Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-14 / 253. szám

pá\y^xat' 9 9 I p*1**“ felvesz: gépész kalkulátort *■^»*»«110, »’«Wt« pwm,x mnreu-K-. ....*._sj«»¥íjj ><- Tt ÍS**,*• *£; *•^"255. ÄÄ».. {6<gí síoívímSóvíj'í *íónyt»**>í PÉC5Í MU*£AHSt,Y8»£ 5RÜ>(«í»fÖ, " «* i-v i> W *' ii fcatoiHifdu&aotetl. »Ziyttws ***»***• ■SsriSS teilmtiü ** Ivaktwféi&vífi memmn- ft Sftft*ii»,tÄit $pTAíYY£2£í#í&» A Cement- és Mészműv; Beremendí Gyára w Korszerűsödő pénzintézeti rendszer Az üzleti bankoké a jövő Friss hír: A Magyar Nemzeti Bank egyik leányvállalata, a Vállalkozási Bank Rt. az idei OMÉK-on kiállított, összes nyu­gati gépet, berendezést meg­vásárolta és ki fogja adni bér­be a termelőknek. A Pécsi AG- ROKER is tervezi gépek, be­rendezések bérbeadását, amely_ hez hitelt kap a banktól. Az üzletekből a bank is részese­dik. Az effajta banki pénzkihe­lyezést lízingelésnek hívják. S hogy az új jogosítvánnyal a bankok mind gyakrabban él­nek, arra álljon itt még két példa. Az MNB és a Világbank finanszírozza azt az üzletet, amelyet a HAGE — Hajdúsági Agráripari Egyesülés — kötött egy japán céggel egy új fer­mentációs üzem létesítésére. Bábolna az amerikai Pioneer céggel létesít egy közös, világ- színvonalú vetőmagfeldolgozó üzemet, az MNB és egy osztrák bank finanszírozásával. Egy banki leányvállalat ún. vállal­kozási alappal lépett be a Szentlőrinci Állami Gazdaság termelési tevékenységébe, ami után, mint kvázi társtulajdonos, bizonyos járadékot kap majd a bank. E kiragadott példák jól jel­zik azt az élénkülést, aktivizá­lódást, ami az utóbbi időben a magyar pénzügyi életben ta­pasztalható. Bankrendszerünk folyamatban lévő korszerűsíté­sének eddigi tapasztalatairól és a további feladatairól tartott nagy érdeklődést kiváltó elő­adást dr. Kiss Pál az MNB el­nökhelyettese, a Harkányban nemrég lezárult Pannónia '85 Szövetkezeti Szakember Talál­kozón. — A modernizálás célja — mondotta a tőkeáramlás meggyorsítása. A vállalati fej­lesztési források ma meglehe­tősen szűkösek, annál is fonto­sabb, hogy a pénz odamenjen, ahol korszerűen, hatékonyan, a világhoz való felzárkózás je­gyében dolgoznak. Az állami költségvetés 1985-ben 90 milli- árddal támogatja a gazdaság­talanul működő vállalatokat. Ha ez a pénz a jókhoz került vol­na, most nem betegeskedne, hanem szárnyallna a magyar gazdaság. Az üzleti bankok — számuk ma nyolc, a jövőben huszonegy lesz — a biztos meg­térülés reményében csak jöve­delmező tevékenységbe adják a pénzüket. Amennyiben rossz helyre fektetnek be, ők is meg­buknak. Mivel több bank lesz, a bankok közt is megindul a verseny, csak az a bank él meg, amelyik jövedelmet szerez és sok betétet gyűjt. Amelyik bank rossz helyre teszi a pénzét, az az alaptőkéből kénytelen majd leszámítani azt a pénzt amit nem kap meg. Az üzleti bankok ezért jobban megnézik majd a fedezeteket, s a gazdálkodók igen kemény bankokkal találják magukat szemközt. A szabad bankválasztás ugyanakkor azt is jelenti, hogy a vállalat vagy szövetkezet ahhoz a bankhoz megy majd pénzért, amely a fejlesztéshez jobb feltétellel ad hitelt. A korszerűsítés során külön­válik a jegybank és a hitel­bank. A jegybank a monetá­ris politika fő szerve, nem fi­nanszíroz