejlesztési irányait és feladatait. Miként ez a javaslatban szerepel, a gyermekgondozási segély rendszerét fokozatosan felváltja a nagyobb összegű támogatást nyújtó és kedvezőbb gyermekgondozási díj. Teljessé válik a bölcsődei és az óvodai ellátás. Az egészségügyi és szociális ágazat intézményeinek működtetésére és fejlesztésére a nemzeti jövedelemből némiképp növekvő hányadot, 5—6 százalékot, oktatási és művelődési célokra pedig változatlanul 8—9 százalékot fordítunk. A 'kormány tudatában van annak, hogy sok családnak és főként a fiataloknak ma még mindig a lakáshoz jutás a legnagyobb gondjuk. Arra számítunk, hogy a VII. ötéves terv időszakában 320—340 ezer új lakás épül fel, s hogy a tervidőszak végén a megépült lakások egyötöde bérlakás lesz. 1990-re a lakások csaknem háromnegyede részesül közműves vízellátásban. Az MSZMP Központi Bizottságának 1984. évi áprilisi állás- foglalása alapján a VII. ötéves terv időszakában folytatjuk a gazdaságirányítási rendszer átfogó korszerűsítését. Előkészítjük a vállalati adózási rendszer olyan irányú módosítását, hogy annak révén a központosított tiszta jövedelemből az eddiginél nagyobb rész realizálódjon a forgalmazásban, és kevesebb adó terhelje a termelési folyamatokat. Foglalkozupk egy olyan egységes személyi jövedelemadórendszer bevezetésének a föltételeivel és sokrétű összefüggéseivel, amely egyebek között lehetővé tenné, hogy a jövedelem- és keresetszabályozás jobban egymásra épüljön, és ez az adórendszer társadalmilag igazságosabb legyen. A jövő évtől kezdve fokozatosan mérsékeljük az eredményesen dolqozó vállalatok fejlesztési adó- és kamatterheit avéaett. hoav megkönnyítsük a
