Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-13 / 190. szám
Hetes napközi Mágocsön Társadalmi munkában alakítják át az épületet Hetes otthonná fejlesztik o mógocsi idősek napközijét. A tanács a közelmúltban megvásárolta az otthonnal egy épületet alkotó áfész-irodát. A felújítást, átalakítást a jövő héten kezdik. A munka eredményeként 15 idős ember állandó bentlakását oldják meg. A mágocsi idősek napközije 1977-ben nyitott. Akkor 20 személy hétfőtől péntekig tartó, napi ellátását szolgálta. Az intézmény gyorsan népszerű lett a nagyközségben, így 1982-ben 30 személyesre bővítették. Több mint egy évvel ezelőtt néhány idős ember kérte, hogy ne kelljen nekik este, illetve minden hét végén hazamenniük, mert nehezen mozognak, illetve nem tudják otthon ellátni magukat. így történhetett meg az, hogy előbb csak egy-két, aztán több napközisnek engedélyezték a bentlakást. Gondoskodtak az éjszakai felügyeletükről is. Ma már tízen állandóan bent vannak az otthonban. Azt a két szobát kapták meg, amelyeket eredetileg az otthon tagjainak, délutáni egykét órás pihenésére rendeztek be. A mágocsi tanács már régóta szerette volna megvenni azt az áfész-irodarészt, amely a napközivel egy épületben van, hogy tovább fejleszthesse az idősek otthonát. Idén sikerült egyezségre jutniuk, és félmillió forintért megvásárolták az áfész-irodát. A jövő héten pedig már megkezdik az átalakítást. A kőműves- és egyéb munkákat, a helyi termelőszövetkezet és a MEZŐGÉP mágocsi gyáregységének szocialista brigádjai vállalták. A tervek szerint ősztől 15 idős ember folyamatosan bent maradhat az otthonban, vagyis hetes napközi lesz a má- gocsiból. A bólyi és a pécsi után ez esz a harmadik a megyében. A hetes napközi berendezésére 150 000 forint támogatást ad a Baranya Megyei Tanács. T. É. Kötvénybörze Az OTP visszavásárolja a lakossági kötvényeket Az országban először az OTP Baranya Megyei Igazgatóságán kezdték meg a lakossági kötvények forgalmazását. Elsősorban ezek adásvételével fogalkoznak. Az elmúlt években magánszemélyek részére, lakossági kötvényeket bocsátottak ki a gazdálkodó, tanácsi szervek és egyes pénzintézetek. A befektetett összegekhez általában csak öt év eltelte után lehetett eddig hozzájutni. Módot kellett találni arra, hogy a lakosság bármikor visszakaphassa a kötvényekbe fektetett pénzét. Többféle értékpapír van forgalomban. Többek között olyan, ahol a kötvényhez külön törlesztő- és kamatszelvények tartoznak, vagy csak kifizetési táblázat mutatja a befektetett összeg értékének növekedését. Egyes esetekben azonban a kötvény értékét egy összegben fizetik vissza, de évente felvehető a kamat. A kötvényekre csak meghatározott évig fizetnek kamatot, 4. HÉTVÉGE ezt követően már nem emelkedik a felvehető összeg. Az OTP olyan kötvények visszavásárlására vállalkozTk, amire kereslet van. A Magyar Hírlapban július 1-től minden héten megjelenik egy árfö- lyamtáblázat. Ennek alapján fizetnek a kötvényekre. Az OTP Baranya Megyei Igazgatóságán Pécsett, az ország egész területén kiadott kötvényeket megvásárolják, de csak magánszemélyektől és csak a lakosság részére adhatják el. Az OTP-ben minden héten kifüggesztik, hogy milyen kötvények és milyen áron kap- hctók. Ezek árfolyamát az Állami Fejlesztési Bank határozza meg. Ha azonban az OTP kötvényvásárlással és -eladással megbízott pénzügyi szakemberei úgy látják, hogy nem egyértelmű a kötvény eladhatósága, abban az esetben csak bizományba veszik át. Hatvan nap után, ha a kötvény nem talál gazdára, visszaadják a tulajdonosának. Bizományba átvétel esetén a kötvény „gazdája" köteles a kötvény egy százalékának megfelelő értéket az OTP-nél befizetni. Sz. K. Fotó: Erb János. A pélmonostori PROGRES V6I lolat dolgozói az építkezésen. Jugoszláv építőmunkások Pécsett Eszéki testvérlapunk, a Glas Slavonije riportere, Duru Sovagovic nemrég Pécsett járt. Riportot készített az itt dolgozó jugoszláviai építőmunkásokról, valamint a két terület között kibontakozó építőipari együttműködésről. Ebből közlünk részleteket. * A Donji Miholjácon működő Dráva Építőipari Munkaszervezet dolgozói 1983. októberétől, naponta átjárnak Magyarországra, a pécsi belvárosi rekonstrukció munkálataira. Minden reggel elindul ve lük a busz a donji miholjóc hotárátkelőhelyen, Magyarország felé, és a Dráva kőmű vesei, ácsai, gépkezelői Péc: szívében töltik munkanapjukat. Estére kelve ismét felemelkedik előttük a határsorompó, az autóbusz hazaszállítja őket családjukhoz. Pécs központjában már lát ható nyoma van a donji mi- holjáciak munkájának: min denkinek szemébe ötlik a Szé chenyi téren a Lóránt-palotc felújított, régi épülete. Az itt végzett munka értéke 280 00C dollár. Donji miholjáciak csoportja dolgozik jelenleg is a Lóránt- palotával átellenben, az ele- fántos tömbön. Nehéz munkával bontanak, nagy a por. Mindent kézi erővel végeznek vállukon viszik el a régi fagerendákat is. Itt nincs lehetőség a gépesítésre. A himes tojással sem bánnak olyan óvatosan, mint a miholjáciak ezekkel a régi falakkal, amelyek között nemrég még üzletek, lakások voltak. És lesznek ismét egy-két év múlva — más körülmények között. — Lehet, hogy vannak irigyeink, mivel naponta külföldre járunk dolgozni, de aki tudjar mit jelent ez a munka, az mielőbb új építkezésre próbál elkerülni — mondja Miroslav Besedic. — Sohasem tudjuk, hogy mit találunk, hogy milyen meglepetés vár bennünket bontás közben. Nehéz ez a munka, poros, veszélyes és felelősség- teljes — így Josip Fiser művezető, akinek ez az első nagyobb lélegzetű megbízatása. A beruházó UNIBER igazgatója, Gádor András dicséri a jugoszláviai munkások ügyességét: — Ha belefogunk, sohasem lehet tudni, hogy mi adódik a bontás megkezdésekor. A donji miholjáciak hamar alkalmazkodtak ehhez a helyzethez, és akkor is találtak munkát, amikor várniuk kellett valamilyen építőanyagra. A szorgalom, az alkalmazkodóképesség és a megbízhatóság jelentette a legjobb ajánlólevelet ahhoz, hogy a fennálló akadályok és előírások ellenére is a Dráva új munkát kapjon Pécsett. — Csak az idei évre szóló megállapodásunk értéke 80 000 dollárt jelent, de tárgyalunk 200 000'dollárt kitevő munka elvégzéséről is. Közvetítésünkre a pélmonostori Progres Vállalat is bekapcsolódik, hiszen véleményem szerint még három—négy évre számíthatunk pécsi igénybevételre — vélekedik Varga István, a donji miholjáci Dráva igazgatója. — Ha országaink meg tudnak állapodni az együttműködést illetőleg, akkor Pécsett a következő tíz évben is tudunk munkát adni a jugoszláv munkásoknak, mivel nekünk nincsenek olyan, képzettségű szakembereink, mint a Drávának — mondja Gádor András. A donji miholjáciakkol együttműködő Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, Kukái Tibor elmondja, hogy a pélmonostori Progressel két jugoszláv vállalat munkásai dolgoznak majd a Széchenyi téri épületek felújításán. Végre megszülettek tehát az együttműködés, formalitást nélkülöző, konkrét akciói. Hosszú évek után megtaláltuk legközelebbi szomszédunkkal az együttműködés azon formáját, amely az árucsere mellett a legközvetlenebb kontaktust jelenti: munka cseréjét, olyan munkáét, amely nehéz, de igen magas értékű. Egyik fél sem tagadja, hogy ennek létrejöttéhez nagy kitartásra, türelemre és megértésre volt szükség. így lehetett csak áthidalni mindazon akadályokat, amelyek az ilyen közös tevékenység elé tornyosulnak. Nehézségek voltak már - a kezdet kezdetén, mivel a magyar szakminisztérium ellenezte idegen munkaerő behozatalát, mondván, hogy a magyar építőknek sincs elég munkájuk. Győzött azonban az a felismerés, hogy Magyarországon nincs és egyelőre nem is lesz elég olyan képzettségű szakember, amilyenre a pécsi rekonstrukcióknál szükség van. — Tárgyalunk arról is, hogy viszonzásul a magyar építők Donji Miholjácon vagy Eszéken készítenének el olyan könnyűszerkezetes épületeket, amilyeneknek mi vagyunk a specialistái — mondja Kukái Tibor. Amikor a közelmúltban Eszéken aláírták Baranya megye és az eszéki régió együttműködésének új programját, Horváth Lajos, Baranya Megye Tanácsának elnöke felvetette egy közös építőipari vállalat gondolatát. Gádor András véleménye szerint az ilyen szervezettel könnyebb volna áthidalni mindazon akadályokat, amelyek a két országban érvényes előírásokból adódnak. Esetleg egy, a pécsi rekonstrukció kivitelezésére hivatott közös vállalattal — így Gádor András. Varga István, a Dráva igazgatója úgy véli, hogy az építőipar jugoszláviai és magyar- országi szervezettségét ismerve, ez az elképzelés sok akadályba ütközik. Az idő azonban majd megmutatja, mit kellene tenni azért, hogy egyszerűbben fejlődjék és tovább szélesedjék az együttműködés ezen formája. Hogyan is kezdődött? — Pécs a nyolcvanas évek elején rendelkezett azzal az ösz- szeggel, amely szükséges volt a belvárosi rekonstrukcióhoz, de nem volt erre elég szakmunkása. Viszonylag könnyen ment a munkások idehozata- la Lengyelországból, ugyanakkor a donji miholjáci Dráva is jelentkezett. Elég sokáig húzódtak a tárgyalások, nem mintha a felek nem bíztak volna egymásban, hanem mert százával merültek fel az adminisztratív jellegű akadályok. Sok papír összegyűlt, mire a miholjáciak először átléphették a határt. További problémák jöttek, amikor pénzügyi téren kellett megvalósítani az üzletet. Mint ismeretes, a magyar—jugoszláv kereskedelem árucsere formájában bonyolódik, így a jugoszláviai munkások is odahaza, dinárban kapják meg c fizetésüket. Pécsi találkozásunk alkalmával Gádor András elmondta, hogy a miholjáciak rekordidő alatt, tizenegy hónap alatt befejezték a rájuk bízott munkát. És ami a legfontosabb, jó minőséget produkáltak. — Ez a forma valami újat és szokatlant jelent a magyar külkereskedelmi rendszerben. Sok konkrét megbeszélés és mindennapi kapcsolat volt szükséges ehhez, naponta kellett beosztani az emberek munkáját. A Dráva munkásainál azonban igen jó társra találtunk, és ezért is szeretnénk velük tovább dolgozni — halljuk Kukái Tibortól. Kezdetben 35—40 munkás lépte át naponta a határt, hogy Pécsre jöjjön dolgozni. Ma kevesebben vannak itt, részint, mivel nem férnének el többen az igen komplikált területen, és nagyobb létszám esetén zavarnák egymás munkáját, másrészt pedig, mert van munka az eszéki régióban is. A Pécsett dolgozók mintegy 100 forint értékű területi pótlékot kapnak naponta, a fizetésük mellé. Az elefántos tömbben leginkább a „lapátos brigádra", meg a „földbányászokra” van szükség ezekben a hetekben — mondják tréfásan a miholjáciak. Amikor ott jártunk, ácsok, kőművesek és lapátosok együtt dolgoztak a bontáson, hogy mielőbb megteremtsék a feltételeket az igazi munkához, az építéshez, amely az eredeti homlokzatok megóvásával, korszerű épületeket varázsol majd a régi városrészbe. S amíg bontanak, építenek is — új barátságokat a magyar építőkkel, akikkel a munkán kívül odahaza is találkoznak, a közös sportnapokon, vagy az üdültetések alkalmával az Adrián, a Balatonon és Harkányban. Duro Sovagovic A donji miholjáci Dráva Vállalat dolgozói munkában, az eie- fántos háznál.
