Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-03 / 211. szám

Az 1985. évi választások megyei tapasztalatai A népképviseleteink előtt álló feladatok Alig több mint egy hónap telt el — a pótválasztásokat is beleértve — a választások le­bonyolítása óta, s máris érez­hető, hogy ez a nagy jelentő­ségű belpolitikai esemény mi­lyen mély és maradandó be­nyomásokat tett a megyei köz­véleményre, s főként a jelölé­sek, választások közvetlen részt­vevőire, az azóta már képvise­lői, pótképviselői, tanácstagi és póttanácstagi mandátumok­kal rendelkezőkre. Ezen köz­életi szereplők száma Bara­nyában 3781 fő, s néhány ki­vételtől eltekintve már vala­mennyien részt vettek az első népképviseleti testületi mun­kában is — a parlament nyá­ri ülésszakán, illetve a taná­csok alakuló ülésein. Ezeken a testületi üléseken, a tanácsta­gokkal vagy az új választott tisztségviselőkkel folytatott be­szélgetéseken elengedhetetle­nül szóba kerültek a választás helyi és megyei, valamint or­szágos tapasztalatai, s azon­nal utána mindenki ajkáról felmerült a kérdés: és hogyan tovább? Mit kell és hogyan kell tenniük az új testületek­nek és tagjainak azért, hogy tényleg megfeleljenek a vá­lasztásukhoz irányukban meg­nyilvánuló bizalomnak? A tapasztalatok összegezé­sének igénye és a továbblépés mikéntjének megfogalmazása országos igényként is megfo­galmazódott az MSZMP Köz­ponti Bizottságának legutóbbi ülésén, s azóta folyóiratokban, országos napilapokban is sor­ra jelennek meg cikkek és elemzések e témáról — híven azokhoz a közös gondolatok­hoz, amelyek a választások so­rán fogalmazódtak meg ben­nük. Az 1985. évi választásokat — az új választási rendszer jegyé­ben, az 1983. évi III. sz. tv. hatálybalépésének megfelelő­en bonyolítottuk le. E nagyon jelentős politikai akciót a minden eddigi választást meg­haladó demokratizmus, s egyben a népképviseletek fe­lelősségteljesebb kialakítása jellemezte. A vólpsztásoknak három főbb mozzanata — a jelöltek kiválasztása, a jelölé­sek kivitelezése és a választá­sok lebonyolítása — igényelte a legtöbb előkészítő, szervező, meggyőző, végrehajtó és. el­lenőrző munkát a párt-, a népfront, a tömegszervezeti és tanácsi szervektől. Ezen kívül az eddigiektől eltérő, szemé­lyekről és személyeknek szóló, a helyi igényeknek és érdekek­nek is helytadó — propagan­da, sőt agitációs tevékenység is több figyelmét és felkészü­lést igényelt a résztvevőktől. Á jelöltek kiválasztása sikeres volt A képviselő és tanácstagje­löltek előzetes kiválasztása már 1984. őszén megindult a testületekbe az előző ciklus­ban beválasztott képviselőkkel és tanácstagokkal folytatott beszélgetésekkel, az előző időszak közéleti ' munkájának értékelésével. A beszélgetése­ket a párt-, népfront és taná­csi szervek képviselői bonyolí­tották le a testületek tagjai­val. Az előzetes várakozással ellentétben a testületi tagok zöme —a kettős és többes je­lölés bevezetése ellenére — vállalta, hogy indul.a soron kö­vetkező választáson. A Megyei Tanács tagjainak 70"u-a községekben és nagy­községekben 70—80%-a, vá­rosokban 60—70° i,-a a taná­csok tagjainak úgy nyilatkozott, hogy vállalja a többes jelölés kockázatát és indul a soron következő választásokon, ha a HNF szervei indításuk mellett foglalnak állást. 1985. januárjában és febru­árjában a beszélgetések ta­pasztalatai, valamint az alap­szervezetekben lezajlott párt­választások tapasztalatai bir­tokában indult meg a párt- és népfront szervekben, valamint a KISZ és szakszervezeti szer­veknél a jelöltek szélesebb körű kiválasztása. A javasla­tok kialakításánál a HNF-szer- vek általában a lakóterületi és munkahelyi párt- és tömeg­szervezeti véleményekre tá­maszkodtak. Ma már leszögezhető - az eredmények ismeretében —, hogy a jelöltek kiválasztása és előkészítése egészében sikeres volt, hiszen minden választóke­rületben volt kettő vagy több jelölt, a pótválasztások száma nem volt kirívóan magas, s ezenkívül a pótképviselők és póttanácstagok magas száma is a jelöltek alkalmasságának kellő mérlegelését tükrözi. (Pótképviselö van minden or­szággyűlési választókerületünk­ben, s a tanácstagi választó- kerületek több mint háromne­gyedében.) A jelöltek esélyegyenlőségét már a párbaóllításukkal is biz­tosítani kellett, s erre a jelölő népfrontszerveknél törekedtek is. Ennek ellenére — az idő hí­ján kialakított tanácstagi je­löltlistákon férfi—női, fiatal- idős, eltérő foglalkozású, nem választókörzetben lakó és hely- benlakó jelöltpárok is voltak. Ezt a helyzeti előnyt, vagy hát­rányt később már a spontán jelölések csak tovább élezték. A Hazafias Népfront jelölt­jein kívül 7 országgyűlési kép­viselő és 184 tanácstag került javaslatba, s a jelölőgyűlése­ken résztvevők döntésének megfelelően 144 választókerü­letben a HNF jelöltjei mellé harmadik vagy negyedik jelöl­tet, 87 esetben a HNF jelöltje helyett' állítottak jelöltet- a választópolgárok. A körültekintőbb kiválosztás a jövőben több esélyegyenlő­séget biztosíthat. A jog és a szervező munka végig biztosí­totta és szem előtt tartotta a kiválasztás és jelölés. követel­ményeit. Legfeljebb a szervező munka egy-két hiányossága, vagy a nem kellő jártasság a jelölés biztosításának új köve­telményeiben okozott néhol gondot, vagy feszültséget, vagy eredményezett pótolha­tatlan veszteséget. Ennek ellenére leszögezhet­jük, hogy .a HNF két jelöltre- Kiqjakitott javaslataira — vé­leményünk szerint. most — az új tv. első gyakorlati próbájá­nál szükség volt. Ennek is kö­szönhető (a pótképvisejői és póttanácstagi státuson kívül), hogy a kettős vagy többes je­lölés intézménye máról holnap­ra polgárjogot nyert a válasz­tásokon. A jövőben azonban — a már kialakult- körülmények között - talán elegendő len­ne, ha a HNF 1 jelöltet indí­tana, s a jelölőgyűlésen en­nek elfogadtatása, illetve a többi jelölt melléállítása kö­vetkezhetne — természetesen szervezett formában, a most néhány helyen tapasztalt ön­jelölés és egyéni érdekérvé­nyesítés lehetőségeinek kizá­rásával. Érvényesült a népfrontjelleg A választás népfrontjellegé­nek érvényesülésével kapcso­latban ki kell emelni, hogy sokkal kevésbé volt formális és deklarált, mint a korábbi vá­lasztások alkalmával. Egyes je­löltállításoknál tapasztaltuk, hogy a területi érdek az orszá­gos érdekek és országos politi­ka rovására túlsúlyba került. Ezért a rétegképviselet biztosí­tását és az alkalmasság köve­telményét a jövőben jobban egyeztetni kell már a jelöltek kiválasztása során, amelyhez viszont több időre, alaposabb körültekintésre lesz szükség, mint most. A választási rendezvények általában jó hangulatúak vol­tak és betöltötték szerepüket. Felkészült előadók ismertették a választás politikai jelentősé­gét, s tájékoztatót adtak társa­dalmi életünk, külpolitikánk időszerű kérdéseiről, az or­szágos és helyi feladatokról, az elmúlt öt esztendő eredmé­nyeiről, az országgyűlés és a tanácsok megnövekedett szere­péről. A szavazás eredményéről csak néhány jellemző adat: a bonyolult szavazás nehézségei ellenére (hiszen minden válasz­tópolgárnak 3 szavazólapon kétféleképpen kellett szavaznia) 294 283 leadott szavazatból csak 1.694, vagyis 0,58 százalék volt érvénytelen és az országos listán szereplő jelöltekre le­adott ellenszavazatok száma nem érte el az 1 százalékát a szavazatoknak. A szavazás^ le­bonyolításával' szemben csak 3 kifogást tettek a választópol­gárok, amely kifogásokat hely­ben orvosoltak' a választási szervek. 11 képviselői és 2145 tanácstagi választókerületben már a választás első meneté­ben eldőlt a választás sorsa, majd a pótválüsztásokon a többi mandátumé. Amíg a vá­lasztás napja magán viselte az ünnepélyességét, a jó politikai légkört és hangulatot, a pótvó- lasztások már kötelességszerűb. bek és a szükséges mértékű érdeklődést váltották csak ki a lakosság köréből. Az új választási rendszer bevált A választópolgárok nagy többségének az a véleménye, hogy az új választási rendszer, az 1983. évi III, tv. a gyakor­latban bevált. A választások politikai sikerét nagymérték­ben elősegítette a XIII. kong­resszus határozatában megfo­galmazott országépítő prog­ram, valamint a Hazafias Nép­front választási felhívása, amely lehetővé tette a pártprogram össznépi programmá alakítását. A választások előkészítésére rendelkezésre álló rövid idő el. lenére — sikerre vittük a poli­tikai döntésekben megfogal­mazott követelményeket. A po­litikai, szervezeti és törvényes­ségi követelmények érvényesül­tek. A választások eredménye pozitív, nőtt az állampolgárok közélet .iránti felelőssége, poli­tikai öntudata. A demokratiz. mus továbbfejlesztésének útján nagy lépést tettünk előre, amelynek kedvező hatását a közélet megélénkülésében, a népképviseleti testületek haté­konyabb működésében várjuk. Ennek további lendítő ereje lehet, ha a választás fórumain elhangzott több ezer közérdekű bejelentés, javaslat és észrevé­tel a párt-, tanácsi és népfront szerveknél meghallgatásra ta­lál, azokat gondosan tanulmá­nyozzák és menet közben a szükséges intézkedéseket meg­teszik. Ezek közé tartoznak a választási törvény vagy a ta­nácstörvény rendelkezéseivel kapcsolatos észrevételek is, amelyekről a választási fóru­mok jegyzőkönyvei hitelesen tanúskodnak. Az országgyűlésünk képvise­lő tagjai ugyan jelölésük so­rán nem mindig szó szerint „képviselői" megbízatást ■ kap­tak, hiszen a járda, a vízveze­ték építése, a ház*és lakóépü­letek karbantartása, vagy egy buszmegálló áthelyezése*— ta­nácstag számára jelenthet programot. A képviselők első­sorban az országos és összvá­Szavazás Kémesen A képviselők átveszik megbizólevelüket Választók Komlón, a Zrínyi Művelődési Házban lasztókerületi érdeket kell, hogy szem előtt tartsák, bár ehhez sem árt, ha többet jár­nak a választókerületekben és a választópolgárokkal történt találkozások és folytatott be­szélgetések tartalma fülükbe cseng akkor is, amikor orszá­gos ügyekben döntenek. A biz­tos: ezen a választáson több útravalót, segítséget, de egy­ben bizalmat és kötelezettséget kaptak választóiktól, mint min­den eddig'i választások során! Mint ahogy a párt számára — de nyugodtan hozzátehetem — az egész magyar nép, szo­cializmust építő társadalmunk számára nem volt mindegy az, hogy milyen eredménnyel zárul­nak az 1985. évi választások, az sem lehet mindegy szá­munkra, hogy az ilyen szélesen demokratikus alapokon kialakí­tott képviseleti testületek ho­gyan fognak dolgozni, milyen döntéseket hoznak majd és milyen figyelmet fordítanak a köz érdekében hozott döntések végrehajtására. Erősíteni a nép- képviseletet! Pártunk XIII. kongresszusának határozata e tekintetben . is a szocialista demokrácia fejlesz­tése és elmélyítése mellett fog­lalt állást, amikor azt fogal- . mázták meg, hogy áz' ország- gyűlés szerepét növelni kell, jobban kell 'érvényesíteni al­kotmányos funkcióit a kormány­zati tevékenység meghatározá­sában és -ellenőrzésében. Nö.' vélnünk kell a tanácsok önálló­ságát, hatáskörét és felelőssé­gét, önkormányzati szerepüket a terület- és településfejlesztés­ben, a lakosság szükségletei­nek kielégítésében. Tovább kell emelni az államigazgatás szín­vonalát, érzékelhető javulást kell elérni a lakosság ügyeinek intézésében, a bürokrácia visz. szaszorításában. A választott testületeknek és tagjainak eb­ben az eddigieknél jobban kell támaszkodniuk a társadalmi és tömegszervek és mozgalmak segítségére, a lakosság támo­gatására. Az új területfejlesz­tésre vonatkozó országgyűlési határodat szellemében az ed­digieknél is jobban kell tarta­niuk a kapcsolatot területük la­kosságával, kezdeményezniük kell a lakosság öntevékenysé­gét, fel kell karolniuk kezde­ményezéseit, s mindezeken túl — következetesebben is — kell érvényesíteniük a közérdeket. A követelmények tehát na­gyok, országgyűlési képviselő és tanácstag számára egyaránt, s helyesnek látszik, ha ebben a munkában kellően támaszkodik. sőt kellően bevonja őt saját munkájába: a pótképviselőt és -tanácstagot, aki jelentős' szá­mú szavazattal, szintén a nép akaratából nyerte el ezt az új státust, amelynek ezután kell megtalálni helyes szervezeti és közéleti törtalmát. A közéletben történő további foglalkoztatásuk feltétlenül szükséges és indokolt. Az erre vonatkozó helyi elképzeléseket (tanácsi bizottságokban törté­nő foglalkoztatásukat, az elöl­járóságok és kislétszámú taná­csok üléseire történő meghívá­sukat, a képviselő és tanács­tag munkájának közvetlen segí­tését) helyesnek, követendőnek tartjuk és szükségesnek látjuk azok széles körű alkalmazását. A választások során létreho­zott társközségi elöljáróságok működésére vonatkozóan ugyan 1985 márciusában megjelent egy kormányrendelet, működé­sük gyakorlati megkezdésében azonban még mindig bizonyta­lanság tapasztalható. (Székhe­lyük kialakítása, működésük anyagi fedezete és döntési le­hetőségeik tekintetében.) Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk rövid időn belül a működésük tapasztalatainak áttekintését és addig is tevékenységük hat­hatós segítését a székhely köz­ségek tanácsai és a Megyei Tanács V. B. részéről. Az elöl­járóságok pedig bátran képvi­seljék a társközségek érdekeit, legyenek a falvak társadalmi életének hatékony mozgatói. Mindezeket a követelménye­ket — az új választási törvény rendelkezéseinek ismerétében és a várható közéleti érdeklő-' dés meqnövekedésének remé­nyében —• az MSZMP Központi .Bizottsága megfogalmazta . már 1984. október 9-i ülésén, ami­kor állást foglalt az ország- gyűlés és a tanácsok munkájá­nak továbbfejlesztéséről. A ta-- nácsi testületek régi tagjai ezeket a követelményeket isme­rik, hiszen a tanácsok ez év január-februári ülésein megis­merték. Most csak a választás apropója és a nagy létszámú új népképviseleti tag testüle­tekbe kerülése (számarányuk 40-50 százalék) indokolta a feladatokról szóló meditációt, amelyét azonban feltétlenül aktív cselekvésnek kell követnie mindenki részéről. Az egységes cselekvés nem zárja ki a vitát, a különvéle­ményt, a nézetek ütköztetését. Sőt az igazi cselekvést az a döntés ösztönzi leginkább, amely integrálta magában a testületek tagságának lehető legszélesebb körű véleményét, s akarati egyséa húzódik meg a döntés mögött. Dr. Sasvári László, a megyei pb osztályvezetője HÉTVÉGE 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom