Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-12 / 281. szám
Történelmi és kultúrtörténeti dokumentumok Ohridi hangulat Az óváros régi polgárházai A szerző felvételei Úti emlékek Makedóniából Sztrugában, Nagy László emlékével Ohrid a sokkincsű Jugoszláviának is egyik legragyogóbb gyöngyszeme. A legdélibb köztársaság, Makedónia déli csücskében fekszik ez az ősi városka és a róla elnevezett csodálatos szépségű tó, hegyek között, 600 méter magasan. A tó vize kristálytiszta, meleg és bársonyos, s a legmélyebb pontján 286 métert mérnek. Magyar utazóknak akár Görögország felé menet, akár egy jugoszláviai túra alkalmával melegen ajánlható. Környékén a kempingektől kezdve mindenfajta szállás várja az utazót. * Makedónia nevét hallva eszünkbe jut az ókori történelem kiemelkedő alakja, a világhódító Nagy Sándor. Nos, a mai makedónoktól távol áll, hogy előkelő ősöket keresvén tőle eredeztessék magukat. A Nagy Sándor korabeli Görögországhoz tartozó Makedónia területét és népeit tekintve is eltért a maitól. Ide a szlávok az ő népvándorlásuk idején, a 7. században érkeztek, s nevezték el magukat idővel erről a földről. Ma három ország, Bulgária, Görögország és Jugoszlávia területén élnek azok, akik makedónnak vallják magukat, nyelvük a bolgárhoz áll a legközelebb, s önálló szövetségi köztársaságot Jugoszláviában mondhatnak magukénak. Ohrid a Balkán és a mediterránom régi kereskedővárosainak jellegzetességeit viseli magán. A föléje magasodó hegytetőn Samuil cár várának romjai emlékeztetnek arra a 969 és 1018 közötti időre, amit Makedónia első önálló államiságaként tartanak itt számon. A vár alatt fekszik az óváros szűk utcáival, előreugró emeleti kiképzésű házaival, a parányi udvarokat, teraszokat díszítő rengeteg virággal, és az ősi templomokkal. Köztük az ezeréves Sofia székesegyházzal, amely ma koncertek színhelye, s amelynek freskóit látni kell. Ahol az óváros házai leérnek a domboldalról, kezdődik a csarsija, a több mint ötszáz éven át tartó török világ számtalan emlékével. Parányi üzletek sorakoznak itt, borbélyműhelyek, vargák, paplankészítők, ötvösök kis műhelyei, boltocskák, kávéházak. Dzsámik, minaretek emelkednek a hamisítatlan keleti bazár fölé ... Makedónia lakosságának (1 800 000) mintegy 70 százaléka a szlávok nagy családjához tartozó makedón. Sokan élnek itt albánok az iszlám szigorú törvényei szerint. Asz- szonyaik ma is viselik a bő bugyogót, azaz a dimijét, és ha el is hagyták ezt a viseletét, az európai szabású öltözék is csak arcukat és kezüket hagyja fedetlenül. Meglehetős a török népesség, amely nem különül el ilyen látható módon, jelentős számban élnek itt vlahok, és természetesen szerbek, továbbá görögök, cincárok — szinte kiismerhetetlen, különös, keleties forgatagban. * Ohrid mégis elsősorban a szláv, a makedón kultúra egyik bölcsője. Idén fokozottan ráirányult a figyelem, hiszen a szláv népek ebben az évben emlékeztek meg Metód halálának 1100. évfordulójáról, a szláv írásbeliség megszületéséről. A thesszaloniki testvérpár, Cirill és Metód missziójáról, amellyel a latin, a görög és a héber írás után megalkották a szláv nyelv (nyelvek) hangjait rögzítő első írást, azaz a glagolita ábécét. Ekkor, a 10. században a szláv népek által beszélt nyelvek még nem váltak el annyira egymástól, hogy a szaloniki környéki szlávok nyelvét beszélő (szláv vagy görög ...?) testvérpár ne értette volna meg magát küldetése színhelyén, Moráviában. Innen Rómába menet 867 tavaszától őszéig Kocelj pannóniai fejedelem Balaton környéki udvarában, Baltenski Kostelben időztek és tanítottak — tiszteletükre Zalaváron Cirill—Metód emlékművet avattak fel néhány hete. A német hódító törekvések elűzik Morvaországból Cirill és Metód tanítványait, akik közül egy csoport Preslavban, a bolgár fővárosban telepedik le — itt alakul ki a cirill írás. A másik csoport Kliment és Naum vezetésével Ohridban talál otthonra. Tanítanak, fordítanak és írnak — a hagyomány úgy tartja, hogy Ohrid az első szláv egyetemnek adott ekkor otthont. Nyaranta kissé ma is idehelyeződik a szellemi élet Makedóniában. Amikor a hőmérő higanyszála 40 fok főié emelkedik, Skopje, a főváros amúgyis kibírhatatlan. Művészek, a szellem emberei adnak ilyenkor találkozót egymásnak az enyhet nyújtó ohridi tóparton, nívós koncerteket, szabadtéri előadásokat rendeznek. Idén megnyitották a szláv írásbeliség múzeumát. Hogy a nevezetes nemzetközi költőtalálkozó is itt zajlik, az Ohridi-tó partján, Sztruga városában, ilyen előzmények után érthető is. Nekünk, magyaroknak igazából Nagy László révén ismerős e város neve. Versben bujdosó című költeményéért Nagy László az elsők között kapta meg itt az aranykoszorút. 1966—70 között egy-egy versért adták ezt a rangos nemzetközi díjat. Nagy László mellett például Okudzsavának, Rozsgyesztvenszkijnek. Azóta életművekért ítélik oda a sztru- gai aranykoszorút, amit többek között Pablo Neruda Eugenio, Montale, Leopold Sédar Sen- ghor, Miroslav Krleza vett át Sztrugában, a Crni Drim folyón átívelő Költészet Hídján. A mostani, 24. alkalommal megrendezett sztrugai esték . aranykoszorús költője a legnagyobb görög poéta, Jannisz Ritszosz, akit 100 000 verssorával a modern Homérosznak neveznek, s aki József Attilát is görögre fordította. Idén harminchat ország, köztük hazánk költői (Ágh István és Bella István) voltak ott a sztrugai estéken. Végezetül a feledhetetlen makedón népzenéről kell szólnunk, amely Makedóniától távol is felidézi ezt a földet. Ohridi ablakom alatt hatalmas vendéglői terasz terült el, ahol minden este szólt a zene és minden este táncoltak. Legfőképpen és a legnagyobb odaadással saját népük táncait, a makedón kólót, azaz makedónul az orot. Fiatalok. Az a korosztály, amely nálunk a diszkókat tölti meg. Csendes rezignócióval figyeltük táncukat más nációbeliekkel, és mondtuk, ilyen nálunk már nem létezik. Aztán magunk is beálltunk a körtáncba, hiszen ezt a zenét csupán csak hallgatni kevés. Meghatározó benne a török síp, amit tárogató néven mi is elörököltünk a töröktől. Ez a síp futtatja fel a dallamot, amihez hatalmas, öblöshangú dob adja a monoton, majd hirtelen tempót váltó ritmuskíséretet. A táncban csak a vállmagasságba felemelt kezek, csak az ujjak érintik egymást, a ritmus mégis ott lüktet mind a sok száz táncolóban, akik tekergő, kígyózó sorokkal hálóznak be egy teret — előbb lassú, méltóságteljes, majd szinte már fokozhatatlan szilajságú táncban. Gállos Orsolya ■# ' ■■ P rr r ■ Készülő pécsi tv-produkciók Érdekes produkciók forgatását kezdte, illetve kezdi meg ezekben a hetekben, s az év hátralevő részében a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója. Ezek a tv-filmek az országos műsorprogramban kerülnek a képernyőre. Többségük a dél-dunántúli táj valamilyen sajátos vonását, történelmi emlékét tárja elénk. Hajóra, magyar! Szeptember 21-én, születésének 125. évfordulóján koszo- rúztók meg Nagycenken Széchenyi István sírját. Ezen az ünnepségen kezdte forgatni Kovács Sándor Hajóra, magyart c. dokumentumfilmjét a balatoni hajózás történetéről és „A legnagyobb magyar" szerepéről ebben. A film korabeli metszetek, dokumentumok, egykori beszámolók, irodalmi emlékek segítségével villantja fel Széchenyi és Kossuth törekvéseit, küzdelmeit a balatoni hajózás megteremtése ügyében; a Kisfaludy gőzös első útját; a szépen fölívelő, majd szárnyszegetten aláhulló nemzeti ügy — a Balaton fejlesztése - képeit a szabadságharc elbukását követően és a kiegyezés után. Megszólal a filmben a történész, a helytörténész, és szót kap a vízirendőrség egykori parancsnoka, aki 1945 kora tavaszán, amikor a fasiszták az egész balatoni hajóparkot felrobbantották, kinyitva a Kelén és a Tünde fenékcsapjait, embereivel megakadályozta elpusztításukat, és még három kisebb hajót is megmentettek. Pannóniára tekints!" Pécs középkori várfala fokozatos kibontásával, egyre több idelátogató turista érdeklődését kelti fel. Ennek a történetét, a püspökvár, s a középkori városszerkezet képét, sajátos, máig ható funkcióját kívánja felvázolni Radó Gyula rendező, Hárságyi Margit szerkesztő, és Háda Sándor operatőr „Mégis inkább Pannóniára tekints!" (A pécsi vár és városfal története) ' c. dokumentumfilmjükben, amelyet, mint hírül adtunk, szeptember közepén kezdtek el forgatni. Az egykori Pécs beszédes köveit bemutató film képsorait Janus Pannonius-idézetek és más versrészletek, irodalmi dokumentumok szövik át. Legenda és valóság Szlovéniában a Peca-hegy- ség egyik barlangja szinte zarándokló-kirándulóhelye a turistáknak. A barlang bejárata mögött — villanyfényben — életnagyságú bronzszoboralak ül, kőasztalra könyökölve. A bronzfigurában Matiaz alakját örökítette meg a művész, akit nálunk az egyik legnagyobb magyar uralkodóként, Mátyás királynak ismerünk. S akihez Szlovéniában több száz népi történet, legenda, népballada fűződik, lévén Matiaz a legnagyobb szlovén népi hős. Épp a népköltészet révén alakjához több más népi alak, történelmi figura tettei és vonásai is hozzátapadtak. De jellegzetes témája, hőse déli szomszédunk műköltészetének, szépirodalmának is Mátyás, az igazságos. Legalább 40 novella, vers, dráma született róla az utóbbi négy évtizedben. Érthető, hogy ezek sorából a televíziós alkotás sem akar kimaradni. Ez ügyben keresték meg a pécsi stúdiót a ljubljanai tv-sek: készítenének egy közös tv-filmet mindkettőjük egyik legnagyobb történelmi alakjáról. Jósfay György forgatókönyv- író elmondta, hogy jugoszláv részéről főleg legendákat dolgoznak fel, illetve elevenítenek meg, míg magyar oldalról az a törekvésük, hogy szembesítsék a népi legendákat a történelmi valósággal. Azt kutatva, hogy a — nálunk egyébként egyáltalán nem ismert — szlovén legendák mögött, meglevő történeti források alapján, milyen esemény, valóságmag — hadjáratok, diplomáciai események, fölieqyzések szerinti álruhás történetek stb. — rejtőzik. A forgatókönyv elkészült. Az első forgatásokat Jugoszláviában kezdik október első felében. Majd a tavasszal Magyarországon, Visearád, Esztergom, Budavár, Pécs helyszíneken folytatják. A film előre láthatólaq 1986 második félévében kerül a közönség elé. A címe: Valóságos legenda és legendás valóság. Budafa II. Az idén 50 éves Magyarországon az olaibánvászat. A jubileum alkalmából megemlékező dokumentumfilm készül a pécsi stúdió alkotóinak munkájával, Jósfay György rendezésében, a lispei olajmezőkön 1936-ban fúrt első magyar olajkútról, a Budafa ll-ről. Ennél a kútnól minden jelentős hazai szakember megfordult. Akik közülük még megtalálhatóak, s akik a mai földgáz- és olajtermelés irányító szakemberei, measzólalnak ebben a filmben, kibontakoztatva a magyar olajbányászat múltját, jelenét és nemzetközi jelentőségét. A felvételek a miskolci egyetemen, Algyőn, Szegeden, Szolnokon és természetesen a helyszínen készültek, körvonalazva, hogy mindaz, amit ma az olajbányászatban fel tudunk mutatni, voltaképp Zalából indult ki ezelőtt 50 esztendeje. W. E. ■nana Könyvespolc Jevgenyij Jevtusenko: Ahol a vadgyümölcs terem Egy nagy ország kisembereiről szól Jevgenyij Jevtusenko regénye, amely négy évvel