Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-26 / 294. szám

November I—6 A Pécsi Balett bemutatója Magyar-szovjet barátsági napok Lvovban A pécsi, baranyai művészeti élet képviselői a testvérvárosban Magyar—szovjet barátsági napokat rendez Baranya me­gye a Szovjetunióban,p Lvov­ban és a Ivovi területen, ame­lyekkel Baranya és Pécs test­vérvárosi, testvérmegyei kap­csolatokat tart. A barátsági napokra politikai és kulturális delegáció utazik. A politikai küldöttség vezetője Horváth Lajos, a Baranya Megyei Ta­nács elnöke, tagjai dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya Me­gyei Bizottságának titkára és Piti Zoltán, a Pécs Városi Ta­nács elnöke. A kulturális de­legáció vezetője Fischer lános, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, tagjai: Mezei József, a megyei párt- bizottság propaganda- és mű­velődési osztályának munka­társa, Tüskés Tibor író, Vár- konyi György, a Janus Pannonius Múzeum igaz­gatóhelyettese, Molnár G. Ju­dit, a megyei tanács művelő­dési osztályának főelőadója, Pozsgai Miklós, a Baranya Me­gyei Moziüzemi Vállalat igaz­gatója és Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazga­tója. A kulturális küldöttség tag­jai lesznek a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagjai, a Mecsek Fúvósötös, a KISZÖV táncegyüttese, a moziüzemi vállalat két munkatársa, vala­mint a Dunántúli Napló és a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiójának egy-egy munka­társa és a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának négy­tagú forgatócsoportja is. A négynapos programban sor kerül politikai nagygyűlés­re, nyitó és záró gálaestre a Ivovi operaházban. A Nemzeti Színház bemutatja A bajadér című Kálmán-operettet, a KISZÖV pedig hazánk, tájegy­ségünk legszebb táncaiból ad válogatást. Magyar filmnapok, magyar könyvkiállítás, fotókiál­lítás és a Zsolnay-porcelánok bemutatója lesz, több koncer­tet ad a Mecsek Fúvósötös, és tudományos tanácskozásokat is tartanak. A nagy jelentőségű politikai és kulturális esemény előtt rö­vid nyilatkozatra kértük a kul­turális küldöttség vezetőjét, Fischer Jánost. — A műsorban nem szere­pel, nem is szerepelhet min­den művészeti, kulturális érté­künk, nem törekedhettünk tel­jességre. Válogatásunk csak egy része annak a produktum­nak, amellyel megyénk, hazánk határain túl is bemutatkoztunk már. Ilyen népeis kulturális de­legáció utazására másodszor kerül sor a két város, a két megye között: 1982-ben a szovjet kultúra képviselőit kö­szönthettük megyénkben, mi most ezt viszonozzuk. A gaz­dag program bizonyítja egyéb­ként hoqy 23 éves baráti kap­csolataink egyre erősödnek. Pártközi kapcsolatokként jöt­tek létre ezek, s mind a mai napig megtartva az alapvető jelleget, bővültek az ipari, tu­dományos stb. kapcsolatok mellett a kulturális értékek cseréjével: a művészeti pro­dukciók az évenkénti cserék révén ezt szolgálják, ezt erősi­tiik ma is. Külön jelentős elő­nye a rendezvénysorozatnak, hogy a szakemberek találkozói révén kölcsönösen betekintést nyerhetünk az alkotó munka hétköznapjaiba is. A vendégszereplő együtte­sek házatájáról Szegvári Menyhért, a PNSZ főrendező­je és a két gálaest, A bajadér rendezője mondta a vendég­szereplő produkcióról. — Szovjet barátaink kérték, hogy operettel menjünk. Ez kézenfekvő, részben azért, mert az operaházban nincs tol­mácsberendezés, ezért prózai darab „nehezebben élne meg", részben, mert a magyar operett, nevezetesen Kálmán Imre, nagyon népszerű a Szov­jetunióban. Izgatottak vagyunk, hiszen az operaház közönsége előtt színvonalasan kell éne­kelnünk. Számos ötlettel se­gítjük a produkció jobb meg­értését, így pl. a történetben bizonyos kulcsmondatokat a szereplők oroszul mondanak el. Mindkét előadáson Sipeki Tibor énekli Radjami herceget, Odette-t Bukszát Márta, Fü- löp: N. Szabó Sándor, Napo­leon: Matoricz József, Mariet­ta: Füsti Molnár Éva. Az egész pécsi, baranyai delegáció 160 tagú a színházi stáb 101 tagú. A díszleteket külön kamionnal szállítjuk Lvovba. — A nyitó gálán Erkel Hu­nyadi László című operájából, Kodály Háry János című dal­játékából, Csajkovszkij Anye­ginjéből hangzanak el részle­tek oroszul, 'illetve magyarul. A KISZÖV és a fúvósötös fel­lépése mellett egy-egy Petőfi-, Ady-, József Attila- és Csorba Győző-vers hangzik el orosz fordításban. A. záró esten Áb- rahám-operettekből lesznek részletek és a fúvósötös két Muszorgszkij-művet játszik, a KISZÖV táncosait ismét láthat­juk. A Mecsek Fúvósötös tagjai a Pécsi Szimfonikusok tagja­ként ezekben a napokban a Német Szövetségi Köztársaság­ban vendégszerepeinek, ezért őket nem tudtuk megkérdezni a készülődésről. Műsorukról annyit: a magyar zene nép­szerűsítésére szeretnék fel­használni a Ivovi koncertet, ezért főleg klasszikus és mai magyar szerzők műveiből ját­szónak majd. A KISZÖV Néptáncegyüttes szorgalmasan próbált a héten a Megye utcai székházban. Szabó Sándor művészeti veze­tő a következőket mondta a készülődésről. — Együttesünk Kütahiya, Szliven után a harmadik test­vérvárosban szerepel az idén. Programunkat úgy állítottuk össze, hogy a magyar nyelvte­rület legszebb táncai legyenek képviselve benne: lényegében a tavaszi pécsi nemzeti színhá­zi műsorunkkal szerepelünk Lvovban, Cservonográdban és Truszkovecben. Ez utóbbi két városban két órát adunk, a záró estén jó negyven percet. Székelyföldi, nyírségi, mező­ségi, dunamenti, dél-alföldi, bácskai táncokat láthat tő­lünk a szovjet közönség. Har­minchat táncois, négy zenész utazik tőlünk', ez mintegy száz- nyolcvan viselet ruhát jelent: ezt is a kamion szállítja majd a vendéglátó várasba. Buon giorno, signore! Október 5-én tartotta a Pé­csi Balett Krámer György két egyfelvonásos koreográfiájá­nak „hazai” bemutatóját. (A balettek a budapesti közönség előtt már a tavasszal színre kerültek.) A pályáját a Győri Balett együttesében kezdő Krá­mer nem először próbálkozott koreográfálással. Már az inté­zeti tanulóéveket záró opera­házi vizsgakoncerten bemuta­tott saját készítésű balettet, és Győrben is folytatta az alkotói kísérletezést. A pécsi együttes számára készített művek közül az elsőt, az Ellopott legyezőt Fábri Pé­ter japán hangulatú meséje ihlette. Témája egy japán főúr és a titokzatos Felhőlány sze­relme. A palotájában udvar­dulatokkal, keleties gesztusok­kal keveredik. Ez utóbbiak leg­inkább a harcosok és a démo­nok táncát színezték, míg a sze­relmi kettősökben legfeljebb jel­zés szinten jelent meg valamifé­le couleur locale. Ugyanakkor ezek a duettek! a koreográfia legszebben megoldott ré­szei. A harcosok és a démo­nok jelenetei kissé „egykapta- fára” készültek, a komédiások groteszk, maszkos táncepizód­ja pedig dramaturgiailag tel­jesen funkciótlannak tűnt. Kü­lönösen azzal a színpadi el­rendezéssel, hogy az előtérben, a főúrnak háttal táncoltak, no­ha az ő szórakoztatására ér­keztek. A táncosok közül Lovas Pál igyekezett minél több színnel megrajzolni a japán főúralak­iás székeken ülő, vitatkozó tu­dósok olaszos, középkori mi­liőt idéznek. A magába mélye- dő Dante képzeletében meg­jelenik a szép Beatrice. Sze­relmi kettősük őszinte szenve­délyről tanúskodik. A követke­ző látomásban Dantét a fúriák próbálják hatalmukba keríteni, akik egyben belső vívódásai­nak kivevítői is lehetnek. Ez­után Vergilius lép elő a kép­zelet ösvényén, római módra köszöntve a költőt. Utazásra hívja a holtak birodalmába, és ezzel egyben a megismerés le­hetőségét kínálja neki. Az utol­só látomásban a holtak a Dies irae dallamára haláltáncba ragadják Dantét, a kompozíció végül a költő és kedvese min­dent legyőző szerelmi egyesü­lésével zárul. Krámer balettjének legtalá­lóbb ötlete a díszlet, a hatal­mas, kör alakú asztal. A kör Fotó: Cseri László Sólymos Pál és Móricz Éva tartásával élő főúr előtt hirte­len különös lány jelenik meg. Vágyat ébresztő táncot lejt, amellyel rabul ejti a főúr szí­vét, ám a szerelmi beteljesü­lés után összecsukja legyező­jét és tovatűnik. Valóság volt, vagy csak a képzelet játéka? Az udvar népe, narancs ruhás lányok, vörösbe öltözött har­cosok, komédiások hiába ke­resik gondolataiba mélyedt uruk kedvét. Talán éppen a lányra emlékezik, amikor újra elétűnik a látomás. A Felhő­lány ismét szerelemre hívja a férfit, aki azonban most már szeretné maga mellett tartani. Elveszi tőle titokzatos legyező­jét és ezzel, mintha éltető ere­jét vesztette volna el, a lány összecsuklik. A főúr szerelmé­vel próbálja életre kelteni, de ő csak szabadságát kéri. A férfi beletörődik és útjára en­gedi . .. Krámer stilizált koreográfiát készített, amelyben a neoklasz- szikus táncnyelv japános moz­ját. A Felhőlány szerepét, amely eredetileg Zarnóczai Gi­zella számára készült, a buda­pesti operaház fiatal táncos­nője, a kimondottan klasszikus vonalú és technikájú Móricz Éva táncolta precízen, -szépen, de talán kissé hűvösen. Rajtuk kívül a harci démont alakító Körmendy László teljesítménye érdemel még említést. Természetesen Krámer nem tradicionális japán színpadi játékot kívánt készíteni, de így, stilizálton is markánsabb, egyénibb, következetesebb stí­lusvonal kijelölése jobban se­gítette volna a téma kiakná­zását. . A Buon giorno, signore! cí­mű balett születését Dante Is­teni Színjátéka és Berlioz Fan­tasztikus szimfóniájának há­rom tétele (III., IV., V.) inspi­rálta. A mű látomásos képek laza füzére. Akárcsak előbb, most is a nézőtérről érkeznek a szereplők a színpadra. A vi­dáman nevetgélő hölgyek, a kerek asztal körül magas tám­forma különleges szimbolikus jelentéssel bír az Isteni Szín­játékban. (Tudjuk, Dante mű­vében körökkel ábrázolta a pokol bugyrait, de a paradi­csom szféráit is.) Ugyanakkor, a táncok ezen az emelt „po­rondon” zajlanak, mintegy a költői képzelet színpadán. Kár, hogy a koreográfiái megoldá­sok erőtlenek, és különösen az utolsó részben teljesen nélkülö­zik az egyéni alkotói találé­konyságot. A haláltánc-kép mind lépésanyagában, mind a térelrendezést tekintve szinte már zavaróan „markói”. Na­gyobb hatása lehetett volna az egyéniség erejének. • Sólymos Pál technikai és szí­nészi szempontból egyaránt kitűnően formálta Dantét, Mó­ricz Éva üde, törékeny Beatri- cét alakított, de a többiek munkáját is dicséret illeti, akárcsak az asszisztensek, Vég­vári Zsuzsa és Hajzer Gábor közreműködését. Major Rita Két holland népmese Pécs az éremművészetben Két helytörténeti kiállítás A Sátán füstje — fejezetek a dohányzás történetéből A két hazug Két ember, akik folyton ha- zudoztak, elment sétálni. Egy idő múlva látják, hogy a kö­zeli falu templomtornya föltű-' nik a fák mögött. — Nézd csak — szólt az egyik —, egy szúnyog ül a templomtorony tetején. — Igen — felelte a másik, aki semmiben sem akart a tár­sa mögött elmaradni —, és csak egy szeme van. Tolvaj a terítő alatt Egy napon valaki ellopta az asztalra kitett pénzt. Miután a házban nem járt senki ide­8. HÉTVÉGE gén, valakinek a háziak közül kellett lennie’. A gazda tudni akarta, hogy ki. De se a felesége, se a gye­reke, se a cseléd, se a cse­lédlány nem tudott róla. Elment hát a tanítóhoz,, aki mindig tudott tanácsot adni.; A tanító egy ősz szokállú öreg­ember volt. Ö már sok köny­vet elolvasott, és sok mindent megélt. Az iskolamester elment a gazdával. Nem kérdezett sem­mit, hanem azt mondta: — Menjünk be a szobába. Ott állt egy asztal térítővel .leterítve. — Most mindnyájunknak a terítő alá kell dugnunk a fe­jünket —• mondta a tanító. íMegtörtént. Egy pillanat múlva súgva megkérdezte: — Mindenki alatta van? — Igen ■— kiáltották mind­nyájan. — A tolvaj is alatta van? — Igen — kiáltotta a cse­léd. Két időszaki kiállítást rende­zett a múzeumi hónap kereté­ben a'Janus Pannonius Mú­zeum helytörténeti osztálya: A Sátán füstje című a dohány­zás történetébe enged bepil­lantást, a másik kiállítás az éremművészet pécsi vonatkozá­sait mutatja be. Első rendezvé­nyei ezek annak a sorozatnak, amit a Pécsi Városlörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum ter­vez a pécsi és baranyai gyűj­tők bevonásával. Sok információt hordoz mind­két kiállítás és sok érdekes lát­nivalót kínál az érdeklődők­nek. Több mint egy évszázadot ölel fel Pécs város numizmati­kai anyaga, amely legnagyobb részt három gyűjtő, Hágen Jó­zsef, Rayman János és dr. Sülé Tamás kollekciójából, továbbá a múzeum birtokából került most a nyilvánosság elé. Ők voltak a kiállítás rendezői, s ők készítették az egyes darabok között eligazító katalógust is. Ebben a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének Baranya Megyei Szervezete egy kérést is köz­zétesz: szeretnék kiteljesíteni a pécsi érmek, plakettek, jelvé­nyek sorát, hiszen a múzeum­ban bemutatott kollekció nem tartalmazza valamennyi pécsi vonatkozású érmet. Amit a tárlóikban láthatunk, felidézi Pécs gazdasági, társa­dalmi, kulturális és sportéle­tének sok-sok eseményét a múlt század negyvenes éveitől napjainkig. Az iskolák, a pé­csi vásárok, a zenei élet, a bá­nyászat, a sporttevékenység jelvényeit, emlékérmeit és a nagytekintélyű pécsi gyógyá­szattal, az itt élt orvosokkal kapcsolatos plaketteket. Igen magas színvonalon elkészített művészi alkotásoktól kezdve a kevésbé igényes megoldásokig — mindenesetre informatívon, tájékoztató jelleggel, sok he­lyi érdekességgel. A dohányzás történetét be­mutató tárlókban is sok a ma­gángyűjtőktől érkezett' tárgy: Horváth ). Gyula ibafai plébá­nos adta ide gyűjteménye leg­szebb darabjait, a szigetvári Krifaton Kálmán, a pécsi Káló- czi Attila, Madas József, továb­bá dr. Levárdy Ferenc, aki a dohányzás történetével foglal­kozó, még megjelenés előtt álló könyve kéziratát is a kiállítást rendező muzeológus, Gál Éva rendelkezésére bocsátotta. Eh­hez a helytörténeti kiállításhoz is készült katalógus, a múzeum és a Pécsi Dohánygyár közös kiadványa. Amit itt láthatunk, elsősorban kultúr- és ipartör­ténet Amerika felfedezésétől a Ijét háború közti időkig. Hogy a múzeumtól mennyire távol áll „A Sátán füstjének", a do­hányzás káros szenvedélyének reklámozása, az is bizonyítja, hogy a ma forgalomban levő dohányáruk teljességgel hiá­nyoznak a kiállításról. Látható viszont számos metsíet a do­hánytermelésről, dohánygyár­tásról, a füstölési szokásokról. Ezen kívül sok szemet gyönyör­ködtető szép tárgy, cserép- és porcelánpipák, tajtékpipák, csinos kis tokok, cigarettatár­cák, dohányzacskók — e ma­kacs szenvedély tárgyi emlékei. G. O. Székelyföldi táncok. A felvétel a nyáron készült a Tettyén. (Horváth Dezső felvétele) Krámer György egyfelvonásosai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom