Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-15 / 162. szám
Betonemberek — Az a legnehezebb, az örökös föl és le, föl és le. Jó, ha van valaki a közelemben, akinek szólhatok, hogy segítsen — mondja Szabó László, s amint befejezi fönt a hegesztést, lejön. Egész családja itt dolgozik a vállalatnál. — Az anyám mór húsz. a mostohaapám 25 éve, a bátyám most éppen már harmadszor van a cégnél, ő is lakatos. Én tizenöt éve kezdtem itt inasként, a feleségem mór két éve a vállalatnál betonkiíró. A sárga homokágyon járva, alaposan szemrevételeztem a tetszetős formájú, megoldásukkal is imponáló tölcséreket, melynek vasbetonelemeit a Somogy megyei AÉV gyártja a Dél-dunántúli Tervező Vállalat két szakembere, Dulánszky lenő és Maros József tervei nyomán. Az ipszilonlábakon nyugvó fenékelemek a közép felé lejtenek, s a kör középpontjában találkozva, a sarkaik kiöntőnyílást, azaz garatot alkotnak. Egy meztelen felsőtestű, szőke kőműves — ki tudja, miért ragaszkodik hozzá, hogy ne írjam ki a nevét — vagy három méter mélyben dolgozik a silósorok elején lévő, vasbeton- létesítményben. Itt fogadják és rakják majd teherautóra a gabonát, ha elkészül ez a rész is. „Névtelen" emberem a vasbetonfalak padozatát javítóhabarccsal egyengeti vízszintesre. Azt ajánlja, másszunk fel egy kész silótoronyba. Kapaszkodom utána a vaslétrán, s fönt, a szerelöszint pallóin, néhány lépés után kinyit egy nem túl nagy ajtót. A napfénytől vakító, horganyzott hullámlemezpaláston bemászunk: a tölcsért bent, a felső peremig feltöltő, murván járom körbe belülről a hatalmas teret, melynek falán csak az szembetűnő, hogy minden csavar rozsdamentes és a hul- lámlemez-illesztéseket tömítő- masszával tették tökéletesen záródóvá. — Ha fönt elkészül a járó- rész, amihez daru kell, akkor leeresztjük a murvát a tölcsérből, az illesztéseket kitöltjük betonnal, a palástot felbetonozzuk ott, ahol a vasbetonon áll, és máris jöhet a búza - mondja kőműves kalauzom. Szót váltok az ácsokkal. Bosnyák Márk és Gere István épp kizsaluznak, azaz a már megszilárdult betonfalakat kordában tartó faanyagot mentik vissza. Az ácsszekerce a kezükben, egyszerre kalapács és harapófogó. — Rajtunk múlik, mennyi faanyag fogy, illetve szükséges. Úgy gazdaságos ez a rengeteg fenyőáru a zsaluzáshoz, ha azt legalább háromszor fel tudjuk használni — mondja Rosnyák Márk. Nem messze az ácsoktól, a kubikosok a tűzi víztároló clapját ássák. Brigádvezetőjüktől, Biró Gábortól kérdem: hiába fejlődött olyan nagyot az utóbbi évtizedekben az építőipar- a kubikosokat már sose váltja fel a gép? — Nézze, én már 49-ben kezdtem a kubikosságot, most is tízfős a brigádom, és a jövőtől sem félünk. Az tény, hogy a nagy tömegű, durva munkához jók a földmunkagépek, de a finomabb munkákhoz mi keltünk, azt csak ásóval, lapáttal és csákánnyal lehet elvégezni. — Hangjából érződik a szakmai önérzet. Tisztában van munkájának értékeivel, előnyeivel. — Nehéz a munkájuk? — Nem könnyű, de meg lehet szokni. Az én időmben jobban fizették, azért ragadtam meg itt Nekem az a legnehezebb, hogy Magyarbólyból jövök- megyek mindennap. — Aztán derűsebb hangra váltva mondja. — Már csak hét hónapig zötykölődöm napi néhány órát és nyugdíjba megyek. A tizenkilenc éves Újvári Attila a legfiatalabb tagja a kubikosbrigádnak, már negyedik éve, hogy rokoni szálak hozták őt Biró Gábor keze alá. — A kereskedelmi iskolába jártam, de nem. kaptam kollégiumi elhelyezést, az albérletet meg nem bírtuk anyagilag. Belefáradtam a bejárásba Ida- majorból Pécsre, és hét hónap után abbahagytam a tanulást. Gábor bácsi hívott, ez volt az egyetlen kenyérkereső lehetőségem . . . — Hosszú távon is marad az ásó, lapát és a csákány? A kérdés váratlanul érte. Némi töprengés után válaszol. — Bevonulás előtt állok, és az MHSZ-nél most szerzem meg a hivatásos jogosítványt ... Ki tudja, mit hoz a jövő . . . A tíz siló építésének, — helyesebb lenne szerelést írni, hisz erre a munkára is inkább a szerelőipari tevékenység a jellemző - közvetlen irányítója Szerdalácz László művezető. Azon van minden intézkedésével, utasításával, tanácsával, hogy év végére átadják a tíz silót, a belső út- és csatornahálózattal, a tűzivíztározóval, s a többi kapcsolódó létesítménnyel együtt. Szeretne már jövőre olyan büszkén visszagondolni erre a munkára is, ahogy most eszembe jut az új Sopiana Gépgyár, vagy az ÁFOR rekonstrukciója- vagy az új megyekárházi szárny alapozása.- Kőművestanoncként kezdtem a szakmát, október közepén lesz negyvenöt éve. Egyhuzamban majd negyedszázada vagyok ismét ennél a cégnél, húsz éve művezetőként, többnyire mélyépítési munkáknál. A parányi iroda - helyesebben bódé — jóindulattal sem nevezhető sem szépnek, sem kényelmesnek. Ezért is kérdezem munkájának szépségéről a művezetőt. Meghökken, mint aki nemigen szokott ilyen kérdésekkel foglalkozni. Gyakorlati ember. Végzi a feladatát, mert ehhez ért, ezt igyekszik jól, minél jobban, sőt a lehető legjobban csinálni. így vált vérévé a szakmában eltöltött négy és fél évtized alatt.- Hogy van-e szépség a munkámban? Talán az, hogy a semmiből, tervek, mások elgondolásai alapján kell elképzelnünk és megépítenünk mindazt, amit várnak tőlünk. Az is szép a szakmánkban, hogy mindig valami új feladat vár ránk, minden munka más és más, s nekünk mindegyikben meg kell találnunk a legjobb, legcélravezetőbb módszert . . . A Pécsett most épülő, tíz, egyenként ezer tonna befogadóképességű silót év végére meg kell tölteni gabonával. Közülük ötről már levonultak a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat munkásai, azokon a GAMSZÖV szerelői dolgoznak. A második ütemben elkezdett újabb ötből háromnak áll a tölcsére, azokra kerül a majd húsz méter magas horganyzott hullámlemez palást, a negyedik kész betonlapjára napokon belül beemelik a 11 előregyártott vasbeton, ipszilon alakú lábat és közéjük majd a tölcsér vasbeton szelvénylemezeit. Az ötödik, pontosabban már a tizedik siló alapjánál a vasbetonszerelők dolgoznak. Tűz a nap, a szikrázó fényt tükörként szórja a mellettünk magasodó silótorony horganyzott hullámlemez köpenye. A rekke- nő melegben hárman szövik a majd tizenkét méter átmérőjű, köralakú, betonacél-hálót. A jobb kezükben laposfogó- val, a bal kezükben lévő, egyforma hosszúra vagdosott drótkötegből egy szálat kihúznak, lehajolnak, összedrótozzák a betonacélok metszéspontját, újabb szálat húznak ki, újra hajolnak . . .- Nyolcvan mázsa betonacélt dolgozunk be ebbe az alapba - mondja a vasbeton- szerelők brigádvezetője, Varga József, aki már talán csukott szemmel is dolgozhatna, hisz harmincöt éve van a szakmában. De nyitva a szeme, hisz tudja, hogy ha ők elrontanak valamit, akkor az visszahat az őket felváltó valamennyi építőipari szakma munkájára. A szerelőbeton-alapon nyugszik az egyik, s afölé a távtartókhoz rögzítve kerül a másik körháló.- Mindenütt egyforma a térköz a két háló között?- A tervrajzon az áll. hogy mennyire lehet egyik a másiktól. Nekünk a rajz szentírás. annyira kell csinálnunk - ezt már Sikari Lajos mondja. S amikor azt kérdezem, hogy a szakmai hierarchiában hová sorolják magukat, Kovács László önérzetesen csatlakozik munkatársa véleményéhez: „Mi rajzról dolgozunk, nekünk ahhoz is értenünk kell.” Mondatában különös hangsúlyt kap az „is”, hisz nemcsak a tervrajz, a laposfogó és a colstok része munkájuknak, hanem a törőkulcs is, amivel a helyszínen ívelik a betonacélszálakat. A hajlításokhoz fizikai erő is kell. Azt külön a lelkemre kötik, nehogy vasalást írjak, mert vassal a lakatosok dolgoznak, ők betonacéllal. Végszóra kér segítséget a szomszédos tölcsér felső peremén Szabó László lakatos, aki a szintező csavarokat hegeszti hozzá a talplemezekhez. Nem akar lemászni, ezért kéri Sikari Lajost, fordítson egyet a hegesztőtrafó karján. Az építkezésen pöfög a kis billencs, az emberek térülve- fordulva dolgoznak, ZIL-ek hordják a földet, a tűző napon üdítőital hűl a nyitva hagyott vízcsap alatt, a hűs szellő eleltereli a vízsugarat az üvegről ... A Baranya Megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat központjában Kukái Tibor, műszaki igazgatóhelyettes mondja: 15—20 éve megbízható partnerei a malomiparnak, és ónnak beruházásait szinte csakis ők valósítják meg. A világbanki hitelből létesülő gabonatároló silók építéséhez versenytárgyalás nyerteseként jutottak hozzá: így építik a pécsi kétszer ötezres tárolót. Idén kezdik Szigetváron újabb nyolc, Siklóson tíz gabonatároló siló építését. — Jó üzlet ez a munka a vállalatnak? — Megtaláljuk benne a számításainkat . . . Murányi László Csomagolják a vetőmagot a TSZKER görcsönyi üzemében. Fotó: Proksza László Kis cikkekből nagy export, kemény valutáért Kiivälö lett a pécsi TSZKER Milliós forgalom az osztrákokkal Nemcsak felvásárolnak, termeltetnek is Tizenhét évvel ezelőtt a termelőszövetkezeti árufeleslegek megvételére, forgalmazására alakult meg a TSZKER jogelődje a BARANYATERMÉK, a tsz-ek első önálló kereskedelmi szervezete. A kezdetben igen jól prosperáló szövetkezeti társulás több súlyos válságon esett át. Az első megrázkódtatást az olajválság begyűrűzése okozta, amikor a partnerek sorra leállították olajjal működő forrólevegős LKB üzemeiket, és a lucernaliszt forgalma a minimumra csökkent le. A második megrázkódtatást a társulás görcsönyi magfeldolgozó beruházása okozta, amely akkor készült el, amikor a dol- tórpiacon általánosan csökkent az eladhatóság. Az 1982- es évet 5,2 millió forintos alaphiánnyal zárta a társulás. 1983-ban megújult a társulás vezetése és megkezdődött az újabb fellendülés időszaka. Oj piacokat kerestek és találtak. Kiderült, hogy bizonyos termékeknek, magféleségeknek, ún. aprócikkeknek — dióbél, mák, különféle pelletek, pohánka, repce, csíkos napraforgó, fénymag stb. — változatlanul jó a piacuk Nyugat- Európában. A forrólevegős termékekből tavaly 1500 tonnát exportáltak a kétújfalui, a sásdi és a pécsváradi tsz- ből Ausztriába és az NSZK- ba. Káposztarepcéből 1000 tonna ment az NSZK-ba, és Franciaországba, hajdinából 1000 tonna Jugoszláviába. Ma- dáreleség