Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-18 / 226. szám
1985. augusztus 18., vasárnap Dunántúlt napló 5 Huszonkét év után - önállóan Fiatal vezetők az Agrokémiában... ü szocialista brigádok helytállnak A munkaverseny tapasztalatai a Mohácsi Öntödei Vállalatnál Öntés a mohácsi vasöntödében Fotó: Proksza László K issé félve kezdtük az önállóságot a 22 évi gyáregységi működés után, de megkaptunk minden külső segítséget és nagyon sokat segítenek az embereink. Különösen a szocialista brigádjaink, érezték, hogy az önállósággal még nagyobb szükség van rájuk — összegez Huszár Istvánná, a Mohácsi Vasöntöde főkönyvelője. A mohácsiaknak tehát több mint két évtized Után elengedték a kezét, hogy újra szokják az önállóságot. Az első félévet eredményesen zárták, ez évben a tavalyinál is majd egyhar- maddal többet exportálnak a szocialista országokba és még egy tény, ami igazolja, hogy meg fognak állni a saját lábukon: már 1986-ra is lekötött a termelésük. • A vállalati szakszervezeti bizottság titkára Buchammer Károly sorolja, hogy a gyári létszám majd felét kitevő 16 szocialista brigád mit vállalt és mit tesz, hogy előbbre vigyék a vállalat szekerét: Erre az évre a tavalyinál is többet vállaltunk, célul tűztük ki, hogy a tervezetten felül 10 milliós termelési többletet és 1 millió többletnyereséget hozunk. — Ez tiszteletre méltó eredmény, és nem is kevés. Hogyan igyekeznek tartani az adott szavukat? A válaszadásba bekapcsolódik Bezerédy István, a vszb munkaversenyfelelőse, aki ezt a megbízatást 1967-től látja el, de előtte nyolc évvel ő alapította az első szocialista brigádot, így szinte naprakészen tudja hogy melyik közösségnek mi lehet a kihozható maximuma, illetve miben erősíthetnének még : — A precízebb, rugalmasabb munkavégzés mindenképpen többlettel fizet. Az is nyereséget hoz, ha minden munkát alaposan végiggondolunk és azon vagyunk, hogy selejt- mentesen dolgozzunk. • Amíg járom a csarnokokat, megtudom, hogy miért jó és miért nem irigylésre? méltó a helyzetük. Az jó, hogy a vártnál is nagyobb a kereslet a hagyományos termékeikre, a vízhálózati szerelvényekre. Az is jó, hogy végre a megrendelők állnak sorban és nem nekik kell munka után kilincselni, mint jó néhány éve. Az is jó, hogy a dolgozók többsége törzsgárda- tag, és így alapvetően nincsenek munkaerőgondjaik, bár az már nem irigylésre méltó, hogy az utánpótlásuk erősen apadóban van. A vszb munkaversenyfelelőse kesereg: . Vagy tizenöt éve még volt vagy százhúsz öntő, formázó, esztergályos, lakatos, mintaasztalos, villanyszerelő, és néhány más szakmát elsajátító ipari tanulónk. Most meg tudja, hogy mennyi van összesen? Kettő. Buchammer Károly folytatja: Most is igényeltünk őszre tizenkét esztergályos-, a jövő tanévre újabb tizenkét lakatostanulót, de ki tudja, jön-e legalább egy-két gyerek? For- mózótanulónk utoljára 1971- ben volt, azóta nincs kit beiskolázni. Ezt a lehetetlen helyzetet — megtudom úgy igyekszik valahogy kivédeni az öntödei vezetőség hogy a dolgozóknak szakmát javító tanfolyamot szerveztek az öntő-formázó- magkészítő szakon. A régebbi és már bizonyos szakismerettel rendelkező betanított munkások közül most a több mint 300 órás tanfolyam befejeztével 20 dolgozó vizsgázott eredményesen. • A tavaszi, nagy munkaver- senyakciók után vajon elhalt-e a lendület? Mit tesznek a szocialista brigádok? Most menynyire lebeg előttük a közös, az általuk vállalt cél a hétköznapi monoton hajtásban? Acél András kézi formázó, a 12 fős Zalka Máté szocialista brigád alapító brigódvezetője a vállalásaik lényegét sorolja: — A selejtcsökkentést, az anyagmegtakaritást és a balesetmentes munkavégzést emelném ki. Egyszerűbben fogalmazva: figyelmesebben kell dolgoznunk. Ezen áll vagy bukik az egész. '-— És a termelőmunkán leiül mit Ígértek? — Azt, hogy minden brigádtag a vállalaton belül 17, míg a városban 8 óra társadalmi munkát végez. Mindkettő területen jól állunk, álljuk a szavunkat. Megtudom, hogy Acél András kemény munkával megkeresi a 6,5 7 ezer forintot, „Igaz, ebben benne van az itt eltöltött harmincöt évem" — teszi hozzá. A nem éppen világos, szürke por borította magkészítőcsarnokban Schweer Antalné fúróházmagot készít: sablon, vízüveges homok, sűrített levegő, szénsav és a végén a kész magot bevonó fekete festék. A mag készítő Tyereskova szocialista brigád ahány éve alakult, annyi tagú, egy tucat tagot tömörít, s alapító brigádvezetőjük Schweierné. — Mi azt vállaltuk, hogy 110—120 százalékra teljesítjük a tervet, a tűrt azaz a megengedett selejten belül. Eddig még jól állunk, igaz, ebben anyagilag is érdekeltek vágunk — mondja. — Mennyit keres? — Ha van munka, összejön az öt és fél—hatezer forint átlagban. • Az elmúlt évi kiemelkedő munkájukért idén májusban kapták meg a nagyvállalat, azaz az idén januártól lényegében már nem létező Öntödei Vállalat Kiváló Brigádja címet. A tízfős szereldei Május 1. szocialista brigád vezetőjét és a tagjait sem zavarja az a szépséghiba az oklevél körül, hogy idén már önálló a mohácsi öntöde. Sárosdi Zoltánná már ötödik éve vezetője — előtte három évig vezetőhelyettese volt — a hot férfit és négy nőt tömörítő közösségnek. Amikor megkérdem, mit tesznek a tényleges munkájukon felül, magam is meglepődöm a hosszú felsorolást hallva: — A Brodarics bölcsődében meghegesztjük a kerítést, a teraszra is készítettünk rácsot, nehogy a csöppségek leessenek, segítünk a szociális otthonnak, a Munkásőrségen is számíthatnak ránk, a Park utcai iskolának teniszhálótartóállványt készítettünk. . . Kaptunk már a várostól elismerő oklevelet, most meg plakettet is. — Itt a gyárban, a gyárért mit tesznek? — A műhelynormát mi megfejeljük három százalékkal, mégpedig selejtmentesen, kevesebb energiával, és ügyelve arra hogy balesetünk se legyen. Murányi László Aki jön,marad is S zámos üzem, vállalat azért nem képes a műszaki fejlesztésben előre lépni, mert ha volna is pénze, elképzelése hozzá, nincsenek szakemberei, akik a fejlesztést, struktúraváltást megvalósítják. Másutt fordítva: vannak erős, edzett, cselekvőképes koponyák, de vagy a mozgásterük, lehetőségük vagy a pénz hiányzik... Különös és — sajnos — ritka is, de igaz: a sellyei Agrokémia Ipari Szövetkezetben az utóbbi négy-öt évben -— hazai gazdasági életünk messze legnehezebb időszakában! — minden összejött. Folyamatosan fejlesztenek, ütemesen (ha persze nem is korlátlanul) növelik a termelést és a nyereséget, szisztematikusan gondoskodnak új szakemberek, közép- és felsőszintű vezetők beállításáról. Hogyan csinálják??! gálati lakásban mi hová kerüljön, és milyen legyen, vagy hamarosan újabb szebb, modernebb lakásba költözhet: olyanba, aminek terveire pályázatot írt ki a szövetkezet. A többiek azonban egytől egyig: „import" — Siklósról, Pécsről, Veszprémből, Budapestről. . . Hortobágyi Ilona laboráns a a szövetkezetben, hanem a községben is tudják: ha képzett emberek, fiatalok jönnek s letelepednek, azzal a község is gazdagszik, mert lehet kire számítani. A szövetkezetiek viszont azt is értik: nem elég megszerezni letelepiteni a diplomást — meg is kell tartani. Hogyan lehet? Megfelelő bánásmóddal, a fejlődés lehetőségével, az önállóság, a szabad kísérletező kedv biztosításával. — Mindenféle továbbképzési, tanulási tervet, sőt, mór annak halvány reményét is üdvözöljük, támogatjuk mond♦ Sághy Péter 1969-ben vegyipari technikusként került a szövetkezetbe. Laboráns volt, később meós, majd a műanyagüzem vezetője lett, közben levelezőn elvégezte a Veszprémi Vegyipari Egyetemet , amikor merész fordulatot tett: Átmentem a kereskedelmi osztályra, mert furdalt a kíváncsiság: el tudom-e adni, pénzre tudom-e váltani azt, amit csináltam. Kétéves külkereskedelmi főiskolai átképzés utón, most már hosszabb ideje az anyagbeszerzés értékesítés, raktározás és szállítás szervezése a feladatom, még pontosabban az, hogy legyenek új, exportképes termékeink. Mondhatnám úgy is: elhárítani az akadályokat, áthidalni a gátakat a piaci értékesítés útján. Az első, 1975-ös, akkor még elvetélt próbálkozás után, 1981-ben piacra léptünk például egy saját fejlesztésből összehozott fagyálló hűtőfolyadékkal, amely egyenrangú az importanyagokból előállított Glyko-Shellel. Ebben az évben még csak a dél-dunántúli nagyvállalatokkal, többek közt például a pécsi és a kaposvári Volánnal próbálkoztunk, később, ugyancsak személyesen, az Ikarus-, illetve a Rába-gyá- rat is megkerestük. Intenzív és „agresszív” piackutatásunk eredményeként az első évben még csak húsz tonnát értékesítettünk, tavaly viszont már 400 tonnát adtunk el a ZIMKOR- ból. Hasonló, bár kisebb léptékű a CMA karboximetil-ke- ményítő, gyógyszer- illetve élelmiszeripari segédanyag felfutása is. Ez nem saját fejlesztés, hanem megvett szabadalom: kezdetben még csak 20— 40 tonnás piaca volt — ma már kétszáznál tartunk. . . A harminc év körüli fiatalember egyébként sellyei — ám a szövetkezet fellendülését, műszaki fejlesztését hátára vevő mintegy 20 fős fiatal gárdából ő az egyetlen, aki itt született. Nemcsak a fizetését és a sikeres piaci munkát követő jutalmakat, hanem a szövetkezet nyújtotta egyéb lehetőségeket sem cserélné fel mással mint például azt, hogy megmondhatta, a szolkülső, új telepen. Nem utolsósorban azért jött az Agrokémia laborjába dolgozni, mert korábbi munkahelyén az egyik pécsi egyetemen nem engedték továbbtanulni, annak ellenére sem hogy titokban, saját költségén, sikerrel felvételizett. Ma már negyedéves a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, s itt közmegelégedésre dolgozik. — A szövetkezetben támogatják a fiatalokat, így aki jön, az marad is mondja Tabakov lllésné laborvezető, vegyész. — Ha bármit kitalálunk, ami hasznos, és piaca is van, azt messzemenően mindennel, anyagilag és technikailag is támogatják: semmilyen értelemben nincs megkötve a kezünk. Szerencsés az is, hogy nem elszigetelten dolgozunk; a fejlesztő munkákat nyolcan-tízen, teammunkában visszük. Én egyébként az ELTE Természettudományi Karán végeztem, s azért jöttem ide, mert a gyakorlat érdekelt, s ehhez az egyetem keveset adott. Pécsről, a szövetkezet mikrobuszával járok ki naponta; ott sem utaznék kevesebbet. Műszerezettségünk-? . . . Ami kéll azt megvesszük. Baj, hogy nem férünk, de lesz majd új, tágasabb labor. .. ♦ „Fiatal" a sellyei szövetkezet: mintegy 200 dolgozójának a fele 35 éven aluli. Nemcsak ja dr. Goál János közgazdász, főkönyvelő - mert nem könyvből, hanem tapasztalatból tudjuk: a magasabb műveltség, szakképzettség mindig kulturáltabb, elmélyültebb munkát eredményez. Pénzben is igyekszünk megadni azt, ami lehetséges, de tudjuk: ezen túl már a munka jellege és az ön- megvolósítás lehetősége dönt. Módszerünk egyszerű: hagyjuk dolgozni a fiatalokat és nem szabunk gátat a próbálkozásoknak, a kísérletezésnek, merész váltásoknak sem. Arra törekszünk, hogy legyen perspektívájuk, és pontosan tudják, mit várunk tőlük. Vitáink természetesen a „mit?"-ről, sőt a „hogyan?”-ról, az értelmezésről is vannak, de a végrehajtás már kollektív, ebben már szerintem magas szintű nálunk az együttműködés. . . A szövetkezet 1980-ban 246 milliós termelési értéket állított elő — 36 százalékkal többet mint öt évvel azelőtt , és 22 milliós nyereséget produkált. Tavaly 410 milliót termeltek meg, 38 milliós nyereséggel -— idén e két mutató várhatóan 410—440 között, illetve 48—50 millió körül alakul. Az összefüggés a folyamatos termelés- bővülés, az eredményesség javulása és az átgondolt, humánus személvzeti munka a szellemi háttér megteremtése között aligha lehet véletlen. Varga János A nyár vége A z első vakondtúrás mértani pontossággal a kert közepén volt. Ezen c hajnalom szerettem volna néhány kilométert futni, majd jót fürödni, o Balaton éjszaka sem hűlt le 22 fok alá. Békés nézte a harsogóan zöld gyepre nőtt barno buckát, tanácstalansága alig néhány másodpercig tartott. Hozd a tömlőt - mondta, hangjából éreztem, hogy nem szeretné, he most rohangósznék a porton, amikor itt éktelenkedik ez a maroknyi kis halom. Igaz, van még bőven időnk, hiszen a szabadságunk első napját kezdjük, s hát tudtam, hogy mii jelent Békés számára ez a száz . négyzetméternyi gyep az öreg diófával és az éppen termőre fordult meggyfával Talán az egész ház nem érdekelte annyira, mint ez a szőnyeg simeságú, selyempuhasó- gú pázsit. Pedig minden vagyona, egész élete munkája ebben a házban volt. Amikor megismertem, már megvédte g második diplomáját, egyszerre tanult két nyelvet is cutodidakta módon, de pillanatra sem felejtette o pa- rcszti munka, a kétholdnyi nyomor keserveit. A gyepet még Angliában határozta el. Ott mesélte, hogy az angoloktól gyakran kérdezik, mi a titko a csodáié tos gyepszőnyegnek, amely házaikat körülveszi, parkjaikat díszíti. Semmi különös — mondja a fanyar angol humor. Csak öntözni, nyírni, hengerelni kell ... Ja és a félezer esztendő, ugyanis ötszáz éve csinálják ezt. Békés két éve vetette el a magot, előtte ugyanennyi ideig ásta, forgatta a földet, tisztította a gaztól, kőtől, palló elé fogta magát, úgy simította o talajt. Mire a tömlőt kihúztam, szabaddá tette a lyukat, a rejtett föld alatti járat órákig nyelte a vizet. A fiatalabbik Békésnek ezen a napon Kellett volna érkeznie, talán ezért is ébredt olyan korán az öreg, rosszat sejtett a frankfurti levélből. Képes és nem jön haza. A lány már a második nyáron nem jött Fonyódra, a gclerivel élvezik a Balatont. A második kis halom szemünk láttára született, mire a kapát előteremtettük, néhány méterrel a hátunk me- gett újabb kis piramis serkent a fű fölé. Többé nem keltem fel hajnalban, reggel csak a gyepen éktelenkedő barna szemölcsöket számoltam meg. Békés ekkor már nem bízott a vízben, Flőször egy darab kar- bidot dugott a lyukba, arra engedte a vizet. Aztán vegyszerrel kísérletezett, nemcsak a kézéi égette le, hanem minden vakondtúrás körül négyzetméternyi területen kiszáradt c fű is. Békés azt mondta, a vakondok miatt nem fekszik le éjszakára, pedig akkor már mindannyian tudtuk, hogy az útlevél tíz napja lejárt, a fiatalabb Békés már nem jön haza. Éjszakánként különös hangok szálltak a kertben, földbe dugott törött sörösüvegeken sípolt a feltámadó szél A rendőrségi idézést akkor hozta a postás, amikor észrevettük, hogy a fiatol meggyfa hullatja a leveleit. A szomszédok azt mondták, hogy ez nem vakond, valószínűleg földikutya, az szereti c fiatal fák gyökereit. Békés minden este öntözött, az utolsó vasárnap még megnyírta a gyepet, ennek sem láttcm értelmiét, hiszen a fűnyíró sírt, amikor a csupasz földet borotválták kései, a kiéget gyepen is dolgavégezet- lenül siklott keresztül. A hengerlésnek végképp nem láttam értelmét, eqész nap izzadtunk c mázsányi szerszámmal. Fürödjünk - mondtam bizonytalanul. Tíz napja itt vagyunk és még nem is voltál a vízben. Majd, ha nyugdíjban leszek — s olyan erővel rántotta c henger nyelét a fordulóban, mintha ki akarná szakítani. De hiszen az még ... Nem, nem öí év. A fiam disszidálását sem bocsátják meg, a lányom mos': végleg elintézte a sorsomat. Legalább lesz időm kiirtani a vakondokat. Békés ekkor már azzal a henger alakú robbanószerrel ügyködött, amelyet a meggyújtás után kell a lyukba dugni, mérgező gázt fejlesztve üldözi el, vagy öli meg a föld alatl az állatokat. Éjszakánként ekkor már nyolc-tíz lyukat fúrtak c vakondok, sőt nappal is, szinte a szemünk láttára nőttek a kis halmok, a kert fris senszóntott földhöz hasonlított, a kicsi fa lehullatta leveleit. H ajnalban indultunk haza. Békés szabadsága is lejárt, de ő csak a délutáni vonattal akart utazni. Kinn állt 0 kertben, Jolán ezen az éjszakán sem feküdt le. Szereltem volna valami vigasztalói mondani, de közbevágott, halkan csak annyit mondott, elpusztultak a vakondok. S valóban: egyetlen új halmot sem láttam . . . Lombosi Jenő A sellyei Agrokémia Szövetkezet laboratóriuma
