Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-15 / 162. szám

Pozsgay Imre: Állampolgár és állam 1985-ben iMost, amikor a választópol­gár bizalmából, az 1983-as vá­lasztási törvény pozitív aktivi­tást hozó alkalmazásával lét­rejönnék az áj népképviseleti szervek, a tanácsok, az ország- gyűlés, - érdemes ismét szól­ni állam és állampolgár vi­szonyának elvi kérdéseiről. Fontos mindenekelőtt arról szólni, hogy állam és állam­polgár együttműködésének fej­lesztésében óriási jelentősége, szerepe van a Hazafias Nép­frontnak, mint széles körű tö­megmozgalomnak; amely eb­ben a kapcsolatban az állam­polgárok közösségét valósítja meg, s alkotmányos szerepet tölt be a népképviseleti szervek létrehozásában. Egység és kiegyen­súlyozottság A szocialista viszonyok ura­lomra jutásával és általánossá válásával megszűnt ugyan va­lamely osztály politikái elnyo­másának szükségessége, de nem szűnt meg a társadalmi- gazdasági folyamatok politikai irányításának szükségessége. A pártirányrtás eszköze: a köz­pontilag szervezett államhata­lom és igazgatás. A társada­lom állami igazgatása szüksé­ges, mert az érdekkülönbsé­gekből és érdekellentétekből keletkező ellentmondásokat fel kell ismerni és megoldásukat államigazgatási, politikai esz- körökkél elősegíteni. Az állam funkciói között vál­tozatlanul kitüntetett Ihelyet Ifoglal el a gazdasági folya­matok szabályozása. Az állam feladata megteremteni — főleg gazdasági és gazdaságpoliti­kai, de szükség esetén admi­nisztratív eszközökkel is - a társadalmi újratermelési folya­mat és a vállalati önállóság közötti összhangot. Természe­tesen a társadalom alapvető érdekeinek szem efőtt tartásá­val. Feladata a szocialista tu­lajdonviszonyok alapján szer­vezni az elosztást, o kooperá­ciós viszonyokat, a termelési ágazatok koordinációját. Még hosszú ideig csak az állam lesz képes rendelkezni és megfelelően élni azokkal az eszközökkel, amelyek segít­ségével ki lehet számítani és jelezni a tudományos-techni­kai forradalom várható gaz­dasági és társadalmi hatását. Továbbra is az állami esz- közös ígérkeznek legmegfele­lőbbnek a természet és társa­dalom viszonyának szabályozá­sára, az emberi környezet tu­datos védelmére. Az állam fel­mérheti és befolyásolhatja a demográfiai viszonyokat, elhá­ríthatja vagy mérsékelheti a természeti csapásokat. Az ideológiai-kulturális fel­adatok tekintetében belátható ideig csak állami módszerek­kel lehet megszervezni az egész társadalom megfelelő képzé­sét, nevelését, a műveltség színvonalának emelését. A két világrendszer létéből adódó ellentmondások miatt az állam irányítja a külkap- csolatokat, fenntartja a szük­séges katonai erőket, szervezi a nemzetközi gazdasági kooperációt és a nemzetközi mu n ka megosztó st. Csak a többség jóváhagyásával Ezeket a feladatokat azon­ban csak akkor láthatja el eredményesen, ha bírja az ál­lampolgárok többségének jó­váhagyását, támogatását, az elhatározásban és a kivitele­zésben a többség részvételét. A társadalmi fejlődés jelen­legi fokán ugyanis nincs 'rá le­hetőség, hogy az állampolgá­rok közvetlenül és naponta irá­nyítási funkciókat töltsenek be 6. HÉTVÉGE a társadalomban. A legtöbb irányítási funkció folyamatos­ságot, szervezettséget igényel, és megköveteli az irányítóktól, hogy különleges szakképzett­séggel, felkészültséggel rendel­kezzenek. A termelőerők mai színvona­lán nagy intenzitású és egyút­tal nagy energiákat lekötő tár­sadalomigazgatásra van szük­ség. E közben a társadalom igényt tort minden ember mun­kájára a munkamegosztás más- más területén. Ilyen körülmé­nyek között megengedhetetlen, hogy a legkülönbözőbb kép­zettségű emberek, időnként ott­hagyva a munkamegosztásban rájuk szabott feladatokat, köz­vetlenül részt vegyenék a tár­sadalom igazgatásában. (A szabad idő ehhez még nem elegendői) Napjainkban még a társadalom igazgatását el­különült, szakjellegű tevékeny­ségnek kell tekinteni, amely ré­sze a munkamegosztásnak, és ezt a funkciót az államappará­tusba tömörült szakemberek hivatásszerűen látják el. Az el­különült igazgatási gépezet megszűnése csak a nagyon tá- vóli jövőben következhet be. Messzi még az az idő, amikor az emberek igazgatása helyé­be a dolgák igazgatása lép. Addig az egész társadalom­nak messzemenő érdeke fűző­dik egy szakszerűen, hatéko­nyan működő, jól ellenőrzött államigazgatáshoz. Hivatalnok­uralom ? 'Kétségtelenül jogos az ag­godalom, hogy az igazgatás elkülönítése az igazgatóitoktól kitermelheti az igazgatási szer­vek lélektelen formalizmusát, bürokratizmusát és konzervatiz- musát. Ennek következménye az emberek passzivitása lehet. Az állam apparátusa a szo­cializmusban is magában hord­ja a bürokratizálódás veszé­lyét. E veszély ellen a szocia­lista demokrácia fejlesztésével lehet felvenni a harcot, kiépí­teni a bürokratizmus elleni biz­tosítékokat. A bürokratikus ten­denciákat nem lehet egyetlen huszárvágással megszüntetni. Folyamatos, kitartó küzdelemre van szükség, mert meg-meg- újuló lehetőségről van szó. A harc két síkon folyhat: egy­részt az államélet demokra­tikus intézményeinek fejlesztése terén, amelyekben aktivizálód­hat az állampolgár, és mint áz állam alanya, mint megbízó, figyelemmel kísérheti az állam - apparátus működését. Ezt a szerepet kell betöltenie az ál­lampolgár bizalmából az or­szággyűlésnek- és a helyi ta­nácsnak. Másrészt magában az államapparátusban, úgy, hogy erősítik benne a demok­ratikus szervezetre jellemző vo­násokat, azaz az államappará­tus dolgozói kialakítják saját munkahelyük demokratizmusát, és maguk is küzdenek a bü­rokratikus jelenségek ellen. Te­hát a szakigazgatási szerveze­tek demokratikus ellenőrzésé­nek biztosítása érdekében ma­gának a szakigazgatásnak de­mokratizálására is szükség van. Az egyén és társadalom egy­máshoz való viszonya a 'szo­cializmusban is még alapvető­en az állampolgár és az ál­lam egymáshoz való viszonyá­ban nyilvánul meg. Ez a leg­több esetben különböző intéz­mények közvetítésével valósul meg. De ez a viszony lényegé­ben különbözik attól, ami az állampolgár és állam viszonyát a szocializmus előtti társadal­makban 'jellemezte, mert ma a különböző intézmények segít­ségével a dolgozó ember saját államával kerül kapcsolatba. Ennek az elvnek az érvénye­sülését segíti a szocialista de­mokrácia fejlesztése az állam­életben, vagyis az államintéz­mények átalakítása úgy, hogy következetesen megvalósulhas­son a marxi követelmény: „az állam a társadalom fölé ren­delt szervből a társadalomnak mindenben alárendelt szervvé váljék." Természetesen e tekintetben nem a követelményeket ne­héz megfogalmazni, hanem azt az alkalmas módot megtalál­ni, ahogyan ezeknek a köve­telményeknek eleget lehet ten­ni. Az előbbiekben ugyanis éppen arról beszéltünk, ihogy a termelőerők mai színvonala és a munkamegosztás követel­ményei miatt az állampolgá­rok nem vehetnek részt nap ■mint nap közvetlenül a társa­dalom igazgatósában, erre a célra hivatásos szakapparátu­sokat kell fenntartani. Ez az el­lentmondás azonban feloldha­tó, mert az állampolgároknak messzemenő lehetőségeik van­nak szervezetek és képviseleti intézmények létrehozására. Lehetőségük van arra, hogy különböző szervezetekben mint meghatározott érdekcsoportok lépjenek fel. Emellett a köz­vetlen demokrácia különböző intézményei állnak rendelkezé­sükre. (Ezek elsősorban a vá­lasztójogban, tehát a képvise­let létrehozásában megfogal­mazott intézmények: jelölőgyű­lések; képviselői, tanácstagi beszámolók; visszahívási jog.) Népszuverenitás A másik eszköz az állam­polgárok birtokában az álla­mi szervezetben kiépített kép­viseleti intézmények rendszere: a tanácsok mint népképvise­leti-önkormányzati szervek, és az országgyűlés, a törvényho­zás. A cél az, hogy a szocia­lista demokrácia fejlesztésé­nek következtében ezek a kép­viseleti intézmények egyre eredményesebben töltség be határozathozói, törvényhozó funkciójukat, és az állampol­gároktól kapott megbízás szel­lemében ellenőrzői funkcióju­kat az állam igazgatási tevé­kenysége fölött. Országgyűlé­sünk a népszuverenitás leg­főbb megtestesítője, országunk legfőbb törvényhozói szerve. Társadalmi előrehaladásunk gyorsítása, rendszerünk szocia­lista jellegének fejlesztése cél­jából szükséges, hogy az or­szággyűlésben erősödjék a tör­vényalkotói tevékenység, nö­vekedjék az országgyűlés sze­repe a kormányzati munka al­kotmányos ellenőrzésben. Ugyanennek a követelménynek a tanácsok akkor felelhetnek meg egyre eredményesebben, ha tovább erősödnek önkor­mányzati szerepükben a helyi politika alakításától a 'bevéte­leikkel való önálló rendelke­zésig, gazdálkodásig. A szocialista állam eredmé­nyes működése, demokratizmu­sának fejlődése feltételezi azt az államapparátust, amelynek fejlett a jogtudata és jogér­zéke, s amely természetesnek tartja, hogy a jogrend a köte­lezettség rendje is. Az ilyen ál­lampolgár azoknak a viszo­nyoknak a terméke, amelyek­ben az emberek az állaimha­talmat nem kényszerűen elvi­selendő külső erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek sa­ját rendjük megszervezésére. Olyan eszköznek, mely hatal­mát attól nyeri, hogy az állam­polgárok közvetlenül vagy kép­viselőik útján nemcsak vélemé­nyükkel, hanem cselekvő rész­vételükkel is támogatják. Ez a követelmény a szocialista ál­lom demokratikus intézményei, és a felvilágosult, tudatos ál­lampolgár találkozásával való­sul meg. A napokban lezajlott országgyűlési és tanácsi vá­lasztások, az új választási tör­vény első és nagy sikerű alkal­mazása, a választások népfron­tos jellegének kidomborodása nagy tépést jelentett előre a szocialista demokrácia fejlesz­tésében, az állampolgár és a szocialista állam együttműkö­désének erősítésében. Eszter doktornő (balról) ellenőrzésen Pécsett, a Kisfaludy utcai gyermekrendelőben. Läufer László felvételei Nem tudom, a hatvanas évek uránvárosi kisgyermekei emlékeznek-e még „Eszterke doktornőre", aki a városrész legelső utcájában, a Körösi Csorna Sándor utca rende­lőjében gondozta, kezelte vagy éppen látogatta őket a környék bölcsődéiben, kis- és nagyszobás óvodáiban? Igaz, a kezdeti időkben a névtáblák is hiányoztak az épületekről, csupán a ka­pukra vagy a kukásedények­re festett római számok ad­tak számára bizonytalan út­baigazítást: sürgős hívásra hol, merre találja kisbete­geit? — Bizonyára szemet szúrt a lakóknak, hogy orvostáská­val a hónom alatt kerülge­tem a kukásbödönöket, mint valami tévelygő guberáló. Az orvosi rendelő, amely eredetileg lakásnak épült, eléggé szűk volt, téli regge­lenként Magdi, az asszisz­tensnő szorgalmasain be­gyújtott o kályhába, aztán vagy füstölt, vagy gáz volt, de hát mi mást tehettünk volna? így emlékezik az „ősidők­re” dr. Littkei Eszter gyer­mekorvos, ezúttal a Munká­csy Mihály utcai gyermekor­vosi rendelő egyik emeleti szobájában. Hozzátehetem: derűs iróniával. — Tulajdonképpen szép évek voltak azok is, tele lel­kesedéssel, izgalommal. — Pillanatra elhallgat. - És gondokkal, persze . . . Zavaiban vagyok. Annak idején apró gyermekem éj­szakai rettenetes ordítására rohantam el hazulról és szin­te sírva, az építkezési törme­lékeken bukdácsolva kerestem a sötét lépcsőházak névtáb­láit: jöjjön csak, Eszteríke doktornő, mert valami nagy baj van otthon. De aztán hazaérve a „paciens" már vidáman rugdalódzott, röp­ködött a kibontott pólyában. Most mondom neki. Az eset­re nem, de a gyerekre em­lékezik. Minden gyerekre emlékezik, névszerint. Pedig már felnőttek, mint ahogy felnőttek az utcák is és a parkok fái is . . . Heves megye Ecséd nevű községében született, aztán a család átköltözött Csö­mörre. A családfő szőlőmun­kás egy jómódú szőlőbirto­kosnál, illetve később mun­kása a Ganz-tMávagnak.- Hogyan éltek?- Apóm, sajnos már nem él, de édesanyám most is Csömörön lakik abban a'haj­dani cselédlakáíban, ahova annak idején beköltöztünk. Két kis szobás, félkomfortos hajlék. Évente néhányszor összejövünk a mamánál, hót bizony alig-alig férünk el. Fiútestvéreim között van vil­lanyszerelő, szerszámlakatos, egyik húgom bölcsődevezető, a másik adminisztrátor. Sejt­heti, hogy ennyi gyerek mel­lett nem dúskálhattunk az anyagi javakban. De külön­ben szép családi ihözösség- ben éltünk. Apám kemény munkát végzett, ezért artán anyánk sóha nem terhelte esténként, amikor hazatért, velünk kapcsolatos gondok­kal, ezt már napközben el­rendezte. Nem akarta cipón­kat fárasztani. — Ez a nevelési módszer mennyire hatott az ön ké­sőbbi éveire? — Annyira, hogy jómagam sem terheltem másokat gond­jaimmal, igyekeztem önálló­an megtalálni a megoldást. Férjem is orvos, eléggé el­foglalt szülők vagyunk, de miután két lányom született, a lehető legtöbb időt neve­lésükre, vagy inkább úgy mondanám, hogy egy meg­hittebb családi miliő fenn­tartására fordítottuk. Mi so­ha nem unatkoztunk családi körben. — A „kislányok" is felnőt­tek köziben . . . — Igen. Egyik itt Pécsett pedagógus, másik lányom orvosnak készül, jelenleg Szombathelyen dolgozik a kórházban. Dr. Littkei Eszter életútja: 7 elemit végez Csömörön, utána — elég korán — mun­kát vállal egy kis üzemben, ahol zsilettpengét gyártanak. Aztán dolgozik kőművesek mellett, természetesen tég­lát és maltert hord meg ivó­vizet a segédeknek, 1947- ben a mai SZTK jogelődjé­nél, az OTI központjának konyháján és étkezdéjében. 'Még egy lépés: adminisztrá­tor az irodák egyikében. Az­tán az OTI vezérigazgatója, Németh János rábeszéli: iratkozzon be szakérettségi­re. — A mai fiatalok nem tud­ják, de akkor így ment a kiválasztódás: akiben a ve­zetők felfedeztek valamilyen kiemelkedő képességet, an­nak egyengették az útját. Emlékszem rá, az Erzsébet- bíd környékén, az Irányi ut­cában volt a kollégium, ott éltünk, tanultunk, készültünk a szakérettségire. A jöven­dőorvosai, mérnökei, gyógy­szerészei, színművészei. .. Nos, ezekre a hónapokra mondtam az imént. hogy szép és izgalmas időszak volt. 1951-ben felvételire jöt­tem a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. — Nagy örömmel — jegy­zem meg. — Inkább aggódva. Szü­leim egy szóval sem ellenez­ték, de azt azért közölték velem, hogy anyagilag nem nagyon tudnak támogatni, ám ha ezt a pályát válasz­tom, akkor járjam végig az utat tisztességgel. Aztán a fővárost sem szívesen hagy­tam ott. Amikor Pécsre ke­rültem, már tudtam, hogy itt maradok, már csak azért is, mert egy jó barátnőre akad­tam, Zsuzsára, Szentistvónyi Gyulánéra, aki akkor már a Tanárképző Főiskolán volt és telkemre beszélt. Ennyi az egész. Maradtam. Érdekes — vagy talán ép­pen hogy nincs 'benne sem­mi érdekesség — a férje, aki korábban Csepelen vasipari szakmunkás volt, szintén szakérettségi révén 'került az orvosi pályára. Elsőéves egyetemista korukban há­zasodtak össze, továbbra is Pécsett, a Mór-kollégium la­kói ként. — Az ösztöndíjból éltünk, nyári tanulmányi szünetben mint ápolónő dolgoztam, hogy a következő tanévre valami pénzt összekotarjunk. De hát annyi persze soha nem jött össze. Az egyetemi évek is gyönyörűek voltak. Még akkor is, ha mi lányok néha egymástól kértünk köl­csön egy-egy ruhadarabot, szoknyát, vagy pulóvert, mert ugye az Íratlan szabály volt, hogy a vizsgán és a rande­vún illő csinosan megjelen­ni. Ha valaki hazulról cso­magot kapott, este a „kö­lesben" közprédává vált, öt percnél tovább nem tartott. Van egy kétszáz négy­szögölnyi kis kertjük Pécs ha­tárában, Szentkút környé­kén. Egy kis gyümölcsös, zöldség meg fű. Férje gyak­rabban. Eszterke doktornő ritkábban látogatja a ker­tet: csoportvezető gyerek­gyógyász az I. kerületnek, ami sokkal, de sokkal na­gyobb kert, kétszáz négy­szögölnél ... Rab Ferenc V

Next

/
Oldalképek
Tartalom