Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-27 / 204. szám
„Harmincán hajrázunk két héten át...” Száj ki aratók Milyen a jó búza? — kérdem a szajki Béke tsz elnökétől, Husti Mihálytól. Tudom, hogy a kutatók és a malomipar is mást tart jónak. De vajon mi a mércéje az ország egyik legjobb búzatermelő szövetkezetében? A jó búza korai legyen, biztonságosan bő termést és jó közepes minőséget adjon. Jó legyen a fagytűrő képessége és legyen ellenálló a gombabetegségekkel szemben — mondja némi töprengés utón az elnök. És van ilyen? — Olyan még nincs, amelyik egymagában minden követelményünknek kiemelkedő szinten megfelelne. Az ideális minőséget a legjobban az NS Rajna 2, a GK Szeged és a Baranjka közelíti meg. Ez a három a vezérbúzónk jelenleg, de van Zagrebcsanka, BU 20-as csehszlovák is 30 hektáron. Jövőre már az MV 13-as és más fajták is előléphetnek nálunk a kísérleti parcellákról a nagytáblákra. — A búzafajta-kísérletekkel tehát ez a cél? — Alapvetően igen. Nagyon jó a kapcsolatunk a marton- vásári, a szegedi és az újvidéki kutatóintézetekkel. Idén is 36 fajtával kísérletezünk átlagosan 7—7 ezer négyzetméteres területen. Azonos feltételekkel indult mindegyik és eddigi megítélésünk, azaz konkrét eredményeik alapján a legjobb öt: az MV—13, az NS—3014, az NS—2949, a GK Zombor és a GK szemes fajta. * Kovács János főagronómust hiába faggatom, míg szolgálati Niváján az SZ—7-es táblához, az aratókhoz tartunk, hogy nem érez-e féltékenységet, vagy irigységet a kombáj- nosokkal szemben. Hisz egész évben a növénytermesztés mindennapi munkája, gondja, öröme és sikertelensége a búza és amikor már minden rendben van, jönnek a szerelők — kombájnosok — learatják, és övék a dicsőség, az elismerés. — Nézze, ez is csapatmunka. A mi eredményeink is nagyban múlnak a kombájno- sokon, mert rontani ronthatnak. Viszont, ha mi rosszul dolgozunk, akkor kombájnolni sincs mit. Ez így együtt csapatmunka, mégpedig megfeszített tempóban. Egymásra vagyunk erre a 10—12 napra utalva. Csak együtt dolgozhatunk, mert a közös munkánk eredménye tükröződik a hozamokban, a minőségben, ez időben elvégzett aratásban. A dimbes-dombos táblán egymás mögött vágja a búzát három Claas Dominátor 106-os, a negyedik már lent a dűlőnél arat. A leghátsó a főagronómus intésére megáll, vezetője leugrik a fülkéből, bemutatkozunk. Hock Ferenc harminchárom éves. 1971 óta rendszeresen arat: — SZK-4-esen kezdtem, azután a John Deerek nyergében folytattam. Ez a harmadik típus, a legjobb, de már nagyon várom a klímaberendezést, mert így a tűző napon nagyon meleg a fülke. Felszállunk a vezető fülkébe. A sarokban hűtőtáska, benne az otthonról hozott sült kacsa, és szalámi meg a behűtött málnaszörp. A hatalmas üvegablakon látni, hogy előttünk a forgó motolla megállás nélkül dönti a kalászokat a vágószerkezethez. Egyenletes, jó tempóban haladunk. Eszembe jut, vajon hány kaszás lenne képes helyettesíteni ezt a kombájnt. Kérdem is tőle, tud-e kaszálni. — Tudok, de nem szeretek. Az nagyon nehéz munka — feleli. — És ez? Ez könnyű? — Ez is fárasztó. Meleg van bent, figyelni kell, észnél kell lenni végig. Ez másképpen nehéz, mint kézzel . . . Mozdulatainak maradéktalanul engedelmeskedik a Dominátor, látszik, összeszoktak. Betűz a nap, Hock Ferenc hunyorogva nézi az alatta hajlongó búzakalász-tengert. Kombájnja után a tarlón a levágott szalmacsík mutatja, merre is ment. * Spengler Imre brigádvezetőnek még csak meg sem ígérte senki, hogy rövidesen beszerelik neki a klímaberendezést a gépére, mert a szolgálati MZ 125-ös motorkerékpár csak a szilárd útón való száguldásnál kellemes hűvös az ilyen tikkasztó melegben. A tűző napon már biztosan több van mint harminc fok. A bri- gádvezetö leveszi a bukósisakot, haja csupa víz, szeme körül már vastagszik a porcsík. — Ezért a négy Claas Do- minátorért én felelek. Ellenőriznem kell a vágás minőségét, a szórást. Vetőmagvágásnál ügyelni kell az ürítésre. Irányítani kell a szállítást is, hogy mindig legyen üres traktor vagy ZIL. Ha valami baj van, intézkednem kell. Szerencsére ez utóbbi nem jellemző. Szabolcs Pál traktoros megkérdi a brigádvezetőt, hogy hová vigye a búzát. A szárítóba — kapja a választ. Már negyedszázada traktoros, s ami azt illeti, bármikor kiselőadást tarthatna az aratások fejlődéséről. — Az az igazi, hagyományos aratás már a múlté. Ennél meg már szinte észre se veszik, hogy tart az aratás. Pedig ilyen gépesítettséggel se könnyű, mert sokat, gyorsan és jól kell elvégeznünk. * A kísérleti táblán az IFA műhelykocsival a két Takács, János és Árpád a szerelő — János nem rejti véka alá örömét, hogy idén már csak a John Deerekkel és a Claas Dominátorokkal dolgoznak. — Ezekkel nincs semmi különös baj, csak. apróbb hibákat kell kijavítanunk. A kocsiban olaj, zsír, hűtővíz, csavarok, tömítések, ékszíjak, láncok, fúrógép, hegesztő apparát és minden, ami csak kellhet.- Mondják: akkor jó a műhelykocsi, ha nincs munkája. Akkor rendben mennek a dolgok.- Nem fáj a szíve. hogy mások ezalatt kombájnoznak?- Műhelyesnek is kell lenni. De helyettesként 4 napig arattam is . . . * A vízhordó fiú, Németh Gábor, a hétliteres, zománcos ceglédi kannából kínálja a friss vizet — "es Sport Simsonról álmodik, amihez az aratás majd kétezer forinttal viszi közelebb. A 15 éves fiú autószerelő tanuló Mohácson, s amikor kérdem nem irigyli-e a kombájnosokat, felnőtt logikával mondja:- Egész nap hajtani, van, hogy ötven fok van a fülkében, de az egészet nem is ez dönti el, hanem a pénz. Aki végighajtja az egészet, gondolom, úgy tízezret megkeres. Hiába, anyagiasodik a szemléletünk. Madarasi Zsuzsa mohácsi gimnazista most itt a fa hűvösében, a takarón kombájn-ir- nokoskodik. Irodája zsebszámológép, szállítólevél tömb, golyóstoll, indigó. Ö a tervezett két és félezer forintot, ha megkapja, a többihez teszi: táska- írógépre gyűjt. * A szárítóhoz tartunk, recseg a Nivában a CB, a brigódve- zetők beszélnek a központtal. A majorban Speidl Imre, a szárító vezetője örül, hogy nem kell a szárítót üzemeltetni, mert a földekről behozott búza nedvességtartalma már csak 14—15 százalékos:- Sok olajat takarítunk meg így, tehát kevesebb költséggel dolgozunk.- Tegnap, hétfőn vittük be az utolsó szerződésben vállalt mennyiséget Mohácsra, a Gabonaforgalmihoz — mondja Speidl. A mérlegházban kimutatások egész sora az asztalokon. A Gabonaforgalminak július 9. és 22. között összesen 400 vagon búzát szállítottak. * Eszembe jut, hogy mit jelentene, ha 1100 hektárt kellene betakarítani úgy, mint az ötvenes évek elején. Az elnökkel és az elnökhelyettessel megpróbáltuk kiszámítani: 1870 hold a búza. Egy kaszás a marokszedőjével egy szezonban 5 holdon tudta betakarítani a termést. Tehát több mint félezer ember kellene legalább három héten át. Most a 8 nagyteljesítményű kombájnnal jó időben 10—12 nap alatt végeznek az 1100 hektáron. Napi 70—100 vagon terményt takarítanak be 5-6 traktorral és a szállítási távolságtól függően 8-10 teherautóval.- Talán harmincon hajrázunk két héten át. Ennyien aratunk. Aránylag könnyű volt az idei, egyszer esett mindösz- sze - mondja búcsúzóul a fá- agronómus. Murányi László Fotó: Cseri László Á külföldi igények változatlanok A komlói Carbon Vállalatnál gondosan ügyelnek az áruk minő ségére. Fotó: Läufer L. Kifogástalan munkát! M ind több ellenőrzés a helyszínen Leginkább a csomagolást és a szállítást éri kifogás A külkereskedelmi minőség- ellenőrzés gazdája a „MERT”. A Minőségi Ellenőrző Rt. Pécsi Kirendeltsége évente csaknem 500-féle export- és importterméket, tranzitárut ellenőriz mennyiségi és minőségi szempontból. A minősített termék- féleségek 90 százaléka exportra megy. Előállítójuk 200—300 cég, főként mezőgazdasági üzemek. A mezőgazdasági áru adja a vizsgált termékskála 60—70 százalékát. A „MERT” ellenőrzésével főleg termény, élőállat, élelmiszer kerül külföldre. Baranyában számottevő a könnyűipar, Somogybán a gépipar exportja, Zalában mindkét iparág kínál exportárut. Az 1962 óta működő pécsi kirendeltségen a külszakértők- kel együtt hatvanon dolgoznak. Az ellenőrök egy-két idegen nyelvet ismernek, főként a németben és a szerb-horvát- ban járatosak. Szakmunkások, mérnökök. Korábban mindnyájan árutermelő helyen dolgoztak. Átlagéletkoruk 35-45 év. Időben, részletesen közvetítik a külföldi minőségi igényeket és következetesen számonkérik azokat. A külföldi igények változatlanok. Ha el is fogadnak a megrendelők gyengébb minőségű árut, azt alacsonyabb árral veszik át. Legsűrűbben a csomagolást és a szállítást éri kifogás. Ezután a technológiai és az anyaghibák következnek, például az, hogy a bútoroknál nem működnek az ajtók, a fiókok, a konfekciótermékeket elnagyoltan szabják, szövethibásak, a cipők felületesen kidolgozottak. A jövendőbeli vásárló gyakran eljön a helyszínre, véleményez, főleg az arab üzletkötők. A szúrópróba szerinti vizsgálatok alkalmával több mintát vesznek a korábbinál többféle szempont figyelembevételével. Aprólékosok, szigorúbbak. Irodát nyitott Budapesten a MERT központjában a genfi székhelyű SGS Minőségi Ellenőrző Intézet. Az Európában legnagyobbnak számító minőségi ellenőrző cég megbízásából a pécsi MERT-es ellenőrök kijárnak a Szigetvári Cipőgyárba, a Tungsram nagykanizsai és zalaegerszegi gyárába. Mind magasabb mércét állítanak fel a szocialista országok is.- Sajnos, vannak negatív példáink. Már tudjuk, kik a „nagyvonalú” exportálók — mondja Temesvári Péter, a pécsi kirendeltség 30 éves vezetője. — Szolgáltatásunkat kötelező igénybe venni. Ám gyakran megkerülnek minket, s ez nem egyszer piacvesztéshez vezet. A minőségfelügyeleti osztályunknak erről mindig készítünk jelentést. Ezután alkalmazhat a Külkereskedelmi Minisztérium, mint hatóság, szankciókat. A MERT pécsi kirendeltsége reklamációmentes munkára törekszik. Új szolgáltatásai között szerepel, hogy szakemberei helyi meóval együttműködve részt vesznek a gyártásközi ellenőrzésben, főként konfekció- és a cipőgyártó üzemekben. Nemcsak külkereskedelmi vállalatok, hanem termelő egységek, 'kisiparosok, kisvállalkozók, gmk-k megbízását is elfogadják. Vizsgálják azokat az importalapanyagokat, alkatrészeket, amelyeket idehaza exporttermékek gyártásánál használnak fel. Importgépek biztonságtechnikai bevizsgálását, honosítását is végzik. A kirendeltség tavaly 5,5 millió forintnak megfelelő tőkés valutát könyvelhetett el az állam javára. Idén kétmillióval többet terveztek. Csuti J. Festőrobotok az IKARUS-ban Az IKARUS Gyár beruházási hitelszerződést kötött a Magyar Nemzeti Bankkal. A járműgyár összesen 2,3 milliárd forintért korszerűsíti a székesfehérvári üzem festőcsarnokát. A rekonstrukciós programhoz vettek fel most 1,3 milliárd forint hitelt, a többit saját erőből fedezik. A festőcsarnokban a következő három évben elektronikus vezérlésű automatagépsorokat és robotokat szerelnek fel, s azokkal meghonosítják a járműiparban alkalmazott legkorszerűbb festési eljárásokat. Ezek garantálják a tartósabb, a korábbinál jobb minőségű és takarékosabb festékfelhasználást biztosító fényezést. Az új technológiákat egy NSZK-beli cégtől szerzik majd be. Az importhoz szükséges devizát a KGST Nemzetközi Beruházási Bankja adja. Az építési munkákkal — versenytárgyalás után — az Alba Regia Vállalatot bízták meg.
