Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-01 / 240. szám

Ismét alkalmazzák a fényterápiát Fekély betegek Mekkája lesz Pécs várad? A polarizált fény biológiai hatásai A hazai orvosok ismét kezdik alkalmazni a fényterápiát. A polarizált (sarkított) fény sugárzósával elsősorban nehezen gyó­gyuló sebeket, lábszárfekélyeket igyekeznek gyógyítani. Nem az oki kezelés a cél, hanem a fájdalom és a seb megszüntetése. A polarizált fényt kibocsátó készülékek kifejlesztése üzemi szinten, sőt önerőből is történik. Egy tsz ipari üzeme tavaly óta gyártja a sárga fénnyel dol­gozó Evolite fantázia nevű gyógyászati segédeszközt. Dr. Menczer Gábor pécsváradi körzeti orvos és dr. Molnár Ta­más, a pécsi Megyei Kórház sebésze hasonlót alakított ki múlt év tavaszán hazai alap­anyagok és alkatrészek felhasz­nálásával. Menczer Gábor ezzel gyógyít a pécsváradi 3-as kör­zeti rendelőben. Segítőtársa Markó Elekné ápolónő. — A tervezésben gyorsan léphettünk — mondja a két szakvizsgával rendelkező, vál­lalkozó kedvű fiatal orvos. — Ugyanis Tamás barátom évek­kel ezelőtt mégszerkesztett egy hasonló készüléket, amit ki is próbálhatott az osztályán nem csekély sikerrel. Most ő a pola­rizált fény biológiai hatásait kutatja elméleti síkon. Jóma­gam a gyakorlati alkalmazás híve vagyok. Újdonságunk vö­rös fényt bocsát ki, amely ha­tásosabb, mint o sárga fény. Kiszámoltam hogy a mi előállí­tásunk és a termékünk is jóval olcsóbb, mint az Evolite eseté­ben. A műszer létrehozásában bábáskodtak a helyi nagyköz­ségi közös tanács, művelődési ház, szakmunkáskéoző intézet, valamint a POTE Biofizikai In­tézete. A segítők a betegek­kel együtt bíznak a pécsváradi kísérlet sikerében. A rendsze­resen kezelt páciensek száma 15—20, akik zömében idősek. Biztatóak az eredmények a lábszárfekély gyógyításában. Kezelnek felszíni égési sérülé­seket, néhány elterjedt bőrbe­tegséget. Az utóbbiakkal kap­csolatban csak egy-két év múlva lehet nyilatkozni, hogy mennyire sikerültek. Irodalmi adatok alapján ez a gyógy­mód alkalmas méhszájsebek meggyógyítására is. Kipróbá­lása a közeljövőben megtörté­nik. Ez év tavaszától kombinált gyógyítási eljárások bevezeté­sére nyílott lehetőség, miután dr. Kövesi Béla mecseknódas- di körzeti orvos kezdeménye­zésére 70 000 forintért Hélium- Neon—77 típusú terápiás lé­zerkészüléket vásárolt a Bu­dapesti Vegyiművek hidasi gyáregysége a pécsváradi egészségügyi centrum részére. Baranya megyében más vidé­ki rendelő még nem rendelt a MOM HE-NE—77 újdonságá­ból. Erre felfigyelt a JPTE fi­zikai tanszéke és munkatársai szakmai tanáccsal szolgálnak. Dr. Rédei Tibor pécsi főorvos biztatására pedig megpróbál­ják majd a lézeres akupunk­túrát is. (A főorvos a MOM-új- donsággal nagy terápiás ta­pasztalatra tett sezrt.) Az írásban említett szakem­berek arra törekednek, hogy vidéken is minél több vizsgá­latot, speciális gyógyítást vé­gezhessen el körzetében az orvos. Ennek feltétele a szak­mai felkészültségen kivül a nagyfokú műszerezettség a rendelőben. Csuti J. gyedi hangulatot árasz­tanak a kis állomások. Odaállhatunk a sín mellé, messziről látjuk a fel­tűnő vonatot, miközben a csöpp kis dobozszerű épü­letből kiszűrődő, a vonatér­kezést jelző éles csengőszó, a forgalmista telefonjelenté. se egybevegyül a baromfi- udvar, a bakter káráló tyúk­jainak