Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)

1985-07-27 / 204. szám

Júliusra ígérték... Lesz-e telefonközpont-bővítés? A pécsi főközpont vonalfelügyeleti berendezésén Villányi Ágota dolgozott Szóvá tesszük Túl gyakran színeződik el a szonda- Ismét nőtt az ittasan vezetők száma- Szigorodnak a büntetések- Egyre több biztonsági eszközt vetnek be a biztonság érdekében „Ez év július 1-én megkez­dik 150 millió forintos költség­gel (az indítást 30 millió fo­rinttal segíti a Baranya Me­gyei Tanács) a telefonközpont 7000 állomásos bővítését, 1987. június 30-i befejezési határ­idővel" — írtuk örömmel áp­rilis 13-án a pécsi Városi Ta­nács végrehajtó bizottsági ülé­séről szóló tudósításunkban. Ugyanott elhangzott Varga Sándor postaigazgató tájékoz­tatójában a Ivovi-kertvárosi 10 000 állomásos új főközpont építésének a lehetősége az­zal, hogy a cél megvalósulá­sát segítendő, esetleg lakos­sági kötvényt kellene kibocsá­tani. A július 1-én már túl va­gyunk, s amikor Varga Sán­dortól érdeklődtünk: elkezdő­dött-e a beruházás, nemleges volt a válasz. Halasztódik te­hát a bővítés? Ezekben a he­tekben már úgy látszik: feltét­lenül. Sőt, Rónaszéki Tiborné igazgatósági távközlési forgal­mi csoportvezető információja szerint mai ismeretek alapján jó esetben is 1987-es indítás­sal lehet számolni, aminek az eredményét viszont a telefonra váró 1989-ben tapasztalhatja. Kevés a húszezer Milyen ma Pécsett a tele­fonhelyzet? A válaszhoz idéz­zük az 1972. augusztus 20-a előtti állapotokat. Akkor, az új Crossbar-központ ünnepé­lyes avatását megelőző idők­ben egyszerűen lehetetlen volt már telefonálni. Hosszú-hosszú percekbe telt, amíg vonalat kapott az ember. Új telefon­hoz jutni pedig — illúzió volt csupán. (Akárcsak — mint lát­ni fogjuk — ma.) Akkor au­gusztus 20-án minden meg­változott: rengeteg telefon- Igényt kielégítettek, egyszeri­ben könnyű lett telefonálni a városon belül, majd egyszerű tárcsázással az országban és most már a nagyvilágban. De miközben kitárult a nagy­világ a kis színes drótocskák előtt, itt a szűkebb pátriában kezdődött minden elölről. A 12 ezres új telefonközpont egyik napról a másikra szűk­nek bizonyult. Pécsett is — mint mindenütt, ahol új tele­fonközpontot adnak át — ug­rásszerűen megnőtt az igény az alapvetőnek vélt, de hiány­jellege miatt valójában luxus­nak számító szolgáltatás iránt. A várakozók számának a ro­hamos növekedése és a város dinamikus fejlődése miatt 1979-ben egy 7000 állomásos bővítést hajtottak végre, majd 1983-ban Lvov-Kertvárosban egy ezer állomásos konténer- központ létesült. Mire futja? Mégis: ma Pécsett 9301-en várnak telefonra, s a központ telítettsége közel 96 százalé­kos. Ez pedig nagyon sok! Ha valakinek most eszébe jutna számolni és kiderítené, hogy a hiányzó 4 százalék a húszezerből kereken 800 (va­lójában 887) állomáslehetősé­get kínál, itt hagyja is abba az okoskodást. Ugyanis ebből a lehetőségből kell még éve­kig élnie a postának, ez pedig nem könnyű dolog. Az emlí­tett 9301 várakozó túlnyomó többsége lakossági igénylő, minthogy az újonnan jelentke­ző közületi