Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-24 / 231. szám
Az ókeresztény mauzóleum mai külső képe Ádám és Éva képe megújhodott Már „működik” az ókeresztény mauzóleum védőépülete Hol van már az az idő, amikor a sétatéri „fekete dobozon" — az ókeresztény mauzóleumot takaró szörnyépít- ményen keseregtünk! Az évekig védő tető alatt végzett munka most már ország-világ szeme láttára folyik, s ezt szó szerint kell érteni. Hiszen nemcsak a járókelő szemléli meg a különlegességet, hanem csodájára járnak a szakemberek is. Legutóbb pl. június végén a múzeumi restaurátor-módszertani központ szervezett nemzetközi találkozót Pécsett, s a mintegy száz szakértő programjában szerepelt a sírkamra megtekintése is. A látottakról osztatlan elismeréssel nyilatkoztak. Most mi is elsősorban az ott lent láthatókról kívánunk szólni, amit egyelőre még nem láthat a közönség. Ami viszont ma is a szeme előtt van, az maga a 4. századi sírtemplom mára már nagyrészt Iriegéüzített falmaradványa, amibe először „botlottak bele" 1974-ben a vízlépcső legfelső tálcájának az elbontása alkalmával. Itt most már rekonstruálva láthatjuk a falakkal együtt a rómaiak itteni utolsó évszázadának az eredeti térszintjét. S lassan készre formálódik előttünk a dr. Bachmann Zoltán tervezte védőépület felszíni, amfiteátrum- szerű része is, ami méltó és művészi módon övezi Pécs jelentős új műemlékét, amit az októberi múzeumi-műemléki hónapban át is adhatnak a rendeltetésének. A környezetet egyelőre úgy alakítják, hogy — a városi tanácson hallottak szerint — tisztességesen megközelíthető legyen az ókeresztény mauzóleum; magát az alsó-sétateret pedig a 30-as évekbeli Gosztonyi-féle megformálás szellemében kívánják felújítani. És most menjünk le a körívben futó lépcsősoron az alépítménybe, ahol szintén a befejezés munkáin dolgoznak. A sírkamrát védő építmény pedig, ami a becses értéket teljes mértékben izolálja a külvilágtól, már rendeltetésszerűen működik. A festett sírkamrát övező folyosóban duruzsolnak a klímaberendezés gépei, a belső környezetétől is elkülönített kamrában 15 fok az állandó hőmérséklet, körülötte .pedig a falon kívül 20 fok — így lehetett elérni, hogy a nedvesség folyamatosan kifelé hatoljon, s ezáltal biztosított legyen a freskók szárazon tartása. A kamrában Pintér Attila festő-restaurátor dolgozik a képeken. Az első, ami Ádómot és Évát ábrázolja a tudás fájával és a kígyóval, már kész, s munkában van az oroszlános Dániel próféta. A legkényesebb munka azonban majd csak ezután következik: a kamra hátsó falán volt freskó szerencsére színes felvételeken megőrződött részleteinek legalább jelzésszerű újraalkotása. A „volt" itt azt jelenti, hogy a másfél évezreden át a föld alatt mindentől megmeneke- dett műalkotás a feltárás után még védtelen állapotában felhőszakadást kapott, a lezúduló víz szinte teljesen lemosta a freskót, s most csak nyomokban látni a festett foltokat. És most a restaurátor vall az itteni szép és nehéz munkájáról : — Esztétikailag élvezhetetlenül töredékes volt az egész, s a lehetetlenség határán, hogy valamit is lehet még csinálni belőle. Különösen a tisztítás, a kivált vastag sólerakódás eltávolítása okozott gondot. Olyan oldószert, felületkezelő anyagot kellett találni — és szerencsére találtunk is —, ami nem szívódik be a falba, tehát a festett felületet nem támadja. Amikor már ez megvolt, s a mögöttes falrészeket ,is sikerült sótalanítani, kezy dődhetett maga a restaurálás, most már annak a biztosítása mellett, hogy a nedvesség nem a' freskó felé, hanem ellenkező irányban keres utat. A festett felület vakolathiányait úgy kellett kiegészíteni, nehogy olyan hatást keltsen, mintha mi csináltuk volna. A képrestaurálásnál viszont egyaránt kellett törekedni a tartalmi hitelességre és az esztétikai megformálásra — ez a kulcsa az egésznek. Természetesen segítségül kellett hívni a szakirodalomból ismert analóg példákat. Sok kiegészítésre volt szükség, de ez mind jól elkülönül az eredetitől. Nézze csak meg jó alaposan: azok a részék, amiket vonalkázott festéssel lát, azok a restaurátor munkája, a közelről szemlélő ezt azonnal látja, távolról viszont a mű egésze érvényesül. Adóm és Éva képén és a mellette lévő napkorongos díszítőmezőben sérülésnyomok láthatók. Pintér Attila magyarázata szerint még szinte nyers volt a friss vakolat, amikor a szarkofágot behozták — valamiért gyorsan kellett temetni —, azzal sértették meg a festett felületet. Ö ezt utólag korrigálni nem tartotta ildomosnak. A laikus szemlélő egy a sír- kamrába mélyen benyúló üveg- fülkéből tekintheti meg a freskókat és a szarkofágot (ez újabb és szakszerűbb kiegészítésre szorul még), a szakértő viszont beléphet a kamrába közvetlen szemlélődés végett. És hadd történjék említés még a „sárga sátorról”, amelynek a létén szörnyülködött a minap egy olvasónk a szerkesztőséghez címzett levelében. Nos, a sátor alatt a II. számú festett sírkamrának a most tárgyaltéhoz hasonló védőépítmé- nyének az elkészítése folyik. Ha ez meglesz, természetesen eltűnik a sátor és a dómtér visszanyeri eredeti képét. Illetve mégsem, hiszen akkor pedig a székesegyház délkeleti tornya tövében levő Cella Tri- chora korszerű védelméről gondoskodnak majd. Püspökvári ásatások „Pécs középkora és gótikus szobrai” kiállításnak ad otthont Az Aranyos Mária kápolna nyugati vége A pécsi középkori városfalak és a vár kutatási programja keretében 1978 óta folyamatos a Püspökvárban a székesegyháztól északra fekvő területnek a módszeres feltárása. A területről fennmaradt legkorábbi térkép, Joseph de Haüy francia hadmérnök 1687-ben készített helyszínrajza itt semmiféle épületmaradványt nem jelez, ezért a kutatás megkezdéséig ez a terület középkori vonatkozásaiban teljesen ismeretlen volt. Ezzel szemben a vár északnyugati sarkában egy középkori templom vázlatos alaprajza ismerhető fel. A korábbi kutatás ezt a templomot az 1780-ban épült udvarmesteri ház helyén feltételezte és azt a Keresztelő Szt. János társaskáptalan kápolnájával azonosította. A feltárt területen három nagy, összefüggő, középkori épület jelentős maradványai kerültek elő. Az egyik a Nagy Lajos király és Vilmos pécsi püspök által 1367-ben alapított első magyar egyetem épületével volt azonosítható, a másik az 1355-ben alapított /^.ranyos Mária kápolna épülete, a harmadik a már említett Keresztelő Szt. János kápolna, amelynek az első okleveles említését 1217- ből ismerjük. A kutatott terület már a 12—13. században is betelepült volt. Az egyetem épülettömbje mintegy 34 m hosszúságú, eredetileg egyemeletes épület volt, melynek a falai részben az emelet magasságáig állnak. A földszintjén egy 19 m hosszúságú, mintegy 6 m széles, nagy méretű terem — a magna aula — helyezkedik el, amelyhez északról egy hosszú folyosó, keletről és nyugatról pedig eqy-egy terem csatlakozik. A feltárás során előkerült egv 14. századi kőcímer, amely feltételezhetően az egyetem címe-'e volt. A várossal együtt az egyetem épülete is török kézre I kerül 1543-ban. Evlia Csele bi török utazó és történetíró 1663-ban Pécsett járt és a vár és a város nevezetességeit leírva említést tesz a főiskolákról, köztük „az isteni Ellatunnak (Platón) a belső várban levő régi tudományos lőiskolá"-járó\, amely a pécsi középkori egyetemmel azonos. Ebben az időben azonban az épület a török I katonaság laktanyája volt. Az épület pusztulása az 1664. évi Zrínyi-hadjárat során következik be. Hasonló sorsra jutott az Aranyos Mária kápolna is. Az említett terület a 18. századtól napjainkig a pécsi püspökség gyümölcsöskertje volt. Az egyetem elpusztult épületének a feltárt falmaradványait gótikus ajtók és ablakok díszítik, amelyeknek a faragott kőkeretei az épület korát is egyértelműen ! meghatározzák. Az épületmaradványok kultúrtörténeti szempontból azért is jelentősek, mert ez az első magyar egyetem épülete, s a Közép- Európában legkorábban alakult egyetemek egyike. (A prágai 1348-ban, a krakkói 1364-ben, a bécsi 1365-ben létesült.) Az egyetem épületétől nyugatra — attól kissé távolabb — került elő az oklevelekből már ismert középkori Aranyos Mária kápolna maradványa. A kápolna hossza 20 m, gótikus szentélye sok- szögzáródású, szélességében a belső várfalig terjed. A kápolna hajójának mindkét oldalán mellékkápolnák helyezkednek el. A kápolna püspöki temetkezési helyül is szolgált. Itt temették el többek között a kápolnát ala- .pító Miklós püspököt, az egyetemet alapító Vilmos püspököt, valamint Ernuszt Zsigmondot 1504-ben. Az egyik falazott sírból került elő az a nagy értékű szoborlelet, amelynek a darabjai a magyar gótikus szobrászat kimagasló alkotásai. Közülük a festett szoborcsoport a Magyarországon fennmaradt egyedüli ilyen jellegű szoborlelet. A figurális torzók és architekturális részletek az egyetemes európai gótika szempontjából is igen nagy jelentőségűek. A már említett Keresztelő Szt. János kápolna alapfalait az idei kutatás tárta fel a volt udvarmesteri ház belsejében. A több mint 20 m hosszú és 8 m széles, egy- hojós kápolna szentélye eredetileg, valamint az átépítésének az idején is félköríves záródású volt. A maradványok részbeni felhasználásával épült felette a 18. század óta álló épület. Bár a kápolna első okleveles említése 1217-ből való, alaprajzi elrendezése ennél korábbi eredetre utal. A püspökvár északi részén az eddigi ásatások eredményeként lényegében sikerült tehát három, mindeddig csők az oklevelekből ismert, igen jelentős középkori épületnek a pontos helymeghatározása. A feltárt két épületegyüttes — az első magyar egyetem és az Aranyos Mária kápolna — helye és a magyar történelemben elfoglalt kultúrtörténeti, művészettörténeti értéke a közművelődés és a hazafias nevelés szempontjából is szükségessé teszi a maradványok bemutatását és kulturális célra történő hasznosítását. Az egyetem épületének kisebb mértékű rekonstrukciója lehetővé teszi, hogy a belső terek hiteles bemutatása mellett azok kiállítási célt szolgáljanak. Az egyetem épületében a Janus Pannonius Múzeum „Pécs középkora és gótikus szobrai" című kiállítása kap helyet. Ez lehetővé teszi a nagyjelentőségű szoborlelet helyszíni bemutatását, valamint az egész együttesnek a múzeumi kezelését. A középkori Aranyos Mária kápolna, valamint a kisebb román kori maradványok egy összefüggő romkert alakjában kerülnek bemutatásra. A vár északnyugati sarkában álló udvarmesteri ház barokk épülete a helyreállítás után modern művészeti múzeum célját szolgálja. A Keresztelő Szt. János kápolna feltárt alapfalainak a bemutatására az épület padlószintjében nyílik lehetőség. A helyreállítás terveinek a kidolgozását Sch. Pusztai Ilona, az OMF építésze már a feltárással párhuzamosan elkezdi. A több éve folyó nagyarányú ásatás Pécs Megyei Város Tanácsának, a Baranya Megyei Tanácsnak, valamint az Országos Műemléki Felügyelőségnek a hathatós anyagi támogatósát élvezi. Fontos társadalmi segítséget jelent a Mecseki Szénbányák részéről történő patro- nálás, valamint a Janus Pannonius Tudományegyetem által szervezett régészeti KISZ-tábor. Dr. Sándor Mária, Dr. Gerö Győző régészek Rendeződik a Zsolnay-mauzóleum ügye Ügy tűnik, végre nyugvópontra jut a pécsi Zsolnay- mauzóleum régóta húzódó ügye. Mint ismeretes, 1983- ban nyitották fel a sírkamrát, ahol a Zsolnay családtagok koporsóit, s bennük a tetemeket a korábbi illegális behatolók meggyalázták, csak a dinasztiaalapító Zsolnay Vilmos masszív, pirogránit díszítésű szarkofágja állt ellen a romboló kísérleteknek. A felnyitást követően a tetemmaradványokat átszállították a köztemetőbe, ahol a város által adományozott díszsírhelyen helyezték végső nyughelyükre a Zsolnay, Mattyasovszky és Sikorszky családok elhunyt tagjainak földi maradványait. Maradt a mauzóleum jövőjének az ügye, amihez viszont a családok — itthon és külföldön — élő tagjainak az álláspontját kellett tisztázni. A minap ez is megtörtént: a város megvásárolja a családtól a telekkönyvileg a mauzóleumhoz tartozó területet a Zsolnay- dombon, s ezzel a birtokába szál! az értékes kegyeleti hely. Megkezdődhet tehát a teljes helyreállítás, amire a Zsolnay gyár közreműködésével kerül sor. (Ugyancsak a gyár vállalta, hogy az említett díszsírhelyen pirogránit síremléket állít.) A Pécsi Városvédő és Városszépítő Egyesület gondoskodik arról, hogy a mauzóleumot ismét kerítés övezze, s ezáltal megszűnjék az átjárójelleg, ami nagyban elősegítette a várostörténeti emlék pusztulását. Mindezzel egyidejűleg feltétlenül szükséges lenne határozni a Zsolnay-znau- zóleum műemléki védettségéről. Ádám és Éva a Paradicsomban. A sirkamra freskóit restaurálják.