első megjelenése után magyarul is olvasható, a Magvető Kiadó Világkönyvtár-sorozatában, Soproni András fordításában. Ahol a vadgyümölcs terem (Jagod- nüje meszta) a könyv címe, és az esszéregény, ez a pub- licisztikus betétekkel tűzdelt történetfüzér azokról az emberekről szól elsősorban, akik ott élnek, ahol a vadgyümölcs terem. A messzi Szibériában. Vagy mégiscsak 8. HÉTVÉGE közel lenne ez a táj? Jevtusenko írásából kiderül az egyértelmű válasz. E mai szovjet kisemberek közös jellemzői: valamilyen ok folytán nem tudják megvalósítani eredeti elképzeléseiket. Nem ott dolgoznak, nem is azok között az gmbe- rek között élnek, ahol elképzelték. A kényszerpálya sokszor egyéni problémák, jellembeli fogyatékosságok eredménye. Legtöbbször viszont a környezet, illetve a történelmi események hatásaira vezethetők vissza. Egymástól független „karriereket” olvashatunk, összefüggő tanulsággal. A vadgyümölcs-kereskedő, Tyihon Tyihonovics közéleti pólyán kezdett, majd nem tudván elég kulákot produkálni, amikor éppen ez kellett, megcsömörlött a feladattól. Most vadgyümölcsöket gyűjt, és ez a munka is élvezettel tölti el. Nyiko- nor Szergejevics, az öreg gombász festőművésznek indult, de egy idő után nem tudott kibékülni a Kotlós költészettel; az időre kért, megfelelő mondanivalójú festményekkel, és a természethez menekült. Kosztya, az egyetemista. költő, ég a tudásvágytól, a nehezen hozzáférhető külföldi és orosz klasz- szikusokat maga gépeli, hogy így is tanulmányozhassa íráskészségüket, no és, hogy bármikor elővehesse őket. Itt van Kszjuta is. Az érintetlenség jelképe is lehetne ez a szibériai parasztszépség, akit apja szinte a következő villanypóznáig sem enged egyedül, mégis egy idegentől lesz gyönyörökben fogant gyermeke. Apja visszafogadja. A XX. században lehetetlen az elzórkózottság. És a könyv második fele, amely az „enyhülés gyermekeiről” szól. Saját korosztályom, a mai harmincasok szovjetunióbeli megfelelőjéről. Szerjózsa Lacsuginról, a jószívű geodétáról, akinek akadémikus az apja, és egy ideig nem fogadja el a korrupciót; aki arra készteti szüleit, hogy ne vásároljanak a „káder-boltban”, mert tűrhetetlen lesz a különbség. Szi- tyeskinről, aki nem törődik senkivel, csak saját magával, és senki sem menti meg attól, hogy karriert csináljon. Későről, a púposról, aki vágyódik a szerelemre, és a munkába menekül. Életet ment, és csodálkozik, menynyire különbözőek az emberek. Nem véletlenül vettem sorra néhányat a regény főbb alakjai közül. A történethez, a regény menetéhez igazodtam. Életpillanatokba beágyazott drámák és felvillanások folyamata Jevtusenko könyve. Elgondolkodtató felvetésekkel. Az egyén és a hatalom viszonyának lehetőségeivel. A félelem meghatározó erejével. A félelemével, amely: „Csakugyan tanít, csakhogy mire? Hogy engedelmeskedj annak, amivel nem értesz egyet. Ha pedig engedelmeskedsz, akkor magad is azonosulsz vele. Akkor nem menekülhetsz meg a félelemtől. Csak egy dologtól féljen a gyerek, arra kell nevelni: a lelkiismerettől. Az ilyen félelem, hogy úgy mondjam, bátor félelem. Ha aztán a gyerek felnő, és az élet gyáva félelmet ébresztene benne, az beleütközik a bátor félelembe, mint valami kőfalba, és meghátrál ...” — mondta a gombász. Valamennyiünk számára tanulságos epizódfüzér Jevtusenko regénye, beleértve azokat a rövid részleteket, amelyek nagy emberek mindennapjait mutatják be. A regény fő vonulatához szorosan kötődve megismerhetjük egy űrhajós bánatót-örömét mert későn került ró a sor, de mégis feljutott -, Allende utolsó napjait és Ciolkovsz- kij gondolatait. Életsorsok mozzanatait. Ezek tanulságai sem ismernek határokat, akár az űrhajó vagy a félelem. Bozsik László J
