Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-14 / 253. szám
4. HÉTVÉGE Lakótelep? A minap szívenütött egy cím a DN-ben, ami aztán visszaköszönt még a Pécsi Műsorból is. Az Apáczai Nevelési Központ tette közzé ,,lakótelepi népfőiskolá"- jának a programját. Ami ebből szívenütött, az a „lakótelep" kifejezés volt. A szerencsétlen hangzású szót az értelmező szótár elfogadja, de Így magyarázza : „ . .. összefüggő egységet alkotó, lakóház- csoport és a hozzá tartozó létesítmények együttese, amely rendszerint valamely üzem, intézmény, közület dolgozói vagy más magán- személyek számára épült. Pl. a bánya lakótelepe.” Azért tartottam szükségesnek idézni ezt a meghatározást, hogy a figyelmébe ajánljam annak a szervnek, tehát a Nevelési Központnak amelynek tán a legtöbbet kellene tennie azért, hogy Pécs e több tízezres városrészének a lakossága ne érezhesse ennek a kétes értékű kifejezésnek a létjogosultságát. Sajnos, amióta csak tömeges lakásépítés folyik hazánkban, a felszabadulás óta, túl könnyedén és meggondolatlanul akasztjuk rá az új városrészekre a szószüleményt, hogy lakótelep. Persze, vannak esetek, amikor ez a kifejezés is hízelgőnek tűnik, legtöbbször azonban kifejezetten degradáló. De most maradjunk Pécsett, s maradjunk Lvov- Kertvárosnál. Emlékeztetném a „lakótelepi népfőiskola" elnevezés kitalálóit (szívesebben mondanám így: kiagyalóit) arra, hogy évekkel ezelőtt, amikor nevet kellett adni az épülő lakóterületnek a tanács végrehajtó bizottsága elé került egy javaslat, amely így szólt: Lvov-lakótelep. Már akkor ismert volt, hogy 50— 60 ezer lakosú lesz az új városrész, tehát akkora, mint hazai középvárosaink többsége, még ha híján is lesz a várost jelentő kritériumok legtöbbjének. A lakótelep elnevezés tehát mindenképpen méltánytalan és lealacsonyító lehet. Ezen meditált e sorok írója, a vb-ülés napján megjelent rövid írásban, s a testület el is fogadta az érvelést, így aztán a ma is élő változatot, a vonzóbban hangzó Lvov-Kertváros elnevezést fogadta el. Azóta is próbálok hadakozni az újra meg újra felbukkanó lakótelep-fogalommal, mert meggyőződésem —, a várostervezők szándékával egyetértve —, hogy Lvov- Kertváros már ma is több az egyszerű lakótelepnél, így érezhetik ezt az ott lakók is és éppen a Nevelési Központ az, amelyik számos rendezvényével igyekszik az intézményt, s ezzel a városrészt is bekapcsolni Pécs vérkeringésébe. A hadakozás — úgy látszik — nem elég sikeres, hiszen a városrész saját hírközlő szerve, a Ivov-kertvárosia- kat informáló városi televízió is, a dolog lényegére nem figyelve, újra meg újra a lealacsonyító „lakótelep” titulussal „tiszteli meg” növekvő, gyarapodó városrészünket. És most még ez a „lakótelepi népfőiskola" is!. . . Igazán tiszteletreméltó volna ha az Apáczai Nevelési Központ — még mielőtt mély gyökeret találni verni a köztudatban a kifejezés —, más nevet adna rendezvénysorozatának, s ezzel együtt egyszer s mindenkorra kiirtaná a szótárából ezt a szót, hogy lakótelep. (Ami egyébként ránk, a Dunántúli Naplóra is vonatkozhat.) H. I. Egységesítik a harisnyák méretjelölését A harisnyafélék — harisnyanadrágok, hosszú és térdharisnyák, zoknik — méretjelölését hazánkban jelenleg nem szabvány írja elő, ebben a gyártó vállalat és a belkereskedelem megállapodása a mérvodó. A kereskedők és a vásárlók dolgát azonban egyaránt nagyon megnehezíti, hogy a számozás gyártónként is eltér, és ezenkívül a különféle országokból származó árucikkek jelölése sem egyforma. A Magyar Szabványügyi Hivatal az egységesítés érdekében a nemzetközi — ISO — szabvány alapján kidolgozta a harisnyafélék méretjelölésére ajánlott előírásokat. Mivel azonban a gyors átállás a gyártók és a kereskedők számára egyaránt sokba kerülne, a meglevő tasakok, csomagolóanyagok, nyomdai úton előállított mérettáblázatok elfogytáig legalább egy-két évig —> nem mindenütt találkozhatnak majd a vevők az egységes jelöléssel. Ezért nem új, kötelező szabvány, hanem műszaki irányelv lát napvilágot a jövő év január 1-től a harisnyafélék méretjelölésére vonatkozóan. A nemzetközi jelölési szabványok — amelyekhez a magyar irányelvek is igazodnak — harisnyanadrágoknál a testmagasságot, a csípőkerületet és a testsúlyt, a harisnyáknál szintén a magasságot, ezenkívül a lábfej és a belső lábszár hosszát adják meg centiméterben. A térd- és a rövidharisnyák jelölésénél a lábfejhosszúságot tüntetik fel. A szabványügyi szakemberek a nemzetközi szabvány honosítása során az ISO-előírások alkalmazhatóságát és bevezetésének feltételeit megvitatták a Budapesti Harisnyagyár és a minőségellenőrző intézetek illetékes szakembereivel. Ügy döntöttek, hogy — noha az irányelvek már jövő év január 1-től a gyártók és forgalmazók rendelkezésére állnak — a kötelező jelölési szabvány egyelőre nem lép életbe. Kolics Páltól tudakolom: ki- jön-e a faluház az említett 850 ezer forintból? Ö állítja, hogy igen. Hiszen csak az anyagért kellett fizetni, hála a hamburgi ácscéh igazán kitűnő valcolási szabályzatának. A ácslegények némi kis zsebpénzt kapnak, a szállásuk Merenyén van, hétközi kosztoltatósukról a Szigetvári A. G. görösgali üzeme gondoskodik, hétvégeken pedig a ceglédpusztai családok vendégei. A Faluházépítő Baráti Kör ezzel is segít. A kör tagjai készítették még az alapot, az alacsony alapfalat és segítettek a faanyag feldolgozásában. A faluház bútorzatának egy részét az orfűi fafaragó táborban készítették. Az egész tehát — kiadott forintban mérve — nem kerül többe, mint egy szerényebb családi ház. De mennyivel többet jelent a 158 ceglédpusztainak! Hársfai István A ceglédpusztai faluház különleges faszerkezete már csaknem kész. Képeinken a gesztenyefák lombja alatt meghúzódó építmény (bal oldalt) és Rainer Pflumm, az ácslegények egyike (jobb oldalt) látható. (A szerző felvételei.) pillanatokkal, amikor meghiúsulni látszott az egész vállalkozás. (A vita videón van, tanulságos a megtekintése.) Nagy Ervin úgy képzelte: a fasor végébe teszi a faluházat, ahol hajdan egy kolostor volt. Nem is volt rossz az ötlet: van-e jobb és szebb felvezetése egy mutatós épületnek, mint egy szép fasor. Csakhogy ez (bár nem hosszú), a falu-utolsó előtti házánál kezdődik. A helybeliek azt követelték, hogy a fasor elején legyen a faluház. Hát ezen csatároztak órákon át, miközben több vendég el is ment, mondván: úgysem lesz itt mór alapkőletétel. Lett. Igaz, délután 4 helyett este 7 után. A fasor elején. És jöttek az ácslegények is. Hosszú hajjal a hajfonatba fűzött jelvénykével, széles karimájú kalappal, fekete kordbársony zekével, nadrággal és nagy szakmai lelkesedéssel. Miután kikötötték: vállalják a munkát, de csak úgy, ha a saját fantáziájukat is belevihetik az építménybe. Minden kerek és gömbölyű A mestermű szerkezete már áll. Könnyű elképzelni, milyen lesz kb. 6 hét múlva. Rainer Pllumm, aki Tübingából jött, s a rövid szabadság után elsőként érkezett vissza, mondta ezt. A jellegzetes Makovecz-stí- lusjegyek élnek itt is a dupla kupolás szerkezeten. Az egyik kupola az épület alsó része, ez 180 négyzetméter alapterületű, s itt lesz az orvosi rendelő, az ifjúsági klub. A felső kupolában 150 négyzetméteres alapterületen a könyvtár kap helyet. Nyolc ágasbogas szerfa tartja a kupolákat, a pompásan megmunkált faíveket. (A faanyag szárítását felfűrészelé- sét a barcsi fűrészüzem munkásai kommunista műszakban csinálták), hiszen itt minden kerek, gömbölyű, s ezért szívesen elnézné az ember napestig. Most már úgyszólván csak a kupolák fazsindelyes borítása van hátra. Majdnem uísszament a parti... Néha csudálatos dolgokat produkál az élet. Itt van például Ceglédpuszta, a dobszai községi közös tanácshoz tartozó település, ami valójában Me- renye Arany János utcája, s egyben külterületi lakott helye. Merenye — úgy mondják —, kb. 150 lakosú település. Ha ezt a községet északi irányban elhagyjuk, az utolsó háztól keskeny betonút vezet tovább. Több mint 3 km után pillantani meg újból a Merenyét jelző táblát, majd az első házakat. Itt is vagy 150-en laknak. Miért község az egyik, s miért külterületi lakott hely a másik? Ki tudja? . . . Ceglédpuszta mostanában sajátos vállalkozással vonja magára a figyelmet. Nevével, közigazgatási rangjával ellentmondva „nem átall" fa/uházat építeni, mégpedig nem is akármilyent. Errői szól a történet. A „mindenes középület” Egyszer volt, hol nem volt, olyan régen, hogy a maiak már nem is emlékeznek rá, volt erre egy uradalom. A nagy háború után házakat építettek a régi uradalmi épületekből, aztán évek múltán az egyik megmaradt istállóépületből iskolát, pedagóguslakást szerkesztettek. Később ez lett a falu — pardon, puszta — mindenes középülete, amelyben még orvosi rendelő, könyvtár, ifjúsági klub is működött. 75-ig • összevont alsó-felső tagozatos iskola volt itt, akkor megszűnt a felső tagozat, majd 81-ben az alsót is el kellett vinni. A tönkrement tetőzet miatt életveszélyessé vált a „mindenes", s amikor kiderült hogy csak a tető felújítása másfél millióba kerül, az illetékesek nem haboztak, a bontás mellett dönteni. Ma már alig észrevehetően látszanak a A ceglédpusztai faluház története maradék, senkinek sem kellett romok a magas gazban. Viszont nem messze ettől, egy rövid vadgesztenye-allé elején már formálódik az új faluház. Tanulságos ennek a születése. De ehhez tudni kell még, hogy Ceglédpuszta népességszáma — most 158-an élnek itt — több mint másfél évtizede változatlan, hogy részben ma is a 45-ös földhözjutta- iottak leszármazottai lakják, hogy 5 éve épült az említett betonút (összesen 2 személyautó van a településen), hogy az iskola kényszerű megszüntetése óta 27 iskolást, óvodást, (többen vannak, mint Merenyén), visznek naponta az Általános Művelődési Központ Ro- burjával Dobszára, s hogy a könyvtár magánházaknál „üzemel”. A puszta zárt közössége az első perctől fogva érezte a „mindenes" hiányát, könnyű volt tehát belevinni az új és nem mindennapi építkezésbe. Csábító ajánlat A dolog úgy indult, hogy megpályáztak százezer forintot az Állami Ifjúsági Bizottságnál, majd áruba bocsátották 300 ezerért bontásra a kivénhedt „mindenest". Akkoriban volt, hogy Makovecz Imre, Ybl-dijas építész Szigetvárott járthoz ott tervezett vígadó ügyében. Kolics Pál, a dobszai művelődési központ igazgatója találkozott vele, s ismert munkáit felemlegetve megkérdezte: nem tervezne-e társadalmi munkában valami faluházat Ceglédpusztá- nak. Makovecz ráállt, megnézte a helyszínt aztán felvetődött: kellene egy jó ács. A sárospataki művelődési ház ácsa tett ajánlatot: fél millió . . . Mondani sem kell, hogy kis híján visszament a parti. 1984 elején aztán Makovecz Bécsben, egy építészeti kiállításon akadt össze a hamburgi ács céhlegényekkel, akik magyarországi munkalehetőség felől érdeklődtek. Az ajánlkozás csábító volt. A céhlegényeknek ugyanis 3 évig és egy napig kell valcolni- ok, — vándorolniuk —, hogy a céh érdemes mesterei legyenek, s ez idő alatt munkájukért pénz, nem kérhetnek, csak szállást, kosztot. Ezekután a MAKONA gm vállalta a tervezést, a munka Nagy Ervin építészé volt, s mire a terv elkészült, az említett 400 ezer forinhoz a megyei tanács további 450 ezret adott és segített az ácslegények ide- szervezésében. No és megalakult a ceglédpusztaiak Faluházépítő Baráti Köre az építés segítésére, mert nem akarták ajándéknak tekinteni az új „mindenest". Alapkőletétel vitával Június közepén volt az ünnepélyes alapkőletétel, a tervezettől néhány órás késéssel, kemény vitatkozás után, és olyan
