Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-18 / 257. szám

6 Dunántúli napló________________________________ 1985. szeptember 18., szerda Közgazdasági élet X'X'X'X'X'X'X'X'X'X'X'X'XjX^xXn'X'X^X'X'X’X'X'X'X’Xnn^X'X'X’X'XxXxXxX^^ Emberi tényező - szervezési megoldások A gazdaság intenzív növekedési pályája kény­szerítő erővel veti fel a fizikai és a szellemi erőfor­rásokkal való hatékony gazdálkodás szükségessé­gét. Nem véletlen tehát, a szellemi alkotómunka hatékonysági kérdései napjainkban az érdeklődés homlokterébe kerültek. Cikkeink szerzői, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazda­ságtudományi Karának oktatói a szellemi munka hatékonyságát növelő szervezési megoldásokat javasolnak. Modell az emberi erőforrás hasznosítására Szellemi alkotás csoportmunkában Az emberi tényezőnek a gaz­daságban betöltött fontos sze­repével mindenki egyetért. A gazdaságirányítási rendszer­ben bekövetkező változások mind jobban igénylik a szerve­zetektől erőforrásaik hatékony felhasználását. Ezen belül is a már életbe lépett munkajogi módosítások és az új kereset­szabályozási rendszer pedig ■közvetlenül is érdekeltté teszik a gazdálkodó szervezeteket az emberi erőforrások jobb hasz­nosításában. De hogyan érvényesítsük mindazokat az elvi követelmé­nyeket, amelyek e területen megfogalmazódnak? Mit je­lentsen az emberi tényező fi­gyelembevétele a gazdálkodás gyakorlatában? Hogyan állít­suk a hatékonyságnövelés szol­gálatába e legfontosabb erő­forrásokban rejlő tartalékokat? Az általános tapasztalat szerint a szervezetek jelenlegi emberképe túlságosan sema­tikus, szegényes a termelés többi erőforrásáról meglevő ismeretekhez képest. E megál­lapítás igaz a fizikai munká­sok, de talán még inkább a nem fizikai munkát végzők kö­rére. Csoportunk mindkét te­rületen végez elméleti munkát és igyekszik segítséget nyújta­ni a vállalati gyakorlat számá­ra. Foglalkozunk a fizikai dol­gozók teljesítményét meghatá­rozó, befolyásoló egyéni és vállalati szintű tényezők feltá­rásával, hatásának meghatáro­zásával. A javasolható változtatások megfogalmazásának egyik leg­fontosabb alapja az ember- gép-környezet rendszer, a munkafeltételek, a munkatar­talom és a dolgozók képessé­geinek, motivációinak, igény­szintjének összevetése. Ezen adottságok és igények hatá­rozzák meg döntő módon az e területen választható szerve­zeti megoldásokat, beavatko­zási módokat, ‘ha az emberi tényezőt is szerepének megfe­lelő súllyal kívánjuk figyelem­be venni. Az esetek többségében a vállalatvezetés a nem fizikai munkakörben dolgozók való­ságos képességeiről, az őket tevékenységre serkentő szük­ségletekről, elvárásokról, szem­léletről sem rendelkezik átfogó ismeretekkel. Ebben közreját­szik az is, hogy a vállalati gya- korlatban az emberrel kapcso­latos ismeretek, információk - vagy éppen azok hiánya - csak ritkán jelennek meg di­rekt módon. Ilyenek például a káderpolitikával, személyzeti döntésekkel összefüggő kérdé­sek. Más esetekben az emberi tényező indirekt módon átté­telesen jelenik meg és elsősor­ban a változások, változtatási igények felmerülésekor. A változások, változtatások pedig sokszínűén érintik a vál­lalatokat. Ezek közül csak né­hányat hadd említsünk:- E szempontból az egyik legaktuálisabb az új vállalat- vezetési formákra való áttérés megszervezése, a vállalati ta­nácsok választásának előké­szítése.- A változások közé sorol­ható az a felismerés is, hogy egyre nagyobb ára van és lesz a munkaerőnek. így jobban meg kell gondolni, hogy kit milyen munkakör betöltésével bíznak meg és ott meddig al­kalmazzák.