közvetlenül, legfőbb funkciója ellátni a népgazdasá­got annyi pénzzel, amennyi kell' oly módon, hogy a pénz relatív értékállósága meglegyen. Ma az évi 4—5 százalékos inflációt világszerte inkább pozitívnak tartják. A 7. ötéves terv idősza­kára célul tűzött évi 5—6 szá­zalékos infláció elfogadhatónak mondható, a tavalyi 9—10 szá­zalékos után. Az MNB-ből tehát két bank válik ki, a jegybank és a hitel­bank. A Nemzeti Bankon belül egyelőre két főosztály tölti be csírájában ezt a két funkciót, a teljes szétválásig. Az MNB ed­dig nem volt érdekelt betétek gyűjtésében, ma már igen. A hitelbank-főosztály már eddig 11 milliárd forint forráshoz ju­tott kötvényekből, 2,5 milliárd­hoz különféle betétekből. Az egyik nagy betétes, a győri Rá­ba. 1 milliárd forintot tett a bankba 11 százalékos kamattal. A bank e forrásokból olyan ipari, mezőgazdasági és egyéb — 11 százaléknál jövedelme­zőbb — tevékenységet hitelez meg, amelyből többletexport- árualap lesz. Mindez élénkítő- leg hat a gazdaságra. A kétszintű bankrendszerre történő áttérés fontos technikai feltétele a számítógépes szám­lakezelés. A modernizálásra az MNB jelentős összeget fordított. A számítógép-kapacitás lehető­vé teszi a jövőben több kisebb bank könyvelésének komputeres kiszolgálását is. A banki monopólium fokoza­toson megtörik, A különböző fejlesztési területekhez kapcso­lódó alapok — Innovációs Alap stb. — ez év eleje óta úgyne­vezett szakosított pénzintéze­tekké alakulnak folyamatosan át. Ezek a bankok a kereske­delmi bankok előfutárai. A ke­reskedelem szerepe mindinkább felértékelődik. A kereskedelmi hitel célja, hogy a kereskede­lem képes legyen integrálni, piacra szervezni a termelést. A Skála-Coop már ez év jú­lius 1-től engedélyt kapott rá, hogy 4 vállalatnál szervezze a termelést, hogy ezek olyan ter­méket állítsanak elő, amire szükség van. A jövő a keres­kedő házaké. A szükséges nyersanyag előállításához és a lakossági igényekhez igazodó termelés-szervezéshez kereske­delmi tőkére van szükség, ami ma még csekély. Számítani kell rá, hogy a jövőben épp ennek érdekében emelkedni fog a ke­reskedelmi árrés. A bankkamat viszont csökkenni fog. Az idén augusztusban 1 százalékkal már csökkent, 1986. január 1-től újabb 1 százalékos csökkenés várható. A jövőben csak a ka­mat felső határa lesz meg­szabva, annál kevesebbet sza­bad kérni többet nem. Megszűnik a banki privilégi­um. A KTA-ból létrejön a szö­vetkezeti bank. Vagyis a jövő­ben a KTA betétjeinek csak ki­sebb részét fordítja a bajba­jutott szövetkezetek átmeneti megsegítésére, az ezen felüli pénz pénzintézetté alakul át, és részt vesz a kemény bankmun­kában, csak így maradhat tal­pon. A szövetkezetek és általában a gazdálkodó szervezetek, ak­kor reagálnak helyesen a bankrendszer korszerűsítésére, ha felértékelik a pénzügyi mun­ka szerepét. Ma már nem lehet csak műszaki szemmel nézni a gazdálkodást. Meg kell találni- ok a jó befektetést —, mivel ma már senki nem szól bele —, keresni kell a pénz rentábilis felhasználásának lehetőségét. Az előadó azzal fejezte be, hogy szemléletváltásra van szükség, vállalatoknál csakúgy, mint a szövetkezeteknél, vagyis műszaki szemlélet mellett egy­re inkább a pénzügyi szemlélet­nek kell dominálnia a gazdál­kodásban. — Rné — Helyben járás vagy mobilitás Miért nem mozog a konstruktőr? A társadalomtudományok mo­bilitásnak nevezik azt a jelensé­get, amikor, mondjuk egy szak­munkásból osztályvezető (értel­miségi) lesz, vagy azt is, amikor ez a szakmunkás faluból, nagy­községből városba költözik. Tár­sadalmunk nyitottsága szem­pontjából az előbbi a fonto­sabb esemény, de az utóbbi sem lényegtelen: igen gyakran velejárója az előbbinek, rá­adásul a lakóhely megváltozta­tása sokszor felér egy osztály­vagy csoportváltással, olyan jelentősek még nálunk a tele­pülések közti különbségek. Az innen oda vagy megfordítva mozgó emberek száma évente a félmilliót, talán a milliót is el­éri. Temérdek újsághirdetés ta­núskodik róla, hogy vállalataink hisznek benne: valahol létez­nek azok az emberek, akikre szükségük van, és a másutt munkát kereső állásváltoztató is reméli, akad olyan munkahely ahol nagyobb megelégedésre dolgozhat. Miért találnak egymásra ne­hezen? Például azért, mert se a munkát, se a munkást kere­Húsvizsgálók a vágóhídon Címzetes egyetemi docens őllotorwos Újsághír: Az Allatorvostudományi Egyetem Tanácsának javaslatára az Élelmiszerhigiénia Tanszéke a Hús­vizsgálat témakör oktatására, a címzetes egyetemi docens cimet adományozta dr. Papóesi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, dr. Százados Imre állatorvosnak, a Baranya Megyei Állategészségügyi és Élel­miszer Ellenőrző Állomás 1. számú élelmiszerhigiéniai kirendeltsége vezetőjének. Mit jelent ez a kitüntető cím? — kérdem a pécsi vágóhí­don lévő irodájában dr. Szá­zados Imrét. — Erkölcsi elismerést. Bizony­ságát annak, hogy az itteni 26 fős kollektívánk a Baranya Megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat vezetőségével jól együttműködve, eredményesen tevékenykedik. Azt is jelenti, hogy jól választottam meg a munkámban a példaképeket, azt is, hogy a gyakorlati munka mellett, érdemes az azt segítő elméleti kérdésekkel is beható­an foglalkozni. Különleges sze­rencsémnek tartom, hogy a szakmámban mindig volt kitől tanulnom: dr. Forrai Antaltól, a volt laboratóriumvezetőnktől a mikrobiológiát, dr. Kádas Ist­vántól, a Baranya Megyei Kór­ház kórbonctani osztályának vezetőjétől a precizitást és an­nak szükségességét, míg a nem­rég elhunyt professzoromtól, dr. Takács Jánostól, a világhírű állaihigiénikustól, a szakma­szeretetét sajátítottam el. Dr. Százados Imrét, 1962. ta­vaszán friss diplomás állator­vosként a véletlen hozta a pé­csi vágóhídra, s az akkori kö­rülmények láttán úgy vélte, hogy nem marad sokáig. — Amikor idekerültem itt a vágóhídon naponta háromszáz sertést vizsgáltunk, de gyakran hetekig alig vágtak. Amikor már elérte a vágóhíd a napi öt­százas vágást, az már nagy eredménynek számított. Ma a két műszakban naponta két­ezer sertést kell megvizsgál­nunk, akár belföldre, akár ex­portra kerül a húsuk, és a húskészítmények is csak a mi vizsgálataink után kerülhetnek a fogyasztókhoz. — A hús tehát nemcsak nél­külözhetetlen élelmiszerünk, hanem jelentős veszélyforrás is lehet. — Az állatorvostudomány je­lenleg százhúsznál is több, az emberre veszélyt jelentő be­tegséget tart nyilván. Szeren­csére a tenyésztők munkáját segítő állatorvosok is jól dol­goznak, így a vágóhídra fel­dolgozásra kerülő állatok hú­sának mindössze fél százalé­káról kell az állategészség­ügyi szakdolgozóinknak, illetve az állatorvosainknak dönteni. A különválasztott — és a bármi­kor azonosítható — állat húsát a mikrobiológiai laborunk vizs­gálata utón, vagy a hatósági hússzéken mérik ki, de ami em­beri fogyasztásra teljesen al­kalmatlan, abból húsliszt ké­szül. Mi tehát nem tévedhetünk. Hogy a vágóhídi állatorvos munkája mennyire „húsbavá­gó", azt több mint száz ma­gyar, német és angol nyelven megjelentetett publikációja, és az azokra, a világ minden tá­járól, a kollegáktól érkező leve­lek is tanúsítják. Néhai pro­fesszorával közösen irt első szakkönyve, a Húsvizsgálat ké­pekben már a megjelenése évében nivódíjat kapott és az­óta is egyetemi segédkönyv. Egyik társszerzője a Húsvizsgó- lat című, egyetemi jegyzetnek. Búcsúzóul szerényen mondja: — Tavaly itt, a pécsi vágóhí­don félmillió sertést és majd 25 ezer marha húsát minősí­tettük a szakma szigorú szabá­lyai szerint. Remélem, a jö­vőben sem lesz panasz a mun­kánkra . . . Murányi László sőnek nincs elegendő infor­mációja, — ennek jóformán egyetlen eszköze ma még az újsághirdetés. A cserkúti Mező­gép gépészmérnököt, gépész- technikust keres, a Sopiana Gépgyár gyártmányfejlesztőt, konstruktőrt —, senki nem tud­ja a hirdetés feladóinak meg­mondani: lapunkban, a Dunán­túli Naplóban, vagy esetleg a veszprémiben, vagy épp ellen­kezőleg: Miskolcon Nyíregyhá­zán célszerűbb-e közzétennie a hirdetését... Vagy éppenség­gel sehol: mert netán nincs ilyen, mozdulni kész szakember, és így már a hirdetés is kido­bott pénz. A megegyezés fő próbaköve mindig a lakás. A bérlakás, tudjuk, csak a már helyben- lakónál jöhet szóba. Az OTP- lakás százezrek, hovatovább milliók kérdése. A szolgálati la­kás gyakorlatilag megszűnt, s ha van is, sokba kerül az üzem­nek. Nem is annyira ezekkel a jogi formákkal van baj, hanem a „lakás-alappal”: az állami invesztíció már évek óta csak célcsoportos lakások formájá­ban létezik — ebből lesz a bérlakás, ami a helyben átte­kinthető gondokat hivatott meg­oldani, s nem a települések közti mozgás elősegítését. Ha egy vállalat üzem, gaz­dasági érdekből vállalkozna egy szakember letelepítésére, az esetek túlnyomó többségé­ben tehetetlen: nyereségét any- nyira megterhelik a különböző fizetési kötelezettségei — adók, kölcsönök, gépbérletek, kama­tok, az állami támogatás visz- szafizetése stb. —, hogy a le­telepítésre szolgáló lakásalap létesítését minden más megelő­zi. Ilyenkor sokszor már eleve kontraszelekció működik: csak az jöhet, aki helyben lakik, vagy aki lakásproblémáját cse­rével vagy adásvétellel meg tudja oldani. A cserkúti Mezőgép gépész- mérnököt keres, a Sopiana konstruktőrt... A tapasztalat azt mutatja, hogy épp a szak­mai képzettség- és beosztás­beli „piramis" alsóbb, illetve legfelsőbb részein állók mozog­nak könnyebben: segédmunkás legtöbbször a környéken is akad, igazgatóból, főmérnökből kevés is elég. S épp azoknak a középszintű szakembereknek a mozgása a legnehezebb — mérnököké, gyártmányfejlesztő­ké, technológusoké —, akiknek a lakásuk csak cserével, vagy adásvétellel mobilizálható. Az egyikhez nagy szerencse, a má­sikhoz hosszú procedúra kell, ha egyáltalán anyagilag meg­oldható, lehetséges. A műszaki fejlesztésben, a termékcserében átstruktúrálásban e legfőbb részt vállaló szakemberek mun­kás-támogatásra sem jogosul­tak, s ahol van ilyen, az sem ad kellő jogi biztosítékot a munkáltatónak. A létező lakás­jogi formák „hiányosak”: a szolgálati lakás egyértelműen a munkáltatónak kedvez, az OTP- lakáshoz nyújtott vállalati se­gítség viszont — nem egy példa van rá — épp a munkáltatót juttathatja kiszolgáltatott hely­zetbe. Olyanféle, „köztes" for­ma kellene tehát, ami egyolda­lúan sem ezt, sem azt nem se­gítené, hanem a legfontosab­bat: az indokolt gazdasági fej­lődésünk szempontjából fontos és szükséges mobilitást, a szak­emberek ésszerű mozgását, cseréjét —, akkor, ha az egye­zik mind az egyén, mind a munkáltató törekvéseivel. Mi a megoldás? Az átfogó megoldás kétség­kívül az lenne, ha — mint egy jogász barátom megjegyezte — legértékesebb, legodaadóbb szakembereink mindegyike any- nyi fizetést kapna, annyi mo­bilizálható értékkel rendelkez­ne, hogy maga dönthetné el, hol keres' a biztatóbb jövőt, a boldogulást. Ezzel — elmélet­ben — egyet is érthetünk, csak épp azt kell látnunk hogy en­nek előfeltételeként épp azt a „teljesítményhiányos" állapotot: a többletteljesítmenyre, szelek­cióra, piacképes vállalkozásra való képtelenséget kellene fel­számolni, aminek épp a mobi­litás nyitása, segítése a talán legfőbb előfeltétele. S erre ma sincs még gazdasági életünk­ben elég — gazdasági — kény­szer, késztetés! Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy érvényes ötletet, tippeket adhatunk a mobilitás már ma is lehetséges megköny- nyítésére. A teljes foglalkozta­tós továbbra is cél, az állami felelősség azonban nehezen alakul: nehezen bontakozik ki intézményesült formában azért, hogy valóban levegye a gondot az ideálisan csak a munkáért, a termék színvonaláért annak eladhatóságáért felelő üzemek válláról. Nemcsak ezt kellene azonban „intézményesíteni", hanem — mindenekelőtt — lehetővé tenni a kvalifikált mun­kaerő mozgását, áramlását. A külföldi példák, megoldá­sok, módszerek átvételétől se kellene óvakodnunk — feltéve, ha saját társadalmunkhoz il­leszkedő adaptációk. Nemrég hallottam: külföldön létezik „átmeneti" munkahely — kez­dőknek, helyüket keresőknek, egybekötve tanulással, képzés­sel - az olyan „fejvadásztársa­ságok” sem ritkák, amelyek spe­ciális munkaerőt közvetítenek oda, ahol szükséges — garan­tált minőséget, ellenőrizhető­en. Vállalhatnák ezt a megyei munkaerőközvetítő irodák, vagy más, bővült funkciójú, feladatú intézmények, — ho ismét lé­tezne olyan lakásalap, ami preferált gazdasági céljaink mellé lenne rendelhető, meg­felelő anyagi (üzemi) hozzájá­rulással, kellő társadalmi ellen­őrzéssel. A magyar ipar termékeinek cseréje, megújulása az évi 1 százalékot sem éri el; export- termékeink egyötödét 1950 előtt kezdtük el gyártani. Ez a helyben járás tovább nem tart­ható —, de ehhez szakembe­reink „helyben járását” is meg kell szüntetni ■— a többi közt a mobilitás nyitásával, zökkenő- mentessé tételével. Varga János HÉTVÉGE 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom