Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-01 / 148. szám
^—-----------------;— -------------- ------------------;----------r S zocializmus, nemzet, kultúra Interjú lUagel Lajossal Gondolatok Aczél György könyvéből „A szocializmushoz vezető utat úgy képzelem el, mint a hegymászást Lenin híres példázatában. Vannak, akik egy pillanatra sem veszik le tekintetüket a még meg nem hódított hegycsúcsról, amely felé haladnak és ügyet sem vetnek a terepre, szakadékokra, lavinaomlásra ... Az igazi hegymászók tudják, hogy fel kell jutni a csúcsra, de azt is tudják, hogy ehhez ki kell kerülni a szakadékokat, vargabetűket kell csinálni, néha lefelé kell menni, hogy kikerülhető legyen egy- egy akadály. Mi ezt próbáljuk megvalósítani.” ,,A gyermek nem felelős a körülményekért, amelyekbe beleszületik, de teljes mértékben kiszolgáltatott azoknak. S bár a természet nem teljesen egyenlő módon méri az adottságokat, mégis egyetemes érvényű igazság, hogy a gyermek már születése pillanatában a teljes emberi kibontakozás lehetőségét magában hordozza. A gyermek minden lehet!" „Majdnem valamennyi lépés, amelyet ebben a társadalomban megtettünk és megteszünk, magán viseli azt a sajátosságot is, hogy előbb tesszük meg, mert előbb kell megtennünk a szükséges lépést- a felemelkedés felé, mintsem annak valamennyi feltétele adott lenne. Máig is vallom, hogy sohasem lehetett volna a nyolcosztályos általános iskola kötelező bevezetését - amelynek nagy társadalmi célja, hogy segítse az emberek egyenlő esélyének biztosítását - megvalósítani, ha azt akartuk volna, hogy előbb épüljön meg minden iskola, előbb legyenek meg az ehhez szükséges pedagógusok. Ez így sohasem valósult volna meg . . . A legtöbb társadalmi kérdésben a forradalmi kezdőlépést kell először megtenni, és utána következik a reformok 10-20-30 éves, nem kevésbé forradalmi munkája, hogy ezek ne csak formai, hanem tartalmi változást jelentsenek az emberek és a társadalom életében.” • „Én még nem találkoztam olyan emberi lénnyel, akinek ne lett volna valamihez tehetsege. Ezt a tehetséget kell elsősorban keresni, nem csupán a hiányokat regisztrálni. Végül is, minden ember képességeinek vannak korlátái, s a nevelés nagy tette, ha képessé tesz arra, hogy ezeken a korlátokon belül érjünk el lehetőségeink csúcsára.'' „Mostanában sok szó esik gazdaságunk egyensúlyzavarairól. Komoly gond ez. Ha azonban úgy éljük meg, hogy az egyensúly megbomlása sohasem látott-hallott, katasztrofális dolog - ez a cselekvést megbénító hibás szemlélet. Az emberek egy része ugyanis úgy gondolja, van egy elérendő, ideális egyensúlyállapot, amelyet valamilyen zavaró erő folyton megbont. A társadalmi fejlődés azonban nem ilyen egyszerű: a fejlődés útja az egyensúlyok állandó megbomlásán és kialakulásán keresztül vezet. Ideális egyensúly mint végleges állapot — nem létezik . , . Más szóval: a szükségletek bizonyos szintjének kielégítése új egyensúlyhiányt szült. . . Célunk csak az lehet, hogy mindig olyan egyensúlyt teremtsünk, amely újabb jelentős fejlődés erőforrása, ösztönzője, kiindulópontja.” • „Éktelen dolog az asz- szonynak a gyülekezetben szólani — olvashatjuk az Újtestamentumban. Ha megmosolyogjuk ezt a „tilalmat", annál is inkább, mivel az emberiség történetében korunkig mindig azért harcolt a progresszió, hogy minél többen szólhassanak a „gyülekezetben". A nő is, a munkás is, a paraszt is, a tudós is, idős is, fiatal is, mindenki. Ma lényegében már eljutottunk eddig. Most az tehát a kérdés: hogyan szóljunk és mit mondjunk?" • „Ha azt olvassuk József Attilánál: »elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani« — hozzátehetjük: nem kisebb küzdelem, hogy a jelent is be kell vallani.” „A jó hírszolgáltatás egyaránt rokon az irodalommal és a tudománnyal. A tudomány is először megismer, azután ítél. Korunkban, amikor annyi pusztító fegyver halmozódott fel az arzenálokban, hogy a töredéke is elég lenne az emberiség, az élet megsemmisítésére; amikor Földünk már- már almányinak látszik a kozmosz végtelen térségei felé száguldó