Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-19 / 287. szám
Délidőben a Riha-tavon A Riha-tó, itt a Mohácsisziget elején — persze nézőpont kérdése, hol van eleje egy szigetnek szóval vagy négy-öt kilométer hosszan, enyhe kiflialakban nyúlik el szép nádassal övezve, sajnos egyre apadó vizével. Elcsendesedett a környék. A vándormadarak zöme már útrokelt, néhány gém, bakcsó, kiskócsag fürdik még a bágyadt napfényben, és persze az a nyojc-tiz hattyú, amelyek néhány éve idekeveredtek átvészelve az idei kemény telet. Úgy ültek a jégen, mintha lefagytak volna. A tó két hivatásos halásza, Farkas Pál és Bíró Attila mindjárt mentőakcióhoz fogott, a ladik végéről kihajolva tördelték a jeget, s ahogy közeledlek a hattyúk felé, a madarak odébb „tapsikoltak” ragaszkodva a tisztes távolsághoz. Annakidején az öreg hattyúpár frigyéből hét ifjú utód származott. Ezek is már szépen repülnek. Egyszer megjelent egy magányos hattyú, igyekezett barátságot kötni velük, de emezek felborzolt tollazattal elüldözték. Az öreg him hattyút valahol számontartják, mert felgyűrűzve tévedt ide négy esztendeje. A halászok a gyűrűn fellelhető jeleket közölték is egy ornitológussal, de senki nem kíváncsi rájuk, a Riha befogadta „őket”. Néhány éve még egy kimustrált öreg úutóbusz bakokra fektetve szolgált pihenőül a halászoknak a vízparton. Zsúfolt volt kötelekkel, hálókkal, gumicsizmákkal. Vadabb esőzések idején beázott, a karosszéria dupla fala közöt egerek hancúroz- tak. Most egy egyelőre romosnak tűnő, de mégis téglából épült, több helyiségből álló ház a „tanya” a komp kikötőjétől befele, a szigetet átszelő bajai út baloldalán. A nagyobbik szobában két vaságy, takarókkal, dobkályhával, asztallal, paddal, rozzant székekkel. És persze hálók, varsák, egyéb halászszerszámok lógnak a meny- nyezetről, a falakon külföldi színes lapkivágások télpucér világszépségek fotóival. Az evőeszközöknek, fűszereknek összeszögelt falipolcon felirat figyelmeztet: „A cigarettacsikket ne szórd szét, dobd a kályha alá!” Miből áll a tó halállománya? - Törpeharcsa, ponty, kárász, ezüstkárásí, sárgakárász (cigányhal), aztán csuka, amúr, akadt eltévedt angolna is, de „továbbszöktek" o csatornán, és kevés a harcsa. Kevés? Tavaly a hármas tavon már felnőttek szép ötvende- kásra. de a télen lefagytak. Nemcsak a harcsa, más fajta is. Különben itt csak a vadhal szaporodik, de a ponty már szinte soha. Lerakja az ikráit, aztán otthagyja oz utódokat és elpusztulnak. Legutóbb kétmillió pontytvadé- kot telepítettünk a tóba, most már szépen látni a „ponty formájukat", jó takarmányozással jövőre elérhetnék a nyolcvandekás, kilós súlyt. — Mennyi hal pusztult el a télen? Rengeteg. Itt a fénykép — mondja Farkas Pál, és egy amatőr felvételen látni, amint másodmagával villázza az élettelen halakat a ladikba, hogy aztán elássák őket. Fenékig lefagyott a tó? Nem tud az lefagyni, de nem kaptak oxigént és lefulladtak. És itt a lékelés nem segít. Az a baj, hogy alacsony a vízszint és nincs el- folyása. A Dunánál lévő szivattyúk elviszik a talajvizet is és megszűnik o kiegyenlítődés. Fiatal technikus hallgatja a beszélgetésünket. Ö nem a Mohácsi Dunavölgye Tsz. dolgozója a tó a tsz kezelésében van , hanem egy vízügyi vállalatot képvisel kis- létszámú brigádjával. Ök dolgoznak a tsz megrendelésére a Moszter nevű kotrógéppel. Nem sok sikerrel. A kotróval egy óra alatt mindössze négy köbméter szárazanyagot szedünk ki, holott tizenhat köbméterre lennénk képesek, akkor kifizetődő. Egy órai munkáért kapunk a tsz-től harminc forintot, a gép üzemeltetése meg kilencszázba kerül. Tiszta ráfizetés! — De a tavat mégiscsak meg kéne menteni vetem közbe. — De kinek a zsebére?! A Moszter ideális teljesítménye: napi 50 méter előrehaladással 12 méter szélességben szedné ki a tófenékről a réteget és csőrendszeren át a parttól számítva 1200 méterig viszi el az anyagot. De az „anyag" olvan híg, hogy amikor a víz visszaszivárog a tóba, a kiszűrt réteg alig egynegyedére szikkad. S a tsz ezután fizet, ami a parton marad. — Tulajdonképpen milyen rétegről van szó? Ezt is elmagyarázzák: a Riha-tó tele van hínárral, s egyéb aljnövényzettel. Ez őszszel elfekszik a meder fenekére és egy réteget képez. Következő évben ismét egy réteg lerakódik és ez ismétlődik. A nádtorzs pedig eldugaszolja a kotró szívóberendezését, minduntalan le kell állni a géppel, hogy megtisztítsák. Ma már az átlag vízszintje a tónak alig több egy méternél. És milyen vastag az a réteg, amitől a tavat meg kellene szabadítani? Mósfél-két méter. . . A valóság persze bonyolultabb annál, ahogy első hallásra próbáltam följegyezni, összefüggésben van itt minden: a Duno szivattyúrendszere, a sziget talajvízszintje, a tó átfolyása, aztán a sziget kultúrterü- ietén éppen most végzendő talajjavítás és persze maga a természet, amely a télen — legalábbis a Riha tórendszernél — fagyhalállal pusztított. Erről folyik itt a vita délidőben, a halászok tanyáján: nézetek, vélemények csapnak össze, persze jószándékkal a környék megmentése érdekében. Izzik a levegő a szobában és akkor az ablakon bekiált egy autós ember: — Helló! Van itt valaki? Kérem szépen, lehet halat kapni?! Na még csak ez hiányzott. A halászok a tóra fordítandó 10-15 milliókkal dobálóznak, és ezektől a halászoktól megkérdezi valaki: „Lehet-e két kiló halat kapni? . . Rab Ferenc Tessék eljátszani! Mit tesz a nyelvtanár ha egy órán úgymond „élő" szituációkat szeretne eljátszatni hallgatóival? Vegyünk egy példát a most megjelent könyvből, az „Andy’s Cafe”-esetet, amely ezúttal nem a kávéhózat, hanem Andy autóscsárdáját jelenti. A négy megadott különböző helyzet egyike: egy autóstopos diák betér az útmenti csárdába, hogy egyen valamit és találjon valakit, aki majd továbbviszi. A stopos nagyon udvarias, ám ruházata tipikus diákviselet, ami nem nyeri meg mindenkinek a tetszését, íme az alaphelyzet, amivel most mór nyelvileg kell megbirkózniuk a diákoknak. — A különböző szituációkról különböző módon lehet egy nyelvórán beszélgetni — mondja Andrew C. Rouse, a JPTE Tanárképző Kara angol tanszékének tanára, akinek a közelmúltban jelent meg „De It Yourself!”, azaz Csináld magad! címmel egy angol tanári kézikönyve. — Lehet úgy is, hogy két diák egymás mellett ülve megpróbál mereven beszélgetni a témáról. De lehet máshogy is, úgynevezett drámai gyakorlatokkal, s könyvemmel ehhez szerettem volna segítséget nyújtani. E drama- tikus módszernek lényege, hogy a különböző szituációkat el kell játszatni a nyelvtanulókkal. Az eljátszásnak pedig több haszna van. — Éspedig? — Először is így többen vesznek részt egy-egy helyzet megjelenítésében; mindenkire minimum 10—15 perc beszédlehetőség jut. Az eljátszásban nagyon fontos a tér szerepe: ha mozognak, valóban természetesnek, „igazinak" veszik a helyzetet; a térhasználat oldja a nyelvi gátlásokat is, s nem utolsósorban a mozgás, a gesztusok igen sokat segítenek az intonálósban. — Maga az egész könyv egy módszer, rengeteg szituációötlettel. Gondolom, tanítási gyakorlata során merült lel, hogy mindazt, amit kipróbált a hallgatókkal, egy könyvben kellene összegezni. — Igen; a leendő angoltanároknak én tartom, s én is állítottam össze ezt az úgynevezett „Drama-kurzust”, s a Nevelési Központ hasonló munkájában is részt vettem. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy o második világháború után Angliában kialakult az improvizációs, szituációs oktatás — majdnem minden iskolában van egy drama-tanár ez a módszer ott egyébként nem korlátozódik az idegen nyelvek oktatására. Én 1979 óta élek Magyarországon, azóta ilyen típusú nyelvkönyvet mindössze kettőt láttam az idegennyelvű könyvesboltokban, azóta már ezek sem kaphatók. De ha van is, miért kellene kétszáz forintért megvenni, amit nem is engedhet meg magának mindenki?! Ezért felajánlottam a Tankönyvkiadónak, hogy írok egy ilyen tanári kézikönyvet. Ehhez most bárki hozzájuthat, mindössze harminc forintért; a Tankönyvkiadó az utóbbi években egyébként igen szépen adja ki a különböző kiegészítő nyelvkönyveket. Terveznek egy új sorozatot is, ennek az első kötetét én állítanám össze. Ezek a kötetek csak eredeti irodalmi szövegeket tartalmaznának, különböző nyelvi szinten álló tanulóknak. Andrew C. Rouse könyvéről még csak annyit: 9000 példányban jelent meg, s minden angolt tanító tanárnak ajánljuk. Dücsö Csilla A POTE rektora Dr. Bauer Miklós 1985. július 1 -töl három évre dr. Bauer Miklóst bízták meg a POTE rektori teendőinek ellátásával. Az új rektor a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezte tanulmányait. Évekig dolgozott a POTE Fül-orr-gége Klinikáján, amelynek 1974 óta igazgatója. Rektor úr, tanévnyitó beszédében ön azt mondotta: ,,Úgy gondolom, nem megalapozatlan az az óvatos optimizmus, mellyel egyetemünk jövőjét szemlélem." Engedjen meg egy szubjektív megjegyzést: bízva abban, hogy mielőbb elkészülhet az új klinikai tömb — nem megfelelő ütemben foglalkoztak a klinikák rekonstrukciójával, Így azok állapota jelenleg rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Ennek ellenére tartja optimizmusát? — A közelmúltban volt itt az egészségügyi miniszter. Medve László elvtárs minden általunk korábban kidolgozott és kért ügyben pozitívan foglalt állást. Elvi döntés született arról, hogy a pécsi 400 ágyas klinikával szembeni rész szakaszosan szanálandó, és a következő 5 éves tervben elkészülhetnek az új klinikai tömb tervei. Ez a tömb az ezredforduló előtt megépülhet. A munkálatokat könnyíti, hogy a 400 ágyas műszaki berendezéseinek többségét annak idején úgy tervezték, hogy még egy hasonló nagyságú épületet el tudjon látni, A klinikai rekonstrukciók közül egyetemünk megítélése szerint — és ezzel a miniszter is egyetértett - a szülészeti és az intenzív klinika helyre- állítása az elsődleges. Ehhez a tervhez kapcsolódna a belvárosi klinikai tömb rendbehozatala. Ez utóbbi a városkép szempontjából is fontos lehet. Itt jegyzem meg, hogy fejlesztési elképzeléseinket valamennyi megyei és városi illetékes szerv támogatja. Szó van egy önálló műveseállo- más létesítéséről is. A miniszter elvtárs helyesli a megyei és az egyetemi intézmények szorosabb együttműködését. Elképzelhető, hogy a közeljövőben lépcsőzetesen kialakítható néhány kihelyezett egyelemi tanszék a Megyei Kórházban. Szóba került az is, hogy fiatal szakembereink részére orvosszállót tervezünk, és szükség van a hallgatói kollégiumok felújítására is. Mindkét kérésünket jóváhagyta a miniszter. A tárgyalt területek közül kiemelem még a bányaegészségügyi ellátásra, a gyógyszerkutatás és a centrális műszerpark továbbfejlesztésére, az ifjúság testnevelésének elősegítésére vonatkozó terveinkkel kapcsolatos miniszteri elvi egyetértést. — Beszédében hangsúlyozottan szólt a követelményekről. — Általában féltjük hallgatóinkat a túlterheléstől: meghatározott óraszámban tanulnak hetente, ugyanakkor új diszciplínák is beépülnek szükségszerűen az oktatásba. A klasszikus tárgyak óraszáma csökken, az alaptantárgyak háttérbe szorulhatnak, ez pedig óhatatlanul a betegségek rangsorolásához vezethet. A diagnosztika alapvető területeit nem szabad elhanyagolnunk. A legfontosabb, hogy a pályakezdő orvos, dolgozzon bármely szőkébb területen is, felismerje a betegséget. Fontos feladatunk, hogy egyenletessé tegyük a vizsgatereket az egyes szemeszterek végén. Ez azért is lényeges, mert nézetem szerint bármely vizsga nemcsak az adott tananyag tudását méri, hanem a feladathoz való hozzáállást is. — Említette, hogy a vezetőképzés az egyetemen folyó munka rejtett dimenziója. Megfellebbezhetetlen tény hogy az egyetem professzorainak többsége 10 éven belül nyugdíjba megy. Ki kell képeznünk egy új gárdát azok közül, akik jelenleg az egyetemen tanulnak és dolgoznak. A vezetőképzés egyik eszköze a külföldi tanulmányutak lehetősége A külföldi tanulmányút ma már elengedhetetlen követelmény, ezért szorgalmazzuk, hogy hallgatóink más országokba is mehessenek szakmai gyakorlatokra. Milyennek Ítéli meg a tudományos utánpótlást? Az a tény, hogy egyetemünkön rendkívül jól képzett, ambiciózus emberek vannak, akik égnek a bizonyításvágytól, feltétlen bizakodással tölt el. Országos jelentőségű tudományos munkát végeznek több elméleti intézetben és klinikán, különböző egységekben, külföldi elismerésekben is részesülnek. Az adott körülmények között minden eszközzel támogatjuk o kutatómunkát. Olvasóink közül is sokan Így vagy úgy találkozhatnak a POTE klinikáin folyó gyógyító munkával, ön mit kíván szorgalmazni ezen a területen? Rendkívül fontos dolog a műszerezettség. Mindent megteszünk, hogy a leglényegesebb, a gyógyító munkához feltétlenül szükséges műszereket megszerezzük, bár anyagi lehetőségeink behatároltak. Ügv gondolom, hogy a klinikáinkon dolgozó szakembereink felkészültsége, lelkesedése átsegít bennünket a jelenlegi helyzeten. Betegeinknek nem szabad észre- venniük, milyen körülmények között dolgozunk. Bozsik László HÉTVÉGE 7. Rócaett ólo angol könyvo