otthonos, meghitt hangjaival. Szeretem az ilyen kis állomásépületeket. Ko- lompszerű jelzőgongjuk szá- momr'a együtt jelenti a mú­ló időt, az állandóságot s a kitárulkozó világ kiinduló pontját. „Indóház" — mond­ták rá eleink nagyon kifeje­zően. . . Ilyen századelős külsejű, kopott forma indóház áll az 51-es műút mentén, nem sokkal a határállomás előtt: Hercegszántó egykori vasút­állomása. Emeletes ugyan, de 3—4 jókora lépéssel megmérhetem a hosszát, s szélessége se lehet sckkal nagyobb. Körülötte az egy­kori konyhakert nyomai, szemben az elmaradhatat­lan kocsma, amely falun a „resti" szerepét is betöltöt­te. Az épület kopottan, do­bozformán ugyan, de ma is „Bakterházi” kisgaléria Evenfe négy tárlat a hercegszántói volt állomásépületben áll. Nemigen tudhat róla, hogy életét a véletlennek, illetve egy értelmes döntés­nek, egy jó kezdeményezés­nek köszönheti. Mikor jó másfél évtizede itt is meg­szűnt a vaspálya, őt is ha­lálra, azaz lebontásra szán­ták. Néhány jó akaratú ve­zető ember azonban váltig azon törte a fejét, miként hasznosíthatnák a köz javá­ra, hiszen kár lenne a jó karban levő épületért. Közvetve egy művészem­ber sietett a segítségükre. Szurcsik lános nak hívják, Munkócsy-dijas festőművész. A falu szülötte, aki pályája delelőjén úgy gondolta, jó lenne valamit viszonozii a szülőföldnek abból, amit út- ravalóul kapott innen a mű­vészi pályához: a táj, az emberek beszéde, szokásvi­lága; a délszláv népművé­szet színei, a föld illata, a kemencében piruló kenyér vagy ünnepeken a roston sültek hagymás-fűszeres il­lata; a pengetősök vidám hangja vagy a lányok büty­kös harisnyája — együttes hatásaiért az életében. Ami eliminálhatotlan emlék, ami erős kötés ezen a vidéken. így történt, hogy a hetve­nes évek végén fölépült kultúrházba a művész há­rom alkotást megajánlott, ajándékformán. Két hatal­mas pannó díszíti az elő­csarnokot, egyik a falu né­pe, másik a fiatalság dalos­táncos mulatozását örökíti meg; a homlokzaton pedig modern vonalú figurális épületfestészeti mű (szgra- fitto) jelzi a ház rendelte­tését. A község vezetői vi­szont felajánlották a falu neves szülöttének: költözzék be a volt állomásépületbe, ahol alkothat vagy megpi­henhet bármikor, ha haza­tér. A művész megköszönte, és beköltözött az emeletre. Az épület földszintjén pedig már 2-3 éve plakát hirdeti: Hercegszántói Kisgaléria, ahol évente négy alkalom­mal rendeznek kamarakiál­lítást a művész kapcsolatai révén. Ottjártamkor Kurucz D. István festőművész horto­bágyi témájú tájfestészeté bői láthattam tárlatot. (A ki­állítást szeptember 8-ig tart­ják nyitva du. 2—6 óra kö­zött.) Mindebben csak egyet nem értek. Ha már van egy értelmes gondolat, s a megvalósitós sem- késik — miért rejtik vé­ka alá? A volt állomásépü­letet negyedóráig keresgél­tem, mert sem a faluban, sem a műút mellett sehol egyetlen tájékoztató vagy eligazító tábla nincs. (Még a piakára se Írták rá.) Előző napokon nem volt, aznap pedig én voltam az egyetlen látogató . . . Wallinger Endre Magyar szakemberek az Arab-félszigeten Ameddig a szem ellát, min­denütt homok. A sivatagban akár órákat is autózhat az ember, mire az élet valamilyen megnyilvánulásával találkozik. A hőmérséklet 40—50 Celsius- fok körül mozog, a száraz me­leg szinte elviselhetetlen. Ma­gyar mezőgazdasági szakem­berek mégis vállalkoztak rá, hogy sajátos növényi kultúrát honosítsanak meg ezen a vi­déken. A színhely az Arab Emirá­tusok Szövetsége, jó pár ezer kilométerre Magyarországtól. Az Arab-félsziget délkeleti ré­szén fekvő szövetségi állam már most a jövőre gondol, amikor elhatározta az óriási homoktenger egy részének fásítását. A gondolat — erdőt telepíteni a sivatagba — első pillanatra meglepő, de hogy nem lehetetlen, azt azóta az eredmények is igazolták. Az első magyar ültetvény fái nemcsak megfogantak, de ma mór árnyékot is adnak. A három éve elültetett növények napjainkban valódi zöld oázist alkotnak. A legfejlettebb pél­dányok elérik a két-három méteres magasságot. Úgy hír­lik, a sivatagi erdő az időjá­rásra is hatással van. Tavaly télen a fák „csapra vertek" egy felhőt és megtörtént, ami­re a legöregebb beduinok sem emlékeztek: esett az eső! — Nem volt könnyű feladat, sőt túl sok tapasztalatunk sem, amikor erre a munkára vállal­koztunk. — meséli Nagy Tibor, az Albertirsai Micsurin Mgtsz kereskedelmi irodájának veze­tője. Szerencsére a ben­nünket segítő külkereskedelmi vállalattól, az INTERAG-tól és a többi partnertől is megkap­tuk o kellő támogatást. — Es mivel kezdték? — Lehet, hogy első hallás­ra kicsit furcsa, de kerítést építettünk. Abu Dhabitól két-, száz kilométerre a sivatagban, ahol nincs se víz, se csatorna, se áram, se árnyék, fontos szerepe van ennek, mert egy­részt véd a homoktól, más­részt megakadályozza, hogy a tevék lelegeljék a már elül­tetett cserjét. A következő lépés a só és szárazszágtűrő cserjék ülteté­se volt. Az apró levelű, tüs­kés fákat hétméterenként dugták a talajba. Mindegyik tövébe öt kilogramm szerves trágyát és kisebb mennyiségű műtrágya koncentrátumot tet­tek. A fiatal suhángok mellé levertek három karót és kör­be kerítették védőhálóval. A hatszáz hektáros területen húsz, egyenként 30 hektáros blokkot alakítottak ki. Ezek mindegyikéhez egy kút tarto­zik, szivattyúval, öntözőrend­szerrel. Annak ellenére, hogy napi­renden voltak a forró szélvi­harok, s a homok időnként még a kerítést is eltemette, a fák megmaradtak. Az elmúlt években 120 ezer fát ültettünk el, lefektet­tünk 1 millió 200 ezer méter öntözőcsövet, és felhasznál­tunk 600 tonna szervestrágyát mondja Nagy Tibor. — A 360 ezer karót a kecskeméti erdőgazdaság készítette, a kerítésdrótot és az oszlopokat a Dombóvári UNIÓ Ipari Szö- vetkeezt és a Bonyhádi Vas­ipari KTSZ gyártotta, a lakó konténereket pedig a Barcsi UNITEK. Szakembereink mással is foglalkoznak. Az Albertirsai Micsurin Mgtsz, a KIPSZER és a Farm Innovációs GMK kö­zös kockázatvállalással betört az Emirátusok növényházi pia­cára. A hazai fejlesztésű, hűt­hető növényházakban egész évben termeszthetnek gyü­mölcs- és zöldségféléket. Ferenci Demeter Megérett a termés a kísérleti parcellán. Bogdanov Péter elége­dett az eredménnyel. Csak akkor veszélyes, Ha megesszük Mérgező virágok Visszafogadták a száműzöl-!- diffenbachiál-? Befejeződött a társadalom­orvostudományi kongresszus A Pécsi Orvostudomány Egyetemen rendezték meg a.- elmúlt napokban a MOTES/ Társadalom-orvostudományi Társaság VII. kongresszusát. A kongresszus csütörtökön kezd. dött és a három nap alatt 27' előadás hangzott el. A kong resszus legfontosabb témako rei az egészségügyi ellát hatékonyságával és a magya egészségügy felszabaduló utáni történetével foglalkoztak A résztvevők hat, illetve szekcióban dolgoztak. Szón baton vitatták meg a külön­böző orvosszociológiai vizsga latok eredményeit, a népe, ség egészségi állapotának e demográfiai viszonyainak a. alakulását, a szakellátás lm lyét és szerepét a hatékor . egészségügyi ellátás rendszi rében. A kolibrik, miközben a nek- •'iri gyűjtik, a fákra magasan • Ikúszó vaníliából többször a ■ ildre zuhannak. Ennek az rchideák családjába tartozó • iszernövénynek ugyanis olyan ■ős az illata, hogy a triódá­nk teljesen elkábulnak tőle. Szerencsére, a hazánkban ho­nosak között egyetlen egy, nnyire erős illatú virág sincs, de a liliommal azért nem árt zatosnak lenni. Csukott ajtó, rblak mellett egy dús csoko' Som bizony olyannyira átha- . intenzív illattal tölti meg a .obót, hogy erős fejfájást, •ossz közérzetet okozhat. A liliomot mégis a kedves, agyon szép virágaink között •ártjuk számon, s nem űztük ki : növényeink közül — még át­menetileg sem - mint a dif­• nbachiát. Volt egy időszak, alán úgy három évvel ezelőtt, : mikor a szemetesedények, ■ kák mellett csodálatosan ./epen fejlett diffenbachiák sorakoztak. A gazdóik vagy így, vagy elajándékozással próbáltak gyorsan megszaba­dulni tőlük, mert az idő tájt ka pott szárnyra a hír, hogy ez a zöld alapon, fehér pöttyös levelű szobanövény mérgező. A diffenbachia valóban mér­gező lehet — hallottuk Zétényi Károlytól, a Kertészeti és Park­építő Vállalat dísznövény üze­mének vezetőjétől — de csak akkor, ha megesszük. A sejt­nedvében parányi kristálytűk vannak, melyek, föltépik a nyálkahártyát és így juthat be az ember szervezetébe a vi­rágban lévő toxikus anyag, amely gégeödémát, súlyos esetben halált okozhat. De a diffenbachia — csak­úgy, mint a szebbnél szebb virágtársai — nem ennivaló. Arra mindenképpen ügyelni kell, hogy az óvatlan, kiváncsi kisgyermek ne harapjon a le­velébe, ám a dísznövények so­rából kirekeszteni nagy kár lenne. Sokan nyilván hasonló álláspontra helyezkedtek, mert a mutatós, hálás diffenbachia újabban ismét népszerű lett. Mérgező hatása miatt szám­űzhettük volna a leandert is, amelyet gyönyörű virágaiért szintén nagyon sokan kedvel­nek. A leanderlevelek fogyasz­tása ugyanis szintén halált okozó lehet. A vadon termő maszlag, foltos bürök, beléndek, ugyan­csak nem veszélytelen, s a szakemberek ismernek olyan növényt — a köznyelv szerint az ecetfának rokona -, ame­lyet még a botanikuskertekben is csak teljesen elkülönítve láthatunk. Ez a növény ugyan­is olyannyira mérgező hatású, hogy már az érintését is az­zal „viszonozza", hogy felhó- lyagosítja az ember kezét. Mivel örök téma, szólnunk kell a közterületre ültetett, esetleges mérgező termésű díszfákról, cserjékről. Például a tiszafáról, amely Pécsett is több helyen díszíti a parkokat. Ennek a fának a termése, vagyis a piros színű bogyója nem mérgező. A magjában azonban van toxikus anyag, amely ha valaki a magot egyben lenyeli, kiürül a szer­vezetből. Káros hatása csak akkor jelentkezik, ha szétróg- ják. A rigók egyébként ezt a „bogyót" nagyon szeretik, rengeteget fogyasztanak belő­le. Nekik csemege. T. É. A gyönyörű virágú leander le­vele elfogyasztva halált is okoz­hat. vasárnapi 3 Sivatagi erdá, hűthető nöuényhöt fill

Next

/
Oldalképek
Tartalom