- Előtérbe kerül a vállala­ton belüli decentralizáció szük­ségessége. Ezzel együtt fogal­mazódik meg az a kérdés, hogy le lehet-e adni a vezetési funkciókat a közvetlen terme­lésirányítóknak? Képesek-e ők az így megnövekedett felada­tok ellátására? Vállalatvezetőink többsége a fenti változásokkor felvetődő kérdésekre a rendelkezésére álló információk mai mennyi­sége és minősége alapján csak erősen bizonytalan és szubjektív választ képes adni. E szubjektivitást csökkenthe­ti például annak a modellnek az alkalmazása, amelyet cso­portunk és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Munkaügyi Kutatóintézete munkatársai dolgoztak ki. A „Személyi szá­mítógéppel támogatott válla­lati emberi erőforrás hasznosí­tási modell" alkalmazásával a vállalatvezetésnek a korábbinál jóval differenciáltabb képe le­het a dolgozók képesség- és személyiségstruktúrájáról, pon­tosíthatók az egyes beosztások munkaköri leírásai, a betölté­sükhöz szükséges képzettségi képességszintek. Megalapoz­hatók a fejlettebb munkatar­talmú munkakörök káderután­pótlási döntései, előkészíthetők az új típusú vállalatvezetési formák, és reális szervezetfej­lesztési célkitűzések fogalmaz­hatók meg. Obejektívébben megálla­pítható tehát, hogy a jövő szempontjából milyen lehető­ségek vannak a munkaerő­állományban. Az eddigi infor­mációkon túl újabb döntéselő­készítési, kiválasztási szempon­tokat nyújt tehát e modell a vezetők számára, amikor olyan döntést kell meghoznia, amely­ben az emberi tényezőt is fi­gyelembe kell vennie. Karoliny Mártonná dr. Rovatszerkesztő: Miklósvári Zoltán A fizikai munkavégzés ha­tékonysága a tőkés és a szo­cialista szervezéstudománynak egyaránt középponti kérdése volt — és az napjainkban is. Ugyanakkor a szellemi alko­tómunka hatékonysági kérdé­sei igazán csak a legutóbbi időszakban kerültek az érdek­lődés homlokterébe. Így ért­hető, hogy e munkafolyamatok szervezése, a szervezés mód­szerei iránti igény is csak a közelmúlt terméke lehet, ami­óta a gazdaság intenzív nö­vekedési pályája kényszerítő erővel veti fel a fizikai és szel­lemi erőforrásokkal való haté­kony gazdálkodás szükséges­ségét, A gazdasági életben szel­lemi alkotómunka az a folya­mat, amely valamely új, ed­dig nem létező produktum (tárgy, termék, szervezet, rendszer) létrehozására irá­nyul, Láthatóan a fogalom igen széles körű, beleteartozik a vezetés munkája éppúgy, mint a mérnökök, közgazdá­szok, jogászok, számos eset­ben a művészek munkája. A szellemi alkotómunka nem­csak a koncepcióalkotást, az ötletelést foglalja magában, hanem emellett minimálisan az előkészítés, a kidolgozás és az elterjesztés feladatait is. A szellemi alkotó munkát igénylő feladatok nagyrészt csak több ember együttes munkájával végezhetek. Pél­dául egy automatizált alkat­részgyártó rendszer tervezése hagyományos munkamódszerek qlkalmazásával hozzávetőle­gesen 100 évnyi mérnöki mun­kát igényel. A példában sze­replő temérdek munkának egy része elpazarlódik akkor, ha a munkát ugyan többen vég­zik, de mindenki csak a saját munkájával törődik, a maga módján. Olyan munkavégzési Egyik budapesti tervezőinté­zetünk benevezett egy számára igen fontos franciaországi ver­senypályázatra. Annak rendje és módja szerint elkészítették az igen nagy terjedelmű, sok szöveget, ábrát és számítási mellékleteket tartalmazó pá­lyázati anyagot. A postázás előtti végellenőrzéskor derült ki, hogy minden egyes esetben az építendő beruházás hely­ségnevét hibásan írták. Az igen szűkre szabott határidő miatt már a leírt szövegben a manuális írástechnológia mi­att nem tudták a szükséges módosításokat átvezetni. Az említett hiba kisebb ter­jedelmű szövegek esetében is sok bosszúságot, továbbá plusz idő- és erőforrás-felhasználást okozhat. Nem ritka az az eset, hogy egy fontos üzleti levelet, hosszabb-rövidebb beszámoló módszerek gyakorlati alkalma­zása szükséges, amelyek az alkotó szellemi munkában is lehetővé teszi, hogy a kollek­tívák munkája eredményesebb legyen, mint az egyénileg al­kotók munkájának összessége. Ezt az úgynevezett interaktív csoportmunka módszerek al­kalmazása biztosítja. Az inter­akció az alkotócsoport (team) tegjai között létrejövő köl­csönhatás, amely segít meg­szabadulni a kötöttségektől, a gondolati béklyóktól, és amely az eltérő vélemények, édékek találkozási pontjain biztosítja a többleteredmények megjelenését. Az interaktív csoportos al­kotásnak a szakirodalomból számos módszere (például a brainstorming, a gondolati ké­pekkel támogatott SCM-mód- szer, a funkciók szerinti terve­zés módszere, a nominális csoportok módszere) iámert. Ezek bemutatása nem lehet ezen írás feladata. De létük­re, széles körű alkalmazhatósá­gukra és a felhasználásban rejlő előnyökre szükséges fel­hívni a figyelmet. Természetesen nem minden­ki szeret csoportban szellemi alkotómunkát végezni. Ezek a módszerek ugyanis amennyi­re szabad teret engednek a „gondolatok és ötletek szár­nyalásának", közel annyira kötöttek az alkalmazásuk sza­bályait illetően. Ezekben nincs helye a bírálatnak, a vezetői hatalomnak, az egyetértő bó- logatásnak. A jó szándékú, de kellően fel nem készült alkal­mazók is tudnak károkat okozni a szellemi alkotó tech­nikák hasznosságának általá­nos megítélésében. Végül is akár szeretjük, akár nem, cso­portos munkavégzésre szüksé­günk van minden olyan eset­ben, ha a leiadat újszerű, és jelentést, jegyzőkönyvet a megfogalmazásbeli módosítás, a gépelés közbeni elütés mi­att kétszer-háromszor, esetleg többször is újra kell gépelni. Az irodai szövegfeldolgozási munka magában foglalja az előzetesen kigondolt szövegek rögzítését (kézírással, gyors­írással stb.) legépelését, korri­gálását, továbbítását és igény szerint megőrzését. Ez a terü­let néhány vállalatot és intéz­ményt kivéve többségében ré­gi és elavult felszereltségű ha­zánkban. Ez a kijelentés túl­zottnak tűnhet annak ismere­tében, ha azt vesszük, hogy a hazai irodákban ma már tíz­ezres nagyságrendben működ­nek mikroszámológépek. Ma még széles körben elfogadott az a vélemény, hogy a mikro­számítógép kizárólag adatfel­dolgozásra, illetve bonyolult egy vagy néhány azonos fel­készültségű vállalati szakem­ber számára nem átlátható. Máskor a tartalmi követelmé­nyek mellett technikai, időbe­li követelmények indokolják a „több szem többet lát" népi bölcsesség megjelenítését a szellemi alkotó munkában. A gazdasági vezetés tipiku­san szellemi munka. A veze­tésnek pedig legfontosabb mozzanata a döntéshozatal, ami ily módon ugyancsak szel­lemi alkotótevékenység. A döntési folyamat szereplői — a döntéselőkészítők, a dön­téshozók és a döntést végre­hajtók — tapasztalataink sze­rint egyaránt fontos tényezői a szóban forgó alkotásnak. A szervezési és vezetési el­mélet ma már széles körű tár­házát ismeri a korszerű dön­téstámogató rendszernek. Ezek egy része a döntési fo­lyamatban a számítógép fel­használását is igényli, más ré­szük számítástechnika igény- bevétele nélkül is akcióképes. A vállalati döntéselemzés kor­szerű csoportos eljárásai a részvétel (ismert idegen kife­jezéssel, a participóció) elvén alapulnak. Részvétel a döntés­előkészítésben, a döntéshoza­talban és a végrehajtásban. Ez a hármasság biztosíthatja a vállalaton belüli konfliktus­helyzetek feloldását: az eltérő célok és érdekek harmóniájá­nak kialakítását a döntésben. A hagyományos vállalati szer­vezetek egyik legfőbb hibája a leladatmeghatározá és a végrehajtó funkciók merev el­különülése. A szervezési elmé­let és az élenjáró gyakorlat ezzel kapcsolatban azt taná­csolja, hogy már a döntés­elemzésnél, sőt a célok kiszűré­sénél vonjuk be a szervezés folyamatába a dolgozók mind szélesebb körét. Tapasztala­matematikai jellegű feladatok megoldására alkalmazható. Ha kitekintünk a nálunknál fejlettebb nyugati országok irodai gyakorlatára, akkor megállapíthatjuk, hogy a mik­roszámítógépek kapacitásának egyre nagyobb hányadát kötik le a szövegfeldolgozással kap­csolatos munkák. Egyes véle­mények szerint a nyolcvanas évek második felében az iro­dai mikroszámítógépek kapa­citásának nagy részét a leíró munkának, a dokumentumok archiválásának segítésére, va­lamint a különböző üzenetek közvetítésére fogják felhasz­nálni. Ma csaknem négyszázezerre tehető azoknak a száma Ma­gyarországon, akik teljes, illet­ve munkaidejük nagy részé­ben hivatásszerűen szövegfel­dolgozási munkát végeznek. Leggyakrabban titkárnői, leíró­irodai dolgozóként, esetleg ál­talános adminisztrátori minő­ségben végzik a korábban már említett feladatokat. Elő­képzettség, megfelelő tájékoz­tatás hiánya miatt ennek a ré­tegnek egyáltalán nincs arról tudomása, hogy a