céljára 1500 tonna csíkos napraforgót exportáltak szabad devizáért Angsába, Hollandiába, Svájcba, Franciaországba, Ausztriába és az NSZK-ba. Nyitottak Ausztria felé is. A kishatárforgalom értéke elérte tavaly az egymillió dollárt. Mákot, dióbelet, étkezési borsót szállítottak, ennek ellenében Semperit autógumit, élelmiszeripari termékeket kaptunk. Tavaly egy év alatt megduplázták exportjukat, értéke meghaladta az 52 millió forintot. S mindezt teljes egészében nem írubel elszámolású relációban érték el. Nagyot lendítettek belföldi forgalmukon is. 1984-ben már 15 000 tonna ősziárpát és 80 ezer tonna kukoricát vásároltak fel elsősorban tagszövetkezeteiktől. A nagykereskedelmi és eladási árrést — ez mázsánként 40 forint — az 1—2 százalék forgalmazási díj kivételével teljes egészében átutalták a termelőknek. Ezen felül a bevitt tőke, illetve az áru, elsősorban az export forgalom- arányában az év vegén 2,8 millió forint jutalékot fizettek tag tsz-eiknek a nyereségből. A pécsi TSZKER ragyogó évet zárt. Forgalmuk 764 millió forint volt, duplája az 1983. évinek. Mérlegszerinti nyereségük 15,5 millió, az előző évinek több mint háromszorosa. Országosan is kiemelkedőnek számító eredményük elismeréseként nyerték el a TSZKER Kiváló Területi Központja címet, amelyet a napokban Pécsett megtartott igazgatótanácsi ülés keretében vett át Becker József, a területi központ igazgatója. Az idei tervük: elérni az egymilliárdos forgalmat. Zászlajukra az export célú termeltetés fokozását tűzték. A nagyobb export árualapok elhelyezése jobb piackutató munkát kíván. Két újabb osztrák nagyvevőt sikerült szerezniük. így most négy állandó osztrák nagyvevőjük van, akik elsősorban az ott most nagyon divatos ún. biotermékek iránt érdeklődnek, de vásárolnak villányi vörös bort is. Az idén már eddig 25 000 schilling értékű árut, főként hajdinát, dióbelet, mákot exportált a TSZKER Ausztriába. Az export értéke 80 százalékáért kapunk viszontárut, a 20 százalékért pedig szabad devizával fizetnek az osztrákok. A pécsi TSZKER megkezdi partnereinél a lencse nagyüzemi termeltetését. A jugoszláv- magyar határ menti kapcsolatok keretében bőtermő, hektáronként 4—5 tonna hozamra képes jugoszláv repcevetőmagot szereznek be. Ezt a termelőpartnerek — 5—6 tsz vállalkozott rá - ez év őszén már 2000 hektáron vethetik el. A repce jó exportcikk, de a hazai olajipar is magas árat fizet érte. Megkezdik a kukori- ca-pellet forgalmazását, első nekifutásra 800 tonnát exporténak. Jó hírek érkeznek a társulás g ö rcsöny i m ag f eldo I gozójábó I is. A közelmúltban megkezdték egy automata csomagológép beszerelését. A 4,8 millió forint értékű géphez a devizát az AGROIMPEX biztosított. Ennek feiében a társulás köteles az AGROIMPEX-nek 10 kilós egységcsomagolású madárelie- delt kiszerelni meghatározott mennyiségben. A fennmaradó kapacitás a társulásé. Az automata csomagolón július 1- től különféle magvakat, babot, mákot, borsót, lencsét stb. fognak fóliába csomagolni, 10 de- kóstól az 5 kilósig, belföldi forgalmazásra és exportra. A görcsönyi magfeldolgozó jelenlegi kapacitása évi 4000 tonna, mivel a szűk tárolótér ennyit tesz lehetővé. A beépített gépek teljesítménye ennek háromszorosa. Ez jelzi a további nagy lehetőségeket, amelyeket újabb tárolóterek létesítésével tudnak a jövőben kihasználni.- Rné HÉTVÉGE 5.
