Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-31 / 239. szám
A közhangulatot a kommunisták teremtik A bányászat rangját ne csak a munka nehézsége adja meg! Beszélgetés dr. Gábor Jánossal, a Mecseki Szénbányák pártbizottsági titkárával M eghatározza beszélgetésünket a bányásznap. Dr. Gábor János, a Mecseki Szénbányák pártbizottsági titkára bányász díszegyenruhában van, nemsokára fogadják a vállalat egykori kiváló, ma már nyugdíjban levő bányászait. Dr. Gábor János szavaiban is felfedezhető az ünnepélyesség, bár arra törekszünk, hogy inkább a bányásztársadalom helyzetéről, lehetőségeiről, sorsáról beszéljünk, a bányászok érdemeiről aligha tudnánk olyant mondani, amely a mindmáig egyik legveszélyesebb, legnehezebb emberi tevékenység elismerését szavakban kifejezhetné. — Immár csaknem másfél esztendeje hogy visszatért a bányához. . . — Valóban. S valóban visz- szatértem, hiszen életemben a bányászkodás mindig meghatározó szerepet játszott. Szüleim, testvéreim bányászok voltak, bányászlakta településen éltünk. Én a gépipari technikum elvégzése után 1959-ben István- aknán vállaltam munkát, bányalakatosként, majd csoport- vezetőként, tmk-irányítóként többnyire föld alatti területeken dolgoztam egészen 1973-ig. Anyám párttitkár volt, szüleim egyébként 1945-ös kommunisták, én korán az ifjúsági mozgalomban végeztem politikai munkát, 22 éve pedfg párttag vagyok, 1973-tól a megyei pártbizottságon dolgoztam politikai munkásként, majd két évig egy kis kitérőt tettem, az Állami Biztosító Baranya Megyei Igazgatóságának vezetője voltam. 1981-ben elvégeztem a közgazdasági egyetemet. .. — A vállalat súlyos helyzetben volt akkor is, az Állami Biztositónál gyorsabban látványosabban lehetett volna eredményeket elérni.. . Miért vállalta a nehezebb feladatot? — Ezért is beszéltem kicsit többet korábbi életemről. A politikai munka elkötelezettséggel jár, a nehéz feladatokat is vállalni kell, különösen, ha olyanokért tehet valamit az ember, akik közé tartozik. Ilyenkor, bányásznap körül a társadalom figyelme felénk fordul, az ünnepi hangulat, a kifizetésre kerülő hűségjutalmak kicsit elmossák a gondokat, melyekkel egyre nehezebben küzdünk meg. Az ipar és lakosság szénigényét egyaránt kötelességünk kielégíteni, egyre csökkenő és öregedő létszámmal. Élőmunkát csak holt munkával lehet pótolni, talán sosem voltak erre olyan nagy, és tegyük hozzá, sikeres erőfeszítések, mint például most. Gondoljon csak az MVD (Mecsek—Veszprém— Dowty) komplex fejtésbiztosítási kísérletekre István-aknán, a széngyalura Kossuth-bányán a Webster vágathajtó gépekre az omlasztásos pajzsra, a dőlésben lefele haladó pajzsra. Reménytkeltő gépesítési kísérletek, bár nem gondnélküliek. Talán a pártkongresszusokon eddig soha nem foglalkoztak olyan kiemelten és szenvedélyesen a bányászattal, mint a XIII. pártkongresszuson. A gyakorlati életben azonban később érződhet ennek hatása... — A bónyászkodás mindig is nagyon tőkeigényes volt, most különösen az, hiszen a szénárakban nem lehet kifejezésre juttatni ezt. Sajnos, a népgazdaság teherbíró képessége nem áll összhangban fejlesztési programunk költségeivel. Ezt tudomásul kell venni. Bár nagyon nehéz megérteni. — A politikai munkában milyen feladatokat ró ez önökre? — Bármennyire is furcsa, a csökkenő létszám ellenére egyre erősödik a párttagok szava. Ugyanis nő a szervezettség. Tíz esztendeje 15 ezer dolgozója volt a Mecseki Szénbányáknak és 2800 volt a párttagok száma, most 12 800 dolgozónk közül ugyanennyien párttagok. Űk ugyanis többségükben ragaszkodnak a bányához. Ez nagyon nagy erő, és ez ad alapot bizakodásunknak is. A közhangulatot döntően befolyásoló tényező ez. Űk a munkásőreink, szocialista brigádvezetőink, legkiválóbb szakmunkásaink. A télen zokszó nélkül vállalták a szombati, vasárnapi munkát, agitálták társaikat, hogy ők is jöjjenek be dolgozni. Az új technika bevezetésében Ugyancsak ők azok akikre elsősorban támaszkodhatunk. S még egy — nagyon fontos. Már csaknem fél ezer lengyel munkásunk van, szervezetileg ugyan nincs szoros kapcsolatunk, de annál több a politikai tennivaló. A mi munkásaink között vannak, tehát ez munkahelyi feladatot csakúgy jelent, mint a társadalmi együttélés szabályainak magyarázata, a közös ünnepségek szervezését, az egyes emberi problémák leküzdését. — Melyek azok a feladatok, amelyeket a Mecseki Szénbányák pártbizottságának legelsőként kell megoldania, ön személy szerint, mióta itt dolgozik ismét, mit tartott legfontosabb tevékenységének? — A vezetés egységének megteremtését. Ennél fontosabb nincs. Ez minden nap elsőrendű tennivaló, és. még bizonyára hosszú időre az is marad. Másodszor az olyannyira szükséges üzemi koncentrációk végrehajtása, amely köztudottan nemcsak szervezeti, műszaki feladat, hanem ezernyi emberi gonddal járó politikai munka is. Komló Bányaüzem létrehoz- tával (1985. I. 1.) az első lépést megtettük. A komlói medence ezernyi szállal összekötődő üzemeiből egyazon célért dolgozó egységes üzemet kell teremteni. Folytatni kell a gépesítési programot, mégpedig annak tudomásulvételével, hogy csaknem kizárólag saját erőforrásainkra, műszaki dolgozóink tudására számíthatunk. Továbbra is mindent meg kell tennünk a vállalattal szemben jelentkező szénigények kielégítésére, enélkül ugyanis sem a társadalom segítségére, sem megbecsülésére nem számíthatunk. Ha Dunaújvárosban nincs elegendő koksz, ha fáznak az emberek, hiába magyarázzuk, hogy szűkösek a fejlesztési források.- Bányászokhoz, politikai munkásokhoz egyaránt méltatlan lett volna, hogy a bányásznap ünnepi hangulatában, a gondokról nem szólunk, ha csupán a bányászok valóban hősies helytállásáról beszélünk. Mégis arra kérem, néhány szót azért ejtsünk arról is, ami a mostani fiatalokban felébreszti a vágyat, hogy a bányász szakmát válasszák, hogy a mostani bányászokba megerősítse a hitet: jól választottunk hivatást. — A régieknek: olyan sok szó esik manapság arról, hogy most nem lehet forradalmi tetteket végrehajtani, amit most kell csinálni talán még nehezebb is, mint amikor az volt a meghatározó, hogy ki kit győz le. Tény, hogy a bányászok, a volt bányászok szinte az élet valamennyi területén megtalálhatók, a mi rendszerünkben a bányász szó legalább olyan rangot ad, mint régen a grófi cím. De! A rangból régei sem lehetett megélni. Ha csak a kereslet—kínálat szigorú törvényeit vennénk figyelembe, akkor is, de a mi humánus társadalmi törekvéseinket tekintve különösen a bányászok értékének valódi rangját kell ismét megteremteni. Kiemelt bérrel, lakással, más kedvezményekkel, miként azt a Xlll-ik pártkongresszuson megfogalmazták. Lombosi Jenő Megkezdődik az oktatás a pécsi felsőoktatási intézményekben Tanévnyitók hétfőtől 4 hallgatók többsége kollégiumokban lakik Több mint ezerkétszáz elsős kezdi meg a tanévet a pécsi felsőoktatási intézményekben a közeli napokban. Az átirányítások, a külföldi hallgatóik, a fellebbezések elbírálása és a még mindig tartó utóvizsgák miatt pillanatnyilag nem tudunk pontos adatokkal szolgálni. Any- nyi bizonyosnak látszik, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetemen mintegy kétszázan, a PMMF-en (a bajai vízgazdálkodási intézettel együtt) több mint négyszázan, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának egyetemi és főiskolai szakjain körülbelül 410-en, a Közgazdaságtudományi és az Állam- és Jog- tudományi Karokon pedig mintegy 100—100 „gólya” kezdheti meg a tanévet - nappali tagozaton. A hagyományokhoz hiven a POTE tánévkezdése nyitja a sort. Szeptember 2-án, 15 órakor dr. Bauer Miklós professzor, az új rektor mondja a beszédet, az egyetem aulájában. A PMMF-en szeptember 4-én, szerdán fél háromkor az oktatási évet hivatalosan is megnyitja Nagy Zoltán, az intézmény új főigazgatója A JPTE központi ünnepélyére szeptember 10-én, kedden kerül sor, 15 órai kezdettel. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi kihelyezett tagozatára 29 elsőst várnak szeptembertől, a Mátyás király utcai épület belső átalakítási munkái miatt egyelőre bizonytalan az évnyitó pontos időpontja, mindenesetre szeptember közepéig itt is megindul az oktatás. Az egyetemi és főiskolai hallgatók többsége kollégiumi ellátást is igényel. A kérelmeket nagy többségben el tudták fogadni. Az évismétlőkön kívül minden érdekelt kollégiumi elhelyezést kaphatott a PMMF-en, és a Zeneművészetin. Néhány, - elsősorban elsős hallgatónak - nem jutott hely a többi intézményben. Megjegyezzük, hogy a kollégiumi elhelyezést elsősorban a szülők jövedelme alapján, a beküldött jövedelemigazolások felhasználásával, a magasabb évfolyamoknál pedig a tanulmányi eredmény és a közéleti tevékenység figyelembevételével döntik el. A POTE-nak két kollégiuma van, összesen 650-en férnek el bennük. A 48-as téri régi épületben ebben a tanévben lakhatnak utoljára hallgatók. Az A-kollégium sürgős felújításra szorul. A JPTE tanárképzősei számára két kollégiumban, összesen 877 áll rendelkezésre, a jogi és közgazdászhallgatók a Balokány-ligeti kollégiumban kapnak szállást. A PMMF két kollégiuma közül a Boszorkány úti a nagyobb, itt lakik majd az intézmény hallgatóin kívül jó néhány tanárképzős, és itt lakhatnak a zeneművészetisek is. A kollégiumi helyekért — mindentől függetlenül — valamennyi hallgató havonta 600 forintot fizet. Egységesítették a menzai térítési díjakat is — néhány éve. Ennek értelmében — a kollégiumi díjon felül — a napi kétszeri étkezésért (ebéd, vacsora) összesen 25 —30 forint körüli összeget fizet egységesen minden, erre igényt tartó hallgató. (A jövedelemkülönbségekből adódó eltéréseket a szociális ösztöndíj differenciálásával oldják meg.) A Mecsékvidéki Vendéglátóipari Vállalat által működtetett diákétkező-helyek a nagyobb kollégiumokhoz kapcsolódnak. Ezt a szolgáltatást igénybe vehetik azok is, akik nem kollégisták. Hely, kapacitás van. Annál is inkább - mert főként a vacsorát — a kollégisták alig veszik igénybe. Az említett menzai térítési díjakhoz egyébként a felsőoktatási intézmények mindegyike 25— 30 százalékos saját költséggel járul hozzá. A Somogybán és Tolnában található felsőoktatási intézmények is a közeli napokban tartják tanévnyitóikat. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola évnyitója szeptember 9-én 16 órakor lesz, 215 elsős kezdi az évet. A szekszárdi kihelyezett tagozaton szeptember 6-án 16 órakor lesz a tanévnyitó, 52 tanító- jelölt elsős részvételével. Szekszárdon felsőfokú óvónőképzés is folyik az intézményben, itt 62-en kezdhetik meg tanulmányaikat, közülük 11 német nemzetiségű. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tanévnyitója szeptember 2-án 11 órakor lesz, 87 elsőst vettek fel nappali tagozatra. Zala megyében a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem évnyitója szeptem- ! bér 2-án 11 órakor lesz, 110 Keszthelyen tanuló első- , évessel, míg a Zalaegerszegi Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szeptember 10-én 11 órakor kezdődik á tanítás. Bozsik L. Helytörténeti kutatások a mohácsi csatatérről Fűtés infravörös sugarakkal A baromfitartást gazdaságosabbá, olcsóbbá tevő főtőbe- rendezéseket gyártanak a tatabányai Deleta Ipari Szövetkezetben. Az úgynevezett nagyhőmérsékletű infravörös sugárzók alkalmazásával drága olajat lehet helyettesíteni biogázzal, pb-gázzal vagy földgázzal, mivel a készülék égőit ezek bármelyike táplálhatja. A baromfinevelőkben és broi- tertelepeken az új típusú berendezések felszerelésével áttérhetnek a hagyományos, áramlásos helyett a lényegesen gazdaságosabb sugárzásos fűtésre. Ezzel a módszerrel nem kell az egész istállót fűteni, csupán annak egyharma- dát — az állatok közvetlen környezetét — kell felmelegíteni. Az állatok testét közvetlenül érő inferavörös sugarak kellemes hőérzetet adnak anélkül, hogy a levegőt is felmelegítenék. A technológiával oz állattartó telepeken az energia 40 százaléka is megtakarítható. A tatabányai szövetkezet terméke iránt nagy az érdeklődés, mivel a baromfitartásban a legtöbb energiát fűtés közben használják fel. A Delta eddig 10 ezer 2500 wattos infravörös sugárzót gyártott, többségüket nagyüzemi és háztáji állattartó telepek, kisebb részüket fóliasátrak fűtésére használják. A nagy kereslethez igazodva megkezdték 5000, 7500 és 10 000 wattos infravörös sugárzók gyártását, amelyek ipari csarnokok, műhelyek gazdaságos fűtésére is alkalmasak. Egy olyan súlyú történelmi esemény színhelye, mint amilyen a mohácsi csatavesztésé, valószínűleg mindig is izgalomban fogja tartani azokat az embereket, akik ott élnek, ahol az esemény lejátszódott. Ez a benyomás töltött el, amikor eleget téve a nagynyárádi Hazafias Népfrontbizottság meghívásának, meghallgattam azokat az előadásokat, amelyeket helytörténeti kutatók tartottak a mohácsi csata helyéről és körülményeiről. Többen élnek Mohácson és a környező falvakban, akik egész életüket a mohácsi csatatér megfigyelésének szánták, majd a megfigyelésekből kiindulva átkutatták az írott forrásokat, s új meg új megállapításokat tettek. Kiss Béla tanár nevét kell itt megemlítenem, Szűcs József munkásét, aki 35 éve figyeli a csatahely hatalmas területét. És Újvári Andrást, a szajki termelőszövetkezet agronómusát, aki 15 éve foglalkozik helytörténeti kutatásokkal a mohácsi csatateret illetően. Valamennyien jelen voltak Nagynyárádon, hogy meghallgassák Újvári András beszámolóját eddigi megfigyeléseiről. Olyanok ülték körül az asztalt, és figyeltek négy órán át lankadatlan érdeklődéssel! akik maguk is a környék üzemeinek vezetői, dolgozói. Magát a területet, a mohácsi vész színhelyét szinte úgy ismerik, mint a tenyerüket. Figyelmükből, hozzászólásaikból az derült ki, hogy múltunk, történelmünk iránt őszinte érdeklődés fűti őket. Jó érzés volt látni ezt a fajta odaadást és érdeklődést. Újvári András közzétette következtetéseit a török hadsereg felvonulását, a csapatmozgásokat, a csata, továbbá a temetkezések helyét illetőleg. Igen sok apró megfigyelést, amit a terep kitűnő ismerete és a források ismerete támaszt alá. Igen érdekes volt Kuti István vízgazdálkodási szakmérnök előadása arról, hogyan festett a mohácsi sík vízrajza a csata- vesztés idejében, s milyenek voltak akkor a klimatikus viszonyok. A válasz: rendkívül csapadékos nyár, egyáltalán jóval csapadékosabb évek voltak jellemzőek, s mivel a terület vizei teljesen szabályozatlanul ömlöt- tek a Dunába, a sik dél felől teljesen vizenyős, járhatatlan volt. Kiss Béla és Szűcs József egészítette ki még az előadásokat a saját megfigyeléseivel, majd Bezerédi Győző, a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályának vezetője szólt, aki kolléganőjével együtt képviselte a „hivatásos" történet- tudományt ezen az ülésen. — A helyi megfigyelések, és az ezek nyomán elkészült kéziratos munkák idővel óriási jelentőségre tesznek szert — mondta Bezerédi Győző a jelenlévőknek. — Bizonyára sor kerül még, ha nem is napjainkban, a mohácsi csatatér kutatására, és akkor azok a feljegyzések, amelyek itt készültek sok évtizedes megfigyelések alapján, elnyerik igazi súlyukat. Újvári András most ismertetett eredményeinek az a legnagyobb érdeme, hogy korszerű kutatási módszerekkel fogott munkához, és olyan távoleső tudományágak segítségét is igénybe vette, mint például a hidrológia. Kutatási eredményei feltétlenül megérdemlik a nyilvánosságot és a megjelentetést. Gállos Orsolya HÉTVÉGE 3.
