Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-30 / 238. szám

6 Dunúntait napló 1985. augusztus 30., péntek Honismeret Egy kécfvfclt fürdőhely BUk Gazdagodik az emlékpark Bük egyre kedveltebb gyógy- vizes fürdőhely Nyugat-Ma- gyarországon, Szombathely kö­zelében. A középkorban a Büki család birtoka volt. Felső-Bük, Középső-Bük és Alsó-Bük fal­vakat 1902-ben egyesítették. A település szép látnivalója a Megyei Idegenforgalmi Hiva­tal kastélyszállója, a volt Sza- páry-kastély. A barokk kastélyt Felsőbüki Nagy István, Sopron vármegye főispánja építette 1696-ban. A kastélyban nyolc, barokk bútorokkal berendezett szoba van, de a manzárdon és az ötholdas szép parkban álló melléképületben is berendeztek szállodai férőhelyeket. A Felsőbüki Nagy család leghíresebb, a magyar reform­korban jelentős szerepet vitt tagja Felsőbüki Nagy Pál (1777—1857). Egyszerű, copfstí­lű kúriája ma is áll a falu­ban, mint védett műemlék. Az 1825-ös első pozsonyi reform­országgyűlés vezéralakja, har­cos nemzeti szellemű szónoka, a magyar művelődés, nyelv- és szabadságjogok harcos védel­mezője volt. (Nagy Pál lelkes szónoklata hatására ajánlotta fel a későbbi nagy reformer, gróf Széchenyi István egyévi tiszta jövedelmét - mintegy 60 000 forintot - a Magyar Tu­dományos Akadémia megala­pítására, s példáját számosán követték. Nagy Pál később tel­jesen visszavonult a politikától, Bükön halt meg, egyszerű sír­emléke is itt áll, a katolikus templom előtt.) Ami miatt Büköt legtöbben látogatják, kétségkívül a neves termálfürdője. 1956-ban, olaj­kutatás közben 50 Celsius-fo- kos termálvizet találtak, melyet Nagyszabású rendszerező munka kezdődött meg a kö­zelmúltban a Központi Múze­umi Igazgatóságon. A doku­mentációs és tájékoztatási osztály szakemberei a ma­gyarországi múzeumok új címjegyzékének összeállításán dolgoznak. Részben könnyű, részben nagyoQ nehéz vállalkozásba fogtak. Megkönnyíti a dolgu­kat, hogy rendelkezésükre áll­nak a korábbi kiadványok, ha­sonló katalógusok, s így az évszázados vagy csak évtize­des múltú, de nagyhírű orszá­gos, megyei, táj- és városi múzeumok adatait jól ismerik. Bár ezek áttekintése sem egy­szerű, van belőlük ugyanis vagy hatszáz. Félő, hogy a teljes katalógus elkészítése ma meghaladja erőiket, elsősor­ban a helytörténeti kutatás rendkívüli gazdagsága és ez­zel összefüggésben a helytör­téneti gyűjtemények sokasága miatt. Ezek múltszázadi kezde­teit már jóideje feltárta a ku­tatás. E kezdetet főként a város­az Egészségügyi Minisztérium 1966-ban gyógyvíznek nyilvání­tott, a közben megépített für­dőt pedig 1973-ban gyógyfür­dőnek. A büki gyógyvíz a kal­cium-magnézium-fluorid-hid­rogén-karbonátos termálvíz, reumatikus és ortopédiai be­tegségek, nőgyógyászati pana­szok, baleseti sérülések keze­lésére igen javallt, ivókúraként pedig gyomorsav-túltengésre, és epebántalmakra használa­tos. Palackozzák is: magas szénsavtartalma folytán hide­gen üdítő hatású. A büki fürdőtelep — a büki gyógyfürdő vállalat kezelésé­ben — mintegy 25 katasztrális hold területű, a hozzátartozó üdülőtelep 119 hektárnyi. A szépen parkosított, fásított te­rületen a szabadtéri fürdő 4 ezer személyes, három me­dencével, a nagymedence vize 25-28 Celsius-fokos, a 400 négyzetméteres, napernyős sza­badtéri medence 36 Celsius-fo­kos, mellette egy pancsoló is van gyermekek részére. Az 1972-ben épült fedett ter­málfürdő is három medencés: 38, 35, illetve a harmadik 25 Celsius-fokos vízzel van feltölt­ve. 1977-ben 300-ágyas szak- szervezeti üdülőszálloda épült, mellette pedig egy 106 férő­helyes üdülőszálló, a Hotel Bük. A vendégek igénybe vehetik a balneo-fizikoterápiás orvosi rendelést is. 1979-ben új úszó- és fürdőmedencét avattak és elkészült egy 3500 fős nyári öl­töző. A közeljövő tervei már napi 15 ezer fürdővendég fo­gadásával számolnak a divatos Vas megyei fürdőhelyen, Bü­kön. történeti kutatások jellemez­ték. Hivatásos régészek, törté­nészek, muzeológusok és — már akkor is! — lelkes ama­tőrök, lokálpatrióták láttak hozzá, hogy gyűjtsék és meg­őrizzék az adott település történelmének írásos és tár­gyi dokumentumait. Sokhelyütt kis közösségek alakultak, rendszerint a múzeumok kö­rül, s együttmunkálkodásuk nyomán megsokasodtak az ünnepélyes hangulatú termek­ben kiállított céhes emlékek, viseletek, metszetek, bútorok, használati eszközök, önálló helytörténeti múzeumok is alakultak, s nem egy közülük, mint például az 1877-ben lé­tesült tiszafüredi Kiss Pál, már az e század harmincas—negy­venes éveiben alapított kalo­csai Viski Károly vagy az orosházi Szántó Kovács Múze­um napjainkban is szolgálja eredeti célját. A mai gyűjte­mények egyeneságú elődei, az 50-es években kezdenek a ki­állítóhelyek színes palettáján feltünedezni. 1951-ben nyitja meg kapuit a -pesterzsébeti és Erdei Ferenc javaslatára 1970-ben alakult meg az orszá­gos emlékbizottság, amely ki­mondta, hogy Pusztaszeren az első országgyűlés helyét törté­neti emlékparkká kell nyilvání­tani, s ott szabadtéri múzeu­mot kell létesíteni. Azóta 15 esztendő telt el. A tervekből sok minden megvalósult. A volt monostor és az emlékmű szom­szédságában megépült a sze­ged/ tanyaegyüttes, a tanyai is­kola, a csongrádi halászház, a szentesi tanya, a makói hagy­másház, a tanyai olvasókör, a kovács-bognár-szíjgyártó mű­hely, a falusi tűzoltószertár. Mellettük nemrég, augusztus 20. előtt nyílt meg a szatócs­bolt és pékműhely. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark népi épü­letegyüttesei áttelepített épüle­tek, gazdaságok. Olyanok, ame­lyek jellemzőek az egykori Sze­ged környékére. Korhű beren­dezésük teszi változatossá mindegyiket, ezezl mintegy ké­pet adva a bemutatni kívánt idő népi paraszti illetve kispol­gári bútorzatáról, mindennapi életéről. Rendhagyónak is tekinthető, hogy a most megnyílt Szatócs­bolt és pékműhely elnevezésű újabb bemutatóhely „csupán" az államosítás körüli időkbe, tehát a negyvenes évek végére nyúlik vissza. A hajdani falusi kiskereske­dők — régi nevükön szatócsok vagy egyszerűen botosok — minden olyan eszközt, terményt és terméket árultak, amit a lakosság nem, vagy csak nagy anyagi ráfordítással tudott vol­na előállítani. A századelő régi városrészeiben és a falvakban, a vasvári gyűjtemény, 1952- ben az első falumúzeum, a penci, s rá két évre a máso- di, a szegvári. A honismereti mozgalom, s részeként a helytörténeti gyűj­tőmunka, a helytörténeti gyűj­teményalapítás — bátran mondhatjuk — virágkora azon­ban a 60-as, 70-es évekhez, a Hazafias Népfrontmozga­lom kiteljesedéséhez kötődik és tart mind a mai napig. Va­lóságos láz keríti hatalmába a falvakat, diákok és felnőttek százai járják a poros padlá­sokat, a színeket, és a valaha közönséges munkaeszköznek, majd kacatnak tekintett mán­gorlók, minták, rokkák hirtelen becses múzeumi tárggyá „lép­nek elő". És gombamód sza­porodni kezdenek iskolai fo­lyosókon, termekben, művelő­dési otthonok meghitt sarká­ban, tömegszervezeti székhá­zakban, tanácsházákon, vagy éppen parasztházakban, ön­álló épületekben a szó szerint vett gyűjtemények, a tájhá­zak, a falumúzeumok, az em­lékszobák. Szeged-környéki tanyaközpon­tokban gyakori volt, hogy pék­mester nyitott szatócsüzletet, így a sok szatócsportéka mel­lett a saját üzletében árusít­hatta a „magasütötte kenye­ret” és más péksüteményeket, A Szeged-környéki szatócsok jelentős része zsidó kiskeres­kedő volt. Tápén néhány — gyékénykofasággal foglalkozó — gazdacsalód is megpróbál­kozott az 1920-as években a szatócskodással. Legtöbbjük ki­öregedett vagy elköltözött zsi­dócsaládok boltját vette át. S jóllehet a falurészeken, egy­mástól nem messze, több sza­tócs is kínálta portékáját el­adásra mindnek megvolt a maga megszokott vevőköre. Ezeket úgy tarthatta meg, hogy boltjában mindig lehetett kap­ni mindent. „Szatócsnak csak eszös embör való, az ügyetlen­nek hamar lakat kerül az ajta­jára” — járta a mondás vala­ha. A kereskedő és a lakosság bizalmának jelei közé tartozott egyébként a kamatmentes köl­csön és a hitelbe történő vá­sárlás is. Az egykori falusi szatócsok boltjuk berendezését városi kis- és nagykereskedőktől vették meg. A szatócsboltoknak vi­szonylag egyforma és egységes idővel hagyományossá vált be­rendezésük volt. A hosszú falak mellett voltak a fiókos, polcos, rekeszes szek­rények. Ezeken üvegeket, do­hányárut, konyhaeszközöket, csomagolt anyagokat; kerti és mezőgazdasági kisszerszámo- kat tartottak. A fűszeres szek­rény mindegyik fiókján kis zo­mánctábla hirdette, mit tarta­nak benne, ömlesztve várta a kimérést a köleskása, a gyom­Valójában — hány helytör­téneti kis és nagy gyűjtemény lehet országszerte? Ki tudja? Megbízható számadatot mon­dani még nem tudnak a szak­emberek, de már jelentős lé­pést tettek, hogy egyszer majd a múzeumi címjegyzék teljes­sé váljék. Számontartják a mű­ködési engedély kérelmeket, kartonozzák a lapok e vonat­kozású híradásait, és jegyzik az országos múzeumi hálózat­ban tevékenykedő hivatásos muzeológusok jelentéseit. A szakemberek ugyanis erkölcsi kötelességüknek tekintik, hogy minden lehetséges módon és eszközzel segítsék a helytör­téneti kutatást, a helyi múze­umokat, s a jelek arra utal­nak, hogy ez részükről nem­csak szándék, elhatározás. . . Egynémely gyűjtemény szer­vezetileg is kötődik a múzeu­mokhoz. A költségvetésből a „kistestvérekhez" némi pénz is csordogál, épületfenntartásra, felújításra, állománygyarapí­tásra, ennél is fontosabb azonban a szakmai tanács, irányítás. A muzeológusok bér, az árpakása, a pörköltká­vé, a szegfűszeg, a bors, a kö­mény és megannyi más fű és mag. A szekrények teteje na­gyobb edényekkel, demizso- nokkal és gazdálkodási eszkö­zökkel volt megrakva. A rőfös és rövidáru szekrény­ben sok gomb, tű, cérna s min­den olyan kellék volt, amelye­ket a falusiak viseletéhez és lakástextil anyagához „szabott" a szatócs. Készruhát egyikük sem árult. Kapni lehetett vi­szont sokféle ízű „gyerőkbe való cúkort", bocskorszíjat és ,,medvegiginát", játéknaptárt és kártyákat, valamint petróleu­mot, kocsikenőcsöt, vetőmagot, kutyaláncot, lópatkószeget, sü­vegcukrot, keféket, meszelőket és „lirmánclestéket," gyertyát és sósborszeszt, sót és marha­nyalósót mely utóbbitól megjött a tehén kérődző­je. Nagy ládákban különböző porfestékek várták a vevőt, aki­nek az érkezését kis rézcsengő jelezte. A pékműhely és a kemence mindig az épület hátsó szárnyá­ban kapott helyet. Épületünk — az ópusztaszeri szatócsbolt és pékműhely — eredetije Tápén állott, Fodor Dávid pékmester tulajdona volt. A sütödében általában két segéddel dolgozott, a boltot pedig a felesége vezette. Mivel Fodorék lakás- és bolt-, illetve pékség — berendezését már nem tudtuk megmenteni, a mostani múzeumszerű épület teljes berendezését egykori sze­gedi és Szeged-környéki sza­tócs- és pékcsaládoktól gyűj­töttük. ifj. Lele József Szeged, Móra Ferenc Múzeum közreműködnek a tárgyak megőrzésében, a restaurálás­ban, tudományos igénnyel ál­lítják össze kiállításra az anyagot, kiegészítik azt sajái tárgyaikkal, cserekiállításokat rendeznek. A helytörténeti gyűjtemé­nyek többsége a tapasztalatok szerint saját települése taná­csának, művelődési igazgatá­sának felügyelete alatt tevé- kenyekedik. A „nagy" múzeu­mok, a szakemberek egyálta­lán nem tekintik ezeket má- sodrendűeknek. Tisztelettel vi­seltetnek minden egyetemes mércével talán csekély, a he­lyi mércékkel mérten viszont nagybecsű kis kollekció, né­hány vitrinre való emlék iránt is, mert az önmagán túlmutat­va nemes érzéseket, szándé­kot, cselekvést takar. A honis­mereti kutatás nem ritkán olyan ismereteket is a felszín­re hoz, amely adalékul szol­gál tágabb horizontú tudomá­nyos kutatásokhoz is. A mu­zeológusok tehát a kezüket nyújtják, másrészt — a hívó szót sem utasítják vissza. Közös cél, hogy veszendőbe semmilyen érték ne menjen. S mellesleg egyszer talán a múzeumok, a gyűjtemények címjegyzése is teljes lesz. Deregán Gábor SZULETTTK: Ropoli Roland, Weil« György, tucza Gergő, Magyar Ró­bert, Baumgartner Bálint, Pajor Ni­kolett, Strausz Veronika, Kiss Krisz­tina, Kozóri Éva, Rákos Ágota, Kál­lai Kata, Toller Helga, Pilgermajer Tamás, Rókus Gábor, Gyenis Ro­land, Fülöp Andrea, Csike János, Scherk Tamás, Delics Kitti, Nagy Nikolett, Kertész Anita, Fonai Esz­ter, Szántó Katalin, Flesichmann Re­náta, Fittler Anna, Kovács Anna, Ormos Márton, Balog Csabo, Futó Mátyás, Bogdán László, Fodor And­rás, Gáyer Gábor, Megyeri Zsolt, Kővári Viktor, Fekete Attila, Hegedűs Krisztina, Szalai Renáta, Varga Ad­rienn, Váradi Zsófia, Kökény Ká­roly, Schaller Dávid, Kiss István, Tóth Boglárka, Kürthy Veronika, Jung Anikó, Dücső Boglárka, Dücsö Imola, Szeberényi Judit, Kovács Gá­bor, Feh-r Anikó, Frank Diána, Tóth Bernadett, Bártfai Anett, Ko­vács Brigitta, Mocsári Roland, Szabó Szilárd, Nagy Sándor, Ková- csevics Krisztián, Dalmi András, Ko­ntár Adrienn, Kalotai Hajnalka, Ki­rály Mária, Kállai Veronika, Márton György, Fuchs Róbert, Varga Péter, Németh Richárd, Reith Norbert, Jámbor János, Kuczi István, Vollár Erik, Fóth István, Tihanyi Réko, Porkert Petra, Cseh Csilla, Schwarcz Gabriella, Molnár Tímea, Dénes Gyöngyi, Csikós Gergő, Petrasics Miklós, Fodor János, Gellner Jó­zsef, Körösztúri Balázs, Papp László, Molnár Miklós, Ferencz János, Gyu­fái László, Vass Jenő, Grisnik Dóra, Sas Adrienn, Kövesdi Anett, Sgá- necz Bernadett, Oberling Rita, Sar­lós Gabriella, Gulyás István, Szen­nai Erzsébet, Beke Zsanett, Gál Szilvia, Beer Balázs, Sándor Dániel, Takács Miklós, Mozsgai Gergő, Mitri Judit, Pálffy Balázs, Sára Krisztina, Pintér Renáta, Hrakovszky Tamás, Keresztúri Csaba, Németh András, Kedves Sarolta, Kedves Emese, Berta Beatrix, Vlaj Tünde, Ferkov Miroszláv, Ranga Péter, Kerekes András, Szalai Szilvia, Szalai Mó­nika, Heiter Márta, Schaffer Csaba, Keresztes Zsolt, Hlaszni Tamás, Harci Balázs, Győri Tamás, Gulyás Tibor, Dömös Mariann, Decsi Ivett, Brix Ágnes, loó Gyöngyvér, Csabai Ildikó, Szokol Viktória, Bagány Tí­mea, Papp Katalin, Rózinger Sza­bina, Kovács Tamás, Feule Krisztián, Kókay Péter, Keller Viktor, Németh Szabolcs, Sándorfi Bernadett. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Jaubert Frédéric Jean-Claude és Rapi Szilvia, Krifka László és Kovács Eszter, Mol- vay Kálmán és Király Tímea, Reisz László és Horváth Mária, Mauchart István és Farkas Erika, Környei Gá­bor és Rupa Zsuzsanna, Regaiguia Messaoud és Bakti Éva, Bárdos! La­jos és Kulcsár Edina, Nógrádi Ta­más és Boda Beáta, Komlósi József és Szilbereisz Ágnes, Keresztes Já­nos és Nagy Zsuzsanna, Takaró Já­nos és Balogh Ilona, Fenyvesi Csaba és Ruzsits Ildikó, Keresztesi László és Radics Csilla, Papp Sá­muel és Lutz Erzsébet, Várhelyi Gá­bor és Vincze Éva, Forró Lajos és Guth Márta, Karfner Csaba és Sági Enikő, Galla Rezső és Kardos Judit, Vörös Zoltán és Vigh Zsuzsanna, Tollas Tamás és Mátyás Andrea, Tatár László és Deckwerh Gisela, Sudár Miklós és Kovács Zsuzsanna, Ragoncsa János és Vesely Anna, Anclrássy Csongor és Varga Gab­riella, Atmási Gábor és Balatinácz Éva, Somogyi István és Madari Gab­riella, Kiss József és Gnand Vero­nika, Abrahám Attila és Somogyvári Ildikó, Csizmadia Gábor és Gelen­csér Györgyi, Czanik Gábor és Dezső Emőke, Papp István és Kéri Ágnes, Rúzsa Imre és Székely Ka­talin, dr. Fehér László és Babina Györgyike, Patera Mihály és Kis- Tóth Gabriella, Bank Iván és Draksler Zita, Horváth Gábor és Czippán Csilla, Anzil Zoltán és Papp Marianna, Somogyi István és Csősz Melinda, Kovács József és Vrane- sics Ágnes, Domboi József és Tan- csa Valéria, Fekete László és Gólt Paula, Odrobina Tamás és Szántó Sarolta, Tóth László és Dorozsmai Ildikó, Brázay János és Lesch Kor­nélia, Sudár Péter és Szabadéiig Anita, Tóth István és Czina Tünde, Kern Zoltán és Márfi Edit, Révész Béla és Dudás Ágnes, Kövesdi Sán­dor és Csizmadia Zsuzsanna, Kozma Lajos és Berényi Ilona, Énekes Amb­rus és Szabó Mária, Szerdahelyi László és Czukor Mária. Délre vonultak a madarak Elindultak a déli tájakra dél­alföldi fészkelő helyeikről —- a Tisza és a Maros vidékéről — legszebb trópusi madárvendé­geink, a gyurgyalogok. A szín­pompás tollazatú madarak a folyómedrek agyagos partjaiba vájt fészkeikben nevelték fel fiókáikat. A trópusokra vezető útjukon gyakran megpihennek, mivel a fiókáknak még hosszú és fárasztó ez az út. Fészkeiket elhagyták és csapatokba ve­rődtek a gólyák is a pusztá­kon. Az ornitológusok megfi­gyelték, hogy elindulásuk előtt többször is felszállnak, a kitartó repüléshez szoktatják a fiata­labb madarakat; sokezer kilo­métert kell megtenniük, mire megérkeznek afrikai téli szállá­sukra. A büki fürdő Helytörténeti gyűjteményeit, múzeumok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom