Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-28 / 267. szám

Pécsett, a Petőfi laktanyában a páncélosok készülnek a harcgyakorlatra Nyári gyakorlaton a Bajcsy-laktanya katonái A határőrtiszt — Miért lett határőr? — Ez önmagában kevés... — A feladatokhoz mindig igyekeztem felnőni, szorgal­masan dolgozni, a tapasztal­tabb tiszttársaim tanácsát megfogadva, a maximumot nyújtani. Engem soha nem foglalkoztatott, hogy milyen beosztásba szeretnék kerül­ni, soha nem vágytam főnö­ki babérokra. — Ebben a beosztásában hogy érzi magát? — Nálunk, a határőrségnél elvtársias a légkör. Ezt a feladatot másképpen nem is lehet ellátni. Nagyon jó a kapcsolatom a magasabb egység parancsnokával, Lo­vász alezredes elvtárssal, de a tisztekkel, tiszthelyette­sekkel és a polgári alkalma­zottakkal is. A fegyelmet azonban megköveteljük, a barátság nem mehet a mun­ka rovására, ez nálunk alap­vető dolog. a férj az apa gyakori távol­léte. Most a szokásosnál is kevesebbet van otthon, mi­vel negyedévente egy hóna­pig Budapesten tanul; a Zrí­nyi Miklós Katonai Akadémia hadtudományi szakának má­sodéves levelező hallgatója. A Ivov-kertvórosi, három­szobás lakás jó ízlésről ta­núskodik, mindennek megvan a megfelelő helye. Beszélge­tésünk közben többször csengetnek, a fiúkat keresik barátaik. — Hogy milyen tisztfeleség­nek lenni? — kérdez vissza Irénke, aki általános iskolai igazgatóhelyettes. — Gyak­ran van távol, o programo­kat hozzá kell igazítani. Egyébként úgy élünk, mint a többi család. Mostanában, hogy magasabb vezető be­osztásba került, úgy érzem, kissé türelmetlenebb. Nőttek a gondjai, megértem. — Mindketten elfoglalt emberek, a háztartási mun­kát közösen végzik? — Károly sokat segít, elő­készíti az ebédnek valót, s — Barcson éltünk a szüle­immel, édesapám a Vörös Csillag Termelőszövetkezet­ben méhészkedett, vele gyak­ran jártam a környéket, sok­szor találkoztunk határőrök­kel és beszélgettünk velük. Romantikusnak találtam, megtetszett. A gimnáziumban volt egy kedves barátom, s mikor pályaválasztásra ke­rült a sor, elhatároztuk, mi határőrök leszünk. Jó tanu­lók voltunk, engem a négy­szeres túljelentkezés ellené­re is felvettek a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, de felvételiztem a műegyetemre is, ahonnan szintén jött az értesítés, ősszel kezdhetem a tanulást. Dr. Golobics Károlyt 1971- ben avatták határőr-had­naggyá, s nem sokkal ké­sőbb elvette azt a kislányt, akit gimnazista kora óta szeretett. Határőrtiszti hivatá­sát egy Somogy megyei őrs­nél kezdte, mint a parancs­nok politikai helyettese. Még abban az esztendőben a BM Határőrség siklósi bázi­sára került, ahol különböző beosztásokban 1978-ig szol­gált. — Életem nagyon szép és tanulságos hét évét töltöt­tem Siklóson. Ott váltam igazán tisztté, s ezt olyan elvtársaknak köszönhetem, mint Muhi András alezredes kellett —, s kell most is — határőröket „faragni”, akik el tudják látni azt, amit úgy hívunk; békeidőben is harc­feladat. 1975-ben elkezdte a jog- tudományi egyetemet, 1980- ban avatták doktorrá. Köz­ben a pécsi magasabb egy­séghez került. Két évvel ez­előtt lett a magasabb egy­ség pártbizottságának titká­ra, idén tavasszal ismét őt választották. — Mindig vonzott a poli­tikai munka, de nagy hasz­nát veszem, hogy különböző szakterületű feladatokat is elláttam. Arra terelem a szót: mi a titka annak, hogy ilyen fia­talon vezető beosztást tölt be. A szerencsére hivatkozik. Mivel a bevonult állomány heterogén összetételű, alap­vető kérdés, hogy megértes­sék, miért van szükség az államhatár őrizetére, miért kell géppisztollyal a háton hóban, esőben, nyári forró­ságban a határon lenniük. Dr. Golobics Károlyt 1975- ben választották a határőr­ségi pártbizottság, idén pe­dig a végrehajtó bizottság tagjává. Lévén, hogy fiatal­ember, adódik a kérdés: ezeken a fórumokon szóba kerülnek-e a hivatásos állo­mány, ezen belül is a pálya­kezdők életkörülményei? — Természetesen, hiszen ahhoz, hogy ezt a hivatást válasszák a fiatalok, vonzób­bá tegyük a határőrséget, akad tennivalónk. Dr. Golobics őrnagy csa­ládja számára nem szokatlan most, hogy a gyerekek is nagyobbak, őket is bevon­juk. Dr. Golobics őrnagy hoz­záteszi; 12 éve velük él 86 éves édesapja is, s habár jól bírja magát, feleségének azért törődni kell vele. A nogypapa külön szobá­ban lakik. Kérdem tőle, büszke-e fiára.- Persze, nagyon örülök, hogy így megtalálta a szá­mítását. A legnagyobb elis­merés az volt számomra, mikor a régi kerületparancs­nok azt mondta nekem: Kar­csi bácsi, jobban szeretem a fiát, mint maga... Büszke vagyok, hogy ilyen ember lett. Golobicséknak nincs külö­nösebb hobbijuk, de hét­végeken gyakran kirándul­nak, nagyon szeretnek autóz­ni. S építik a Cserebogár­dűlőben a kis hétvégi há­zukat. Már tető alatt van. Roszprim Nándor Ha valakire azt lehet mon­dani, hogy jól áll rajta az egyenruha, akkor dr. Golo­bics Károly határőr-őrnagy­ra mindenképpen. Magas, széles vállú fiatalember, megjelenése elegáns, tartá­sa feszes, a jól szabott egyenruhában olyan, min! amilyennek a katonatiszteket képzeli az ember. Nagyon sokszor találkoztunk az el­múlt években, de soho nem láttam piszkos cipőben, va­salóban nadrágban, kikö­nyökölt zakóban. Látszott rajta, szereti az egyenruhát. és Baranyai Zoltán, most már nyugállományú őrnagy. Erről az időről már több­ször beszélgettünk, s ahány­szor csak szóba kerültek azok az évek, mindig oz őszinte emelkedettség hang­ján emlékezett. Már huszon­évesen olyan feladatokkal bízták meg, melyek ered­ményes megoldása egy idő­sebb tisztnek is dicséretére vált volna.- Természetesen voltak kudarcaim, de ha valamit nem tudtam, azt soha nem szégyelltem bevallani. Kopognak irodája ajtaján, nyúlánk határőr jelenik meg, kérdez valamit, Golobics őrnagy magázva a határőrt, határozottan, de udvariasan válaszol. Nem, azokat nem tegezi, akik nem tegezhetik vissza. — Szerettem a bázison dolgozni. Olyan fiatalokból A Honvéd Kórházban saját tervezésű gördülő fürdőt készítettek. Ez lehetővé teszi a súlyosan égett betegek vagy más erősen moz­gáskorlátozottak ellátását Kertvárosban, a Komócsin Zoltán tér 9-ben tegnap nyilt meg az új körzeti megbizotti iroda. A képen Perger József rendőrfőtörzs­őrmester és Putnoki Imre rendőrőrmester ismerkedik a helyszínnel A pécsi Landler Jenő munkásőnászlóalj tábori kiképzése Kis- vaszaron

Next

/
Oldalképek
Tartalom