Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-31 / 239. szám
Utcáról utcára Olcsó ételek, szórakoztató műsorok Szeptemberben nyílik a pécsi diáktanya Üj ifjúsági étkező- és szórakozóhely kezdi meg működését néhány hét múlva a baranyai megyeszékhelyen. A pécsiek által jól ismert Borostyán étterem szeptember közepétől fogadja első vendégeit felújított és újjávarázsolt környezetben. A pécsi diáktanya olcsó ételeket, különféle üdítőitalokat és szórakoztató műsorokat kínál fiatal vendégeinek. Az itt készített reggeli, ebéd és vacsora alkalmazkodik a látogatók pénztárcájához. Az ígéretek szerint ez lesz Pécs legolcsóbb étterme, ahol nem csupán az étlapról lehet majd választani, de bevezetik az előfizetéses étkeztetést is. A kínálat naponta változik, így, aki törzshelyéül választja az új pécsi éttermet, az sem fog csalódni. Az olcsó egytál-ételek mellett természetesen lesznek főzelékek, különböző tésztafélék, készételek és turmixitalok. Levesekből például 8-10-féle közül lehet választani. Egyelőre még nem ismert pontosan, mi minden kerül véglegesen az étlapra, annyi azonban már most is biztos, hogy a palacsintától a szil vásgombócig, a tojásrántot- tától a bundáskenyérig, sok minden szerepel a kínálatban. Az étteremben naponta reggel 7-től este 10-ig fogadják a vendégeket. Ami azt jelenti, hogy nem csupán a reggeli, az ebéd, vagy a vacsora miatt lesz érdemes i.de betérni, hanem az uzsonnára, illetve a tízóraira valóért is. A pécsi diáktanya nemcsak a kulináris élmények tárháza lesz, hiszen rendszeres látogató szellemi táplálékhoz is juthat majd itt. A tervek szerint különféle programokat szerveznek, irodalmi esteket, szórakoztató műsorokat tartanak. Sőt, zártkörű rendezvények, találkozók, lakodalmak rendezésére is lehetőség lesz. A Borostyán étterem helyiségeiben egyelőre még a szakemberek dolgoznak. A munka jól halad, a tervek szerint szeptember 15-re minden készen áll a nyitásra. F. D. A jelölőgyűléseken javasolták Tornatermet, utakat építenek a sellyeiek A sellyei gimnázium melletti zöldterületen épül fel a tornacsarnok. Proksza László felvételei A Malom utcában a lakosság összefogásával építettek utat A választásokat megelőző jelölőgyűléseken 21 közérdekű javaslat és öt bejelentés hangzott el Sellyén és a társközségeiben. Mind a nagyközségben, mind a társközségekben többségben szerepeltek az ütés járdaépítésre, illetve karbantartásra vonatkozó kérések. Könnyen lehet, hogy a sellyei- eket az épp akkor zajló Malom utcai útépítés is ösztönözte kéréseik megfogalmazására. A Malom utcában ugyanis a lakosság összefogásával épült szilárd burkolatú úttest Hasonló megoldással szeretnének utat maguknak a Rákóczi és a Kölcsey utcában lakók. A tanács számításai szerint - mivel ezek az utcák egyoldalú beépítésűek — az egy családra eső költség igen csak jelentős összegre — 30 ezer forintra — rúgna, így kizárólag lakossági összefogásból nem tudnak utat építeni. Azt viszont reálisnak látja a tanács — hallottuk Kárpátiné Csóka Piroskától, az igazgatási csoport vezetőjétől —, hogy a lakossági felajánlást tanácsi fejlesztési pénzzel kiegészítve építik meg az uta- , kát. Ugyancsak út- és járdaépítést kértek a jelölőgyűléseken a társközségek lakói: a káki- csiak, a marócsaíak, drávaivó- nyiak, drávasztáraiak, okorági- ak. Bár a javaslatok közérdekűségét, fontosságát a tanács egy percig sem vitatja, egy rétenné, hogy az alapvető vizsgálatokra ne kelljen Pécsre utazni, s hogy ott legyen a központi, hétvégi ügyelet. Ennek a javaslatnak a megvalósítása ugyancsak szerepel a tanács tervei között. Addig pedig a körzeti orvosok, gyermekorvosok és fogorvosok a saját körzetükben felváltva ügyelnek a hétvégeken. A sellyeieket évek óta nyomasztja az a gond, hogy túlságosan vasas a vizük. Olyany- nyira, hogy mosás után sárgára színeződnek a fehér holmik. Ebben a tervidőszakban ezen is változtatni akar a nagyközségi közös tanács: megvásárolják a vastalanító berendezéseket, illetve megépíttetik a kiszolgáló létesítményeket, amelyek a vastalanításhoz szükségesek. T. É. Proksza László felvétele szűkre kénytelen azt válaszolni, hogy ezek teljesítésére — pénz hiányában — rövid időn belül nem kerül sor. Ugyanakkor több jelentős létesítmény létesítését reális célnak tartják. Szintén a lakosság igénye és javaslata nyomán határozták el, hogy a következő tervidőszakban megépítik az 1000 négyzetméter alapterületű tornatermet, amely nemcsak a sellyei, hanem a társközségekből itt tanuló gyermekeknek adna rendszeres sportolási lehetőséget, illetve más kulturális és szórakoztató rendezvények tartósára is alkalmas lenne. Ugyancsak régi óhajuk a helyben lakóknak és a környékbelieknek, hogy egy olyan egészségügyi központot hozzanak létre, amely lehetővé 4. HÉTVÉGE A belvárosi rekonstrukció során több épületet védöpalánkkal vettek körül, ezeket plakátokkal dekorálták. Azonban a plakátok elavultak, elrongyosodtak, többször kéne cserélni őket. Läufer László felvétele A belvárosban Elég hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára jelentkezett ez a rovat, pedig közben sok olva-. só hiányolta, s a szerkesztő is noszogatta e sorok íróját, aki viszont egyre csak halogatta a tollhegyre kívánkozó jelenségek felkutatását és megírását. Most összejött egy kisebb cso- korravaló belőlük. Belvárosi ügyekről lesz szó. • Egy távolodó élmény felidézésével kezdem. Szocsiban, e szép, Fekete-tenger parti üdülőhelyen nyaraltam. Az utcákat járva egy Tdö utón megmagyarázhatatlan érzés kerített a hatalmába. Valami sehogysem stimmelt. Aztán rájöttem, hogy mi. Százmétereket mentem forgalmas utcákon úgy, hogy egy eldobott gyufaszálat sem láttam - pedig az igazán nem sok. Erről jutott eszembe ismerősöm lelkendezése: Nápolyban, az ottani tisztátalanság láttán arra gondolt, ugyan hogyan hegyezném a toliamat. A két véglet meg arról jutott eszembe, hogy dr. Hegedűs Sándor olvasónk minapi levelében éppen Pécs szemetes voltát tette szóvá, tűrhetetlennek mondván a mai állapotokat. Valóban tűrhetetlen. De vajon jobb lesz-e a helyzet attól, ha most írok róla? No persze, az is az örömömre szolgálna, ha e sorok olvastán egy valaki is visszatartaná magát a kezében lévő szemét elhajításától. Évekkel ezelőtt Moszkvából jött haza egy ismerősöm, aki az 'élményeit mesélve azt is elmondta, hogy ott milyen tiszták az utcák, s hogy ott nem lehet így - egy utolsó nagyot slukkolt a kezében lévő cigarettából - eldobni egy csikket, mert rögtön megbüntetik az embert. Mellesleg: nem az övé volt az egyetlen csikk a járdán. Miért is szaporítottam a szót? Hogy én is ki merjem mondani azt, amit a napokban a rádióban hallottam Grósz Károly PB-tagnak, a budapesti pártbizottság első titkárának a szájából szülővárosáról, Miskolcról. „Koszos" — igen, így mondta. Építész-ismerősömmel ugyanez ügyben keseregtünk Pécs fölött és próbáltunk továbblépni a tényszerű megállapításon, keresvén a választ a miértre. A Zsolnay-kútnál véltük megtalálni. Mutattam neki a kutat, hogy — amint mondani szokták — orrán-száján dűl a víz. Tavaly csinálták meg az emlékezetes tönkretétel után (a minap nem állhattam meg, hogy rá ne szóljak egy gyerekre, aki az egyik vízmedencén térdelve próbált inni az ökörfejből szertefröcsögő vízből, hogy másszon le, mert egyszer ez már leszakadt), s most a lábazatnál mindenfelé szivárog, folyik, spriccel a víz és áztatja az egész környezetét. A virágágyban tocsogós lábnyomok, másutt az onnan széthordott sár... És odébb rebben a tekintet, a szépen felújított Lóránt-pa- lota előtti járdára, úttestre. Olyan, amilyenek többnyire lenni szoktak a járdák, úttestek egy felújítás befejezte, az építők elvonulása után. Mert az istennek sem takarítanák föl a kiömlött betont, amíg folyik; hagyják odakövesedni, utána aztán már csak légkalapáccsal, jobb esetben csákánnyal távolíthatók el a flekkek. Arra pedig hol van már az ember? . . . Így válnak a rendetlenség örök mementójáyá és a várostisztátalanság alkotóelemeivé. A rossz, összevissza töredezett járdákkal, a sokszor krokodilbőrre emlékeztető úttestekkel együtt. Ha tehát ilyen az alapkörnyezet - állapítottuk meg végezetül — az egyes ember is könnyelműbb, hajlamosabb a tisztátalanságra. Valamiért végig kellett mennem a belvárosnak azon az utcácskáján, amely talán a leghangulatosabb lehetne az adottságai folytán, s nem csupán a leghangulatosabbak egyike. A Boltív-köz ez az utcácska. Rövid, keskeny, elméletileg alkalmatlan a járműközlekedésre, gyakorlatilag viszont mindig tele van várakozó autókkal. Az alaphangot az a néhány, csöppnyi üzlet adja meg, ami kisebbrészt ott található. Ám, ez a hang fölöttébb halk, nem is hallja meg, aki végigmegy a jobb sorsra érdemes közön, amit voltaképpen a Moziüzemi Vállalat- tart az uralma alatt különféle részlegeivel. Próbálom elképzelni az „igazi" Boltív-közt, ahol nincs egyetlen várakozó autó, de van faltól falig burkolat, aztán virág- és cserjetartók, padok, vitrinek, meg végig az apró üzletek szép cégérekkel, cégtáblákkal . . . Egyszóval, olyan Boltív-közt képzelek el, ahol nem siet végig az ember, hanem azért megy oda, meit tudja: valamiért jól érzi ott magát. Érdemes lenne ezt a „valamit" ebben a rövid utcácskában megteremteni. • Az imént a cserjét nem véletlenül említettem. Ugyanis szinte „megrendített" — nem tudom, miért, csak most? - az, amire a Teréz utcában csodálkoztam rá: a Blázek-féle Váci utcai stílusú bőrdíszműbolt két oldalán egy-egy dézsában li- lós rózsaszínű virágokkal pompázó leander. Micsoda mediterrán ötlet! Kár, hogy nincsenek követői. A szomszéd utcában, a Citrom utcában van még az Autóklub és a javítóműhelye. Egyszer valaki felhívta a figyelmemet az ott látható sajátos csempeburkolatra. Most ismét megnéztem. Kb. 2 m magas, fehér csempeburkolatról van szó, a tetején a Mobiloil felirat ismétlődik szalagban, s ott a hajdani motorolaj-márka emblémája is. Az épület kurta sorsának a visszaszámlálása már folyik, hiszen a Hengermalom utcában — Pécs nagy autósközpontjában — lassan elkészül az új Autóklub. Vajon megmenthető lesz-e a különleges csempe? Elképzelhető-e úgy bontani, hogy valahol, hasonló helyen, ismét falra kerüljön? Derék dolog lenne. Sokan meghökkenten nézegetik néhány hónapja a Sal- lai utcában a Ferences-templomot. Igazán szépen felújították, újra festették, a Széchenyi tér felől jőve szép záróképe a sétautcának. A hökkentség persze nem ennek szól, hanem a templom melletti plébániaháznak, amely ugyanolyan kopottan áll ott, mint... Mint, amikor megszületett a bizonytalan ötlet, miszerint ezt le kellene bontani, hogy innen is be lehessen jutni a templom mögötti belsőségbe. Lehet, hogy e régi bizonytalan ötlet utóélete a plébániaház megmaradt kopottsága? Ha igen, nem ártott volna — az egész Sallai utca érdekében — e pillanatban tisztázni a dolgot a plébániaház felújítása végett. Még egy észrevételre van módom. Már rég szemet szúrt a vásárcsarnok előtt eluralkodott zsibvásár, de úgy véltem, valamiért hozzátartozik a csarnokhoz, bármily csúf is a látvány. Kiderült, hogy nem így van. A vásárcsarnok élére „kormánybiztost" neveztek ki, aki a kezdődő dinnyeszezon miatt megszüntette a zsibvásárt. A dinnyehalmok viszont határozottan a vásárcsarnok kitelepült profiljaként hatnak. Hanem a dinnyét hamarosan „meglátogatja" Lőrinc, ezzel a szezon is véget ér. Mi lesz azután? Bízzunk abban, hogy ide nem térnek vissza a bazárosok! Hársfai István