űrhajókból, különösen fontos az előítélet nélküli megismerés." „Tény, amit senki sem tagadhat, hogy azt az óriási adósságot, amit a történelmi Magyarország a néppel szemben felhalmozott, a Szovjetunió segítségével egyenlítettük ki. Nemcsak biztatást és együttérzést, hanem mindenekelőtt kézzelfogható segítséget is kaptunk a Szovjetuniótól. Méghozzá olyan történelmi időszakban, amikor neki magának is égető szüksége volt minden kopejkára, minden gramm gabonára és nyersanyagra." • „Az emberiségnek egyetlen lehetősége van a túlélésre. Ennek érdekében ki kellene törölnünk tudatunkból azt az ókori jelmondatot, amely szerint: Ha békét akarsz, készülj a háborúra! A történelem tanulsága szerint ez a magatartás nem békéhez, hanem mindig háborúhoz vezetett. Ha békét akarunk, a békére kell készülnünk.” • „Mi nem tekintjük reformunkat sem mintának, sem modellnek. Minden országnak megvannak a maga sajátosságai és megvan a maga felelőssége. Nem szabad a . szocializmust valami monolitikus dolognak elképzelni. Mi Lenintől tanultunk, aki 1919-ben, amikor a Kaukázuson túl megalakultak a szovjetköztársaságok, figyelmeztette őket, hogy ne utánozzák Szovjet-Oroszor- szágot." • „Ami a vezető személyiségét illeti, engedjék meg, hogy csak annyit mondjak: a magyar népnek történelme során annyi baj és balszerencse jutott osztályrészéül, hogy egyszer már szerencsésnek is kellett lennie. Kádár János személyében olyan vezető került élére, aki saját tapasztalatból a kelleténél is jobban ismerte a szocializmus torzulásait, és aki a legnehezebb körülmények, a legsúlyosabb személyes megpróbáltatások közepette is megőrizte meggyőződését, a kommunizmusba vetett hitét." • „Nálunk minden tisztességes ellenvéleménynek hangot lehet adni, ehhez biztosítjuk a fórumokat. Az ideológiai vitákban nézeteink kifejtésével válaszolunk a kérdésekre, a szavakra szavakkal, a politikai vitában politikai érvekkel. Ugyanakkor senkinek sem engedjük meg, hogy törvényes rendünket kérdésessé tegye." • „A kommunizmust valószínűleg egyikünk sem fogja megérni, talán még az unokáink sem. Nem is lesz befejező szakasza. Én a kommunizmust állandóan fejlődő rendszernek képzelem el — gazdaságilag, társadalmilag, emberileg egyaránt. De ahhoz, hogy megvalósulhasson, a politikai rendszereknek mind Nyugaton, mind Keleten ki kellene bontaniuk képességeiket. Miért nem harcolunk együtt a békés versengés lehetőségéért? Vagy önök talán tényleg azt gondolják, hogy mi a jövőt úgy képzeljük el, hogy egy totális atomháború végén nyolc ember egy vörös zászlóval előkúszik majd a romok alól és lelkesen azt kiabálja: »Győztünk!«?" „A bartóki zene nagy, nem rejtőzködő titka, hogy művészetté sürítette zenéjében az emberiség sorskérdéseit: »békévé oldotta« Kö- zép-Európo s a világ népeinek, nemzeteinek ellentéteit. így lett művészete sajátosan magyar és egyben világot átfogó." „A kapitalizmus ma sokféle államformában létezik a világban: van monarchia, katonai diktatúra, polgári demokrácia. A szocializmusnak is sokféle formája van, de szilárd meggyőződésem, hogy történelmi távlatban a szocializmusnak csak egyetlen létező formája lehetséges: a szocialista demokrácia. Olyan demokrácia, amelyben az állampolgár nemcsak ötévenként szavaz, hanem amelyben mindennap illetékes, nélkülözhetetlen emberként, beavatottként kezelik." • „Szocializmusban nincs tartósan megalapozott gazdasági emelkedés szellemi és erkölcsi, kulturális gazdagodás nélkül. És nem létezik olyan szocializmus, amely csak az anyagi gazdagság mércéjével mérhetné fejlődését." • „Ma elmondhatjuk, hogy nemzeti közmegegyezés van a szocializmus építésének legfontosabb kérdéseiben. S ez minden bizonnyal a legnagyobb értékünk. Ha úgy tetszik, az elmúlt, viszontagságokkal is terhes négy évtized fő eredménye, hogy a szocializmus a magyar nép történelmi útjává vált, bebizonyította, hogy ez és csak ez népünk haladásának történelmi alapja.” „A kommunisták bizalma a lehetőségeikre ébredő emberekben van. Abban, hogy ami igazán szép és lehetséges, azt - egyikük vagy másikuk, de végül is - megcselekszik. Általánosabb, s egyben aktuálisabb érvénye is van tehát József Attila szavainak: »Nem szükséges, hogy én írjak verset, de szükséges, hogy vers íras- sék, mert különben meggörbülne a világ gyémánttengelye«." Sartre és Lukács György párizsi kiadója Nógel Lajost és feleségét Radios Károly pécsváradi tanácselnök köszönti. Läufer László felvétele Világhírű nemzetközi könyv- k:c:!ó, Nágel Lajos járt nemrég Baranyában, felesége, Josiane-Nagel Champart asz- szony, a párizsi Nágel-kiadó elnökének társaságában. Magyarországi tartózkodásuk idején, május 24-én adta át Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Nágel Lajosnak, a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét a magyar progresszió jelentős fórumának jubileuma, a Gondolat című folyóirat megjelenésének 50. évfordulója alkalmából. Kötődésük Baranyához régi keletű: Nágel Lajos gyermekkorának egy részét Pécsvára- don töltötte. Itt, a Vár utca 32. számú házban született testvére, aki Nemes Endre néven vált nemzetközi hírű festőművésszé Svédországban. Josiane Nagel-Champart a két háború közti időben a pécsi egyetem francia lektora volt. Útjaik akkor futottak ismét össze ezen a tájon, amikor tavaly decemberben Pécsett megnyílt Nemes Endre múzeuma. A két testvér ekkor családjával együtt ellátogatott Pécsváradra, ahol felmerült egy közös emlékszoba terve a pécsváradi szakiskola, az egykori városháza emeletén. Nágel Lajos feleségével most e tervek megbeszélésére látogatott Pécsváradra, ahol interjút kértünk Nágel úrtól. Ehhez elöljáróban annyit, hogy kiadójuk Párizs 6. kerületében székel. Ez a világ egyik kulturális centruma, a Latin negyed, pontosabban a rue de Savoie, ahol például Picasso és Belmondo is lakott. Az elmúlt három évtizedben Nágeléknak kiadójuk létesült Genfben és Münchenben, saját nyomdával és raktárakkal együtt és sikerült megnyerniük a világ politikai, szellemi életének legkiemelkedőbb személyiségeit. Többek között kiadták Jean Cocteau, Sartre, Beauvoir, Hja Ehrenburg és Lukács György műveit. Útienciklopédiáikkal az egész világon ismertté váltak. A szakma a Gallimard és a többi nagy párizsi kiadó mellett emlegeti a Nágel-céget. — Olyan mesterséget választottam — mondja magáról Nágel Lajos -, hogy tíz oldal után tudnom kell, érdemes-e végigolvasnom a könyvet. — Milyennek látja a - könyv szerepét a mai világban? — Rohamos hanyatlást tapasztalok az elmúlt húsz évben, hiszen az írás civilizációja helyett a képi civilizáció tört előre minden országban. Ma az emberek olyan műveket keresnek, amelyekben sok a kép, és a lehető legkevesebb a szöveg. Ez m'nden nemzetre érvényes, és úgy látom, hogy az emberek szinte a saját helyesírásukat is elfelejtik. Csökken a műveltség szintje; a fejlett országokban ma átlag két órát töltenek a televízió előtt. Egy vidéki orvos ma Franciaországban a tizedét sem olvassa annak, amit száz évvel ezelőtt élt kollégája, akinek nem volt rádiója, televíziója, lemezjátszója, és két beteg között könyvet vett a kezébe. — Milyen érzés ez annak, aki a könyvekre tette lel az életét? — Demoralizál ez a tudat. Ifjúkoromban úgy hittem, ha a szociális helyzet javulni fog a világban és a kötelező oktatással emelkedik az iskolázottság foka, akkor majd többet olvasnak az emberek. Tévedtem. Egy ifjúkori álmom semmisült meg. — Kiadóként mégis a világ szellemi elitjét sikerült megnyernie. Ezt hogyan érte el? — Amikor politikai könyveket kezdtem kiadni, sohasem egy bizonyos politikai helyzetről vagy politikusról kerestem kéziratot. Olyan államférfiak érdekeltek, akik valami sajátosat hoztak létre. Michel Debrétől Enver Hodzsáig és az európai egyesült államok gondolatát felvető Robert Schu- mannig számos személyiséget bemutattunk. — Ami a szellemi áramlatokat illeti, nálam jelent meg először és azóta is minden évben Sartre könyve, az Egzisztencializmus és humanizmus, Simone Beauvoir könyvei úgyszintén. Három könyvet adtam ki Lukács Györgytől, a régiek közül pedig Montesquieu ösz- szes írását először a világon. — Mi volt a célja az enciklopédikus útikalauzok sorozatával? — Be akartam mutatni egész földgolyónkat, és lassan a végére is érünk ennek a programnak. Nem banális útikönyvekre gondoltam, hanem olyan kiadványokra, amelyekben megtalálható az adott ország valamennyi sajátossága: földrajzi helyzete, klímája, ipara, gazdasági élete, művészete. Innen vezetett az út a régészethez, mivel felfedeztem, milyen nagy a hasonlóság a világ különböző pontjain létezett kultúrák között. Úgy éreztem, be kell mutatnunk az emberi civilizáció legősibb rétegeit, s ezzel elindítottuk Archeológia mundi című sorozatunkat. Angol, német, francia nyelven készülnek ezek a kötetek, némelyek olasz, spanyol, szlovén, szerb-horvát és svéd változatban is. Az adott ország legjobb szakembereit kérjük fel a szövegek megírására és fotósaink nemcsak a múzeumokban kiállított tárgyakat, hanem a raktárakban rejtező — talán legszebb — műkincseket fényképezik le.- Mit érez, amikor együtt látja ezt az ember teremtette sok értéket?- Eszembe jut, hogy a Föld veszélyben van, és az is, hogy milyen nagyok a mai ember lehetőségei. Mégsem hiszem, hogy a jövő nemzedékei olyan alkotásokat hozzanak majd létre, mint amilyeneket mi örökölhettünk — egyszerűen azért, mert egy más civilizáció alakul ki körülöttünk: a gépek, a technika civilizációja.- Bizonyára magánemberként is szereti a könyvet. . .- Igen, szeretem. Legutóbb arról faggatott egy fiatalember, hogyan lehet könyvekkel ' sok pénzt keresni. Nos, ha ez érdekelt volna, akkor nem könyvkiadásba vágok, hanem fegyvergyártásba. Számomra a könyvek esetében a pénz nem cél, hanem eszköz.- Voltak új felfedezései mostanában?- Sok regényt olvastam fiatal koromban, ma viszont nem tudok, mert kevés a jó könyv. Vannak viszont meglepetések, mint pár hónapja Galgóczi Erzsébet: Vidravas című regénye, amely írói remeklés. Lépéseket tettem, hogy felvegyem a kapcsolatot az írónővel. Gállos Orsolya Nemzetközi gyermekkórus-találkozó Komlón Hetedik alkalommal rendezik meg ez év június 14—17. között Komlón, a Kodály Zoltán nevét viselő nemzetközi gyermekkórus-találkozót. Hat külföldi és ugyanennyi hazai gyermekkar szerepel a találkozón, amelynek évekkel ezelőtt kialakított hagyományos programját követik a rendezők az idei évben is: ünnepélyes külsőségekben s a fesztivál jellegű koncertek megrendezésében is. Azzal a különbséggel, hogy ma már a két-két, egyidejűleg megtartandó kórushangversenyt minden érdeklődő meghallgathatja, rossz idő esetén is. Koncerttermük mellett ugyanis Komló városa először lát vendégül művészeti eseményt a nemrég fölavatott új Sportcsarnokban. A hivatalos program június 14-én reggel térzenével kezdődik a Lenin téren, ahol délelőtt fél 10-kor nyitják meg ünnepélyesen, zászlófelvonással, köszöntőkkel a VII. Komlói Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus Találkozót. Ezúttal is megkoszorúzzák Kodály Zoltán szobrát. Délután a kórusvezetőknek szakmai tanácskozás kezdődik; este 6 órakor pedig hat-hat kórus részvételével egyidejűleg kezdődik a két kóruskoncert a Színház- és Hang- versenyteremben, illetve a Sportcsarnokban. Másnap, mialatt Komlón az ének-zenei szakfelügyelők tanácskoznak, Sikondán ifjúsági találkozó lesz a vendégkórusok és komlói úttörők részvételével. Este 6-kor ismét két helyszínen hangzik el a találkozó másik két kórushangversenye. Június 16-án, vasárnap délelőtt a vendégkórusok komlói iskolákban lépnek fel. Délután szakmai bizottság értékeli a kórusok szereplését, majd a találkozó gyermekkarai záróhangversenyen búcsúznak a várostól és új barátaiktól a város Sport- csarnokában. A VII. Komlói Nemzetközi Gyermekkórus Találkozóra két bolgár együttes érkezik: Sztara Zagorából és Botevgrádból; továbbá a Libereci Sevrácek Gyermekkórus (Csehszlovákia); a Duisburgi Gyermek- és Ifjúsági Kórus (NSZK), a Stockholmi Leánykor (Svédország) a találkozó külföldi vendégei. Itthonról egy budapesti, ezen kívül dunaújvárosi, kaposvári, zalaegerszegi, nyíregyházi és tatabányai általános iskolai kórusokat hívtak meg a találkozóra, amelynek örökös házigazdája: a komlói Kodály Zoltán Általános Iskola kórusa.
