Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-08 / 155. szám
Szép hangok ünnepén A JPTE kórusa Hannoverben Csaknem kétszáz közreműködővel Honegger: Johanna a máglyán A szegediek kitűnő produkciója országos jelentőségű zenei esemény volt Kiállítási napló Kodolányi László a Kisgalériában Kodolányi László aihhoz a generációhoz tartozik, amely indulása idején, a. 60-as évek második felében nagy ambícióval látott a hazai fémművesség megújításához, a hagyományos műfaji keretek lerombolásához. Időközben bebizonyosodott, hogy sem az anyagi-technológiai, sem- a társadalmi háttérnem elegendő egységes frontáttörésre, s a fémművesség több más iparművészeti ággal együtt alapvető művészi- technológiai és egzisztenciális problémákkal küzd. Ezért is figyelemre méltó az a következetesség, amely a Kodolányi munkásságának mintegy másfél évtizedét felölelő tárgyakból kitűnik. A kiállításon bemutat ékszereket, fém-plasztikákat, köztéri kutak terveit és megvalósult köztéri alkotások fotóit. Kodolányit láthatólag sokkal inkább a plasztikai formaalakítás, a fém anyaga érdekli, mint a műfaji határok vagy azok a képzetek és szimbólumok, amelyek hagyományosan az ötvösséghez kapcsolódnak. így eshet meg, hogy ugyanaz a motívum - például egy vonallal elmetszett, megbontott felületű kör motívuma - egyszerre jelenik meg érmen és ékszeren vagy kisplasztikán. örömét leli a fém hajiitá- sóban, gyűrésében, metszésében, tükörfényesre polírozott vagy tompa-meleg fényű felületében. Különösen nyilvánvaló ez ékszereinél. Kodolányit nem a személynek szóló tárgy készítése izgatja, karkötői, nyakékei nélkülözik azt az intimitást, azt a gazdag és sokrétű szimbolikát, amely d hagyományos ékszerek sajátja. Munkái gyakran a munkamenet egy-egy fázisát rögzítik maradandó formába. Ezek az ékszerek a haj I ítás, vágás, csavarás szépségéről, az anyag szépségéről szólnak, s némelykor a megmumkálhatóság szélső határait keresik. Azt a - főleg angol és skandináv művészek által meghonosított - módszert követik, amely az ékszer értékét nem a felhasznált anyagtól és techno- íógiától teszi függővé, hanem azoktól a gondolati tartalmaktól, amelyeket megvalósít. Köztéri munkáiban sokkal inkább kötődik a funkcióhoz, mindig az adott hely légköréhez, kívánalmaihoz igazítva a megfogalmazás módját. Különösen jól érvényesül ez a törekvése azoknál a cégéreknél, amelyeket kőszegi házakra készített. Más módon, elvontabb és artisztikusobb formában, de hasonló harmóniával illeszkedik a környezetbe a Hilton Szálló domonkosudvari homlokzatát díszítő mellvédje. Fém-plasztikái az anyagban rögzített gesztusok, amelyek mellől a művész által utólagosan hozzákapcsolt jelentések akár el is hagyhatók. Így a „Ma- dár"-sorozat esetében is, ahol a három hasonló módon meghajlított, sima rézlemez gazdag képzettársításokra ad lehetőséget. Kodolányi munkamódszere a kiállítás rendezőelvévé vált. Egy plasztikai gondolat többféle megformálását több műfajban vonultatja fel, miközben variációk sorát hozza létre. Művészi elképzeléseit a természeti tárgyakhoz és az anyag eredendő szépségéhez való vonzódása határozza meg. Kovács Orsolya Az István, a király a Nemzetiben Aki alkot, nem pesszimista... Beszélgetés Bródy Jánossal a munkájáról „A szép hangok ünnepe . . ." igy jellemezte egy német újságíró a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara vegyeskarának Bad Brückenau-i koncertjét, amelyet egy gyógyüdülő igazgatósága szervezett meg. A pécsi kórus, amelyet Til- lai Aurél főiskolai tanár, Lisztdíjas karnagy irányít, a Művelődési Minisztérium és a Kórusok Országos Tanácsa jelölése alapján utazott Hannoverbe, hogy részt vegyen a H. Német Kórusversenyen; az említett hangversenyre útközben került sor. A kb. 3000 résztvevő (56 német és 8 külföldi kórus) az Europa Cantat (Ifjúsági Kórusok Európa Szervezete) és a Német Zenei Tanács meghívására érkezett Hannoverbe, hogy május 22. és 26. között bemutassa versenyprogramját, leány-, női, férfi és vegyeskarok szerepeltek. A monumentális találkozó egyik szekciójában került sor az ifjúsági veqyeska- rok nemzetközi versenyére. A pécsieknek 12 német és 7 külföldi kórussal (Anglia, Ausztria, Belgium, Lengyelország, Qoa- nyolország, Svájc és Svédország) kellett versenyezni. A koncertek színhelye az NDR— Funkhaus (Észak-Német Rádió) kiváló akusztikájú nagyterme volt, ahol a zengővé vált hangok szinte testet öltöttek, s a nemes hangzás fokozta az énekesek teljesítményét, és a hallgatóság gyönyörűségét. A hét tagú nemzetközi zsűriben láttuk Makiári József professzort (Budapest, Vác) és egy másik csoportban Mihálka György (Szeged) főiskolai tanárt. Az összesítő értékelés szerint a Johannes Ugdomskör (Svédország) 1 ponttal szorította a 2. helyre a pécsieket. A svédek hangzása kiváló, látszik, hogy több évig énekelnek együtt az énekesek, s érthető módon számos nemzetközi verseny győztesei. A pécsi kórus programját (Monteverdi: O primavera, Brahms: O Heiland, Britten: Zwei Liebeslieder és Two Flower Songs, Kodály: Túrót eszik a cigány és Vass Lajos: Varázsének) és előadói művészetét a zsűri e'ismerése és tomboló közönségsiker koronázta. Tillai Aurélnak zsűritagok és más szakemberek gratuláltak, és kifejezték elismerésüket. Elmondták: a példaadó nemzetközi siker mögött érezni az igényes és fegyelmezett műhelymunkát, a közösség egyént formáló erejét és a kiváló kórusvezetőből nemzedékek sorára irányu'ó zene- pedagógiai hatást. A 3. helyen a Karlsruhei Kamarakórus végzett. Felejthetetlen pillanatokat köszönhettünk a spanyol, a svájci és a lengyel kórusnak is. A svájciak programjában szerepelt Kodály—Sík Sándor: Te Deuma, amelyet magyar nyelven (!) énekeltek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nyitó koncerten — a Kongresz- szusi Központ kb. 3000 embert befogadó kupolatermében — László Heltay (London) vezetésével Mendelssohn: Die erste Walpurgisnacht-ja után Kodály: Háry János — szvitje hangzott el az NDR Kórus, a Hannoveri Operakórus és magyar cimbalomművész közreműködésével izzó előadásban, hatalmas sikerre', érthető, hogy a részt vevő magyarok különösen a szép hangok varázsában éltek. A hivatalos szervek és a közvélemény érdeklődésére jellemző, hogy mindkét gálakoncerten megjelent a tartományi miniszterelnök, a belügyi államtitkár és a főpo'gármester is. A JPTE kórusa fellépett még egy komplex egészségügyi intézményben, és Hameln város színházában, ahol a Bécsi Zenei Gimnázium kórusával szerepeltek együtt. Gergely János 8. HÉTVÉGE Csattanós, remekbe szabott véget ért - Ella István jövő Hétfői orgonaestjét nem számítva - az idei pécsi hangversenyévad : Honegger leanne d'Arc a máglyán című drámai oratóriumát adta elő hétfőn este a POTE aulájában a Szegedi Szimfonikus Zenekar, egy-egy ugyancsak szegedi felnőtt vegyeskórussal, s egy gyermekkarral. A francia zeneszerző — költő partnere, Claudel ihletésére — tulajdonképpen a lehetetlenre vállalkozott, amikor a jelzett együttesre megírta a francia történelem egyik legnagyobb egyéniségét-forduló- ját. Olyan ez, mintha a mi 1848/49-es forradalmunkat és szabadságharcunkat öntötte volna sűrített zenei formába valaki, vagy mintha Csajkovszkij nem csupán „1812” nyitányszerű megfogalmazására, hanem mondjuk az ■ egész tolsztoji Háború és béke zenei felidézésére vállalkozott volna. Honegger hallatlanul merész próbája azonban — zsenijének hála - kiválóan sikerült, nem véletlenül írta róla egyik kiváló magyar ismerője, méltatója: „Honegger, a nagy összegező művész, századunk legjelentősebb zenei eredményeinek javarészét a legközvetlenebb, salaktalan drámai kifejezés szolgálatába- Nem tudok úgy élni, hogy semmit se csináljak - nem magyarázatként, inkább rajongói megnyugtatására mondta ezeket a szavakat Bródy Iá- nos (39 éves) énekes, zenész és szövegíró. Tágra kerekült szemekkel mindenütt várták a választ; miért vállal fellépéseket üzemek klubjaiban, kiskocsmákban is Bródy János, az Illés-együttestől napjainkig egyik legnépszerűbb magyar beatnik, az István, a király szövegírója, aki a múlt héten Pécsett járt.- Mindig elégedetlen vagyok magammal egy kicsit. Tudom, ilyen hanggal nagyon kevesen mernek mikrofon elé állni. Én is csak saját dalaimat éneklem, mert látom, érzem, hogy sikerem van — mondta elöljáróban Bródy János, majd hozzátette: pihenéssel érnek fel ezek a fellépések, rengeteg emberrel találkozhatok. Sok kolléga mondja rólam: Bródy, a Fonográf állítja. Fölényes tudás, hatalmas alkotó erő, a művészi szenvedély ritka lendülete és a mély emberség az, ami ilyenformán általános jellegű, közérthető és megkapó költői és zenei képet alkotott két kivételes tehetség rokonlelkű együttműködése révén." Hasonlót a mi Psalmus Hungari- cusunkhoz... Az előadás feltétlen .dicsérete - és a pécsi zenei élet nagy nyeresége — már önmagában az is, hogy a mű elhangzott. Ráadásul méltó, rangos, értő és ihletett előadásban 'hangzott el. Mindez elsőrenden a karmester, Oberfrank Géza érdeme, aki a ,.fel- újítással" nemcsak Pécs, hanem az ország zenei közvéleményének figyelmét 'is méltán vívta ki. Különös tehetsége volt ahhoz, hogy e végtelenül sokszínű,- bonyolult mű temérdek formai és hangzáselemét egységbe fogja. Jellemző, hogy sem a zenekar, sem a felnőtt, sem a gyermekkórus nem vált ki a nagy egészből egy pillanatra sem: az oratórium valamennyi szólama, beszéde természetesen folyt egy jól átgondolt, elsajátított elképzelésből, integráns része volt az egésznek. Az együtteseket így voltaképp az dicsérné, ha méltatólag sem emelnénk ki őket, mégis feltűnt a szege„magányénekese" . Éppen ezek a találkozások döbbentenek rá; van ebben valami. A vélemények, kérdések hallatán pedig újra és újra felvetődik: mi dolgom a világon?- A válasz? — Dolgozni kell. A munkámat három részre osztanám. Első az alkotótevékenység; a szöveg, a dallam keletkezésének folyamata mindig magányt kíván. Az ember egyedül gondolkodik. Aztán a stúdiómunka, amely gyakorlatilag az előbbiek realizálása. Itt dől el, hogy a dalokban megfogalmazott zenei és szöveges gondolat milyen formát ölthet. Ha szükséges, napi 10—12 órán át csináljuk ezt a fázist, igazán nagyon keményen. Sok múlik rajta. És végül a színpadi tevékenység. Itt válik az ember alkotóból előadóművésszé. Eddig azonban el kell jutni; megtanulva a zenét, a szöveget, amit nagyon fontosnak diek vonóskarának finom, bársonyosan puha hangzása, a DÉLÉP Szegedi Zenebarátok Kórusának érett, meleg, természetes tónusa a női- szólamokban is. A gyermekkórus - a Juhász Gyula TF Gyakorló Iskolájának Bartók Béla gyermekkara - valószínűleg jobb teljesítményt nyújtott volna, ha nemcsak a galérián jut nekik hely. Valamennyi szólista közül a legnagyobb telitalálat lanisch Éva Johannája: nemcsak kis, törékeny, lányos alkatával, hanem szép hangjával, tiszta szövegmondásával is remek, illúziót keltő volt. A többi prózai színész, szövegmondó, s az énekes szólisták is megállták helyüket: Bobor György (Domonkos), Hachinek Rudoll (1. színész), Szakáiy Péter (2. színész); tehetséges, értékes közreműködőknek bizonyultak: Misura Zsuzsa, Vajda Júlia, Erdélyi Erzsébet, Réti Csaba és Ke- nesey Gábor. Az előadás egyetlen jelentős negatívuma . „mindössze" az, hogy a közönség méltatlanul kis számban volt kíváncsi Honegger művére: alig voltunk többen, mint a Szegedről aznap délután ideutazó csaknem kétszáz tagú gárda kétszerese . . . Varga János tartok, bár nem érzem magam költőnek ... Aztán összedolgozni a kettőt. Bennünk már nem csalódhatnak. — Több mint húsz éve csinálja mindezt Bródy János. Mi a véleménye a mai tizenévesekről? — Pontosan olyan értékesek, mint a korábbi generációk. Mint például az enyém. A különbség legfeljebb annyi, hogy míg mi mély megvetéssel kezeltük az „eggyel előttünk járókat", ők nagyobbrészt tole- ránsabbak. A többség tudja: nem tehet mást; a társadalmi mobilitás lelassulása miatt nehezebb a helyzetük.' — A legutóbbi, Jelenkor című Fonográf-lemezről sokan azt Írták és mondták - pesszimista . . . — Aki alkot, az nem pesszimista — vágta rá Bródy János. — Nem hiszem, hogy ennek a lemeznek más lenne a hangvétele, mint a korábbiaknak volt.- Végezetül a közeljövő terveiről kérdezem. — Nagy örömünkre két színház is megkeresett bennünket. A budapesti Nemzeti Színházat választottuk, így szeptember 21-én, Kerényi Imre rendezésében ott játsszák az István, a királyt. Tervek sze'rint a régi szereplők közül csak V'iki- dál Gyulát láthatják viszont a nézők... önálló lemezemen is dolgozom. Munkacíme: Második szólam . . . Hamarosan elkezdhetjük a stúdiómunkáit Koncz Zsuzsa új albumának is. Címe: Újhold, közreműködik a Fonográf és a KFT.- Dalaiban vannak állandóan visszatérő motívumok (virág, utca, kedves stb.), a Hold nem szerepelt eddig . . .- A Hold a romantika megfelelője. Ha az értelmes cselekvés lehetősége nem mindenkinek egyformán adatik meg, akkor újjáéled a romantika. Bozsik László
