Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-27 / 204. szám
Ennyit, ezermilliórd dollárt költenek a Föld államai idén a fegyverekre, hadseregek fenntartására, új fegyverek telepítésére. S mennyien lakjuk ma a Földet? Négy—ötmilliár- dan? Ha szétosztanánk, jutna fejenként 200—250 dollár: egy olcsóbb személyi számítógéppel gazdagodhatnánk, vagy tizenharmadik havi fizetésünkkel. Átlagban, természetesen. Merthogy százmilliós országok vannak, ahol az állampolgárra jutó nemzeti jövedelem összege nincs annyi, mint ami a fegyverekből reá jutna: talán ekét venne, fonószéket, de talán esek néhányszor jóllakathatná családját, máshol meg, százmilliós országokban a gyerek zsebpénznek kevesellné ezt a pénzt, s nem évente számítva. de havonta. Az NSZK-ban éppen futná a havi egyetemi ösztöndíjra, az egyetemi város melletti amerikai támaszoont őrmestere talán hazaküldené Harlembe, talán egy hamburgerrel többet enne naponta, vagy gyakrabban hívná fel az újságok apróhirdetésében található telefonszámot a „Modell" szó alatt: 50 -60 márkánál, húsz dollárnál kezdődnek a telefonos kisasszonyok legegyszerűbb gyors szolgáltatásai — mi eqy őrmester igénye? — hetente egy? havonta tíz? ha megkapná azt az összeget. . . Badarság, akkor nem lenne ő őrmester Heidelbergben, akkor évi 200 dollárjából civil munkahelyet kellene neki teremteni, vajon mi olcsóbb, a civil, vagy a katonai munkahely: az egyetemi város nem egyetemi végzettségű lányai vajon milyen munkahelyet töltenek be, katonait, vagy civilt? — abból a pénzből milyen áqyra futná, ha nem termelési eszköz, de a pihenés, a szerelem, a nyugalom ágya lenne az az ágy? S mennyi lenne az a kétszáz dollár, ha nem égne naponta százezer hordószám az ólai o repülők. a tankok, a dzsippek motorjaiban, a hirtelen megnőtt olajkínálat menynyire szorítaná le az árat; kétszáz dollárnyi üzemanyagból talán bebarangolhatnánk a világot akkor. Talán. Egyszer. Valamikor. Amikor a heidel- bergi ,,modell"-ből már kedves idős hölgy lesz, mosolyog majd panziója ajtajában kalácsot kínálva. Mint géppisztolyt, repülőgépet szorongat hóna alatt a humuszos alak a Stern címlapján — a kétszáz dollárban vajon benne van-e a csomagtérben elhelyezett plasztikbomba ára is, vagy az külön tárca. mint a rendőri kommandók költsége, a plasztikálarc, a könnygáz, a gumilövedék, a vízágyú — hogy csak azokat az eszközöket soroljuk a nem katonai fegyverek közül, amelyek csak a körülmények sze- renc'étlen egybejátszása esetén okoznak emberhalált. ötvenszer elpusztíthatja a Föld minden emberét csak az atomarzenál mire akkor a kétszáz dolláros géppisztoly? A kegyelemlövést megadni az utolsó sárguló fűszálnak? Vagy kézzelfoghatóvá tenni a fegyverek mennyiségét? Ahogy ezer- milliárd dollár nagyságáról nincsenek reális ismereteink, úgy a megatonnákról sincs: a géppisztoly viszont éppen úgy kézzel fogható, mint a kétszáz dollár. „Éhes vagyok" — jöhetne Az 1000000000000 $ rám jutó része ellenpontként a kölni belváros koldusa, de nem jön — egy utazónak ez is inkább csak érdekesség: ennyi kell is a gazdag utcákra, hogy azok még fényesebben csillogjanak, mint ahogy kellenek a lányok is 14- től 60-ig a St. Dennisre, néhány lépésre a Pompidou-kijz- ponttól, a közművelődési csodahelytől. Nem jön, mert ilyesfajta ellenpontozással nemigen megyünk semmire, azzal is alig, hogy mennyi a munkanélküli, meg azzal is, hogy a nyugatnémet szakmunkástanuló kétszemélyes, fürdőszobás kollégiumban lakhat, tetszés szerint vehet felvágottat a menzai reggelijéhez, s lefedett porcelán kancsókban viheti magának az asztalhoz a kávét, a kakaót, vagy a teát. Ez csak akkor lehet érdekes, ha csodáljuk a Mercedeseket, a BMW-ket, az Audikat, mert nemcsak fizetés kérdése a tiszta, pontos munka, de azé is, hogy a tisztaság, a pontosság ott van a szakmunkástanuló menza önkiszolgálásában, az utcák rendjében. S abban is, hogy az utak, utcák nemcsak attól tiszták, hogy nem szemetelnek az emberek, ez csak arra lenne jó, hogy tiszták maradjanak, de takarítani is kell, hogy legyen mi megmaradjon. A tiszta utakon kerek, sárga tablók, titokzatos számok, nyilak vannak rajtuk, az ábra viszont egyértelmű: tank az, bizony, s katonai teherautó ■— a sztrádák most többségi utazóinak nem szólnak ezek a táblák, csak a rendszám nélküli, fekete-zöld-sárga foltos dzsip- pek utasainak mondanak valamit, akik most, szerencsére, a civil táblákat is figyelembe veszik. Még. Rajtakapom magamat, s az utqzó magyarokat, előzetes elképzeléseinkben még mindig a szabadversenyes, vagy tán még az eredeti tőkeíelhalmozásos kapitalizmust várnánk, az arc- bavágó nyomort, a de-ket, a verik a négereket, a rothadás, a válság kézzelfogható jegyeit, a legalább annyira kézzel fogható dolgokat, mint a kétszáz dollár, vagy géppisztoly. Mert nem kézzelfogható ilyen módon a válság, a rothadás felfoghatatlan, megfoghatatlan, mint az ezermilliárd dollár; ha itt lenne a zsebemben az a kétszáz csak, beülnék egyszer a Soho kocsmájába, vagy egy igazi angol pub-ba, jobb párizsi étteremben osztrigára, felváltani egy kicsit a Globus-konzervet, a vörösre izzadt stifoldert, ha ott lenne a zsebemben, nyugodtabban nézném a kirakatokat, ezeket a csodálatos kirakatokat, a reménytelenül áhított és az ismeretlen áruk sokféleségével tömötten. Hogy lehet irányítani egy országot, melyben csak sajtból több mint ötszáz féle van? — De Gaulle kérdésébe minduntalan beleütközünk; hogy lehet irányítani egy országot, ahol csak autórádióból ennyi van, ahol csak LEGO-dobozból ennyi van, ahol csak videokazettából eny- nyi van, ahol j:sak autóból ennyi van. Az egyetem „kül- ügyese” a főigazgatótól kér engedélyt a külföldi telefonra, inkább kaparjuk össze az utolsó két márkát a hazai telefonra az utcai fülkéből, mór cseng is ki, ahogy benyomkodom a számokat, itthon megőrül az ember, míg felhív három pesti számot, először házi vonalra várok, aztán városira, bár erről a készülékről crossbárt nem hívhatok, kis ügyeskedéssel hívhatom Debecent is, s hívhatnám a sanghaji nagynénimet, ha volna nagynénim a Lajtán és a Túron, odébb, igazgatói engedély sem kell hozzá, mégha a fővonalról is hívnám, ki merne törődni ezzel, a bav- reuth-i egyetemen törődnek, igaz a folyósokon ott a xerox, ha kell a hallgatónak valami, csak lehúzza. Bütykölöm írógépemen a betűket. • Már régen túl az első élményen — mi mindent összeraboltak ezek a világból —, csak múmiából mennyi van nekik —, kiszédülve a múzeumból a pádon hallva az idegen szót, kérdik, honnan jöttünk. Magyarországról. Máshonnan nem jönnek maguktól, csak Magyarországról, beszélgetünk. ők abból a fajtából valók, akik még nem láttak élő kommunistát, hogy nem harapunk, hát oldódnak, jó annak, aki utazik, jó, hogy annyi ember jön ide Londonba, itt költik a pénzüket, nem kell emelni az adót. Estére a járda szélére takaros csomagokban a szemét, a megunt újságok, ott egy vaskos telefonkönyv. Benne vagyok-e? Nevem ott a londoni telefonkönyvben, tépném ki a lapot emlékbe, hát pont ott szakad el, a nevemet kettéosztva. Nevünkkel telve Európa telefonkönyvei, a harmincasoké, a negyvenötösöké, az ötvenhatosoké, a szórtan szórványoso- dottaké, a győri vasfába ők már nem ütöttek szeget, vándorlegénymódra, ideszögezni az életet, mielőtt útra indulok, ez elmarad, megtapasztalni a világot, tanulni, s hazahozni a céhnek a tudást, ez elmarad. Von tanulmányút, van konferencia, van teszkó, van vendég- munkás, a kutatáshoz nem jutottam közel, ők megtudták, én mit tudok, én csak következtettem, ők mit tudnak, vonzó a fizetés, vonzó az ötszázféle sajt, a száz múmia, maradni vagy hazamenni, ez itt a kérdés. Maradni vagy hazamenni? — Ez kérdés? A sztrádák táblái hazafelé is mutatják az utat, a kis kerek sárga táblák el nem takarják, mennyi lehet egy kis kerek sárga tábla? Húsz dollár, kétszáz? Rajta a tank képéhez a fekete festék, a munkabér, az menynyi? Kondenzcsíkok hálózzák Európa egét, tavaly talán azzal a géppel repültem Londonba, s az a másik ott, talán nem AWACS, tankok az éjszakai vonatokon, mint Bergman Csendjében, a MacDonalds éttermekből dől ki a műanyag szemét, a praktikus, hőszigetelő poharak, az ízléses, hőszigetelő hamburgertartók elárasztják Európát, rászóródnak a színeskréta-aszfaltképekre, este együtt mossa fel őket a takarítógép, a brüsszeli fotók, még ott vannak az út szélére rakott színes magazinokban, a postás most dobja be az idénykatalógust a leszállított árakkal, most dobja be az új magazint, új hullákkal, a Stern címlapján burnuszos férfi re- pülőgéppisztolyozik, a Playboyban híres színésznők, a Paris Match-ban postakocsirablás, a páncélautó eleje csurom vér, rendőrök szedik a földről az aprópénzt, a terepruhás unottan lapozza a sztrádabenzinkút tiszta bisztrójában, ezek már megint mit csináltak, még jó, hogy itt vagyunk, mi lenne velük nélkülünk, a mosdó automatájából rücskös gumit ad legeslegutolsó márkáért, aztán már forintért sört az itthoni oldalon. Ott marad a fotocellás- automata piszoár, a csak gumiból nyolcféle automata, a pipsó önműködő vasablaka, a St. Dennis kapualjaiban a tizenhatéves, a Pompidou-köz- pont ingyenkönyvtára, ott a MacDonalds-szemét, s a párhuzamosra fésült parkfűszál, a londoni telefonkönyv félbetépett lapja, a National Galle- ryban a tenyérnyi Rembrandt, hozzuk magunkkal a képeket, amik egyáltalában nem hasonlítanak egy Dickens-regényre, még akkor sem, ha betévedünk egy belga kisváros török negyedébe, nem hasonlítanak arra a képre, amit emeltyűt kezelő tizenhatórás szutykos gyerek idéz, a bankokat kívülről látjuk, a támaszpontokat, a multiszékházakat éppen úgy, mint a kirakatokat, kívülről, s a kirakaton az üveg oly tiszta, azt hisszük talán nincs is ott üveg, s közel mi nem hajolunk, mert tudjuk, az orrunkat beverni snassz dolog, hozzuk a színes képeket, amik éppen annyi vért tartalmaznak, mint a magazinban a pénzszállító autó: a piros festék ilyen elrendezésben a fehér papírra nyomatva vért ielent — képeslapvilágunk valódisága