Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-30 / 328. szám

Űj utakon Folyékony műtrágyát használnak Újpetrén Költségtakarékos KSZE-ÁFOR Kiaknázni a lehetősegeket! Bikái eladja a half eldolgozol A vállalati tanács döntésének értelme: a gazdaság megszabadul az adósságtól és a kamatterhektől Csurranhat, cseppenhet az eredményes ágazatoknak együttműködés Az újpetrei termelőszövetke­zetben saját tervezésben és kivitelezésben kidolgozták a folyékony műtrágya alkalma­zásának technológiáját. Mind össze 275 000 forintot költött a termelőszövetkezet a tároló és a szivattyúk beállítására, amelyekkel három hét alatt el is készült. Idén 343 hektár őszi repcét, 196 hektár árpát és 250 hektár őszi búzát tápláltak Nitrosol- lal, folyékony műtrágyával, amelyből kétszáz tonnát hasz­náltak fel. Jövőre hatszor ennyit, 1240 tonnát szórnak ki a növényekre. A folyékony műtrágya al­kalmazását a KSZE és az Áfor együttműködésével ol­dották meg. A Nitrokémia ter­mékét az Áfor tartálykocsi­jai szállították Újpetrére, a termelőszövetkezet ötven köb­méteres tartályát töltötték fel s innen egy Kertitox Góliát permetezőgéppel vitték ki a földekre. A permetezőgé­pek átalakítása szintén rend­kívül egyszerű, a szórófejeket a KSZE egységcsomagban ad­ja át a termelőszövetkezetnek, egyébként kereskedelmi forga­lomban is kapható. A lényege a szórófej anyaga, amely szénacélból, kerámiából vagy műanyagból készül. Jövőre még egy tartályt telepítenek a rendszerhez, mert a tapasz­talatuk az, hogy nyolc—tíz napra elegendő készlet kell a jól ütemezhető tápanyagellá­táshoz, így biztosítható a szállító s—fogadás—kiszórás összehangolt szervezése. Ami a folyékony műtrágya mellett szól, s ez már tapasz­talat Újpetrén: a KSZE—Áfor kooperációban tulajdonképpen zárt láncon keresztül jut a Nitrosol a gyártól a földekre, és a szállítás jóval költség­kímélőbb így. Az Áfor pedig tud alkalmazkodni a szövetke­zet igényeihez, hiszen éppen ár végétől, március elejé­től októberig van sza­bad szállítókapacitása. Pé- szabad szállítókapacitása. Pé­csett már idén egy 1300 köb­méteres tartály is rendelke­zésre áll az Áfor telepén a mezőgazdaság céljaira. Innen természetesen a szövetkezetek saját kocsijaikkal is szállíthat­nak. A költségek számításakoi kedvező tapasztalat az is, hogy a permetezőgépek fo­lyamatos üzemeltetésével, és a kevesebb munkaerő alkal­mazásával szintén forintokat takaríthatnak meg. Jövőre mindenképpen szebb határképre számítanak az egyenletes tápanyagkiszórás hatására, s az sem mellékes, hogy a vegetáció bármely idő­szakában beavatkozhatnak. Tavasszal az első fejtrágyázást szintén a Nitrosollal végzik. S ami szintén fontos, hogy ke­vésbé szennyezik a környeze­tüket, a területeik élővizeibe nem jut a nitrogén műtrágya. A tervek szerint jövőre több baranyai termelőszövetkezet követi az újpetreieket, Bogád- mindszenten, Kovácshidán és a Pécsi Állami Gazdaságban alkalmazzák a folyékony nit­rogénműtrágyát. Gáldonyi M. Nemrégiben írtunk a Bikali Állami Gazdaság vállalati ta­nácsáról, s arról, hogy felelős­ségteljes döntések előtt állnak. A korábban sikeres gazdaság ugyanis veszteségessé vált. Áp­rilisban pénzügyi rendezési el­járás kezdődött a gazdaság­ban, amely azonban még máig sem zárult le: a MÉM—PM- banki vizsgálat vezetői október­ben jelentették be a gazdaság vezetőinek, hogy csak akkor zárhatják le a rendezési eljá­rást, ha a Bikali Állami Gaz­daság megszabadul az alsómo- csoládi halfeldolgozó üzemtől, a veszteségek forrásától. Természetes igénye a társa­dalomnak, hogy kielégítő tájé­koztatást kapjon: az eredmé­nyekről éppen úgy, mint a ne­hézségekről. A gazdasági me­chanizmus változásai azonban áttételesen hatnak a tájékoz­tatásban is: az információ nemcsak a közvéléményt tájé­koztatja, hanem forintokban mérhető előnyt, vagy hátrányt jelent. Ha köztudottá válik, hogy egy gazdálkodó közösségnek kényszerűséqből kell megválnia termelőeszközeinek egy részé­től, ez nyilvánvalóan rontja a tárgyalási pozícióit, s javítja azokét, akik érdeklődést mutat­nak annak megvételére. S ez objektív folyamat: nem a tár­gyaló partnerek emberi eré­nyein, vagy hibáin múlik. S eb­be a folyamatba már a tájé­koztatás is beavatkozhat; ha nem is meghatározó módon, de változtathat az arányokon — pozíciókat erősíthet vagy gyen­gíthet. A gazdasági élet reformjának igen lényeges eleme, hogy a munkások ott dolgozzanak, ahol a legnagyobb értéket ké­pesek előállítani, a termelőesz­közöket azok működtessék, akik azt a leghatékonyabban tud­ják tenni. Kívánatossá vált a munkaerő- és termelőeszköz­vándorlás a kisebb hatékonysá­gú helyekről a nagyobbak felé. Ez társadalmi érdek. Bikáira vonatkoztatva sincs ez másként. Az ellentmondás azonban egyrészt abban van, hogy a fiatal vállalati tanács­nak kényszerhelyzetben kell döntést hoznia, olyan következ­mények felszámolására, amelyek okaiba nem volt beleszólása, mert nem létezett vállalati ta­nács, amikor a gazdaság bele­vágott a halfeldolgozó építésé­be, másrészt pedig abban, hogy nem mindegy a gazdaság jövőjét illetően, milyen áron „szabadul meg" az összességé­ben eredményes alaptevékeny­ség hasznát is elvivő halfeldol­gozótól. A november elsején megtar­tott vállalati tanácsülésre írásos anyagot állított össze a gaz­daság igazgatója, amely rész­letesen tartalmazta az 1985. év kalkulált mérlegét — jelentős veszteséggel. Részletesen bemu­tatta az egyes ágazatok hely­zetét, a 28,5 milliós eredményt hozó növénytermesztést, a sze­rényebb hasznot produkáló ál­lattenyésztést, s az ezeket el­vivő veszteségforrásokat. A vál­lalati tanács döntése: az ága­zatok november végére készít­senek részletes tervet, s abban térjenek ki arra, hogy milyen elképzeléseik vannak a terme­lés növelésére, a minőség javí­tására, a termékszerkezetváltás­ra, a piac és az értékesítés helyzetére, a szükséges eszkö­zök beruházására, az üzem- és munkaszervezési változtatások­ra, a személyi feltételekre, s mindezek eredményeként a fej­lesztés várható eredményessé­gére. Röviden arra: mire van szük­sége az ágazatnak a jövőben a termeléshez, s ennek fejében milyen eredményt tudnak pro­dukálni. Az egész gazdaság ér­deke, hogy a szűkös fejlesztési lehetőségeket azon ágazatok kapják, melyek a legnagyobb hasznot képesek ezáltal produ­kálni. S noha az ágazati tervek ki­dolgozására akkor még van idő: a vállalati tanácson felszó­laló ágazatvezetők többsége el­sősorban igényeit jelenti máris be. Az igazgatói intést még ke­vesen veszik figyelembe: arról kevesen szólnak, hogy ezért mit tud produkálni az ágazat. A vita másik tanulsága, hogy a vállalati tanács fizikai mun­kát végző tagjai nem hallatják szavukat: s nemcsak a fejlesz­tési kérdésekben nem, hanem abban sem, hogy a veszteséget okozó halfeldolgozó sorsát mi­képp intézze a tanács. A halfeldolgozó ügyében kétféle álláspont kristályosodik ki. Az egyik, hogy a gazdaság adja el a halfeldolgozót, a má­sik pedig, hogy közös működ­tetéshez keressen a gazdaság partnert, aki tőkéjével mentesíti a gazdaságot a jelenlegi hely­zetben, s közösen tegyék hasz­not hozóvá a feldolgozót. A fel­szólalások nyomán ez utóbbi álláspont erősödik meg, ezért aztán a vállalati tanács kijelöl saját kebeléből egy javaslatte­vő bizottságot, avval a feladat­tal, hogy részletesen elemezze a lehetőségeket és a kínálato­kat, különös tekintettel a közös működtetésre. Eredeti szándékunk ellenére végül is nem tudósítottunk er­ről a vállalati tanácsülésről, ab­ból a meggondolásból: ne se­gítsünk rontani a gazdaság tár­gyalási pozícióját. A két héttel későbbre összehívott vállalati tanács azonban nem mérlegel­hette az alternatívát, nincs má­sik lehetőség: a közös működ­tetésre jelentkező partner tőkét nem fektetne be. Maradt a má­sik lehetőség, ami ugyan nem túl előnyős, de részint azért kell elfogadni, mert nincs másik, részint pedig azért, mert a ren­dezési eljárást addig nem feje­zik be, amíg a halfeldolgozó terhei a gazdaságot nyomják. A halfeldolgozót tehát elad­ja a gazdaság, pedig lett volna szándék annak részbeni meg­tartására, márcsak azért is, hogy az alaptevékenység mel­lett támaszkodhasson majdan egy kiegészítő tevékenységre. De most nem tervezhettek ez­zel hosszú távra. Ami kedvezőtlen ebben a gazdaság részére az az, hogy az eladásból csak néhány év múlva jut beruházható tőkéhez, viszont most megszabadulhat az adósságtól, s annak kamat- terheitől: csurranhat cseppen­het az eredményes ágazatok­nak, melyek eddig nem fejleszt­hettek éppen e terhek miatt. Gúzsbakötve nemigen lehet táncolni: a leglényegesebb kér­désben igazából nem dönthe­tett a vállalati tanács, csak szentesíthette a kényszerhelyze­tet. A közérdeket szolgáló ter­melőeszköz-átcsoportosítás meg­történhet, a Bikali Állami Gaz­daság csak mezőgazdasági te­vékenységet folytat a jövőben. Nehéz, de széppé válható évek előtt áll most a gazdaság: megszabadulva a nagy teher­től, megkezdődhet egy új kor­szak fáradságos megalapozása. Az erre szolgáló elveket a ta­nács jóváhagyta: oda ruházza­nak be, ahol az gyorsan meg­térül; tartsák fenn és kössenek új gazdasági együttműködése­ket, amelyek forrást jelentenek, a piac, a támogatás, a lehető­ségek egyensúlyának megte­remtésével változtassanak a termékszerkezeten . . . Bodó László A Bikali Állami Gazdaság limusin növendékmarhái Befejezés előtt a harkányi reuma-kórház új szárnya. Fotó: Erb János Tornatermek, pillangókádak, szolárium, masszírozok Uj részleggel bővül ca harkányi kórház Átadás még decemberben 7 Amikor november harmadik hetében dr. Keszthelyi Bélával, a harkányi kórház igazgató főorvosával végigjártuk a kór­ház épülőfélben levő új szár­nyát, a látvány kételyeket tá­masztott az emberben: ez bi­zony a szerződés szerinti de­cember 31 -i határidőre nem lesz kész. Az ablakokon üve­gek még nem lévén, a barát­ságtalan, nyirkos levegő nagy huzattal járta keresztül-kasu! a folyosókat, és ugyancsak sok hátralevő, még elvégzendő munka látszott mindenütt. A Baranya Megyei Tanács és az Egészségügyi Miniszté­rium által finanszírozott beru­házás jelentősen emeli majd a harkányi kórház színvonalát. Az új szárnyban csak a járó­beteg-ellátás és a különböző kezelési részlegek kapnak majd helyet. A jelenlegi kö­rülmények között ugyanis már nem tudják megfelelően ki­elégíteni az igényeket. Lesz­nek itt korszerű öltözők, új tornatermek, úgynevezett pil­langókádak — amelyekben a kád alakja miatt hatásosab­ban tudják, a víz alatti kezelé­seket elvégezni —, tangentor, szolárium, masszírozóhelyiségek és mindegyik vizes kezelőhöz egy-egy pihenőszoba tartozik majd. A jelenlegi főépülettel alagút köti majd össze, ame­lyiknek a kiképzésénél arra is gondoltak, hogy tolókocsival is közlekedni lehessen. Mindezekhez korszerű műsze­reket és vízgyógyászati beren­dezéseket vásároltak az NSZK-ból, tízmillió forint ér­tékben, és ezek várhatóan még ebben az évben megér­keznek. A MEDICOR is csak az építési munkák befejezése után tudja a berendezéseit szállítani, a szereléseket meg­kezdeni. Mivel az új részleg­gel már magasabb igényeket is ki tudnak elégíteni, a kór­ház vezetőségének a törekvé­se, hogy külföldieket is be­hozzanak. A hírveréssel azon­ban várni kell addig, amíg bizonytalan, hogy mikor tud­nak nyitni. Kukái Tibor, a Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat fő­mérnöke szerint nincs ’ok az aggodalomra, szerinte decem­ber 31-re befejezik a munkát. A beszélgetésünk előtti napon jártak a helyszínen és akkor oz Országos Szakipari Válla­lat ígéretet tett: megnöveli munkásainak a létszámát. Azt is megígérték, hogy még azon a héten befejezik az ablakok beüvegezését, és ha ez meg­történik, elkezdődhet a fűtés, a fűtőrendszer ugyanis már kész. így a meleg helyiségek­ben tudnak festeni, és a még hátralevő munkákat befejezni. A hidegburkoló _ munkákból mór csak az alagút, a belőle kifutó rámpa és a körbefútó folyosó burkolása hiányzik. Mint megtudtuk, ezt hagyják a legvégére azért, nehogy a műkőburkolat megsérüljön ad­dig. A főmérnök ismételten meg­erősítette: ha a szakipari vál­lalat állja a szavát, december végén megtörténhet a műsza­ki átadás. S. Zs. HÉTVÉGE 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom