Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-01 / 148. szám
Munka Érdemrend ezüst fokozat Kiváló Pedagógus címmel kitüntetettek Dr. Mittly Zoltánná Bednár Imre ,,Fújni kell a sípot, és én azt hiszem, hogy igazságosan fújom" — mondja Bednár Imre, a pécsi Fehérhegyi Általános Iskola igazgatója, aki 1957 óta áll az iskola élén. Kollégái szigorú, de igazságos pedagógusnak, vezetőnek ismerik. Alapelve, hogy mindent meg kell tenni a tanulók felzárkóztatása, az iskolai környezet otthonossá tétele érdekében és azért, hogy a tanulók már a nyolc év alatt is gyakorolhassák a közéleti tevékenységet. A heterogén összetételű me- szesi lakóterületen a szülőkkel is folytatott vita után, az igazgató elérte egyik célját: a két helyen és egy tagiskolával működő intézmény angol tagozatos lett. A Frankel Leó utca alatti, korszerűtlen iskolaépületet 1969-ben kibővítették. Szak- tantermeket, előadókat, napközit, konyhát, tornatermet építettek a régi iskolához. A tanulók, tanárok egyaránt szívesen vesznek részt az úttörőmozgalomban, több magas kitüntetést kaptak az évek során. Az iskola diákjai rendszeresen beneveznek a tanulmányi és sportversenyekre.- Mindig a gyerekek érdekeit tartom elsődlegesnek. Ezt a szemléletet nagyon hiányolom a családok egy részénél, ahol minden előbbre való a gyereknél. Pedig kiegyensúlyozott, segítőkész családi háttér nélkül nem lehet eredményeket elérni. Én is szoktam mondogatni, hogyha nincs ilyen feleségem, lányom, nem tudnék úgy dolgozni, mint ahogyan igyekszem. Bednár Imre édesapja telefonszerelő volt, sokat dolgozott. Bednár Imre bátyjával együtt tőle tanulták egyik élételvüket: úgy kell tevékenykedni, hogy azt később ne kelljen megbánni. Az érettségi után Pestre került, a közgazdasági egyetemre, de mivel mindig pedagógus szeretett volna lenni, az 1948-as egyetemi reform után elbúcsúzott a fővárostól, és beiratkozott a pécsi tanárképzőre, magyar —történelem szakra. Dolgozott a Népművelésügyi Minisztériumban, tanársegédként az újságíró iskolán, azután visszatért Baranyába és egyévi hosszúhetényi tanároskodás után, öt esz tendeig Szabolcson, majd elhívták a fehérhegyi iskolába. Már 29 éves korában „Kiváló Tanár” elismerésben részesült. Párttag, tanácstag, aktív nepfrontbizottsá- gi tag. — Lassan készülődöm a nyugdíjra, majd szívesen fogok erre sétálni, mert tudom, hogy közöm van az iskola dolgaihoz. Többet fogok kertészkedni, foglalkozom az unokámmal, és továbbra is utazgatunk a feleségemmel. Eddig már Európa nagy részét bejárA szederkényi külsőre olyan, mint sok más falusi iskola a nyolcvanas évek közepén: egy régi, iskolának átalakított épület, aztán újabb és újabb toldásával lett mindig nagyobb. Belülről azonban van egy sajátossága ennek az intézménynek: úgynevezett kutató-fejlesztő iskola, amely az úgynevezett helyi nevelési rendszer szerint működik. Ennek lényege, hogy a tantestület a falu, az iskola helyi adottságaira építve, önállóan dolgozza ki nevelési módszereit. Ez újszerű kapcsolatot tételez fel a családdal is, a gyerekkel is. A kísérlet országos érdekességű, főiskolai hallgatók, gyakorló pedagógusok, tudományos kutatók adják egymásnak a kilincset Szederkényben. A program helyi mozgatója dr. Mittly Zoltánná tanár, akiről dr. Vastagh Zoltán, a JPTE neveléstudományi tanszékének vezetője, (a kísérlet irányítója), azt mondja: „nélküle, e törekvő, tehetséges pedagógus nélkül semmire se mentünk volna". Kora reggel, még az első Kisegítő- és Gyógypedagógiai Intézet, Mohács. 260 gyerek, több, mint fele bentlakó. Kisebb-nagyobb mértékben debilisek. Speciális tanterv szerinti oktatásukról, nevelésükről 110 pedagógus, logopédus, pszichológus, ápolónő, s egyéb kisegítő személyzet gondoskodik. Ebben az intézetben igazgatóhelyettes Varga Elemérné gyógypedagógus. Irodájában, asztala mögött és körül, apró rajzok, színespapír-kivágatok, kézimunkák. Kisgyerekek, jobbára állami gondozottak hozták neki, még anyák napjára. Kinek vigyék? . . . Varga Elemérné pedagógus családból származik. Egy iskolában, a tanítólakásban született a zempléni Borsiban, II. Rákóczi Ferenc szülőfalujában. Középiskolai éveiben már erősen gondolkodott a gyógypedagógiai pályáról, a közeli nagyobb város hasonló intézetében szerzett hatások nyomán. Az agráregyetem óra előtt, amikor a könyvtárban beszélgetünk, éjről jóformán semmi nem derül ki: a tanárnő inkább annak a tizenhat pedagógusnak a munkáját említi, akikkel együtt dolgozik évtizedek óta. — Szederkény iparkodó, gazdagodó falu - mondja dr. Mittly Zoltánná. - A svábok megőrizték szorgalmukat, rendszeretetüket, a felvidéki magyarok és a délszlávok hagyományaik ápolásával adnak jó példát. Erre építhetünk nevelőmunkánkban. Nincs annál nagyobb öröm, amikor látjuk, hogyan nyílik ki a gyerek szeme a világra. Mint magyar szakos sajnálom, hogy csökkent az érdeklődés az olvasás, az irodalom iránt. Dehát, annyi minden más van a mai gyerekek számára, ami érdekelheti a sporttól a számítás- technikáig. A fontos, hogy mindegyik megtalálja és megtalálhassa a neki tetszőt.- Hogy érzi magát egy pályája csúcsán álló, tapasztalt és sikeres pedagógus? mezőgazdasági karára és a gyógypedagógiai tanárképzőre jelentkezett érettségi után. Mindkettőre fölvették. Mégis, szakítva a családi hagyománnyal, az előzőre iratkozott be. Egy év sikeres elvégzése után férjhez ment — férje pedagógus —, és Mohácsra költöztek. A szigeten tanított tíz évig, majd visszakerülve a városba, 25 évvel azután, hogy fölvették erre a szakra, levelezőn elvégezte a gyógypedagógiát. A hajdani tanítóképzős diáklány ideális elképzelései és a valóság itt találkoztak. Szerencsére, tette hozzá, mert akkor talán visszariadt volna. Mitől is? . . . Mindattól az erő- és energiatöbblettől, amelyet sziszifuszi küzdésekkel kifejtenek ott, ahol a gyereket egy pillanatra nem lehet magára hagyni; ahol hihetetlen energiák rejlenek egy-egy apró siker mögött, olykor évek munkájáé. S Varga Elemérné- Úgy illenék, hogy most csupa szépet és jót mondjak. De hadd beszéljek inkább orról, amiben változtatni kellene, a munkájuk eredményessége érdekében. Lazítani kellene a pedagógusok igen szoros függőségén a hivataloktól. És nagyobb figyelemmel kellene kísérniük a középiskoláknak a diákok munkáját, mégpedig az intézmény lehetőségeihez képest a mostaninál személyesebb érdeklődéssel, törődéssel. 6. T. » jöhet a gyereknek egy rossz pillanata, betegsége, s minden felborul, kezdhetik elölről . . . Ebbe nagyon bele lehet fáradni. De, ha mégis sikerül valamit elérni -, néha másfél évig semmi, s akkor „mozdul" valami a révetegen néző kisgyerek tudatában —; a Gyurika olvas, az Ildikó tisztán ejti az „F'-et — az a legnagyobb boldogság az életben. Jönnek a szülők, a nagyszülők, sírnak, és nem akarják elhinni, hogy ezt a gyerek írta, a gyerek rajzoltai... W. E. Ami valóban népességmegtartó erejű Óvodák a baranyai falvakban Helyi és megyei erőforrásból alakulnak Liget községben járunk. A sok új ház és a rendben tartott régiek is arról tanúskodnak, hogy ez a falu nem akar elnéptelenedni. Az óvodából élénk gye- rekzsivaly hallatszik ki. Éppen tízóraiját költi el a 30 óvodás, majd dadájukkal együtt elindulnak ki a zöldbe. Ezután csak az iskolából hallatszik ki egy gyerek hangos olvasása. Ligeten ugyanis sohasem szűnt meg az alsótagozat, és múlt szeptembertől itt van az óvoda is. Gyöngyösiné Szűcs Gabriella, az óvónő ligeti születésű, itt él férjével, gyermekével, idén nyáron építkezésbe fognak. Gabi a ligeti gyerekekkel naponta járt át a magyarszéki óvodába. — Nagy volt már a zsúfoltság, Ligeten pedig üresen állt ez a pedagóguslakás. Az 1984-es falugyűlésen, múlt tavaszon az emberek elvállalták, hogy társadalmi munkában megcsinálják itt az óvodát, a magyarszéki tanácsnak csak az anyagot kell adnia. Augusztus végére készen is lett minden, és az új szezonban itt kezdhettünk. Sok intézményre gondolunk hálával, mert az itt látható összes felszerelést úgy kaptuk a mecseknádasdi, a Köztársaság téri, a Karikás Frigyes meg a Hajnóczy úti, sok mindent a sásdi óvodától, nem beszélve Magyarszék óvodájáról, az iskoláról és a tsz-ről, amely a mai napig segít bennünket az ebédszállítással. Gabi utánanézett a következő évek gyermeklétszámainak, s ezek azt mutatják, évről évre több lesz a kisgyerek Ligeten . . . — Fejlődik a falu. Sokan költöztek ide Komlóról, építenek, állatokkal, kerttel foglalkoznak, hiszen Így olcsóbb a megélhetés, és Liget nincs messze se Komlótól, se Pécstől. Az óvodának pedig azóta is nagyon örülnek az itt élők. Nem tudok olyat kérni a vízcsap javításától a kaszálásig, amit meg ne tennének. * Ligethez hasonlóan, másutt is nyíltak falusi óvodák helyi erőkből és megyei támogatással. Gör- csönydobokáról is majd 30 gyerek járt óvodába Somberekre. Kértek fejlesztést, és kialakították a falu óvodáját. Vagy ott van Ibafa, ez a kevés lakosú székhelyközség, ahol 20-nál több az óvodásgyerek. Idén kaptak megyei támogatást, és a múzeum meg a művelődési ház tömbjében a keresztépület megtoldásával alakítják ki a melegítőkonyhát és a kiszolgálóhelyiségeket. Az ibafaiaknak igen sokat jelent, a fiatal párokat a faluban marasztalja ez az óvoda. Ugyanígy Erdős- mecskén, ahol a megürült egészségügyi intézményben működik most egy óvónő vezetésével az óvodai csoport — ugyanakkor az asz- szonyoknak is nyílt helyben egy varroda. Hasonló kihasználatlan helyiségben kezdte meg két éve működését a 300 lelkes Erzsébet község óvodája. Ezzel a székhelyközségekben csökkent a zsúfoltság, s jobb körülmények közé kerültek a gyerekek. Ezek az óvodák valóban jó hatással vannak a falun élő emberek, főként a fiatalok közérzetére. Szerepük valóban népességmegtartó erejű. Helyzetüket Lukács lózsellel, a Megyei Tanács művelődésügyi osztálya általános iskolai csoportvezetőjével, és Gyüdi Sándorné megyei óvodai szakfelügyelővel tekintjük át:- Nincs orról szó, hogy o Megyei Tanács egyszerűen óvodákat nyit a falvakban - halljuk Gyüdi Sándorné- tól. - Ezek az óvodák közös mérlegelés, közös erőfeszítések nyomán születnek. Ahol elegendő a gyerek, ott együtt keresünk üres helyiségeket és pedagógust. Ha mindez együtt van, a község pályázhat a megyei támogatásra. Ily módon további óvodák megnyitására van kilátás a megye területén.- Nem biztos, hogy olyan kis faluban is szükség van erre - folytatja Lukács József, - ahol csak néhány kisgyereknek kell átutaznia a közeli székhelyközségbe. Ugyanakkor négy olyan alközpont-községünk van (Pogány, Drávaszabolcs, Bo- gádmindszent és Egyházas- haraszti), ahol nem működik óvoda. Nem egy faluban azt a kérdést is felteszik, vajon nem kellene-e az óvoda mellett az általános iskola első három osztályát is megindítani. A kérdésfeltevés rokonszenves, nehéz viszont pedagógust, óvónőt, takarítónőt, dajkát találni ezekre a helyekre.- A falvakban tehát nemcsak az óvoda hiányzik, - mondja Lukács József, hanem az iskola, a közművelődési intézmény, az öregek napközije, és még sorolhatnám. Az a szerencsés eset, ha mint Dobszán, a nevelési központban, együtt sikerül megoldani a székhelyközség és a környező falvak ilyen gondjait. Vagy olyan megoldást találnak, mint Vörös Dezsőék Mecsek- nádasdon: ide járnak iskolába, itt is ebédelnek az óbányai, ófalui gyerekek, ebéd után hazamennek, és ott járnak napközibe. Ófalun az óvodát is sikerült megta rtaniuk. Baranyában 28 olyan község létezik, amelyben van iskola, de nincs óvoda. Közülük Drávaszabolcs idén szeptemberre megépíti új óvodáját. Az olyan falvak száma 16, amelyekben 500-náf többen laknak, és nincs óvoda. A nagyobb falvak közül kirí Alsószentmárton, 879 lakosával: itt nagyon sok a gyerek, elsősorban cigánygyerekek, és csak iskolaelőkészítő foglalkozást tart nekik az óvónő. Csak egy teremre volna szükségük, hogy óvodájuk legyen. Az Ormánság kis falvaiban szinte teljesen hiányoznak az óvodák: nincsen az 500 léleknél nagyobb Dráva- sztárán sem. Gállos Orsolya Pedagőgusnap, 1985