gyarapodott. Legközelebb szöget kell verni a vasfába. Bodó László r Étlap a halaknak „Sikerbogyó’’ Kaposvárról A dolog úgy kezdődött, hogy ebben a családban mindenki horgász. Nem, még élőbbről kell kezdeni: barátaik állandóan szóltak: ugyan már, ti cscládi nózban laktok, csináljátok meg már a csalit, mert a lakótelepi körülmények között a szomszédok .nem állják a szagát . . . Nekiálltak. Aminek az lett a vége, hogy kezdték unni a dolgot, s a fiatal kaposvári házaspár úgy döntött: megpróbálkozik a vállalkozással, s engedélyt szereznek horgászcsali készítésére. Ma már a szaküzletek polcain ott az emblémájukkal ellátott tasakok sokasága: Zalai Ferencné, Kaposvár, a csali emberi fogyasztásra alkalmatlan, s hogy vigyázzanak a horgászok a vizek tisztaságára. Persze mindez nem ment egyszerűen (maguknak az engedélyeknek a beszerzése is — mert ugyancsak sok féle kellett — egy évig tartott): kísérleteztek, kevertek, valósággal „boszorkány-konyhát" csináltak, s próbára adták horgászbarátaiknak a csalikat. Sok tapasztalatot szereztek: például az egyik csalit öt órán át áz- j tatták a viharosan hullámzó Balaton vizében, le- ázik-e? Állta a próbát. — így kezdődött — mondja Zalai Ferencné, aki egyébként „másodállásban-" horgászcsali- készítő, főfoglalkozása az egyik kaposvári óvodához köti —, s amikor a barátunk azzal jött, hogy a barátjának a barátja sem tudja megfőzni az önetetőbe, a horogra való csalit, arra gondoltunk: szakboltot nyitunk. Ez azonban túl bonyolult, nehézkes lett volna, így hát berendezkedtünk a nagybani főzésre, a kereskedőknek való szállításra. I- Miből készülnek a csalik? — Csak mezőgazdasági terményeket használunk alapanyagnak, kukoricát, búzát, árpát, csillagfürtöt, tápanyagokat, aromákat. Nagyon sok munka van vele, a férjem tegnap éjszaka kettőig dolgozott. Vettünk csak erre a célra eqy villanytűzhelyt, szük- séa volt nagyüzemi konyhai edényekre, elektromos darálóra, takarmánykeverőre, dagasztógépre. — Gondolom, sokan érdeklődnek a receptek után. — Nincsen semmi titok. Úay tűnik, a legsikerültebb a vaníliás ízesítésű. Arra kell vigyáznunk, hogy az adalékanyagok aránya jó legyen, s a dagasztás úgv sikerüljön, hogy se puha, se kemény ne leL gyen az anyag. M. A. . Hangos kepreftueny VIT-ről VIT-re öt héten át tartó „Hangos képrejtvény" sorozatunk negyedik fordulójára kerül ma sor. A rejtvényt közösen hirdette meg a Dunántúli Napló, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiója és a KISZ Baranya Megyei Bizottsága. A képrejtvény a világifjúsági találkozókkal kapcsolatos. A Pécsi Rádió ma reggel elhangzó műsorában öt zene-, illetve szöveg- részlet közül három kapcsolódik a Dunántúli Napló mai számában megjelent három képhez. A három kép egy-egy VIT- hez kötődik. Az önök feladata, hogy a három, betűvel jelölt fotóhoz párosítsák a három- megfelelő hangbejátszást. Az öt hangfelvételt számokkal jelöljük. A képek betűihez a rádióban elhangzott felvételek sorszámát kell párosítani. Ezeket a párokat kell beküldeni a KISZ Baranya Megyei Bizottságára (Pécs, Rét u. 4.) Kérjük, hogy a megfejtéseket kedd éjfélig szíveskedjenek postára adni. A borítékra írják rá: „VIT-ről VIT-re, Hangos képrejtvény". A helyes megfejtők között minden héten öt darab száz forintos könyvvásárlási utalványt sorsol ki a KISZ Baranya Megyei Bizottsága.
