Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-30 / 328. szám
Dr. Dóber Ilona egy túlsúlyos gyermeket vizsgál. Jó jegyeket csak ügyességgel lehet elérni Túlsúlyos gyerekek Kulcsszerepet játszik az anyák kulturáltsága — A törődést nem lehet süteménnyel pótolni Azok a gyermekek, akiket iskolaorvosi, gyermekkörzeti orvosi, vagy más vizsgálatok során kiszűrnek túlsúlyosság miatt, a Pécsi Gyermekklinikán az Egyesített Intézmények égisze alatt működő gyermekanyagcsere-gondozóba kerülnek. — Sajnos, a kövérség ma hazánkban népbetegség — mondja Dóber Ilona, az anyagcseregondozó vezető orvosa. - Létrejöttében a biológiai tényezők mellett igen jelentős szerép van a környezetnek is. Ha egy gyerek hozzám kerül, az első és legfontosabb, hogy eldöntsem, áll-e a kövérség hátterében hormonzavar vagy veleszületett genetikai rendellenesség. Az esetek többségében nem ezek a kövérség okai, hanem sokkal inkább külső környezeti életmódbeli tényezők. A kövérek száma nagy, és sajnos egyre nő. Ennek okait próbálták feltárni. Elhatározták, hogy felmérik, milyen a kövér gyerekek aránya Pécsett az iskolás korosztályon belül. Az 1983—84-es tanévben indítottak egy felmérést. 3600 gyereket vizsgáltak meg sokféle szempont szerint. A vizsgálat eredménye: a gyerekek 12 százaléka kövér. Kutatták az életmódjukat is. 2000 iskolás gyerek szüleihez intéztek kérdéseket. Kiderült, nem a szülők anyagi helyzete a meghatározó, hanem az anyák iskolai végzettsége. A szakmunkásképzőt végzettek gyermekei között sokkal több volt a kövér: 17 százalék. A főiskolát, egyetemet végzett anyák gyerekei között 11 százalék volt a gyakoriság. A nyolc általánost vagy annál kevesebb iskolát végzettek gyermekeinél ugyancsak kisebb gyakoriságot találtak, 10,3 százalék. Ez esetben a szülők alacsony iskolázottságához feltehetően alacsony jövedelem társult. — A vizsgálataink során kapott eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy az anyák iskolai végzettsége, kulturáltsága kulcsszerepet játszik a család életmódjának, ezen belül táplálkozási szokásainak és napirendjének alakításában. Megfigyelhető, hogy a kövér anyák gyermekei között több az elhízott. A gyermekkori elhízásnak szociális okokon kívül pszicho. HÉTVÉGE lógiai okai is lehetnek. Ezt látszik bizonyítani, hogy az elsőszülött gyermekek között, az egygyermekes családokban és a gyermeküket egyedül nevelő szülők gyermekei között több a kövér. Sokszor oka a gyermekkori elhízásnak, hogy az anya részben saját magának, részben kifelé másoknak azzal akarja bizonyítani, hogy gondos és jó szülő, hogy a gyerekét túleteti. Úgy gondolja, ha finom süteményeket süt neki, akkor bepótolja azt a mulasztást, hogy például keveset tud foglalkozni vele. — A kövérség ellen nemcsak a helyes táplálkozással, hanem rendszeres mozgással is lehet védekezni. A helytelen, a mozgásszegény életmód kialakításához, bármilyen hihetetlen, hozzájárul az iskola is. A gyermek a nap nagy részét ott tölti, a napköziseknek reggeltől estig, mozgásra kevés lehetőségük van, a heti három testnevelési óra sem bizonyult elegendőnek. A kövér gyermek pedig még ezeken sem vesz nagyon részt, mivel mozgása ügyetlen, a többiek kinevetik, félrehúzódik, a szülő kérésére esetleg fel is mentik. A testnevelő tanár akkor kap elismerést, ha minél több, eredményeket produkáló, jól sportoló gyermeket tud kiállítani, akik egy-egy versenyen díjakat nyernek. Ilyen gyermek azonban osztályonként csak 8—10 van. Azért is elismerést kellene adni a tanárnak, ha nincsenek ugyan élsportolói, de az egész rábízott ifjúság rendszeres mozgását, testi kondíciójának javítását biztosítja. Aztán a jó testnevelési érdemjegyeket mind ügyességi feladatokkal lehet elérni. Ebben a kövéreknek nincs esélyük, és nincsenek sikerélményeik. Az iskolákban nincs lehetőségük olyan sportot űzni, ahol az erejüket érvényesíthetnék. — A túlsúlyos gyermekeknek hiába mondjuk, hogy mozogjon rendszeresen. Mikor és hol tegye ezt? Az egyesületek szóba sem állnak velük. Ott eredménycentrikus edzés folyik, ami érthető. Csak az nem, hogy aki nem versenyszerűen akar sportolni, csupán az egészsége érdekében naponta közel annyit mozogni, mint amennyit egy edzésen kell, annak nincs erre lehetősége. Ilyen sportkör, ilyen egyesület nincs. Sarok Zsuzsa Pécs nagy vállalkozása Egymilliárd a föld alatt — Nagy kiterjedésű pincék már nincsenek — Egyet újból leírhatunk a várost terhelő gondok közül A Pécsi Állami Gazdaság gombapincéje a Bajcsy-Zsilinszky úton 1974. katasztrofális esztendő volt Pécs kétezer éves történelmében. Ekkor tetőzött az az évek óta tartó kársorozat, amit a város alatti pincerendszer rohamos állapotromlása idézett elő. Abban az évben, de különösen az első felében szinte nem volt nap, amikor ne történt volna valahol — leginkább a belvárosban — pinceleszakadás és épület-megroggyanás, megnyíltak az utcák és utak, közművek rongálódtak meg... Pécs az addig eltelt években őszén azonban már a tárcaközi bizottság javaslata alapján külön ÁTB-felterjesztés nélkül folyósították a következő évi keretet: 147 millió forintot. És megállapították az ötödik ötéves tervidőszakra vonatkozó keret összegét is: 690 millió forintot. Akkor úgy vélték, hogy három középtávú tervidőszakra lesz szükség ahhoz, hogy Pécs e „történelmi örökségtől" egyszer s mindenkorra megszabaduljon. Ma már másként fest a doVannak olyan nézetek is, miszerint nem volt elég hatékony az eddig végzett munka. A tömedékelések, pincemegszüntetések utólagos ellenőrzésére a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnak van jogosultsága. Megállapította: a hibák 60 százaléka (mi egyébként a valós munkák fél százaléka!) ún. főtehiány, vagyis az, amikor a pince boltozata alatt a tömedékelés után injektálási hibából adódóan kisebb levegőréteg marad. Ez főleg az ez év végéig 1010-et szüntetnek meg, ezeknek a hossza 36 km. A maradó 88-nak a hossza 8 km. A 157 megerősítendő pincéből 112 készül el az év végéig. Láthatjuk: a nagyján valóban túl van a város. A város haszna A megszüntetettekről, minthogy azok már nincsenek, nem érdemes tovább szót ejteni. Kell azonban a megerősítettekről, mégpedig a hasznosításukról. Ez az első pillanattól kezdve gondot jelentett, minthogy az esetek többségében nem valósultak meg a szép elképzelések, leginkább azért, mert a szükséges kiegészítő beruházások miatt nehezen akad vállalkozó szellemű igénybe vevő. így volt ez a Rákóczi út— Felsőmalom utca sarok alatti nagykiterjedésű pincével, melyeket a megerősítés kapcsán reprezentatív módon alakították ki a pécsi felsőoktatási intézmények központi pinceklubja céljára. Több évig tartó költséges munka után újabb évek teltek el, míg végre a közelmúltban lemondott a pincéről a művelődésügyi tárca. A város most pályázatot fog kiírni ennek a pincének a hasznosítására, amelyet gombatermesztésre vétek lenne felhasználni. A Jókai utcában egy, a célnak éppen megfelelő alakzatú pincét úgy állítottak helyre, hogy futófolyosóként hasznosuljon. Az iránta mutatott lelkesedés azonban A Bányászati Múzeum ásványtára a Káptalan utcai pincerendszerben. a maga erejéből próbált úrrá lenni a mind nagyobb méreteket öltő veszélyhelyzeten. Az innen-onnan elcsipegetett forintok azonban az igazi kár- elhárításra nem voltak elegendők, ahonnan viszont el kellett venni, ott megmaradt a megoldatlan feladat. Hasonló gondokkal, hasonló módon küszködött Eger is. Csökkenő ütemben 1974 őszén az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányítása alatt tárcaközi bizottság alakult a két város megsegítésére, majd egy évvel később 1975. november 13-án - az Állami Tervbizottság foglalkozott az üggyel és határozott a Pécsnek 1976-ra juttatandó nagyösszegű állami támogatásról. Ennek most van tíz esztendeje, s ez alkalomból vállalkozunk annak az áttekintésére, hogy mi is történt ez alatt az évtized alatt. Kezdjük egy lényegbevágó megállapítással: megszűnt a veszélyhelyzet. Már a tárcaközi bizottság megalakulása is „gyorssegéllyel" járt — 1975-től meg lehet vetni a szisztematikus munka alapjait, az Állami Tervbizottság döntése viszont a hosszú távú állami támogatás előtt nyitott kaput. Igaz, az ÁTB akkor még úgy foglalt állást, - az 1976-ra szóló 90 milliós támogatás mellett -, hogy ki kell dolgozni a pincékkel kapcsolatos munkák programját és azt egy év múlva az ÁTB elé kell terjeszteni, s majd akkor döntenek a továbbiakról. 1976 log. Éspedig azért, mert változott a népgazdaság teherbíró képessége, s emiatt már a hatodik ötéves tervre kapott támogatás összege is jelentősen csökkent; a két tervidőszak fordulóján az éves keret az 1980-as 183 millióról 1981-ben 70 millióra mérséklődött. Egyébként az ötödik ötéves tervben a tényleges fel- használás 673 millió forint volt, a hatodik ötéves terv várhatóan 249 millió, a hetedik ötéves tervre pedig a várható támogatás összege 150 millió forint lesz. De azért — ha a tíz év előtt tervezettnél mérsékeltebb ütemben is - belátható időn belül leírhatjuk a várost terhelő gondok sorából a pincéket. Vagy mégsem? Ellenőrzött munkák A közel egymilliárdos program után — azt látjuk — még mindig előbukkan egy-egy ismeretlen pince. Legutóbb pl. a Rákóczi út felújítását akasztotta meg három pince, pedig évekkel ezelőtt alapos munkával teremtettek akkor tisztának hitt helyzetet. Hát akkor hogy van ez? Már a kezdet kezdetén világossá vált, amikor az ismert üregkutatási módszerek itt sorra kudarcot vallottak, hogy a leggondosabb kutatás mellett is fognak maradni feltáratlan pincerészek, amelyeknek a létével számolni kell. De ez az „együttélés" már egészen más lesz, mint az egy évtized előtti, hiszen a komoly veszélyt jelentő nagykiterjedésű pincék ma már nincsenek. 1979 előtt végzett, egyébként garanciaköteles munkáknál tapasztalható. Bevált módszerek Érdemes áttekinteni az alkalmazott módszereket. A korai szakaszban úgy vélték: betonnal legegyszerűbb dolgozni. De hamar rájöttek, hogy ez drága, gátat képezve megzavarja a felszín alatti vizek mozgását és nehezíti a későbbiekben a közműmunkákat is. Rövid ideig üdvözítő megoldásnak tekintették a duzzadó pernyebetont, ami azonban tízszeresen szilárdabb a pécsi termett talajnál. Más próbálkozások után a közönséges sovány cementhabarcs — a H 6- os minőségű vakolóhabarcs — minősült, ennek szilárdsága kb. azonos a meszes kötőanyagú pannon homokéval, s 1979 óta csak ezt alkalmazzák. A megerősítéseknél az uralkodó módszer a bányaidomkö- ves és a téglafalazás. Az alábbi erős, de nem esztétikus, az utóbbi viszont fizikai tulajdonságaiban a legkedvezőbb és a legszebb is, ami döntő szempont a későbbi fel- használást illetően (I. a Bar- bakán-pincét és a Bástya-sörözőt). Ezekután lássunk néhány számot! A pinceprogram keretében összesen 1255 pincével kellett számolni. 1985 végéig ebből 1122-ben végzik el a kitűzött feladatot, maradt tehát a továbbiakban még 133 pince. A már említett összesből 1098 a megszüntetendő és 157 a megerősítendő. Az 1098-ból szép csendben elaludt. Ugyanúgy csend van a Hunyadi út 2. (a Boldogság Háza) alatti kétszintes pince körül is. A volt Lánc utca egyik korábban megerősített pincéje viszont a most épülő garzonházak klubja lesz . . . Egyébként a hasznosított pincéknek a 85 százalékában gombatermesztés folyik. No és mi a haszna a városnak a hasznosításból? A sok-tízmilliós befektetés ellentételeként évente kb. 100 ezer forint jött vissza bérleti díjként, ami az eddigi tarifa szerint négyzetméterenként is nagyon is jelképes 1 forint volt. Nem hagyhatjuk viszont emlí- tetlenül, hogy Pécs néhány fontos közművelődési intézménnyel gazdagodott a pincéi révén: a Széchenyi téren a Pécsi Galéria, a Vasarely-képtár alatt a Bányászati Múzeum, a Munkácsy Mihály utcában az ak- várium-terrárium. A sort kiegészíthetné az elefántos tömb és a Széchenyi tér alatti — részben már közmüfolyosóként hasznosított — pincerendszer egy részében berendezett pincetörténeti múzeum, amelyről évekkel ezelőtt már szó volt, de újabban mintha erről is megfeledkeztek volna. A pécsi pincékkel kapcsolatban jelentős közmű- és útfejlesztések is történtek. Ezeket következő írásunkban tekintjük át. Hársfai István