környezetük­ben működő mikroszámítógép­pel, megfelelő szövegfeldolgo­zási programcsomag megléte esetén, a mainál jóval haté­konyabban lehetne végezni napi munkájukat. Feltehetőleg hamarosan egy­re több vállalat fog hozzájut­ni országosan és Baranyában egyaránt a mikroprocesszorral felszerelt tárolási írógépekhez. Ezek a fél vagy egy oldalnyi szöveg tárolására alkalmas írógépek NDK importból szár­maznak. Az ilyen berendezé­seknek, az előbb említett leg­egyszerűbb típustól kezdve egészen a nagy háttértárral és képernyővel felszerelt automa- tikóig, nagyon sok változata terjedt el a fejlett tőkés or­szágokban. Közbevetőleg meg­jegyezzük, hogy még a 70-es évek kedvezőbb importlehető­ségei idején hazánkban több központi irányítószerv, nyom­davállalat, valamint külkeres­tok szerint a szervezések meg­valósíthatóságának egyik leg­nagyobb gátja szűnik meg e módszer alkalmazásával I Az eddig elmondottakon kí­vül az új vállalatvezetési for­mák gyakorlati működtetésé­nek előtérbe kerülése is a döntéshozatal korszerű cso­portos módszereire irányítja a figyelmet. A vállalati tanácsok és a választott vezetőségek útján irányított vállalati műkö­désről ma még nincsenek mér­tékadó empirikus tapasztala­tok. Azonban nagyvállalataink egy részénél (Pécsett például a Mecseki Szénbányáknál) lét­rehozott döntési jogú igazga­tótanácsok működésének első tapasztalatai bizonyítják, az új vezetési forma új döntési mechanizmusok kialakítását kívánja. A felső, közép és alsó szintű vezetőket fel kell ké­szíteni erre. Mit sem érnek az olyan döntési jogosítványok, amelyek szakmai vagy mód­szertani felkészületlenség miatt nem működőképesek. Ha a vállalati tanácsban vagy a vá­lasztott vezetőségben a dön­téshozó magára marad és a döntéshozásban nem támo­gatja korszerű módszertani apparátus, akkor az új válla­latvezetési formáktól várt elő­nyök nem fognak érvényre jutni. A szellemi alkotótechnikák önmagukban nem lehetnek csodaszerek. Csalhatatlan, mindenre megoldást adó mód­szer vagy eljárás egyébként sem létezik. A szellemi munka hatékonyságnövelő szervezési megoldásai is csupán a meg­oldás kulcsát jelenthetik a le­hetőségek felismerésére és ki­aknázására. Nem pótolják azonban az elmélyedt egyéni munkát. kedelmi cég beszerzett háttér­tárral is felszerelt, nagyméretű író- és szövegautomatákat. Mind a mikroszámítógéppel segített, mind pedig az író- és szövegautomatákra alapozott szövegfeldolgozás jelentős vál­tozásokat hozott a tőkés orszá­gok irodai gyakorlatában. A gazdasági életben nagyon sok helyütt ezekkel az eszközökkel automatizálták a levelezési munkát. Ha meggondoljuk, mi­lyen módon készül egy üzleti levél napjainkban, akkor ezzel a megállapítással teljes mér­tékben egyet kell érteni. Az említett technikai eszkö­zök valamelyikének megléte önmagában még nem elegen­dő az automatizált levélkészí­téshez. Azon a területen, ahol bevezetni szeretnék a mikro­számítógép SZF programcso­magjára, illetve az írás- és szövegautomatára alapozott rendszerüket, alaposan vizsgá­lat alá kell venni az ott elő- fdrduló dokumentumokat. Ki kell gyűjteni a rendszeresen ismétlődő szövegelemeket (megfelelő megszólítás, beveze­tő rész, felszólítás, elfogadás stb.). Az említett felmérés alapján eldönthető, hogy mi­lyen szövegelemek fordulnak elő leggyakrabban, és hogy ezek közül melyeket kívánnak a rendelkezésre álló SZF-be- rendezéssel tárolni, feldolgoz­ni. Ha hosszabb szövegű do­kumentumot kell, leírása több­ször is módosulhat. Az említett berendezések valamelyikét ilyen esetben akkor tudjuk al­kalmazni, ha megfelelő nagy­ságú háttértárral (hajlékony floppy-lemez, mágneslemez stb.) van felszerelve. A tőkés országokban ma már az integrált iroda koncep­ciója kezd egyre inkább tért­hódítani, aminek keretében az adat- és szövegfeldolgozást, továbbá a kommunikációt egyetlen rendszerbe próbálják összeszervezni. Ebben az irodai koncepcióban napjaink legel­terjedtebb információhordozó­ja kezdi elveszteni jelentősé­gét. Dr. Poór József Dr. Farkas Ferenc Az irodai munka átalakulása

Next

/
Oldalképek
Tartalom