igényeket iparko­dik mielőbb kielégíteni a pos­ta, hiszen ezekhez nemegyszer komoly gazdasági érdekek kö­tődnek. Esetenként váratlanul jelentkező egyéni igénylést is ki kell elégíteni, mint pl. az olyan orvosokét, akiknek a munkahelyi kapcsolatához életmentő érdek fűződik. Ezen­kívül alkalmi tartalékra is szük­ség van. Legutóbb pl. a Pécsi Ipari Vásárnak kellett 19 vo­nalat biztosítani, igaz, átme­netileg. És azért a szűkre sza­bott lehetőségekhez mérten egyéni igénylők is jutnak tele­fonhoz, bár ennek az egyik nem is elhanyagolható felté­tele az, hogy az adott helyen legyen szabad vonal, illetve társ nélküli ikerállomás. Ez pe­dig olyan kevés, hogy — ezt is hallottuk — az áthelyezéseket sem tudják biztosítani. „Elsősegély” Nem árt tudni, hogy az „élő” állomások hogyan oszla­nak meg. Pécsett ma 19 113 állomás van, amiből 14 338 a lakáson lévő fő- és ikerállo­más, 4533 a közületi állomás, 242 pedig a nyilvános, amiből 136 az ' utcai telefonfülke. Az új lakóterületeket elsősorban ilyenekkel próbálják ellátni. Lvov-Kertvárosban pl. az idén — a lakásátadásokkal párhu­zamosan — még 6—8 új nyil­vános állomás telepítése vár­ható. A fentiekben a helyzetet vá­zoltuk fel és semmiesetre sem akartuk megnyugtatni azokat, akik telefonra várnak, mint ahogy a posta is csak türelmet tud kérni nap mint nap a rek­lamálók tucatjaitól, akik közt mindig vannak többen is, akik a szó igazi értelmében élet- fontosságúnak tartják önma­guk számára a telefont. Aki számol, az könnyen láthatja, hogy a most tervezett 7000-es bővítés — a mai 9301 várako­zó mellett — önmagában nem hozhat megoldást, különösen, ha tudjuk: az igénylők száma szüntelenül emelkedik. 1983 végén pl. 2000-rel kevesebben voltak. A tényleges segítség a 10 000-es — valamikori vég­kiépítésben 40 000 állomásos — második főközpont lehetne, amelynek egyelőre csak a he­lye van meg Lvov-Kertváros­ban, a Hajdú Gyula út és az 58-as út közötti területen. Fel­vetődhet: ha nem megy a má­sodik főközpont, akkor miért nem hajtanak végre a ,.régi" — 13 éves — központban leg­alább 2—3 szerrel nagyobb bővítést? Azért, mert a műsza­ki épületben a telefonközpont részére fenntartott helyiségek még 7000-et befogadhatnak, de azon túl egyetlen egyet sem. így méretezték. De azért hogy valami vi­gasztalót is mondjunk: meg­kezdődik idén a távhívó köz­pont 1800 vonalas bővítése, ami a helyi beszélgetési lehe­tőségeket is javítja majd. Tán könnyebben juthatunk majd tárcsahanghoz — azaz vonal­hoz — a délelőtti csúcsforgal­mi időben is. Hársfai István Mint évek óta mindig: gyorshajtás, elsőbbség meg nem adása, szabálytalan ka. nyarodás — az okok között ezek szerepelnek a legtöbb­ször Baranya megye szemé­lyi sérüléssel járó közlekedé­si baleseteinek statisztikájá­ban. S az idei év első felé­nek mérlege kedvezőtlenebb, mint a tavalyi. 352 baleset következett be. Sajnos, a halálos és súlyos kimenete- lűeknél is romlott a helyzet. A kemény télre sok mindent ráfogtunk, de az kétségtelen, hogy a közlekedés nagyon sok résztvevője megsínylette. Volt, aki kisebb-nagyobb koccanásokkal megúszta a jeges, latyakos utakat, de többen meghaltak, illetve sú­lyosan megsérültek. Az év első negyedében 100 szá­zalékkal (!) több halálos baleset történt, mint az elő­ző év hasonló időszakában. Persze, mindent az időjá­rásra és az útviszonyokra sem lehet fogni . .. A gyorshajtásnál nemcsak az okoz balesetet, aki a mindenkor megengedett se­bességet alaposan túllépi, hanem az is, aki nem olyan sebességgel közlekedik, amit az út-, időjárás-, forgalmi viszonyok megengednek. Egy személygépkocsi vezetője a Tortyogónál hirtelen fékezett a vizes úton. Az autó áttért a menetirány szerinti bal oldalra és ütközött egy szem­be jövő járművel. A vezető nem lépte túl a 80 kilomé­teres sebességet, de nem vet­te figyelembe, hogy vizes úton fékezéskor az autó másképpen viselkedik, mint száraz úton . . . Sok baleset forrása, ha gyalogosan közlekedők olyan területről lépnek az úttest­re, amit a járművezetők nem látnak be. Közlekedési szak­emberek azt ajánlják a gya­logosoknak, hogy az útra lépés előtt vegyék fel a kap­csolatot a járművezetőkkel, s valamilyen módon — pl. kézfelemeléssel — jelezzék szándékukat. Az elsőbbségi jog figyel­men kívül hagyása 48 bal­esetet okozott. S az okok között szerepel a forgalom- irányító lámpa piros jelzé­sén való áthaladás, a Stop­tábla ellenére a kötelező megállás megszegése, a jobbkézszabály helytelen értelmezése (pontatlan is­merete). Ismét nőtt az ittasan vo­lánhoz ülők száma. Akik isz­nak, általában nem érik be egy-két pohár sörrel, hisz többségük vérében 0,8 ezre­léknél több alkoholt találtak. Egy szakdolgozatból idézek, amely a véralkohol és a cselekvőképesség összefüg­géseit vizsgálja. 0,8—1,5 ez­relék között nyugtalanság, mozgásfokozódás, 1,5—2,5 ezrelék között zavarok lép­nek fel a gátlások fokozódó csökkenése mellett, 3 ezrelék felett bénulásos jelek álla­píthatók meg. Az ittas vezetőkkel szem­ben a szigor fokozódik. S ezzel csak egyetérteni lehet, hiszen a bíróságra kerülő 100 közlekedési bűncselek­mény közül 85-nél jelen van az alkohol. A bíróság mini­mum egy évre elveheti a jo­gosítványt, s az ügytől függő­en egyéb ítéletet is hoz, nem ritkán szabadságvesztést. Fél év alatt több mint 8000 szabálysértőt jelentet­tek fel a rendőrök, a hely­színen megbírságoltak szá­ma eléri a 14 000-et. Hétezer alkoholszondát vetettek be, s a jelenlegi helyzetet jel­lemzi: minden nyolc szonda közül egy elszíneződött. A Traffipax és fényképező­műszerrel 170 000 jármű se­bességét mérték — 3000-en lépték túl a sebességet. Kézi sebességmérő „pisztol­lyal" 885 sebességtúllépést rögzítettek. A motoros auto­mata fényképezőgéppel 1249 szabálysértőt fotóztak le, el­sősorban pirosba hajtókát. Persze, a rendőrség nem csupán büntet, a baleset­megelőzés érdekében együtt­működve az MKBT-vel ak­ciókat szerveznek, vetélkedő­ket rendeznek, s egyre jobb szóróanyagokat bocsátanak a közlekedők rendelkezésé­re. R. N. Új, 400 vonalas alközpontot szerel Marián Ferencné híradás­technikai műszerész Läufer László felvételei Széchenyi brigád a PÉTÁV-nál Két év múlva Pécsett orszá­gos találkozót tartanak a Szé­chenyi Emlékmúzeum Baráti Körének tagjai. Csaknem 200 ilyen nevű brigád találkozik rendszeresen. Meglátogatták már Széchenyi szülőhelyét, Nagycenket és ez év májusá­ban al-dunai hajóúton vettek részt. A Vaskapunál koszorú­val adóztak a „legnagyobb magyar” emlékének. Terveik között szerepel, hogy Széchenyj István születése 200. évfordulójának tiszteletére ■megismétlik a bécs-nagycenki gyalogtúrát, országos televíziós vetélkedősorozatot rendeznek. 1986-ban első alkalommal meg­rendezik Nagycenken a Szé­chenyi olvasótábort. A mozgalommal egyidőben alakult meg Pécsett a Távfűtő Vállalatnál a Széchenyi brigád. — Névválasztásunk a vélet­A névadó szellemében Müszakkezdés előtt a Széchenyi brigád tagjai Pécsett, a Kert­városban * Fotó: Läufer L. lenen múlott - emlékezik visz- sza Hegedűs Ferenc. - Olyan neves személyiséget kerestünk, akinek kapcsolata van a vízzel és magyar. Azóta megpróbál­juk Széchenyi műveit és esz­méit megérteni. Az évék alatt egyre közelebb kerül hozzánk, örülök, hogy ez lett a nevünk, így nemcsak azt tudom róla, amit annak idején az iskolá­ban megtanultam. A brigád 1978-ban lépett be a nagycenki Széchenyi Emlék­múzeum Baráti Körébe. Először meglátogatták Széchenyi sírját és megkezdték műveinek meg­vásárlását. Ma már minden brigádtagnak megvan Széche­nyi több alkotása. 1981-ben vettek részt első alkalommal a Széchenyi brigádok országos találkozóján Nagykőrösön. A PÉTÁV-tól Lipcsei Ferenc is részt vett. — Mindig szerettem volna a Széchenyi brigádba bekerülni. Hat hónap próbaidő után sike­rült is. Tetszett, ahogy ez a brigád dolgozik. Amióta én is tag vagyok, sok mindent meg­tudtam Széchenyi munkásságá­ról. Nékem a legjobban a víz­szabályozásban elért eredmé­nyei tetszenek és az, hogy Ma­gyarországon is megteremtette a lóversenyzés alapjait. Nagy élmény volt a nagykőrösi ta­lálkozó. Kiránduláson, szakmai vitákon és vetélkedőkön vettünk részt. Mindegyik Széchenyihez kapcsolódott. 1982-ben a Széahenyi-brigád bekapcsolódott a mozgássérül­tek segítésébe. Anyagilag is hozzájárultak egy Országos Rehabilitációs Központ meg­építéséhez. — Évek óta patronáljuk a Széchenyi gimnáziumot, a Fá­bián Béla úti, Anikó utcai, Be­rek utcai általános iskolákat és óvodákat — tájékoztat Papp lános brigádvezető. — Leg­utóbb a Szabadság utcai tor­nacsarnok központi fűtését ké­szítettük el, hogy a mozgássé­rült sportolók edzeni tudjanak. Széchenyi életéről és művei­ből országos vándorkiállítást rendeztek. Ez a mai napig is látható fotókon a PÉTAV kert­városi üzemegységének ebéd­lőjében. A Széchenyi brigádok közül elsőként készíttettek szob­rot a legnagyobb magyarról. A Képzőművészeti Alap a mű­alkotást zsűrizte és nemzeti ér­téknek minősítette. — 1979-ben, amikor a sop­roni kirándulásunkat szervez­tük és eljutottunk Nagycenkre is, meglepődtünk, milyen sok tagja van a baráti körnek. A tagok, így mi is, pénzzel támo­gatják a múzeumot és a ba­tári kört — mondta Annus Ist­vánná. — Minden brigádtagnak megvannak Széchenyi könyvei, igyekszünk az ő szellemében dolgozni. Sz. K. HÉTVÉGÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom