Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-20 / 197. szám
A legsokoldalúbb, a legszebb pártmunka Tíz éve, hogy megalakultak a lakóterületi pártszervezetek. A tíz év bizonyította létük szükségességét, ám még ma is tapasztalható fenntartás irányukban. A lakóterületi pártmunkáról, a lakóterületi pártszervezetek életéről, az átjelentkezések tapasztalatairól kerekaszlal-be- szélgetést tartottunk. A beszélgetésen részt vett Bányai Ferenc, a Pécsiszigeti II. alapszervezet titkára, Bonyár Vilmos, a Hirdi Kenderfonó alapszervezeti vezetőségi tagja, Deres Zoltán, a Hőerőmű pártbizottság vb- tagja, Kiss József, a Vasas II. alapszervezet titkára és Pollák Dezső, a Pécs, III. számú lakóterületi pártvezetőség titkára. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságát Szőke Attilá- né, a Dunántúli Naplót Bodó László képviselte. — Valóban tapasztalható, hogy valaki inkább kilép a pártból, semmint, hogy átjelentkezzen a lakóterületi párta lapszervezetbe ? Pollák Dezső: Az igazi kommunista csak a munkahelyéről megy nyugdíjba, politikai értelemben nem. Van ilyen jelenség. Sok éves tapasztalatom alapján három csoportba sorolnám azokat, akiknek megszűnik a párttagsága. Az elsőbe azok tartoznak, akik betegek, valóban megfáradtak. Ök azért lépnek ki, mert nem akarnak fizetőautomaták lenni. Őket jóhiszeműeknek tartom, s bizonyos mértékig meg is értem őket. A második csoportba azokat sorolom, akik kihasználják az átjelentkezés bürokráciáját „elkallódnak”. Nyilván nem volt korábban sem elég erős a kötődésük. Számszerűen a harmadik csoport a legkisebb, de az erkölcsi kártétel az ő esetükben a legnagyobb: ők azok, akik cserbenhagyják a pártot. Amíg aktívak voltak, addig szükségük volt a párttagságra. Ők azok, akik azt hiszik, míg aktívak, hogy tagkönyvük pirosabb másokénál, mert vezető állásba vannak. A lakóterületen viszont kiderül, hogy mindenkinek ugyanolyan piros a tagkönyve, s ez már nem tetszik nekik. Volt esetünk, hogy ki kellett zárnunk ilyen párttagot, s javasolnunk hogy vonják vissza a Szocialista Hazáért kitüntetését, mert párttaghoz méltatlanul viselkedett, r — Van olyan nézet, hogy az.igazi politikai munkára .a " vállalati, intézményi alapszervezetekben van lehető- .ség: ott zajlik a való élet, ott születnek igazi döntések. Ezzel szemben — szélsőségesen fogalmazva— a lakóterületi pártszervezetek „gittegyletek", ' hiszen ■ lényeges dolgok gern történhetnek itt. Valóban így van ez? Kiss Józs'ef: A megalakulás után, amíg ki nem alakult a lakóterületi pártmunka stílusa, amíg meg nem találta működésének lehetőségeit, addig valóban volt némi alapja ennek a nézetnek. Amikor megbíztak azzal, hogy a lakóterületre menjek pártmunkgra, én is egy kicsit száműzetésnek éreztem azt. Ma viszont az a jellemző, amit egyik párttagunk mondott: „Ha tudom, hogy ilyen ez a munka, akkor előbb jövök.”- Mert biztos, hogy a lakóterületi pártmunka a legszebb, legsokoldalúbb tevékenység. Amíg egy-egy üzemi taggyűlés sokszor jobban hasonlít egy termelési tanácskozásra, addig nálunk a pártélet sokoldalú: ideofógiai kérdéseket gyakrabban vetnek fel a párttagok, a kül- és belpolitika többször ad témát, mint az üzemi alapszervezetekben. Igaz nem döntünk pénzek felett, nincs hatásköri listánk, nincsenek egzisztenciális összefüggések tagság és pozíció között, de éppen ezért, a lakóKerekasztal-beszélgetés a lakóterületi pártmunkáról területi pártmunka valóban Önkéntes és önzetlen munka.- Az itt ülőknek vannak tapasztalataik arról, hogy hogyan könnyithetö meg a párttagnak a lakóterületi pártszervezetbe való átjelentkezése, s arról is, hogy a lakóterületi pártmunka valójában milyen. Kérem, szóljanak erről. Deres Zoltán: A Hőerőmű pártbizottsága fontosnak tartja, hogy kapcsolatai legyenek a lakóterületi szervezetekkel. Elmondhatom, igen jó a kapcsolatunk az I. számú lakó- területi pártszervezettel és a pécsújhegyi alapszervezettel, s újabban a III. kerületivel is. A kapcsolatteremtés alapvetően azért történt mert egyre többen mentek tőlünk nyugdíjba, s mi is tapasztaltuk az ezzel járó nehézségeket. Az ottani párttagokat, tisztségviselőket meghívjuk saját rendezvényeinkre, ünnepségeinkre, s nemcsak azokat, akik tőlünk mentek nyugdíjba. Mi öt évre előre Bonyár Vilmos: ötvenes létszámú a pártalapszervezetünk, egy-két ember megy tőlünk nyugdíjba évente: ki Hirdre ki Vasasra, Pécsre, s a környező falvakba. Igyekszünk számon tartani nyugdíjasainkat. Mi is foglalkoztunk a gondolattal, hogy meg kellene őket tartani az üzemi alapszervezetben, de be kell látnunk, hogy egy idő után a nyugdíjasnak és az üzemi szervezetnek is jobb, ha megtalálja új helyén a megfelelő munkáját a nyugdíjas. Szőke Attiláné: Az átjelentkezésekről még csak annyit: ismerek intézményi pártszervezetet, ahol ilyen-olyan indokkal nem jelentik át a nyugdíjast. De ahogy múlnak az évek, egyre jobban megmosolyogják őket mert ők azok, akik mindenhez hozzászólnak, s mindig ugyanazt mondják, hiszen már elszakadtak a tényleges problémáktól. S van egy kényelmi szempont is: van, aki azért maradna a munkahelyi alapszavunk ezen a területen is. Gazdái voltunk a szociális otthoni helyek gyarapításának, mi kezdeményeztük a nyugdíjasházat, amiért majdnem pártfegyelmit kaptunk, de ma már senki sem vitatja szükségességét. Jó kapcsolatunk van a tanáccsal, az üzemekkel, így a MÉV-vel is — e kapcsolataink révén gyorssegélyben részesülhetnek a rászorulók. Figyelt nünk kell a lakóterület minden gondjára a járdától kezdve a kereskedelmi ellátásig. Ki mondja azt, hogy ez nem fontos politikai munka? Ha vannak gondok az átjelentkezéssel, akkor biztos, hogy nem a kisnyugdíjas lép ki, mondván, hogy nem tudja fizetni a tagsági díjat, hanem akinek a nyugdíja az övének többszöröse. Mindenki megtalálhatja a maga képességeinek, érdeklődésének megfelelő pártmunkát. Pollák Dezső: Következetesebben kell harcolni a megfelelő párthatározatok végrehajtásáért, jobban megismertetni a párttagokkal a lakóterületi Képeink balról jobbra, a felső sorban: Szőke Attiláné, Kiss József, Bonyár Vilmos. Alul: Bányai Ferenc, Deres Zoltán és Pollák Dezső. nézve szómon tartjuk,' ki megy majd nyugdíjba, beszélgetünk vele, felkészítjük őt, elkísérjük jövendő alapszervezetébe — még pkkor is, ha valamelyik faluba kerül majd. így a váltás nem olyan éles és hirtelen, mire oda kerül a párttag megismerheti a lakóterületi pártmunkát, s mivel az nem idegen számára, könnyebb beilleszkednie. De más módon is tartjuk a kapcsolatot: szocialista brigádjaink segítenek a lakó- területi pártszervezet kérésére szociális intézményeknek, havonta kicseréljük információinkat stb. Pártbizottságunk arra is figyel, hogy akik már. nyugdíjban vannak,, azokat is megkeresse néhány év múltán, hogyan élnek, vannak-e gond- jaik. Kiss József: Az üzemi párt- szervezetek tulajdonké'ppen a lakóterületi pártszervezetekből nőttek ki,-hiszen a felszabadulás után szinte csak lakóterületen vpKak pártszervezetek ■ — erről nem szabad elfeledkezni. Tehát vannak előzményei ennek a pártmunkának js, amikre lehetett építeni. A lakóterületi pártszervezeteknek az adott terület politikai gazdáivá kellett válniuk, hogy rangjukat megszerezzék. Én bizton mondhatom, hogy ezt a rangot Vasas ll-n kivívtuk magunknak. Bőven tudunk fontos pártmunkát adni a hozzánk kerülőknek: a vezetőségben a bizalmi megbízatásokban, a tanáccsal, a HNF-el, a Vöröskereszttel, a tanácstagokkal stb. való kapcsolattartásban. Arról nagyon vegyes a tapasztalatunk, hogy ki hogyan jön hozzánk. Van, aki ismerősen, van, akit kísérnek, de van, akivel nem törődik semmit a küldő alapszervezete. szervezetében, mert tudja, hogy tessék-lássék pártmunkával bízzák meg, ha megbízzák egyáltalában, míg a lakóterületen valódi pártmunkát kellene végeznie, A mi tapasztalataink is azt mutatják, hogy ott, ahol az üzemi, intézményi pártvezetőség gondot fordít a lakóterületi pártszervezetekkel való kapcsolatteremtésre, ott sokkal kevesebb a gond mint másutt. — E beszélgetés nem mutathatja be teljes kerésztmet- szetében sem az átjelentkezések gondjait, sem a lakóterületi pártéletet magát, Már csak azért sem, mert a lakóterületi pártszervezetekbe nemcsak nyugdíjasok tartoznak. Mégis, hogyan foglalható össze ennek lényege. Bányai Férenc: A lakóterületi pártszervezetekre szükség van, ezt legutóbb éppen a választások bizonyították, ahol nagyon sók munkát végeztünk az előkészítésben, -lebonyolításban is. Igaz, hogy nemcsak nyugdíjasok tartoznak hozzánk, de ha csak róluk szóltunk most, akkor az azért van, mert például a mi 150 fős alapszerve- zetün.kben hárman vannak, akik nem nyugdíjasok. Nyilván nem a termeléssel kapcsolatban, de nagyon komoly munkát végeznek a lakóterületi elvtársak. Kezdem, ami ennek a munkának az alfája, és ómegája: a beteglátogató, veteróngondozó elvtársakkal. Ez nagyon fontos: senki se érezhesse, hogy a párt elfeledkezett róla. Ez megengedhetetlen. De nemcsak a párttagokkal, hanem a lakóterületen levő többi időssel, beteggel is kell foglalkoznunk. Elmondhatom, fontos a pártmunkát, s akkor széles körben nyilvánvaló lesz fontossága. De a rangot alapvetően a lakóterületi pártszervezetek teremthetik meg maguknak, hogy valóban ne mondhassa senki, az gittegylet. Nincs hatásköri listánk, nem is kell, .mert bebizonyosodott: minden kérdésben döntő szavunk van, ha megfelelő kapcsolataink vannak, ha valóban gazdái akarunk lenni a lakóterületnek. Tíz éve az óvodaépítésnek lettünk ilyen politikai gazdái: több mint kétszáz óvodai helyet teremtettünk az üzemek Segítségével: Volt szó a szociális otthonról — ha ennek gazdájává lesz a területi párt- szervezet, akkor gyorsabb az előrelépés, ez is bebizonyosodott. Ugyanígy az ifjúságnevelésben is megtaláltuk helyünket: kezdve a találkozóktól egészen odáig, hogy a csellengő, garázda fiatalokra is odafigyelünk s- kapunk segítséget a rendőrségtől. Szavunk van a várospolitika alakításában. Megfelelő körülményeink vannak ehhez a.munkához, a Mozgalmi Ház a környék életének is központjává vált. E kerekasztal-beszélgetés inkább ösztönzője kíván lenni egy szélesebb párbeszédnek,' ■semmint hogy lezárja a lakó- területi 1 pártmunka • témáját. Ezért kérjük olvasóinkat — nyugdíjasokat és aktívakat, „lakóterületieket” és „üzemieket”, - hozzászólásukkal egészítsék ki a képet, írják le tapasztalataikat, melyeknek készségesen helyt ad a Dunántúli Napló. Exportálni — de hogyan? A konzervzáró automata szerelése a pécsi Sopiana Gépgyárban Többet, jövedelmezőbben Külkereskedelmi aktíva a megyei pártszékházban (Folytatás az 1. oldalról.) ösztönöz, tovább kellene javítani. Ezzel összefüggésben rendkívül ellentmondásos helyzet, hogy a termelésük döntő részét exportáló vállalatok, mint a Hunor is, rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint akik keveset vagy egyáltalán nem szállítanak a külpiacokra. Szerinte nincs meg a közös érdekeltség az alap- anyaggyártók és a feldolgozók között, az alapanyag- gyártók oly mértékben emelik áraikat, hogy azt ők már késztermékeik áraiban nem tudják érvényesíteni a külföldi vevőknél. Kiszámították, ahhoz, hogy a bőrárak emelésével lépést tudjanak tartani, 1985-ben 24 százalékos (!) áremelést kellett volna elérniük. Ilyesmi természetesen szóba sem jöhetett, átlagban 8 százalék sikerült, ami így is óriási eredmény. Gulyás József egyebek mellett felvetette: több millió dollárnyi többletre tehetnénk szert, ha az ösztönzési rendszer lehetőséget adna arra, hogy azt az üzletet is megkössék, ami a vállalatnak már nem jó, de a népgazdaságnak még igen. Nincs nyereségük a szocialista exporton sem. Egyebek mellett javasolta, a bérigényes exporttermékeket gyártókat ne sújtsák további . adókkal. Egyébként olyan szelek fújnak, hogy a jövőben minden vállalatnak alapvető joga lesz, hogy önállóan exportáljon . és'importáljon. Dr. Kisvári András, a Magyar Nemzeti ’ Bank megyei igazgatója felhívta 'a figyelmet, a magyar szállítók pénze egyre lassabban folyik be külföldről, míg 1984-ben a tőkés vevők átlagban 98 nap múlva fizettek, manapság már 143 nap az átlag. A fizetési feltételek tisztásásá.ra. sokkal nagyobb- gondot kell. fordítani. Dr. Rekettye Gábor, a tokiói magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője a magyar áruk javuló, áruelhelyezési lehetőségeit villantotta fel a japán piacon. A hatalmas külkereskedelmi aktívummal rendelkező Japánt tőkés .társai hazai piacának . tárt kapus megnyitására kényszerítették, ezt nekünk, baranyaiaknak is ki kellene használnunk. Főként olyan áru kell, ami egyedi, különleges minőségű, elüt a többitől, mint például a most előre menő herendi porcelánok vagy a fürjtojásból készült' italok. Ezeket meg is fizetik. Termékeinket felajánlhatjuk a japán kereskedőházak budapesti irodáiban, aránylag könnyű velük termelési kooperációra lépni, ehhez partnert találni, hiteleket szerezni. Halmai János, a PANNON- VIN vezérigazgatója egyebek mellett megemlítette, különleges minőségű borokkal be lehet jutni a borokból különben telített közöspiaci országokba, ám ez a csomagolás (a háttéripar) hiányosságai miatt többnyire kútbaesik. A hazai adminisztrációs kötöttségekre riasztó példát hozott, egy kanadai vevő 1000 hektoliter bort rendelt, mire eseti exportengedélyt kértek a Külkereskedelmi Minisztériumtól, s egy fél évig kilincseltek a pecsétért. Szekeres Istvánná, a Pécsi Bőrgyár igazgatója az alap- anyaggyártók érdekeit világította meg, a közvetlen exportra, a világpiacon való megmérettetésre sok szempontból is szükség van, vállalatukat ez előrevitte. A tőkés behozatalból származó nyersbőrök és gépek ellenében nekik, maguknak is kemény valutát kell szerezniük. A gondot főként abban látja, hogy a feldolgozók nem kapnak kellő lehetőségét a nyersanyag-behozatalra, ami persze összefügg az általános devizaszűkével. Javasolta, ne csak az exportot, de az importmegtakarítást is ösztönözzék, ennek érdekében úgyszólván semmi nem történt, pedig itt látványosabb eredményeket érhetnénk el. Dr. Geisz Mihály, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályvezetője a vállalati pártszervezetek feladatait ismertette a? export elősegítésében. Dr. Balogh ■ Gábor, a Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese egyebek mellett a külkereskedelmi vállalatokkal .valp azon vitáikról szólt, melynek középpontjában a külpiacokon elérhető minél magasabb ár áll. Dr. Kéri István, a Magyar “Kereskedelmi Kamara dél-dunántúli bizottságának titkára . felhívta a figyelmet, külföldön nagymértékben megnőtt az ' érdeklődés a megyékkel és régiókkal való közvetlen kapcsolótok felvételére. Dr. Dányi Pál zárszavában mindenekelőtt ígéretet tett, a felvetéseket továbbítani fogják az országos szerveknek. Mindenesetre a vállalatoknak fel kell készülniük arra, szerepük a külkereskedelmi munkában nő, a termelésben is meg kell honosítani a külkereskedői kultúrát ' « Miklósvári Z. HÉTVÉGE 3.
