Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-13 / 282. szám
Közepes vagyok - mondja a szépségkirálynő Majd mindegyik fonyódi lottózó megjátszotta a héten a huszonkettes számot — ha Csillának szerencsét hozott a pécsi elődöntőn és az országos döntőn is ez a szám, akkor bizonyára majd nekik is. Hogy nem jött be, hát remélhetően nem Molnár Csillát fogják okolni: Magyarország szépségkirálynőjét. A cím blickfangosnak igyekszik látszani, ezért idézi a királynőt: „közepes vagyok”. Ha nem lenne gimnáziumi tantárgy a matematika, akkor persze jobb tanulmányi eredményről adhatnánk számot. — Ha Csilla tanulmányi versenyt nyert volna, akkor jobban örülnénk — mondja a fonyódi gimnázium igazgatója —, de igy sem vagyunk szomorúak. Csillát szerény lányként ismertük meg, reméljük, le log érettségizni: össze tudja egyeztetni a tanulást és a király- nőséggel járó sikert, leiadatokat.- Magamat átlagos szépségű lánynak tartom — mondja Molnár Csilla, aki valóban nem látszik most királynőnek. Igaz a Bogiári Állami Gazdaság egyik hatalmas szőlőtóbláján vagyunk, a fonyódi gimnazisták a héten szüretelni voltak - s a lányok, fiúk melegítőt, kezeslábast húztak magukra a csípős reggelen. A gazdaság vezetői is láthatóan büszkék arra, hogy királynő is szüreteli a királynőnek valót, állítják, a traminijük, ha nem is a királyok, de a királynők bora, s a szőlőből készülő italok között maga is királynői rangú. Kis kóstoló valószínűsíti az állítást — bár idén kevés lesz ebből a borkirálynőből. Amiből meg kevés van, annak nő az ázsiója: egy kereskedelmi vállalatunk alig ötvenezres szerződést kínált először Csillának, s mert nem fogadta el elsőre, már százezres nagyságrendű az ajánlat — hiába no egy szépségkirálynő alkalmasint jó befektetés lehet. — Először csak játéknak tekintettem az egész versenyt, ma már egy kicsit félek is. összecsapnak felettem és miattam — hireszte- lik, apám százezrekért vette meg nekem az elsőséget, más úgy viselkedik, mintha ő fedezett volna fel, s magának követel jogokat — mondja Csilla. Hót igen. S úgy látszik, csak azok tudnak szívből örülni a magyar szépségkirálynő sikerének, akik barátai voltak eddig is, s akiknek nem fűződik hozzá anyagi érdekük. B. L. Szocialista kori levéltár Külföld igen, Pest még nem... Megszépült a nagyberki kastély A régi gazda jeles könyvgyűjto voll* Hiúság, asszony a neved A shakespeare-i idézet ezúttal Elizabeth Taylorra vonatkozik, aki évtizedekig ékszerbolond volt. Most nem visel már semmiféle ékszert, csak — kitüntetést. A váltás előtt persze megkapta az Egyesült Államok Jótékonysági Rend-jét, nemrég pedig a francia Művészeti Szolgálati Érdemrendet. (Képünkön: Liz Taylor). John és Mary Tizenhat év után több országban felújítják az 1969-ben készült John és Mary című amerikai filmet, Mia Farrow-val és Dustin Hoffmannal a főszerepben. E miatt a szerelmi történet miatt bomlott fel Mia Farrow és Frank Sinatra 16 hónapos házassága. Bürokrata-rock Némi döbbenetét keltett Bécsben, hogy megszervezik a Rathaus-Rock című rendezvénysorozatot, vagyis rockhangversenyeket tartanak a városháza udvarán. Nem kis célzással a bürokráciára, ezt a címet adták az első koncertnek: „A nyitott ajtók napja”. Karajan-verseny Szeptemberben nyolcadszor rendezték meg Nyu- gat-Borlinben azt a nemzetközi karmesterversenyt, amit anyagilag Herbert von Karajan támogat. Az első díjat nem adták ki. A második díjat megosztva az egyesült államokbeli Rico Sacconi és az észak-koreai II Dzin Kim, a harmadikat a szovjet Giutaresz Rinkevicsinsz nyerte el. Somogy bővelkedik a szebbnél szebb kastélyokban, amelyek közül most a Kaposvár— Dombóvár közti úton fekvő Nagyberki kóstélya kapott méltó feladatot. Kaposvártól 20 kilométerre, a Vigyázócsalád 18. században épült kastélyában nyitották meg nemrég a Somogy Megyei Levéltár szocialista kori osztályát, az utóbbi 40 esztendő irataival. A szép barokk kastély most kívül-belül hófehérre festve ragyog az őszi napfényben. A rekonstrukció során szigetelték a kétszáz éves falakat, s ezzel biztonságossá vált az iratok tárolása. Háromezer folyóméter iratanyagot vettek át eddig megőrzésre. Ezek rendezésén, elhelyezésén dolgozik most is az osztály vezetője, Bognár Tibor segédlevéltáros vezetésével, a hétfős személyzet. A kutatási engedélyt Kaposváron, a megyei levéltár igazgatójától lehet megszerezni. — Az új megyei közgyűjtemény egy faluba is beilleszthető, a falu életét is tükröző, a helytörténet számára is kutatható szocialista kori iratanyagot tartalmazza, amely az egyetemes magyar levéltárügynek is jó szolgáltot tesz — mondja dr. Kanyar József, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója, majd arról beszél, mennyire hiányosan őrződtek meg éppen legújabb kori történelmünk dokumentumai. — A helytelen tárolás vagy éppen a nemtörődömség következtében pusztulnak szocialista kori irataink. A teljes somogyi anyagnak csupán 25 százalékát sikerült Nagyberkibe mentenünk. Nehezíti a kutatást, hogy a háború utáni években rossz volt a papír minősége. Ezért sóik vb-jegyző- könyv vagy tsz-irat nehezebben olvasható, mint a Mária Terézia korabeli urbáriumok. Rontott a helyzeten a sokféle átszervezés, amikor az új gazda kiisróratta az előd paksamétá- it — különösen a tsz-ek esetében. Sokan nem voltak tudatában annak, hogy egy fontos kor dokumentumait tartják kezükben. Olyan dokumentumokat, amelyek más országok kutatói számára is érdekesek - különösen a magyar termelőszövetkezetek esetében. — Mint levéltáros hogyan jelölné meg az állampolgár ezzel kapcsolatos teendőit? — Sokkal nagyobb felelősséget kellene éreznünk saját történelmünk iránt. Az intézmények feladata, hogy megfelelő selejtezés után szükségtelenné vált irataikat adják le a levéltáraknak. A nagyberki kastély dísztér- mében — amelynek freskóit restaurálni fogják — most a környező falvakban 40 éve lezajlott földosztás dokumentumaiból látható érdekes kiállítás. A több mint 40 szobában a tanácsi, a termelőszövetkezeti és az állami gazdasági iratokat rendezik, és gyűjteni fogják más intézmények, gazdasági szervek anyagait is. Jelentős az 1945 előtti korokat is figyelembe vevő agrár- történeti gyűjtemény, a hozzá tartozó értékes térképanyaggal. Nagyberkiben szeretnék majd berendezni a regionális levéltári restaurátorműhelyt is. kép és szöveg: Gállos Orsolya Sablonos történet __ É letveszély a pincében A gyertyaláng ponhos választ ad K. feje zúgni kezdett. Nem értette a dolgot - meséli —, soha semmi baja nem volt, nem dolgozta magát „halálra”, nem rúgott ki a hámból előző nap. Amit eltervezett, azt azonban meg akarta csinálni: tovább tett-vett a pincében. Nem tudja — természetesen — megítélni, mennyi idő múlva tért magához. Valaki azt mondta neki: maga másodszor született. Ha nem jár erre teljesen véletlenül P., maga már halott. K. évek óta műveli szőlőjét. Jó gazda, ért a borokhoz — csak egy valamiről felejtkezett el: a forrásban lévő mustból felszabaduló gázokról. És elfelejtkezett arról az egy szál gyertyáról is, amit ilyenkor meg kell fogni, az apró lángot figyelve menni a pincébe. Mert ha ez az apró láng kialszik, életveszélyes a hordók közé menni. K. esete nem egyedülálló. Sokan már életüket is vesztették az oxigénszegény pincékben. A múlt évben a mohácsi szőlőhegyen ketten.- Vagy egy másik eset, ami ugyan szerencsés véget ért, de jó ok lehet a körültekintésre: lement a gazda a pincéjébe, ellenőrizendő az érlelődő bort, rosszul lett. Lement utána a társa, aki észrevette a bajt, ő is elvesztette az eszméletét. S ott volt egy harmadik ember is, aki maga is majdnem áldozata lett a mustgáznak, ám ereje utolsó maradékaival kihozta társait. Hármas halál körülményeit vizsgálhatta volna a megyei rendőr-főkapitányság, ha néhány perccel tovább tart a mentőakció. A rendőrség? A pincékben ily okból bekövetkezett szomorú tragédiák a rendkívüli halálesetek körébe tartoznak: kötelessége megvizsgálni a rendőrségnek, hogy nincse- nek-e bűncselekményre utaló nyomok, egyáltalán tisztázni azt, hogy mi történt. Persze, a vizsgálatok rendszerint ugyanazzal a végeredménnyel zárulnak: oxigénhiány következtében beállt halál. Az ilyen történeteket — minden évben ismétlődnek - nyugodtan mondhatnánk sablonosnak, mint ahogy azok is, s csak a tragikus vég miatt profán ezt a minősítést használni. Sablonos halál — .nehéz így fogalmazni. Ráadásul olyan halál, amit körültekintéssel meg lehet előzni. Valóban elképesztőnek tűnik, hogy a sző- lészetben-borászatban járatos emberek maradnak halotton a pincékben, akik pedig minden bizonnyal már hallottak is ilyen esetekről. És ezekben a hetekben nagyon sok pincében forr a must. Ha nem gyújtjuk meg a gyertyát, ha nem figyelünk pislákoló lángjára, a hordókban érlelődő vidámság mellett a végzetes tragédiák idén is bekövetkezhetnek. M. A. Hegedűtokban a marsallbot Danubius kvarton-; fenntorto és mecénás a bajai VÍZIG — Danubius kvartett? — kérdez vissza a portás a Zeneakadémián, és hosszú ideig egészen különös arcot vág; ilyet se hallott még ... Tátrai Vilmosnak, a hazai zenei élet egyik kiválóságának neve azonban neki is, másoknak is ismerős: már csak néhány emeletet kell megmásznom, hogy tíz-tizenöt perc múlva — teljesen véletlenül — felfedezzem, megint a földszinti porta előtt, négy fiatal hölgytől körülvéve ... — Hiba lett volna, ha nem vagyok .itt — mondja aztán egy próbateremben Tátrai Vilmos, az együttes tanítója és menedzsere —, mert én méltatlankodhatok, ők viszont még nem. A méltatlankodás oka: itt van egy világszínvonalú kvartett, amelynek egyelőre nincs módja megszólalni, bemutatkozni Budapesten. A bemutatkozás másutt: külföldön már megtörtént: a vonósnégyes nyáron fergeteges sikerrel mutatkozott be az itáliai Assisiben, az ottani zenei fesztiválon. Sajnos, egy kicsit magyar muzsikussorsot is kénytelen vagyok látni abban, hogy az elismertetést először külföldön kell elkezdeni. Fényes jövőt jósolok nekik, és erre megvan minden okom. Hihetetlenül gyorsan valósítanak meg mindent, amit kérek és várok tőlük, játékuk szép, bensőséges és kifejező, széles skálán, minden eszközzel rendelkeznek, stílusérzékük is nagyon jó, bár talán legfőbb értékük a zenéhez elengedhetetlen érzelmi kultúra gazdagsága. Amint elindulnak, azonnal viszik őket mindenfelé, ehhez nekik már „csak" sok-sok munka és fellépési lehetőség kell. S még talán az, hogy megnyerjenek egy vonósnégyes-versenyt legalább. Most épp erre készülnek: Trapaniba mennek, Szicíliába, jövőre pedig Evianba, Franciaországba .. . Négy hölgy egy kvartettben: még Tátrai Vilmos se emlékszik idehaza ilyesmire, pedig ő már negyven-ötven évvel ezelőtt, a világhírű Waldbauer-kvartett- ben is muzsikált. Ennél is igazibb szenzáció, hogy fenntartójuk egy gazdasági szervezet,, a bajai Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság! Az aztán már a helyzet — megintcsak a sajátos körülmények szülte — pikantériája, hogy a bajaiak akár le is telepítették volna a négyes tagjait a Duna-mellék- re, ők azonban — lehet-e bántani őket érte? — a folyóparti metropolist: Budapestet választották. (Ahol egyébként, mint jeleztem, még mindig csak keresik a fellépési lehetőséget ...) Annyit a vízügyi mecenatúra — dr. Szenti János igazgató, dr. Magos János, a volt vállalati jogász — igy is elért, hogy a húsz éve működő kamarazenekart a négy kiváló muzsikushölggyel megerősítette... Vonósnégyes-tagok - főállásban. Húsz-húszegynéhóny évesen ez sem kevés! Frissek, kedvesek, őszinték — az iskola és a fiatalság diákos üdesé- gével — még akkor is, ha köztük az alapító Ribli Ilona — Komlóról ment Bajára — már kétgyerekes anya. A másik alapító, a primárius Tóth ludit lakásgonddal, albérlettel küszködik. Mesterük szerint Bodo- lai Cecilia, a brácsás fejlődött a legtöbbet; a másodhegedűs- de korántsem „másodlagos"- Miklós Adél szülővárosában, Kolozsváron kedvelte meg a kamarazenét, innen került Budapestre. Ha Pesten „hivatalosan" nem is, az országban sokfelé felléptek már — Pécsett is. „Ott, a Kossuth-klubban nagyon rossz első hegedűsük volt" — jegyzi meg a kiváló humorú Mester; Pécsett ugyanis prímjátékkal ő segítette ki a „lányait" . . . Varga J. 4 vasárnapi
