Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-01 / 240. szám

A dupla tizedes emlékei Szombat délután a bá­nyászok őt is kérték, s Hor­váth Bálint énekelt a képer­nyőre vett kívánságműsor­ban. A sudármagas lírai és hőstenor már évtizede el­köszönt a Mecsek aljától, ugyanis, mint az operairo­dalom valószínűleg egyetlen dupla tizedese. Ez a kettős sors Pécsről érkezett Deb­recenbe, egy alténekesnő alakjában. Don Jósé és Carmen történetét játszotta a debreceni operaegyüttes és az ottani Carmen megbe­tegedett. Távirattal hívták meg az alföldi nagyvárosba a mecsekalji Carment, Mé­szöly Katalint. A pécsi drá­mai mezzo és alt énekesnő előbb jóadag ellenszenvvel méregette Debrecenben a sudár Horváth Bálintot: Hogy lehet egy spanyol ti­zedes ekkora?! De a szálas ifjú tenoristából fájdalmas szépséggel szólt a virágória: „Bűvös erő volt e virág­ban . . ." így esett, hogy Mé­szöly Kati a Bizet-opera utolsó képében már életko- molyan búgta bordószép hangján: „Figyelmeztettek arra, hogy a közelben vagy, s rám leselkedel . . .” Hát Don José-Horvóth Bálint még előadások után is úgy ráleselkedett, hogy Carmen hazajött Pécsre és azt mond­ta Breitner Tamás zenei igazgatónak: Idefigyeljen Tamás! Itt úgyis vendégekkel énekel­tetjük Don Jósét. Most hoz­tam magának Debrecenből egy hőstenort és egy bari­tont. Breitner Tamás megadta magát és Debrecenből a Pécsi Nemzeti Színház ope­raegyütteséhez szerződött Horváth Bálint és Németh József. Továbbá azóta öt­vennyolc alkalommal szeret­te egymást a színpadon Mé- szöly-Carmen és Don José- Horváth, az életben pedig, ha jól számoltuk, négyezer- nyolcszáz-tizenhat napja szereti. Mert éppen ennyi ideje házasok. Immáron Pes­ten, ahol mindketten az Ál­lami Operaház tagjai. Teg­nap, a bányásznapi tévémű­sor alkalmából a tízéves operaházi tagság után, Pécsre emlékezett Horváth Bá lint: — Breitner Tamás volt az a karmester, és zenei igaz­gató, akitől megtanultam az operaénekes pálya minden finomságát, minden apró mesterfogását. A városnak, a szép Pécsnek pedig, ahol Mészöly Katival összeháza­sodtunk, igényes közönsége van. — A Pécsett művésszé érett Horváth Bálint miért ment el Pestre? — Minden magyar opera­énekes vágya, végcélja: a Magyar Állami Operaház. Ott lettem érdemes művész, s onnét hívnak külföldi ven­dégszereplésekre. Horváth Bálint rangos sze­replistával kezdi az új éva­dot is: Radamest énekli az ,,Aida"-ban, a „Tosca" Ca- varadossi-ját, Bánk bánt, Turiddu-t, a „Parasztbecsü- let"-ben és természetesen Don Jósét, a spanyol tizedest. Földessy Dénes Királyi aranyóra Pécsett Ma is megvan a Sugár család tulajdonában Ferenc József, „a király, a császár”, szerethette Pécset, mert uralkodása alatt ötször is ellátogatott városunkba. Az 1901. szeptember 14—18-a kö­zött „lezajlott” látogatásának fő célja a 4. és a 13. hadtest hadgyakorlatának megtekinté­se volt. Szeptember 18-án lá­togatott el Pécsre, ahol négy órán fogadta a. különböző kül­döttségeket. Minderről dr. Ja­kab Tibor tollából „Királyi lá­togatás Baranyában" című visszaemlékezésben számolt be lapunk. (1984. szept. 26.) A cikk folytatásaként most a királyi látogatás utáni „ki­rályi ajándékosztás”-t ismer­tetjük a korabeli sajtó (Pécsi Közlöny) adatai alapján. A névtelenségbe burkolózó cikk­író sajnálattal közli, hogy ez alkalommal „az oly nagyon várt rendjeleső elmaradt”. Őfelsége viszont bőven jutta­tott különböző emléktárgyakat mind Görcsönyben (ahol a Benyovszky-kastélyban meg­szállt), mind pedig Pécsett. Az 1901. szeptember 18-án megajándékozottak ma már nem élnek. Közöttük volt — a cikk szerint — „Sugár N. pel- lérdi vasúti elüljáró" is, aki értékes duplafedelű arany­órát kapott a királytól emlé­kül. A lusta riporter még azt sem tudakolta meg, mi a ke­resztneve a megajándéko­zottnak. 84 év után sikerült megtalálnunk a Sugár csalá­dot, s tőlük megtudni, hogy nagyapjuk neve: Sugár Fe­renc volt. A királyi aranyára ma is megvan a Pécsett élő Sugár Gusztáv nyug. postamű­szaki főtanácsos tulajdoná­ban. A most már muzeális ér­tékű órát megtekintve, sajná­lattal láttuk, hogy a cikkíró másban is tévedett. Az arany­óra első lapján ugyanis Ferenc József monogramja nem emai- lírozva van, hanem gravíroz­va. Hátlapján pedig nem „Magyarország és társorszá­gainak egyesitett címere a magyar koronával" látható, hanem csak a magyar királyi korona. Az aranyóráról írt egyéb do­log „áll", miként az óra is. T. I. A „filmszakadás” nem enyhítő körülmény Két és fél év 100 forintért A jelenet — hogy egészen finoman fogalmazzunk — kü­lönös lehetett: ott ül két fia­talember a presszó egyik asz­talánál, s fizetni szándékoztak. Nem ittak sokat — kikészítet­ték a 100 forintot, s letették a poharak mellé, gondolván: bőven elég lesz — amikor egy ifjú titán, elmenve asztaluk mellett, elegáns mozdulattal a pénzért nyúlt, s szó nélkül a zsebébe tette . . . Elképzelhető a két fiatalem­ber megnyúlt ábrázata, telje­sen ismeretlen volt előttük Pápai Sándor, a 20 éves diós- viszlói legény, aki ráadásul — amikor az egyik elképedt kár­vallott a pénzt kérte vissza - válasz helyett egyszerűen az arcába fejelt. A töriénetnek van folytatása, de lássuk előbb: ki is ez a Pápai Sándor? Letartóztatása előtt „éppen” nem volt mun­kahelye, s jóllehet, diósviszlói- nak írtuk, ez csak annyiban igaz, hogy állandóan bejelen­tett lakása e faluban van, ám összekülönbözött a szüleivel, beköltözött Pécsre, azóta a város utcáin téblábolt. Bün­tetve még nem volt, de a rendőrség előtt már nem isme­retlen: éppen ez év januárjá­nak elején sújtotta közveszé­lyes munkakerülés szabálysér­tése miatt 30 napi elzárással a „Pécsi Rendőrfökapitányság. Egyszóval: belefejelt az egyik fiatalember arcába, aki elég szelíd lelkű és hiszékeny lehetett, mert — miután to­vábbra is kérte vissza a 100 forintját Pápai kihívta az utcára, hogy majd ott odaad­ja. Kapott is a kárvallott, jó­kora ökölcsapásokat az arcá­ba, amikor pedig a földre esett, Pápai — ki tudja, mi­lyen megfontolásból — a ha­ját kezdte rángatni . . . Jött a rendőrjárőr. Pápai nagyon megsértődött, szidta az egyenruhásokat, mint a bokrot, nem válogatva a sza­vakat, csak könnygáz-spray használatával lehetett megfé­kezni s megbilincselni. Elvit­ték vérvételre, ott is minden­kit lehordott a sárga földig, az eredmény azonban jelezte: valahol a közepes és a súlyos között volt — köznapi szóval — részegsége foka: 2,50 ez­relékes véralkoholszintet muta­tott a vizsgálat. Persze megkérdezték Pápa­it: elismeri-e cselekményét, bűnösségét? Láss csudát, azt mondta: nem! Mert hogy sem­mire sem emlékezik. így, ami­kor a Pécsi Városi Bíróság dr. Wágner Ernő tanácsa — még június végén — ítéleté­ben rablás miatt bűnösnek ta­lálta Pápait és ezért két és fél évi börtönben letöltendő sza­badságvesztésre ítélte, Pápai — védőjével együtt — felleb­bezett. Más szóval: kereste az igazát . . . így az ügyet a Baranya Me­gyei Bíróság dr. Bertha Pál tanácsa zárta le, éspedig az L fokkal megegyező végered­ménnyel, sőt, felhívta a fi­gyelmet arra, hogy — van-e „filmszakadása" a részeg el­követőknek vagy sem, azaz: tudják-e, felmérik-e pontosan, mit is csinálnak, s hogy erre emlékeznek-e a későbbiekben — az alkoholos befolyásoltság a bűncselekmények elkövetése­kor kifejezetten a súlyosbító körülmények közé tartozik. Tűnhet úgy: szigorú a két és fél év a 100 forintért. Ám a garázda jellegű, durva cselek­mények nagyon elszaporodtak, s Pápai életvitele sem volt olyan, hogy esetében vélhető lenne egy enyhébb büntetés nevelő hatása is. És akkor még visszavan a rendőrök sér­tegetése: ez miatt külön eljá­rás indul ellene. M. A. Túl a Szerencsen XVIII. Herman Ottó horgász emlékverseny Bizonyos, hogy nemcsak a tó híre vonzza a sok résztve­vőt a hagyományos, minden évben megrendezésre kerülő Herman Ottó horgászver­senyre. A helybeli horgászok a megmondhatói: meg kell küszködni itt is a zsákmá­nyért. Ám a rendkívül szép környezet, a kitűnő, a legki­sebb körülményre is figyelő rendezés és természetesen a sportélmény együtt azt ered­ményezi, hogy telt házzal kezdték szombaton hajnal­ban a Herman Ottóról elne­vezett, s ugyancsak az ő ne­vét viselő tón a XVIII. horgász emlékversenyt, a MOHOSZ Baranya Megyei Intéző Bi­zottsága szervezésében. Résztvevők minden megyé­ből érkeztek, 4—4 fős csapa­tokban versengenek az első helyért, a rangos díjakért, mégpedig nemcsak a halfo­gás eredménye számít — ösz- szetett versenyről van szó —, a Ki mit tud? vetélkedő, a bar­kácsolás, a célbadobós és a halászléfőzés pontjai is befo­lyásolják a végeredményt. Nagyon sok múlik a felké­szültségen, a tapasztalaton, s legfeljebb csak a kívülállók mondhatják meghatározónak a szerencsét. Csak példaként: szombaton hajnalban 6 órakor lövés jelezte a verseny kezde­tét, a csónakok a kikötőből indultak, aki ahova akart. S megválasztani a helyet: ez is lényeges része a halfogó tu­dománynak. Mindenesetre a Herman Ottó-tó eddig jó versenyekkel szolgált az or­szág minden részéből érkezett versenyhorgászoknak, s várha­tóan idén sem tesz panaszuk. (A végeredményre hétfői szá­munkban visszatérünk.) M. A. Panoráma IFJÚ MADAME RENAL Lassan fél évszázada, a Vörös és fekete filmválto­zatában, Madame Renal szerepében világsikert aratott a francia film nagy egyénisége, Danielle Darrieux. Unokája, Su­sanne Soréi ugyancsak a színi pályát választotta, s most mutatkozott be — Madame Renalként a Vö­rös és fekete színpadi vál­tozatában. (Képünk: Su­sanne Soréi.) ALOM ÉS VALÓSÁG A századforduló festé­szetéből rendeztek kiállí­tást a bécsi Künstlerhaus- ban. A széles időhatárok között, 1870—1930-ban született műalkotások kö­zött ott található Gustav Klimt, Oscar Kokoschka és Egon Schjele több mű­ve. A nagysikerű tárlatot jövőre Párizsban és New York-ban is bemutatják. A BANÁNFÁK ALATT Az angol nyelvterület legújabb könyvsikere A banánfák alatt és más történetek című novellás- kötet. Szerzője a 78 éves indián író: R. K. Narayan. Az elbeszélések olyan rö­videk, mint nálunk a hí­res örkény-egypercesek. SPANYOL LÉPCSŐK A római műemlékek is mét hatalmas turistatö meget vonzanak. Az idén az olasz fővárosba utazó több mint 2 millió külföl­di turista mintegy 30 szá­zaléka amerikai. Legked­veltebb helyük mostaná­ban a híres spanyol lép csők. A Vasárnapi Dunántúli Napló rejtvényjátéka a bányásznapon A hagyományoknak meg­felelően 1985. szeptemberi­én a megyei tömegtájékoz­tató szervek ismét megren­dezik a pécsi Sétatéren a sajtóutcát. A Dunántúli Napló pavilonjába várjuk az érdeklődőket de. 10 órától 16 óráig. Ez alkalomból rend­kívüli rejtvényjátékot rende­zünk. Aki ezen részt kíván venni, töltse ki az itt közölt szelvényt és azt szeptember 1-én 10 és 11 óra között dobja be a pavilonunkban levő urnába. 11 órától a he­lyes rejtvényfejtők között 50 darab ajándékot sorsolunk ki. A nyeremények csak a helyszínen vehetők át! A megfejtés módja, hogy a feltett kérdésekre a he­lyes választ a szelvényen ki kell tölteni. (Azaz 1 x 2 je­lölésével.) Kérdések: O Mikor jelent meg a Va­sárnapi Dunántúli Napló első száma? 1984. december 30-án 1 1985. január 6-án x 1985. február 3-án 2 0 Milyen átlagpéldány- számban jelenik meg a Vasárnapi Dunántúli Napló? 0 Hány településen vásá­rolható meg a Vasárnapi Dunántúli Napló Bara­nya megyében? Hat településen 1 Tíz településen x Harmincöt településen 2 0 A PMSC melyik labdarú­gója nyerte el az 1984- 85-ös bajnokságban a Dunántúli Napló arany­labdáját? Mészáros Ferenc 1 Torna Árpád x Róth Antal 2 Melyik válogatott csapat nyerte az aranyérmet a Pécsett megrendezésre került kézilabda IBV küz­delmein? Csehszlovákia 1 Magyarország x Szovjetunió 2 35 ezer 40 ezer 42 ezer ITT KIVÁGANDÓ! A Vasárnapi Dunántúli Napló nyereményszelvénye A helyes tippek: Név: ................................................................................. Lakáscím: ........................................................................... A kitöltött szelvényt kérjük bedobni 198S. szeptember 1-én a Dunántúli Napló pécsi Sétatéri pavilonjában levő urná­ba! vasamapi II téiféftiíisor nyomóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom